Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-11-25 / 47. szám

1998. november 25. Sport Németh Krisztián, a DAC labdarúgócsapatának védője az ellenfél kapujára is veszélyes Gólgyárosok semlegesítője Portré Királyhelmecről a hoki Extraligába Győri Árpád útjai Csak elvétve hiányzik a csapatból. M. Nagy László felvétele Szabó Zoltán ____________ Né meth Krisztián a DAC II. ligás futballcsapatának kulcsemberei közé tartozik; nincs könnyű fel­adata, hiszen az ellenfél legve­szélyesebb csatárát kell semlege­sítenie. Emellett a 23 esztendős hátvéd a gólszerzésben is jeleske­dik, az őszi idényben négy alka­lommal fejjel talált a hálóba. Szülőfalujában, Dióspatonyban kezdte pályafutását, az iskolacsa­patban középpályán és a csatár­sorban kapott helyet, 12 éves ko­rában a dunaszerdahelyi sport ta­gozatos osztályba került, ahol Jákli László foglalkozott vele. Ké­sőbb a DAC ifjúsági együttese kö­vetkezett, melynek a szakvezetői Kalmár László és Grajcár Antal voltak. Ekkor már a védelem ten­gelyében szerepelt, magabiztos játékával hívta fel magára a fi­gyelmet. Sikeresen érettségizett a Dunaszerdahelyi Mezőgazda- sági Középiskolában, majd a Komensky Egyetem Testnevelési Karán folytatta tanulmányait. Tehetségére felfigyeltek az ifjú­sági válogatott edzői, több ízben magára ölthette a cí­meres mezt. „Óriási a különbség az ifjúsági és a felnőttcsapat között, nem mindenkinek si­kerül az átállás. Az utazás és egyéb okok miatt a Slovant vá­lasztottam, egy évet töltöttem a fakóban, fiatal kollektívába ke­rültem, a második vonal újonca­ként kiharcoltuk a bennmara­dást. Sobonával, Báliakkal, Kamasszal és Streleccel játszot­tam együtt. Dusán Galis néhány­szor nevezett bajnoki találkozó­ra, de lehetőséget nem kaptam az élvonalban. Marasztaltak, de igent mondtam Jozef Valovic- nak, a sárga-kékek új mesterének invitálására, s visszatértem a Csallóközbe. Négy esztendőre köteleztem el magam. Az előké­születi mérkőzésekearendre szó­hoz jutottam, ám közvetlenül a li­Név: Németh Krisztián. Született: 1975. IV. 5-én Dunaszerdahelyen. Testméretei: 186 cm/82 kg. Családi állapota: nőtlen. garajt előtt ínszakadást szenved­tem, és féléves kényszerpihenő következett.” Felépülését követően nehéz volt formába lendülnie, meglát­szott a hosszú kiha­gyás; sokáig a csere­pad és a tartalékcsa­pat között pendlizett. Ekkor jelentkeztek a szenciek, örömmel választotta az ambici­ózus gárdát. Hamaro­san belelendült, Jozef Adamec visszahívta, de úgy érez­te, nem bízik benne eléggé a DAC új szakvezetője. Mivel az egyete­men a záróvizsga és diploma- munka előtt állt, inkább a KOBÁ- nál maradt. „Az I. liga százszáza­lékos odafigyelést igényel, egész embert kíván. Jól éreztem ma­gam Szencen, de minden futbal­lista vágya, hogy az élvonalban rúgja a labdát. Örültem, hogy ta­valy nyáron Ladislav Skorpil edző kijelentette, számít rám. Az Inter elleni nyitómeccsen csere­ként debütáltam, sajnos, 5:l-re Élvonalbeli mérkőzések szá­ma: 24. Egyesületei: Dióspatony, Slovan B, Szene, DAC. Hobbija: sport, zene, mozi. kikaptunk.” Bártfán már kezdő­ként lépett pályára, az akkor vá­logatott formában lévő Piszárt kellett őriznie. Dicséretére válik, hogy a gólerős csatár nem sokat mutatott. Ezután már csak eltil­tás miatt hiányzott, többek kö­zött Rusnákot, Kozlejt és Luhovyt is sikerült semlegesítenie. „ Már a labda átvételekor közbe kell lép­ni, mert ha a támadónál van a já­tékszer, sokkal nehezebb dolgom van. Luhovy izzasztóit meg a leg­jobban, a rutinos játékos érzi a já­ték ütemét, tudja, mit kell csinál­ni.” Míg őt egyre többször dicsérték a szakemberek, a csapat egyre gyakrabban bakizott, és tizenhá­rom esztendő után kiesett az élvo­nalból. „Feleslege­sen pontokat veszí­tettünk, a szerencsé­vel is hadilábon áll­tunk, a bírók is sok­szor a kárunkra té­vedtek. A zöld gye­pen nem tudtuk megvalósítani az edzők elképzeléseit, a taktikai fegyelem­mel is bajok voltak. A sorozatos kudarcok hatására egyre idege­sebbé vált a légkör, görcsösen fut­balloztunk. Rendkívül rossz érzés volt elbúcsúzni a Szuperligától.” Nyáron több helyről megkeres­ték, de elutasította