Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
1998. július 8. 15 Sport Borbély László szerint a labda megszerzése már belefér a támadás fogalmába • • Ötödik családtag a futball Milan Roskopf Pelhfimovban tündökölt A súlygolyóbűvölő újabb csúcsai „A támadási szakasznak két fázisa van.” A szerző felvétele Balajti Árpád _____________ Ez év tavaszának derekán könyvkeresztelőre került sor Szencen. Dr. Borbély László A modern defenzív irányzat a jelenlegi labdarúgásban (Defen- zívna modema v súcasnom futbale) című könyvének a keresztapja a hazai származású, jelenleg New Yorkban élő Joe Borbély volt. Időszerű beszélgetést folytattunk a szerzővel - nemcsak a könyvéről. Az egyszervolt időben a távoli Kínában Mao Ce-tung pártvezér egyebek között azt is találta mondani, hogy mindenben a gyakorlatból kell kiindulni, és a gyakorlatba kell visszatérni. Futballedzőként vajon osztod-e ezt a véleményt? Ez a gondolat a könyvemben valóban helyet kap, sokszor szerepel. A modellek híve vagyok - különös tekintettel a mérkőzéseken előforduló helyzetekre. Közösen a játékosokkal olyan szituációk megoldására törekszem, amelyek minden mérkőzésen váratlanul bukkanhatnak fel, és azonnali megoldást igényelnek. Jól tudjuk, hogy a megfelelő megoldás minden esetben attól függ, hogy a focisták mennyire képesek beleélni magukat az előállt helyzetbe. Istenadta tehetségüknél, veleszületett adottságuknál fogva - egyetlen gyakorlás nélkül - kiválóan megoldják a feladatot, a legjobb lehetőséget választják, de vannak olyanok is, akik az ötvenedik, edzésen gyakorolt helyzetvariálás után sem képesek gyors és sikeres feladatteljesíNév: Borbély László Született: 1955. május 14- én, Trencsénben Iskolai végzettsége: a pozsonyi Komensky Egyetemen pszichológusi (1977), majd futballedzői (1986) oklevelet szerzett Családi állapota: nős, felesége: Miriam, lányai: Wanda és Vanessza Lakhelye: Érsekújvár Sportolói múlt: Nővé Zámky, Slovan B, Trnávka, Nővé Zámky, Dukla Banská tésre. Itt kerül előtérbe a játékosintelligencia. Első ránézésre úgy tűnik, hogy könyvedben a védekezésé a főszerep. Első látásra valóban úgy tűnhet, de aki figyelmesen elolvassa a könyvemet, rájön, hogy valójában a támadáson van a hangsúly. Lehet, hogy ezzel nem minden szakember ért majd egyet. Én ugyanis azt állítom, hogy a támadási szakasznak két fázisa van: amikor a játékos birtokolja a labdát, és az ellenfél Bystrica, Sparta Praha (1977 és 1981 között az I. ligában játszott), VSS Kosice Edzői pályafutása: 1986 és 1998 között II. ligás csapatokat edzett: Agro Hurbanovo, FC Tesla Vráble, OZETA Dukla Trencín, KOHUCSI Gabcíkovo, VTJ KOBA Senec Megjelent könyvei: A színes piramis teszt (1991), Gyakorlati kézikönyv a Luscher- teszthez (1993), A korszerű defenzív irányzat a jelenlegi labdarúgásban (1998) kapuja felé indul vele, illetve ha elveszti a labdát, és annak megszerzésére törekszik. Az az aktív cselekvés, melynek célja a labda megszerzése, már belefér a támadás fogalmába. Hol kezdted az edzői pályát? Ógyallán, ahol az iskolában tanult elméletet igyekeztem átültetni a gyakorlatba. Ebben segítségemre volt Dusán Radols- ky, aki szinte szabad kezet adott elképzeléseim megvalósításához. Később Verebélyen döbbentem rá, hogy jó focit pénz nélkül is lehet játszani. A trencséni csapatot a tizenharmadik helyen vettem át; utódom, Stano Griga a negyedik helyről indult, és beverekedte vele magát az első ligába. Szívesen emlékszem vissza bősi ténykedésemre is. Jó játékosok