Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-04 / 44. szám
Politika 1998. november 4. Hét nap a belpolitikában: október 22-28. Magyar egeret szültek Malinak István________________ Több mint egyhónapos huzavona után felállt végre az új kormány. Megkönnyebbülhet az ország, örülnünk kellene, hogy az új parlament és kabinet végre hozzáláthat az égető feladatok megoldásához. Ezért szavaztak ugyanis a négy pártnak bizalmat a választóik, nem pedig azért, hogy a saját pecsenyéjüket sütögessék. Ez az, amiért nem tud igazából örülni az ember, még csak illendőségből sem. A választópolgár, aki nem ismeri a kulisszák mögötti harcokat, nem tehet mást, mint bízik és reménykedik - a tárgyalásokon bevezetett hírzárlatnak köszönhetően legalább ezt nem vették el tőle. De megnyugtathatjuk a polgárt: nem azért volt információstop, hogy őt kíméljék. A másik, ami nagy hirtelen eszébe jut az embernek erről a kormányalakításról: vajúdtak a hegyek, és egeret szültek. Esetünkben, sajnos, magyar egeret. Mert lehet szépítgetni, csűrni- csavami a dolgot, a lényeg mégis az, hogy a baloldal alaposan sarokba szorította a magyarokat a kormányalakításkor. Mi- gasék elvitték az egyetlen olyan minisztériumot is, amely számunkra még fontos lehetett, s ez nem azért baj, amivel egyesek ironikusan ijesztgetnek, hogy tudniillik Pavel Koncos hozzálát a szövetkezetesítéshez. A lényeg: ismét az erősebb kutya elve érvényesült. Tanulság több is van. A DBP elérte, amit akart, s ezt nem tehette volna az SZDK támogatása-jó- váhagyása nélkül, viszont a dolog pikantériája, hogy DzuAzt kaptuk, ami másnak nem kellett. rindáék tavaly a magyarokkal írtak alá nyilatkozatot az együttműködésről, nem pedig a baloldallal. Az SZDK nem a baloldallal fogott össze számos fontos politikai akcióban, elég csak az aláírásgyűjtésekre emlékezni, hanem a magyarokkal - nem egy esetben az önállóságát túlhangsúlyozó baloldal ellenében is. A tanulság ismételten az, hogy az SZDK-nak pillanatnyilag nagyobb szüksége volt a baloldalra, mint az MKP-ra, vagyis: a politikában ne akarj következetességet vagy elvszerűséget, a politikában csak érdekek vannak. Kérdés, mi lesz később, ha már kezdetben is az elvtelenség és a diktátum érvényesül, hogyan akarják majd a négyek a társadalomfejlesztésben érvényesíteni a demokratikus elveket, ha egymással szemben is képtelenek az alkalmazásukra. Csak az jutott a magyaroknak, amire igazából senki sem tartott igényt, kissé gorombábban fogalmazva: ami senkinek sem kellett. Ne áltassuk magunkat: mi a fenét kezdhet az MKP az építésügyi minisztériummal? Csak púp a háton, ráadásul hiába próbálnánk titkolni, a szlovák partnerek is tudták, hogy a magyaroknak még csak nem is volt megfelelő jelöltjük erre a posztra. Ez a tárca azé a Ján Mrázé volt, aki a legkevesebb vizet zavarta a Meciar-kor- mányban, ezt a tárcát direkt Ján Eupták pártjának kreálták Meciarék. Nehogy ugyanazt a szerepet szánják a magyaroknak ebben a kormányban, mint Meciar a magáéban Eup- tákéknak! Ennek kivédéséhez egyrészt az szükséges, hogy Harna Istvánnak tényleg sikerüljön gyökeresen átalakítania, más tartalommal megtöltenie a Mráztól örökölt tárcát, másrészt nagyon nagyot kell majd teljesíteniük más minisztériumokban a magyar államtitkároknak. Rossz jel, hogy a kormányban felborult az arányosság elve, a baloldalnak maximum (felfelé kerekítve) öt hely járt volna, de kiharcolta magának a hatot. Félő, meglesz a böjtje annak, hogy a másik három párt engedte magát megzsarolni - ez nagyon rossz precedens. Nem jó, hogy az a baloldal kapta az oktatási tárcát, amely a Meciar-éra idején szívesen megszavazott minden olyan törvényt, amely ártott nekünk, amely kurtította jogainkat. Nem véletlen, hogy a bukott rezsim vezetői egyedül a DBP-ben látják a szlovák nemzeti érdekek védelmének garanciáját. Ami mégis biztató: itt is van magyar államtitkár, a miniszter pedig az a Milan Ftácnik, aki - egyedüliként - a nyelvtörvény ellen szavazott. Csak remélni lehet, hogy miniszterként sem a pártfegyelem fogja a döntéseit meghatározni, hanem saját lelkiismerete és a szakszerűség fogja vezérelni. A félreértéseket elkerülendő: a két úr nem egymásnak örül ennyire, hanem az október 26-án aláírt békeszerződésnek, amely egy ötven- hét éve húzódó, három „miniháborút” (1941,1981,1995) is kiváltó határvita végére tesz pontot. A két úr: Alberto Fujimori perui és Jamil Mahuad ecuadori elnök. A szerződés szerint a vitatott határszakaszon mindkét oldalon nemzeti park lesz. