Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
12 1998. július 8. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Szép remények Ha a hollywoodi filmesek irodalmi klasszikust „kaparintanak meg”, gyakran kudarc a végeredmény. Ezúttal a néző kellemes meglepetésre számíthat. Az alkolélete kellett. És persze a nagyszerű színészek. A Holt Költők Társasága főszerepében ismertté vált Ethan Hawk alakítja Finnt, a szegény árvát. Az ő felEthan Hawke és Gwyneth Paltrow tők nyomatékosan leszögezik, hogy az azonos című Dickens-regény szabad adaptációjáról van szó. A múlt századi Londonban játszódó történetet napjaink Amerikájába helyezték át, s még a regényhősök nevét is megváltoztatták. Ám megőrizték a szereplők bonyolult, romantikus szenvedélyek uralta jellemét. A film sikeréhez a meglepő fordulatokkal teli Dickens-történet mellett az álomgyárban újoncnak számító mexikói rendező, Alfonso Cuarón friss szemRobert De Niro nőtté érésének folyamata tárul föl a néző előtt. A tehetséges, jól rajzoló kisfiú sorsát két különös találkozás pecsételi meg. Lustig, a szökött fegyenc (Robert De Niro) és Miss Dinsmoor (Anne Bancroft), a kis halászfalu előkelősége - aki két évtizede, amikor vőlegénye éppen az esküvő napján elhagyta, meghibbant - alakítgatja a „szépreményű” ifjú sorsát, valamint a gyönyörű Estella, Dinsmoor kisasszony nevelt lánya (Gwyneth Paltrow). A szegény halászgyerek térben és társadalmi rangban egyaránt messze kerül jólelkű nevelőapjától, Joe-tól, amikor egy ismeretlen patrónus jóvoltából New Yorkba megy, hogy ott fejlessze tovább rajztehetségét. A fiatalember csakhamar ünnepelt művész lesz, aki nem tudja elfelejteni első szerelmét, Estellát, és aki mindinkább szégyelli a szegény, műveletlen Joe-t... Az amerikai filmek esetén kötelező happy end nem idegen a romantikus történet szellemétől. Pitti Katalin, a boldog báróné pozsonyi vendégszereplésre készül Harmóniában a világgal Még az édesapámtól tanultam, hogy nincs lehetetlen, ha igazán akar valamit az ember Kanyó Béla felvétele Réfi Zsuzsanna Első színpadi szerepéért még a haját is levágatta. Nyolcadikos volt ekkor, és az irodalmi szakkör előadásában Peer Gyntöt alakította. Pitti Katalin a Köztársaság téri általánosba járt, szembe az Erkel Színházzal, ekkor még nem is gondolta, hogy később majd hányszor fog fellépni abban a hatalmas épületben. A sok vers- és prózamondó verseny mellett énekversenyeket is nyert, így természetes volt, hogy a zenei pályát választja. Később aztán gyakran találkozott a Peer Gynttel, de ekkor már Solvejg dalát énekelte Grieg darabjában. Bár mostanában sokat utazik, hiszen Németország és Magyarország között osztja meg az életét, egy nagy turnéra is vállalkozik, hiszen ön alakítja az Operaház japán turnéján az első szereposztásban Violetta Valeryt. „Mindig éreztem, hogy énekelnem kell, adnom valamit az embereknek.” Egyik kedvenc nőalakom, de a turnétól most kicsit félek, hiszen hiába utazik három szereposztás, így is rettentő fárasztó lesz ez a vendégjáték, mindennap más városban lépünk színpadra. Ráadásul a Traviata nagyon hosszú és nagyon nehéz, testet-lelket kilúgozó szerep. Mivel azonban legalább hét este alakítom, így lesz lehetőségem arra, hogy minél több színt vigyek a figurába. Egyébként az összes szerepemnél arra törekszem, hogy az alakítás belőlem, az énemből fakadjon, és hiteles legyen. S az is csodálatos, hogy az új szerepek visszahatnak a régiekre, ezáltal gyönyörű körforgás alakul ki. Minden figura emberi sorsot takar. Ez rengeteg dologra megtanítja a művészt, s ha méltó módon akarjuk szolgálni az előadást, akkor mélyre kell ásnunk magunkban. Több mint három esztendeje boldog báróné Wohlfard von Boeselager mellett. Ugyanolyan fontos most is az éneklés? Együtt teszik teljessé az életemet. A muzsika gyerekkoromtól elkísér, mindig éreztem, hogy énekelnem kell, adnom valamit az embereknek és megmutatni a zenében rejlő szépséget és tragikumot. Hiszek abban, hogy ha valaki lát és átél egy jó előadást, akkor azáltal ő is egy kicsit jobb emberré válik. Az a fantasztikus ebben a műfajban, hogy amikor megszólal a muzsika, rögtön egy másik dimenzióba visz, s ha véget ér a darab, már másképp látjuk a világot. Én különben is mindig a föld fölött járok három lépéssel. Elvégzem az élet hétköznapi dolgait is, de a lelkem egy magasabb szférában él. A napi gyakorlások mellett jut azért ideje a jótékonysági munkára, hiszen rengeteget foglalkozik az Ost-Europa Hilfe