voltak, lelkes vezetők, öröm volt velük dolgozni. Ezt követően - a szerződésem lejárta után - mentem Szencre, ahol a vezetők maximalista, megvalósíthatatlan célokat tűztek elénk. A csapat nem jutott fel az élvonalba, de az élet megy tovább. Váltsunk témát, de azért maradjunk a sportnál. Hogyan viseli a családod, hogy a családfő hivatásos focirajongó? Három nő vesz körül: a feleségem és két lányom. Férfiként tehát kisebbségben vagyok, de fontos ügyekben enyém a döntő szó, ugyanakkor mentesülök a házimunkáktól. Én megteremtem a család anyagi biztonságát, ezért ők ötödik családtagnak befogadták a focit. Maradjunk még a családnál. Beszélj szüléidről, s arról, hány nyelvet ismersz. Édesanyám szlovák nemzetiségű, édesapám tősgyökeres érsekújvári. Az ő anyanyelvűket a családban megtanultam, de beszélek angolul és németül, ennélfogva tanulmányozhatom a szlovák, a magyar, az angol, a német, sőt az olasz és a holland futballal kapcsolatos szakirodalmat. Hobbi? Szeretek a házunk körüli parkban tenni-venni. Dísznövényeimből, virágaimból kompozíciókat készítek. Lelki alkatomnál fogva - heves vérmérsékletű típus vagyok - örömmel tölt el, ha a parkban is észlelem a történést. Szívesen hallgatok zenét, a dzsessz és a rock ötvözetét, a fusion musicot. Szolid könyvtáram van, előszeretettel olvasok pszichológiai jellegű műveket és sportkiadványokat. Nem szeretek horgászni... Ha egyszer mégis rászánnád magad a horgászatra, ráadásul kifognád a mesebeli aranyhalat, mit kívánnál tőle? Manapság már más az érték- orientációm, mint húsz évvel ezelőtt volt. Jó egészséget kívánnék az egész családomnak, legyen mindig biztos a családi hátterem. Elkövetkezendő edzői tevékenységem során szeretnék olyan klubban dolgozni, ahol szolid körülmények között két évig élvezném a vezetők megértését és támogatását. Biztosra veszem, hogy ilyen környezetben már fél év elteltével megmutatkoznának elképzeléseim és munkám eredményei. Hol lehet hozzájutni szlovákul megjelent könyvedhez? Forgalmazói azt ígérték, hogy az egész Szlovákiában kapható lesz a könyvesboltokban. Érsekújváron és Pozsonyban azonban biztosan beszerezhető. Szabó Krisztián ________ Ut oljára akkor beszélgettem Milan Roskopffal, mikor két új világcsúcsot sikerült neki felállítania. A súlyokkal való zsonglőrködés bajnoka részt vett június elején a Pelhri- movban megrendezett Csúcsok és Furcsaságok Napja elnevezésű rendezvényen, s itt ismét két világraszóló eredményt produkált. Milan, pontosan miben voltál sikeres? Több mint nyolc másodperccel megjavítottam egyéni csúcsomat az ötkilós golyókkal. Vagyis 1:29,9 percig bűvöltem őket. Örülök a sikernek, de egy kicsit csalódott is vagyok, hogy nem sikerült a másfél perces határt elérnem. A másik csúcsot az egy órán át tartó zsonglőrködés- ben értem el: hatvan perc alatt a négykilós súlyokat minél többször kellett feldobnom. Végül 4117-nél álltam meg, ami azt jelenti, hogy majdnem 16,5 tonnát dobáltam fel. Megállás nélkül zsonglőrködtél? Nem, az ekkora súlyokkal már nem megy. Három rövid pihenőm volt a felfrissülésre, de a tiszta háromezerhatszáz másodpercet ledolgoztam. Hallottam, hogy a hét és negyed kilós golyókkal csak egy másodperc hiányzott a csúcsteljesítményhez... Eredetileg nem is terveztem, hogy ebben a súlycsoportban is harcba szállók a világcsúcsért. Úgy gondoltam, másfél percet zsonglőrködöm, lássák, ilyen súlyokkal is lehet, de a közönség any- nyira biztatott, hogy megkíséreltem, és végül is csak hajszálon múlott a siker. Vajon