Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-04 / 44. szám
ublicisztika 1998. november 4. 9 Sorkatonával szinte csak az őrhelyeken találkoztunk, a törzsvezetési gyakorlatot hivatásos, illetve szerződéses katonák végezték. Tartalékos erők bevonására egyáltalán nincs pénz, ezért némely hadosztályt csak papíron mozgósítottak. A gyakorlat így is körülbelül 125 millió forintba került, ebből 45 milliót az előkészítésre, 80 milliót a végrehajtásra fordítottak. A SZERZŐ FELVÉTELEI A katonai tábor nagyon fontos részét képezik a higiéniai berendezések, mosdók, vécék. A képen látható, civil szervezettől bérbe vett latrinák kétségkívül mutatósak, de egy megrögzött civil szemével nézve is rögtön feltűnt, hogy nem az ottani környezetbe valók. A katonai technikát, tábori konyhát, híradóskocsit stb. nagyon jól álcázták, de mint a felvétel mutatja, a rikító színű budikat az álcázóháló sem tudja jól elrejteni. Egyébként a civil üzemeltető nekünk is előadást tartott arról, milyen remekül üzemel a TOI-TOI rendszerű budi. Hogy a dolog egyfajta vegyszerbe hullik, amelyben azonnal elkezdődik a lebontása, és még szaga sincs. Azon a helyen, ahol ezt előadták, valóban így is működött, egy másik helyen azonban a kívülről ugyanolyan rikítóan szép bódéban ugyanúgy terjengett a bűz, mint bármely klasszikus budiban. Sőt egy harmadik helyen a két fülke egyikét ideiglenesen bezárták, mivel megtelt. Kék Ország hadseregének hadműveletét nemcsak a térképeken, hanem a valóságban, a lőtér megfigyelőállásából is figyelhettük. Igaz, ilyen távolságból a tankok szabad szemmel csak apró játékszereknek tűntek, ezért távcsővel néztük mozgásukat. A képen épp a román megfigyelőcsoport egyik alezredese követi a harkocsik támadó hadműveletét. Nem mindennapi pillanat: szlovák és román katona együtt issza a magyar sört. Akár szimbóluma is lehet a kölcsönös bizalomerősítő szerződés gyakorlati megvalósításának. Szlovák és román megfigyelők, magyar vendéglátóikkal. A szlovák-magyar bizalom-biztonság szerződés szerint a szerződő felek akkor kötelesek egymás megfigyelőit katonai gyakorlatra meghívni, ha azon hatezernél több katona vesz részt. A Vértes ’98 gyakorlaton csupán 2500 személy, 630 műszaki eszköz- ebből 55 harci eszköz- vett részt, mégis meghívót küldtek partnereiknek. m ualizmusra és a negatív diszk- íináció tiltására alapuló 1945 ini elvektől. Lényege abban állt, jy a kisebbségeket kollektí- nként felfogva az egynemzetű imfogalommal szemben min- í szempontból a politikai enti- ok pluralizmusán felépülő de- ítralizált és toleráns állam esz- nyét tette meg vezérelvévé. A encei Bizottság tervezete olyan rtékben szakított az eddigi előkel, s oly mértékben tűnt ve- lyesnek számos befolyásos tagun számára, hogy az Európa rács elvetette. Ehelyett olyan s dokumentumokat fogadott amelyek az addigi elvek nyomtatón haladva a „kisebbségek- : tartozó személyek” nyelvi és turális jogait írták körül. Ilyen egionális vagy Kisebbségi rivek Chartája, amelyet 1992. november 5-én nyitottak meg aláírásra, s amely a regionális és kisebbségi nyelvek használatát támogatja anélkül, hogy a kisebbségek általános jogával foglalkozna; valamint a Közgyűlés 1993-ban elfogadott 1201-es Ajánlása, amely az 1950-es alapegyezmény 14. cikkelyét konkretizálja. A Tanács következő lépése egy ún. Keretegyezmény elfogadása volt a nemzeti kisebbségek védelméről 1994. november 10-én, amely azonban semmivel sem lépett túl az addigi megközelítéseken, s ráadásul azt is megengedi, hogy az aláíró államok saját belátásuk szerint értelmezzék és alkalmazzák a célként megfogalmazott emberjogi elveket. Az Európa Tanács gyakorlati tevékenysége ezért hasonlatos ahhoz, mint amit az EBESZ szervei végeznek: tanácsokat ad NMMMNMNNIMia államon belüli és államközi konfliktusok kezelésére, közvetít a vitatkozó felek között, s különböző bizalomerősítő projecteket dolgoz ki, és ajánl elfogadásra. Ezek köA nemzetközi szervezetek kisebb- ségvédelmi normája bünteti a népirtást; tiltja (de nem bünteti) az erőszakos asszimilációt. zül legismertebb az ún. Kárpátok Eurorégió néven ismert együttműködési modell, amely Ukrajna, Románia, Magyarország és Szlovákia érintkező határkörzeteinek kooperálását próbálja megvalósítani - mindeddig nem nagy sikerrel. Az ENSZ egyetlen dokumentumban reflektált az új helyzetre. Ezt, amely jellemző módon a Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozat címet viseli, 1992. december 18-án fogadták el. Tulajdonképpen nem más, mint az i966-os Egyezségokmány bővebb kifejtése. Ennek ellenére számos olyan megállapítást tartalmaz, amely a maga konkrétságában sokkal többet mond az addigi általánosságoknál. A 2. cikkely paragrafusai például kinyilvánítják, hogy a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy „saját szervezeteket hozzanak létre, és irányítsák azokat”, továbbá arra is, hogy „ténylegesen” részt vegyenek azoknak a nemzeti vagy helyi szintű döntéseknek a meghozatalában, amelyek létük szempontjából fontosak. Az azonban, hogy hogyan és milyen formában, homályban marad. A nyilatkozat másik negatívuma, hogy ez sem bír semmilyen jogi érvénnyel, illetve kényszerítő erővel. A fenti dokumentumok alapján megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi szervezetek kisebbségvédelmi normája bünteti a népirtást; tiltja (de nem bünteti) az erőszakos asszimilációt és a kisebbségellenes diszkriminációk minden más brutális formáját; nem bátorítja, sőt kivételes esetektől eltekintve ellenzi a lakosság ki- vagy áttelepítését és a politikai határok megváltoztatását; elvárja a kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi-kulturális jogainak tiszteletben tartását; s végül ajánlja vagy legalábbis lehetségesnek tartja a kisebbségek különböző szintű és formájú önigazgatását. Ez az attitűd és a térség többségi nemzeteinek történetileg kialakult politikai beállítottsága azt valószínűsítik, hogy Kelet-Közép- és Délkelet- Európa tipikus politikai rendszere a következő évtizedekben nem a nemzetiségeket államalkotó tényezőként és egyenlő félként kezelő svájci és belga mintájú társulásos demokrácia, hanem a domináns többség számára privilegizált helyzetet biztosító nemzeti demokrácia, illetve - legrosszabb esetben - a történelemből ismert, durván diszkriminatív autoriter rendszer valamely válfaja lesz.