a kérőket. „Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek. Az új edzőpáros felrázta a társaságot, nem volt idő a kiesésen morfondírozni, kemé­nyen dolgoztunk. Vladimír Rusnák egészen más típusú szak­vezető, mint például Skorpil, de nekem sosem volt problémám az edzőkkel. Most lényegesen na­gyobb a fegyelem, mint koráb­ban, a vérátömlesztés is jót tett a csapatnak.” Odahaza igazolta az elvárásokat az együttes, csak a sereghajtó varannóiak raboltak pontot, vi­szont idegenben többször akado­zott a gépezet. „Sokat gyakorol­juk a felállt védelem elleni játé­kot, a szélről belőtt labdákat és a távoli lövéseket sulykoljuk. Ven­dégként általában jól kezdünk, ám ha az első félórában nem talá­lunk a hálóba, egyre idegesebbek leszünk. A dévényiekkel vívott rangadón ha valamelyest bátrab­bak vagyunk, nyerhettünk volna. Egyébként erőnlétileg alaposan fel vagyunk készítve, ezt bizo­nyítja, hogy a trencséniek elleni kupameccsen tíz emberrel a haj­rában vívtuk ki a továbbjutást.” Németh Krisztián nemcsak a vé­dekezésben, hanem a gólszerzés­ben is jeleskedik. „Mivel boldogu­lok a légtérben a szabadrúgások­nál és a szögleteknél előreme­gyek segítem. Gogh Árpi labdái­nak szemük van, hajói helyezke­dem, nem probléma a hálóba ta­lálnom. A Slovan B elleni feje­semre gondolok a legszíveseb­ben, az utolsó percben szereztem meg a győztes gólt.” Hogy mit kell tudnia egy ember­fogónak? „Gyorsan felmérni a helyzetet, határozottnak lenni, a légtérben és zöld gyepen is pár­harcokat nyerni. Utána hosszú, pontos labdákkal indítani.” Terveiről így beszél: „Az első számú célom, hogy a DAC színei­ben ismét a Szuperligá­ban szerepeljek. Óriási bűnnek tartanám, ha nem sikerülne feljut­nunk. Szinte minden tekintetben javulnom kell, ki szeretném hozni magamból a maximu­mot; hogy ez mire lesz elég, az majd elválik” A szlovák futballban je­lenleg uralkodó helyzetről így vé­lekedik az edzői oklevéllel ren­delkező védő: „Már évek óta hul­lámvölgyben van az ország lab­darúgása, ezt a válogatott és a ku­pacsapatok eredményei bizonyít­ják. Egy biztos, az átszervezés nem oldja meg a problémákat, ez még sok fejtörést okoz majd az il­letékeseknek... Az I. liga százszáza­lékos odafi­gyelést igényel. Névjegykártya Bűnnek tartanám, ha nem sikerülne feljutnunk. Zsigárdi László ________ So kan felkapják a fejüket, amikor a turócszentmártoni jégkorongcsapat összeállítá­sában rábukkannak Győri Ár­pád nevére. Vajon hogyan ke­rülhetett egy magyar nevű hokis éppen a Martin együt­tesébe? Többek között erről (is) beszélgettem a 29 éves sportolóval... Hol is kezdődött pályafutá­sod? Királyhelmecen születtem, de csakhamar Kassára köl­töztünk, majd Csehország­ban éltem; sajnos, már nem tudokmagyarul... Teljesen véletlenül lettem jégkoron- gozó. A Hernád-parti város­ban jártam alapiskolába, s egy nap fiatalokat toboroztak a helyi hokiklubba. Jelent­keztem, és megtetszett a sportág. A kassai felnőttegyüttesben azonban nem sokat játszot­tál? Ez így igaz! Valahogy hadilá­bon álltam a szerencsével, csupán öt I. ligás meccsen léptem jégre. Aztán elvittek katonának a messzi Tábor­ba, s itt meg is nősültem. Maradni akartam, mert a cseh városkában jól éreztem magam, no meg a játék is ment; a kassaiak viszont ha­zarendeltek. Nem egyeztünk meg, így féléves kényszer- szünet következett. Hosszas huzavona után Poprádra ke­rültem vendégjátékosnak, majd szerencsére közös ne­vezőre jutottunk, és - nagy örömömre - vissza­kerültem T áborba. Nem sokáig voltam itt, mivel leigazolt a Ceské Budéjovice. Hat éven át hokiz­tam a dél-csehor­szági város élvonal­beli együttesében... Vajon miért küldtek el a nyáron? Már az év elejétől igen feszült a hely­zet az egyesület­ben. Az edzők és a klubvezetők alap­vető dolgokban képtelenek meg­egyezni. Az edzők nem akartak elengedni, vé­gül az igazgatótanács úgy döntött, mennem kell. Ret­tenetesen megviselt ez a fe­lettébb furcsa döntés. Elárulnád, hogyan kerültél Turócszentmártonba? Megtudták, hogy szabadlis­tára kerültem, s azonnal cse­lekedtek. Nem volt más vá­lasztásom, az első ajánlatot el kellett fogadnom. Hat év után kerültem vissza