Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-18 / 46. szám
2 1998. november 18. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Biztató hírek Szűcs Béla Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a szlovákiai magyarságot minden héten legalább egy-két lesújtó hír idegesítette. A demokratikus ellenzék választási győzelmével, a Magyar Koalíció Pártja kormányba kerülésével ez a számunkra már szinte elviselhetetlen helyzet szinte napról napra változik. Elég egyetlen hét sajtóhíreit átnézni. Több nyilatkozat szerint a magyar iskolákban januárban újra kétnyelvű bizonyítványokat osztanak. A leváltott iskolaigazgatókat visszahelyezik. Nagyjelentőségű az európai intézmények által is követelt, a Meciar-kormány által elszabotált kisebbségi nyelvhasználati törvény megalkotásának a terve. Tárgyalások kezdődnek a kulturális intézményektől, így a Csema- doktól megvont állami támogatásról. A színházak visszakapják jogalanyiságukat, remélhetőleg a rádióban és a tévében újra megfelelő teret kapnak a magyar adások. Kedvező hírek a Budapest és Pozsony közötti politikai kapcsolatok barátibbá tételéről elhangzott nyilatkozatok. A szlovák, a magyar külügyminiszter és a belügyminiszter ígéretet tett a mielőbbi kölcsönös látogatásra, a vitás kérdések rendezésére. A magyar miniszterelnök is közölte, hogy hamarosan találkozni kíván Dzurindá- val, aki Budapestre akar látogatni. Most, hogy a kormányban magyar miniszterek is ülnek, semmi kifogás nem lehet az ellen, hogy az alapszerződést ellenőrző bizottságnak magyar tagja is legyen, amit makacsul ellenzett Meciar. Egy hét híreiből is kiderül, hogy az európai struktúrákba tartó ország jószomszédi kapcsolatainak fejlesztése alapvető követelmény, ami okos tárgyalásokkal, a gya- núsítgatások elkerülésével teljesíthető. A fenti hírek csak a lehetőségeket villantják fel, reméljük, a két kormányban megvan a politikai akarat, hogy ezek valóra is váljanak. Vendegkommentar A miniszter sem tehet csodát Mészáros Károly _____ A m ezőgazdaság helyzetén nem segített az idei ősz. A csapadékos időjárás lelassította az őszi munkák menetét, sok helyütt nem bírtak a kukoricával, másutt a bő almatermés okozott gondot. A gyökérzöldségek gépi betakarítása is lehetetlenné vált, kézi erővel igyekeznek menteni a menthetőt. A magas nedvességtartalmú sárgarépát sehol nem tudják megfelelően tárolni, ezért félő, hamar elrothad. Hiánya majd tavasszal okoz galibát, amikor nem lesz, s behozatalra szorulunk. Több mezőgazda- sági üzemben a vagyonrészek miatt feszült a helyzet. Elégededenek az emberek, mert becsapva érzik magukat. Különösen ott, ahol értékpapírokat vetettek be. Az emberek nem bíznak az is- mereüen kötvényekben, úgy érzik, elúszik jogos tulajdonuk. Az új kormánynak komoly gondokkal kell szembenéznie a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdasági miniszter sem tehet csodát. Csodák nincsenek. Ilyen szempontból még jó is, hogy nem magyar miniszter került erre a posztra. Az ellenzék ugyanis könnyen a nyakába varrná, hogy azért nem működik a mezőgazdaság, mert magyar az irányítója. A mezőgazdaság válsága egyidős a rendszerváltással. Míg nem alakul ki egyfajta termelési struktúra, nem lesznek eredmények. Lehet a legfelsőbb poszton akárki. A szerző a Csallóköz szerkesztője. A hét aranyköpése: „A parlamenti padsorok panoptikummá váltak.” Sergej Kozlík, Slovenská republika, november 12. Főszerkesztő: Lovász Attila (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztóség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mi itten nem politizálunk. Ha mégis kidobjuk a taccsot, annak semmi köze a Magyar Koalíció Pártjához. Rajz: MS-Rencín Boldogabb tájakon mindennek megvan a maga helye Túlpolitizált életünk Kövesdi Károly __________ Az ember rohangál, dolgozik, szeret, gyereket nevel, értéket teremt, egyszóval éli a maga hétköznapi életét. Normális viszonyok közt, bárhol a világon. Vannak országok, ahol a polgárok többsége azt sem tudja, ki az elnök, ki a miniszterelnök, s ez a tudatlanság még csak nem is műveletlen- ség vagy intelligencia kérdéAlmássy Róbert képzőművész: A Örülök, hogy végre a kul- v túrában és a politikában megjelent a kabaré műfaja, és naponta nézhetem a parlamentet a tévében. Ha ez így folytatódik, a szilveszteri műsor egész évre meghosszabbodik. Egyébként nem szívesen beszélek politikáról, mert a festészet se, hanem egyszerűen mellékesnek tűnő szempont. Az élet közepe nem lehet a politio Abszolút nem. © Megmételyez bennünket. ka. Tájainkon természetesen ez sincs így, hiszen mindennem politizál, de azért nagyon érdekel, mi történik az országban, s mi lesz velünk. Zalabai Zsigmond író, egyetemi oktató: O ä A Meciar-kormány ™ uralma alatt a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok sérelmei, az erőszakpolitika, a „demokratára” megnyilvánulásai az egészségügyben, az iskolaügyben, a mező- gazdaságban és az élet más területein, többek között a privatizációban elkövetett átláthatatlan manipulációk miatt az életünk akarva-akaratlanul - már csak a védekező, túlélő ösztöntől hajtva is - erősen túlpolitizált volt. Az új választásokra való készülődés miatt ez a túlpolitizáltság természetesen hónapokon keresztül tovább tartott, azzal a reménynyel, hogy sikeresebb választási eredmény esetén a magas politika megmarad a magas politika keretei között, a köznép, az napi életünket az értelmesnél és az elviselhetőnél nagyobb mértékben itatja át a napi politika csatazaja. Hogy ez nemcsak az idegeinkre van káros hatással, hanem életünk tartalmát, minőségét is rontja, hogy okosabb, értelmesebb dolgoktól veszi el a figyelmünket, talán mindannyian tudjuk. S mégis. E heti kérdésünk tehát: túlteng-e a politika az életünkben? egyszerű emberek felé pedig csupán ennek a politikának a tisztességes küldetéstudata, szolgálatigénye fog megnyilvánulni, amely politikai, ideológiai sokkok nélkül elviselhetővé, ha úgy tetszik, „politikamentessé” teszi az életünket. A magam részéről különben az utóbbi években sem merültem el a politika iszapjában - annak ellenére, hogy független alkotó személyiségként mind a három politikai pártunkat nagyra becsülöm -, mert alkotóként úgy gondolom, hogy a bennem felmerült politikai problémákat, melyeknek a fennmaradásunkat kellene szolgálniuk, íróként, publicistaként kell megélnem és tolmácsolnom népközösségünk számára. Kiss Péntek József népművelő: A politika adott: w olyan, amilyen. Szerintem mindig az egyénen múlik, mennyire hagyja magát általa megterhelni. Konkrét példa a családból: mi figyeljük a politikát, annak állását, nézzük a parlamenti tudósításokat, olvassuk az újságokat, de igyekszünk csak annyira odafigyelni rá, hogy érzelmileg ne hathasson a kedélyállapotunkra, hogy ne tegye tönkre. A politika hatása nem védhető ki, de csak annyira szabad magunkhoz engedni, hogy ne ártson. RíTHwmaiT un .."""■"Ií"'"-""saa Ne mzetiségi jogok Az utóbbi időben egyre több értékelés jelenik meg a nemzetiségi kérdésekben magukat tévedhetetlennek tartó „tudós” politikusok tollából. Eszmefuttatásaik lényege, hogy míg a szlovákiai magyarok a második világháború óta átlagon felüli jogokat élveznek, addig a Magyarországon élő szlovákok a mai napig teljes jogfosztottság- ban élnek. Ennek következtében a magyarországi szlovákok száma, természetesen a mindenkori magyar vezetés (Rákosi Mátyástól kezdve Orbán Viktorig bezárólag) átkos nemzetiségi politikája miatt a második világháború óta rohamosan csökken, s ma már alig éri el a tízezret. Közben a szlovákiai magyarság egyre szaporodik, s lassan az a veszély fenyeget, hogy többségben lesznek e kis hazában. Gimnáziumi tanulmányaimat a második világháború után Nyíregyházán, a magyarországi szlovákok egyik központjában végeztem, s az ott szerzett tapasztalatok birtokában illetékes lehetek a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos eseményeket értékelni. Míg 1945 és 1949 között a legtöbb vegyes lakosságú szlovákiai településen tilos volt nyilvános helyeken magyarul beszélni, s magyar iskolák egyszerűen nem léteztek, addig Nyíregyházán (és másutt is) a szlovák tanítási nyelvű alapiskolák kapuja minden tanuló előtt nyitva állt, az evangélikus templomban rendszeresen tartottak szlovák nyelvű istentiszteleteket, a kulturális egyesületek pedig szlovák nyelvű összejöveteleket. Hogy a magyar vezetés a sztálini nemzetiségi politika elveit megvalósítva érdemeket szerezzen, iskolatársaimmal együtt kihasználva a különböző kulturális rendezvényeket, igyekeztünk a környékbeli településeken élő szlovák szülőket meggyőzni, hogy gyermekeiket szlovák iskolába járassák. Ebbéli igyekezetünk azonban úgyszólván minden esetben hiábavalónak bizonyult, mivel a szülők egyszerűen kijelentették, hogy a gyermekeiket továbbra is magyar nyelvű iskolába szándékoznak küldeni, mondván, tökéletesen elegendő az a nyelvtudás, amit a családban elsajátítanak. Ha tehát a magyarországi szlovákok száma a második világháború után csökkent, az kizárólag az akkori csehszlovákiai vezetés áttelepítési politikájának köszönhető, melynek következtében feltehetőleg több mint százezer szlovák került át Szlovákiába. A Magyar- országon maradottak tovább ápolhatták hagyományaikat, megőrizhették identitásukat. Az áttelepítés után a magyarországi szlovákok száma változatlan maradt, mivel őket nemzetiségi hovatartozásuk és identitásuk megváltoztatására senki nem kényszerítette. Kohán István, Kassa