miért nem sikerült? Kevés időm volt a pihenésre. A két szám között mindössze öt percem maradt, és ezalatt is különféle tárgyak bővülésével szórakoztattam az embereket. A legfőbb ok talán az volt: tudat alatt már az egyórás számra összpontosítottam, hogy bírjam végig erővel. Milyennek láttad a rendezvényt a fellépő szemszögéből? Tavalyhoz hasonlóan most is minden a legmagasabb színvonalon zajlott. Sajnos, az időjárás keresztülhúzta a szervezők számításait. Rengeteg embert hívtak meg, de sokan az eső miatt nem mutathatták be tudományukat. Vasárnap megszűnt az égi áldás, viszont nagyon sűrűn következtek az egyes műsorszámok. Nagy örömömre sok ember családostul jött el Zsonglőrködés Pelhfimovban Milan Roskopf archívumából a rendezvényre, szórakoztatásukra a szervezők különféle lehetséges és lehetetlen versenyszámokat találtak ki. Remek hangulat uralkodott, és új csúcsok is születtek. Mik a terveid a közeljövőre? Szeretném a nyár folyamán az ötkilós súlyokkal a másfél perces határt leküzdeni. Most erre összpontosítok. Később megpróbálom a hét és negyed kilós golyókkal az ötven métert tizenhárom másodperc alatt teljesíteni, de ez még a távoli jövő zenéje. Tehát nem ülsz a babérokon? Nem, erről szó sincs. Amíg csak bírom, a jobb eredmény elérésére fogok törekedni. Névjegykártya Sportolóktól hallottuk Sípková tiszteli a koreográfiát Olga Sípková cseh világ- és Európa-bajnok aerobic- versenyzőtől megkérdezték, hogy kiváló koreográfiával átlagos képességű sportoló is sikerre viheti-e köztük. „Igen, biztosan a legjobbak közé kerülne vele. Am a legjobbra nemcsak a tökéletes technikai tudás és a kiváló koreográfia jellemző, hanem a vonzó külső is. Ahol azonban hiányzik a kellő technikai felkészültség, lehet akármilyenjó a koreográfia és csinos valaki, ez nem elég. Véleményem szerint bevett szokássá kellene válnia, hogy a sikeres versenyzők eredményeik ismertetésekor megemlítsék koreográfusuk és edzőjük nevét is. Aki tudatosan megfeledkezik róla, önző. Mindkettőjük emlegetése esetenként magát a versenyzőt is felkapottá teheti. Különösképpen akkor, ha nagyon híres koreográfus működött közre, vagy egykori neves versenyző az edző. Mint esetemben Marcio.” rv-i V »V Tesovic a női súlyemelésről Martin Tesovic szlovák súlyemelő világbajnok sportága női hódolóiról mondta: „Nekem nem tetszik, hogy erre adták a fejüket. A nő ugyanis anyai szerepre hivatott, nem pedig arra, hogy betörjön a férfias sportágakba. Napjainkban azonban emancipáltak a nők, és arra törekednek, hogy bebizonyíthassák: minden téren képesek lépést tartani a férfiakkal. Ezt a szabad elhatározásukat pedig úgy vélem, figyelembe kell vennünk.” Hogyan kezdte Jirí Némec? Jiíí Némec, a német Schalke 04 kiváló labdarúgója valamikor Dél-Csehországból indult: „Kegyetlenül kemény körülmények között kezdtem. Otthon a faluban nem sokat Kellemetlen emlék: válogatott mezben hordágyon CTK-felvétel edzettünk, hetente csak egy- szer-kétszer, amikor összejöttünk. Csupán Ceské Budéjovicében ismertem meg, mivel jár a foci. Két hónapig, míg nem jutottam szálláshelyhez, naponta száz kilométert utaztam. Busszal és vonattal, többszöri átszállással. A fáradtságtól szinte mindenhol elaludtam. Hazafelé menet négy kilométert kellett gyalogolnom. Néha eljött értem a papám. Motor- kerékpáron, mert autónk soha nem volt. A motorbiciklit az egész járás ismerte, mert apám futballbíró volt; s a szurkolók dühükben nemegyszer beleszórtak valamit a benzintartályba. Aztán tolhattam...”