ügyeivel. Ez a tevékenység tölt fel hihetetlen energiával. Naponta többórás levelezést intézek, vagy különböző telefonokat, ügyeket, de aki látta már a Péceli Szeretetotthon időseinek arcán ragyogó boldogságot vagy a Don Bosco Nővérei árvaházának mosolygó gyerekeit, az tudja, hogy ez megér minden erőfeszítést. Még a protokolláris teendőket is megszoktam, rájöttem, hogy a jótékonysági munkában menynyire hasznosak ezek a találkozók. Egyébként is, ha kitűzök magam elé egy célt, addig dolgozom szorgalmasan, amíg meg nem valósítom. Még az édesapámtól tanultam, hogy nincs lehetetlen, ha igazán akar valamit az ember, azt el is érheti. Boldogul a bárónéi teendőkkel? Beletanultam. Egy közel ezeréves kastélyban mindig akad tennivaló, így aztán nem könynyű a háziasszonyi szerepkör. Ma azonban már képes vagyok összejövetelek szervezésére, tudom, mit kell kérni a személyzettől, s mivel illik várni a vendégeket a vadászat végén. A férjem ismerősei eleinte kissé csodabogárként kezeltek, s aggódva várták, mikor törnek ki belőlem a primadonna-allűrök. Sokan elmesélték, kellemesen csalódtak bennem, ráadásul a koncertjeim hatására többen megszerették a komolyzenét. A legnagyobb öröm és elismerés azonban az, hogy a rokonok, barátok azt mondják, ilyen boldognak, kiegyensúlyozottnak még nem látták a férjemet. Ha öt esztendővel ezelőtt valaki azt jósolja, hogy így alakul a sorsa, elhiszi neki? Biztosan nem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy így megváltozik az életem. Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért, és naponta megköszönöm a Teremtőnek. Végre harmóniában élek a világgal, magammal. Másképp dolgozom, másképp szól a hangom, hiszen nekünk, énekeseknek a testünk a hangszerünk, s a lelkiállapotunk erősen visszahat arra, hogyan teljesítünk a színpadon. Most boldog vagyok, és éppen ezért még többet szeretnék adni a közönségnek, az embereknek. Úgy tudom, ebben az esztendőben találkozhat önnel a pozsonyi közönség is. „Álmomban sem gondoltam volna, hogy így megválto- zik az életem.” Igen, nemrég ugyanis Komár- nóban a Lehár Énekversenyen együtt zsűriztem a pozsonyi Új Színház igazgatójával, Dusán Jariabekkel. Nagyon örültünk a találkozónak, hiszen már huszonöt esztendeje ismerjük egymást, annak idején szintén egy énekversenyen találkoztunk, még Karlovy Varyban. Meghívott egy fellépésre Pozsonyba, s a tervek szerint december elején adok koncertet ebben a városban. Áron Arnold: „Úgy gondoltuk, hogy a zenészek is tehetnének valamit a Mária Valéria híd ügyéért, nemcsak a politikusok...” Négyéves szünet után ismét lesz Hídfesztivál Párkányban Himmler György 1998. július 11-én (szombaton) négyéves szünet után ismét lesz Bridge-Fest - azaz Hídfesztivál Párkányban. A blues rajongói tehát ismét nagy bulira számíthatnak. A rendezvény szervezője ezúttal is a párkányi Stone- bridge Blues Band zenekar. A vállalkozásról a zenekar két frontemberét, Áron Arnoldot és Madocsai Szilárdot kérdeztük. Az SBB 1992-ben alakult. Sok helyen szerepelt, ahol erre a zenére (fekete és fehér blues, rhytm and blues) igény van. Kétszer megjárta a Diákszigetet, háromszor a gímesi művelődési tábort, volt rockfesztiválon Ost- ravában, pesti klubokban, motorostalálkozókon, egyebeken. A banda két éve egy kicsit átalakult, és most újra elég sokat szerepel. Hogy mit rejt a Bridge-Fest megnevezés? , „Amikor 1993-ban az első (majd 1994-ben a második) fesztivált szerveztük, úgy gondoltuk, hogy a zenészek is tehetnének valamit a Mária Valéria híd ügyéért, nemcsak a politikusok. Mint utóbb kiderült, a muzsikálásunktól még nem lett híd, de a politikusok ügyködésétől sem. Mindemellett nagyon tiszteljük azokat, akik tesznek valamit azért, hogy ne csak a blues dallamain lehessen közlekedni a két part között. Azokat viszont nagyon nem tiszteljük, akik azon ügyködnek, hogy ne legyen híd. Úgyhogy csak azért is Bridge- Fest! Komolyra fordítvaa szót: annak idején felajánlottuk a fesztivál bevételét a hídszámlára - a bandák eljöttek költségtérítés fejében, tiszteletdíjat senki nem kért. A mostani fesztiválon fellép az Electric Blues Band (Pozsony), a Tűzkerék Revival Band (Esztergom), a The Last Blues Band (Ekecs), az M-System (Párkány) és természetesen a Stonebridge Blues Band. Mindenkit nagy-nagy szeretettel várunk tehát július 11-én 19 órától Párkányban, a komp melletti Az SBB: Jantosík Zoltán, Áron Arnold, Áron Andrea, Madocsai Szilárd, Juhász Norbert. Tóth Lehel felvétele parkolóban.”