Szlová­kiába. Melyik bajnokság a színvo­nalasabb? A cseh Extraliga jóval nívó- sabb, az alsóházban tanyázó csapatok bármikor meglec­kéztethetik a favoritokat. Hogy megy a játék a Martin gárdájában? Gyorsan akklimatizálódtam, az első 18 fordulóban 17 gólt ütöttem, s úgy hiszem, nem okoztam csalódást. Be szeretnénk jutni a playoffba, aztán majd meglátjuk. Meddig maradsz Turócszentmártonban? Véndégjátékosként jöttem, áprilisig szól a megállapodás; aztán külföldön (de nem Cse­hországban) szeretném foly­tatni, remélem, elenged a Ceské Budéjovice. Ha jól tudom, már korongoz- tál címeres mezben... Akármilyen furcsán hangzik is: meghívtak a cseh ligavá­logatottba. A szlovák edzők egyelőre még nem figyellek fel rám! Somogyi Tibor felvétele Továbbpasszoljuk Új csarnokok az oroszországi hoki-vb-re Nagy terveket szövögetnek a Szentpétervárott és Jaroszlavlban sorra kerülő 2000-es jégkorong-világbaj­nokság rendezői. Mindkét helyszínen új csarnokot, edzőpályát akarnak építeni. A két város közötti távolság 900 kilométer. „Este felülnek a vonatra, és reggelre célba érnek” - mondta Alekszandr Jesztrohin, a szervezőbizott­ság elnöke. A szentpétervári csarnok ha­sonló lesz a helsinki Harwall Areena létesítményhez, amely a stockholmi Globennel Európa legmoder­nebb hokicsarnoka. Az oro­szok úgy gondolják, hogy a régi stadionok renoválása és az újak építése mintegy 100 millió dollárt emészt fel. A kormány és a két város állja a költségeket. Félszemű a vakok között? Az AIK Stockholm labdarúgó- csapata tizedik bajnoki címét szerezte: az utolsó fordulóban legyőzte az Örgryte együtte­sét, és így megelőzte a Helsinborgot. A stockholmiak egyik meghatározó futballistá­ja a magyar származású Anders Limpar játékmester volt, aki vénségére visszatért angliai „körútjáról”. Svédor­szágban nincsenek elragadtat­va az AIK bajnoki címétől: 26 meccsen mindössze 25 gólt lőtt, a legkevesebbet a me­zőnyben, s ez negatív rekord és minden bizonnyal világuni­kum. Kétszáznegyven­négy „milliomos” az NHL-ben Az észak-amerikai profi jégko­rongligában jól megfizetik még a középszerű játékosokat is. Idei évi fizetésük átlagban 42 millió szlovák koronának felel meg, ami havonta 3,3 mil­liót tesz ki. A szupersztárok en­nek sokszorosát vágják zsebre. Ebben az idényben Szergej Fjodorov markát üti a legtöbb pénz, 14 millió dollárt kap a Detroittól. Fjodorov fizetése (nagyobb, mint a legszegé­nyebb klub, a Nashville Predtors évi költségvetése) ku­riózumnak számít. Az orosz hokis jövedelme ugyanis nem egyévi keresete, mivel már a következő szezonra esedékes dollármilliókat is megkapta, így a legjobban fizetett menők az NHL-ben évi 8,5-8,5 millió­val Paul Kariya és Eric Lindros. Utánuk rögtön Dominik Hasek (Buffalo) következik 8 millió­val, Jaromír Jágr (Pittsburgh) fizetése hárommal kevesebb, de jövőre a dupláját kapja. A takarékossági intézkedések el­lenére a tavalyi 1,1 milliós évi átlagkereset 1,2 millió dollárra nőtt; az NHL 244 olyan játékost számlál, akiknek fize­tése meghaladja az egymilliót. Dallasban tizenheten vannak... Philippoussis a nők bálványa A teniszezők nemcsak játéko­sok, hanem természetesen férfiak is, a nők érdeklődésé­nek tárgyai. Akiért napjainkban a legtöbb nő rajong: Mark Philippoussis. A fekete hajú ausztrál nemcsak a női szur­kolóknak rokonszenves, ha­nem kolléganőinek is. Az exvilágelső Martina Hingis korábban sokat flör­tölt vele, mostanra azonban lecserélte egy másik szépfiú­val, a spanyol Julian Alonsóval. Akik még szimpa­tikusak a nőknek: az ausztrál Rafter, az angol Henman, a német Haas vagy az amerikai Washington. És a gyengébb nem képviselői sorolják az okokat, hogy miért kedvelik az említetteket. Hogy miért nem tartanak érdekesnek más menőket? íme: Sampras állítólag gyakran ölti ki a nyelvét, és úgy néz ki, mint egy majom, a chilei Rios olyan benyomást kelt, mint­ha állandóan fájna a foga, Korda túlságosan sovány, és Agassi a lányok és az asszo­nyok szerint már túl kövér és kopasz. Kucera és Kafelnyikov állítólag túlságo­san szimpla típusok, Krajicek haragos, Chang pedig nyam­vadt... (t. v.)

Next

/
Thumbnails
Contents