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Csáky Pál szerint valakik örömtüzeket gyújtottak volna, ha az MKP nem lép be a kormányba P.Vonyik Erzsébet A Markíza Rosta című műsorában a nézői szavazatok alapján Csáky Pál jócskán rávert vitapartnereire, Jan Langosra és Robert Ficóra. Pedig akkor még csak nem hivatalosan terjedt a közben megerősített hír: az MKP alelnöke lesz az új kormány emberi jogi és kisebbségi kérdésekben illetékes miniszterelnök-helyettese. Csáky Pált a kormányalakítás utolsó éjszakájáról is kérdeztük. Volt egy pillanat, amikor nagyon feszült volt a helyzet a DBP közt és közöttünk a mezőgazda- sági tárcát illetően. Dzurinda úr ekkor vetette fel a kisebbségi kormány, az SZDK-DBP koalíció gondolatát. Mi hozta a fordulatot, hogy mégis a négyes koalíció állt fel? Nem tudnám megmondani, melyik volt ez a pülanat. Mi érett, demokratikus pártként viselkedtünk. Keddre összehívtuk az Országos Tanácsot, hiszen ez a testület dönthet arról, hogy belép- jünk-e egy kormányba, vagy ne. A Dzurinda-javaslat elhangzása után kétoldalú tárgyalásokat folytattunk, majd újabb körre kértük a négy tárgyalódelegációt: tisztázzuk még egyszer azokat a problémákat, amelyek miatt csődbe mentek a korábbi tárgyalások. Szünetet kértünk, s a Zabot utcai székházunkban tájékoztattuk az Országos Tanácsot. Megvitattuk, ebben a helyzetben mit tehet az MKP. Az OT megadta a felhatalmazást, hogy tárgyalhatunk a második megoldásról: nem a mezőgazdasági posztról, hanem egy bizonyos posztról, de államtitkári tisztségek mellett, s itt feltétel volt, hogy a pénzügyminiszteri és a mezőgazdasági államtitkári posztot is megkapjuk. Ezután már gyorsan megállapodtunk. Egy pillanatig sem volt vitás az MKP részéről, hogy részt vegyen az új kormányban? De, az OT ülésén több felszólalásban elhangzott. Ezt a kérdést minden oldalról megvizsgáltuk. Az is elhangzott, hogy mik az egyéb lehetőségek: ha ellenzékben lennénk, akkor visszahozzuk a politikai porondra a DSZM-et és az SZNP-t, s bennünket kiáltottak volna ki bűnbaknak. A négypárti megállapodás lényeges engedmények eredménye. Nem kellett túl nagy árat fizetnie az MKP-nek azért, hogy kormánytag lehessen? Kívülállóktól gyakran hallom, hogy belépésünk lényeges engedmények eredménye. Kérdezem én, hogy miért? Másként kérdezem: a pártprogram legfontosabb pontjait sikerült beemelni a koalíciós megállapodásba? A mezőgazdasági tárcát valóban nem sikerült megkapnunk, de megszereztük a mezőgazdasági, a pénzügy-minisztériumi, az oktatásügyi és a szociális ügyi államtitkári posztot. A kormányban megkaptuk a kért három posztot. Választási programunk 95 százaléka benne van a kormányprogram téziseiben. Nem értem, milyen nagy kompromisszumokról lehetne itt szó. Kompromisszumról igen, de azt hiszem, nem nagymértékűről. Tehát nem kell majd magyarázkodni a választók előtt, hogy miért kerül le négy évre a napirendről például a magyar egyetem ügye? A magyar egyetem ügye nem szerepel a választási programunkban. A programon kívül nyitottuk meg, mert fontos kérdés. De nyíltan válaszolok: a választópolgároknak igenis meg kell magyaráznunk minden lépésünket, és a szavazópolgár dönti el, hogy egyetért-e velük, vagy sem. Az én kérésem az OT előtt az volt, mérlegeljük: a döntés most a mi kezünkben van, s ha nem lépünk be, akkor vajon ki gyújtana örömtüzeket? Választóink vagy inkább az SZNP vagy a DSZM hívei, akik nem akarták, hogy kormánytagok legyünk? Nincsenek illúzióink: a kormány nehéz helyzetben van. Reálisan látjuk saját lehetőségeinket is. Ezért voltunk kemények a tárgyalóasztalnál, s ragaszkodtunk bizonyos posztokhoz. Nem a bársonyszék miatt, hanem hogy megpróbáljuk befolyásolni a kormány munkáját. Az egyes tisztségek betöltésében mintha gondot jelentett volna a szakemberállítás... Visszautasítom ezt a feltételezést. Nagyon szomorú, hogy a kormányalakítási folyamat így játszódott le, mert a szlovákiai demokrácia éretlenségét bizonyítja. Megállapodott demokráciákban ez nem ilyen lóhalálban történik. Mi végig idegeskedtünk, meddő vitákat folytattunk, arról, hogy mit mondtunk, és mit nem, méltatlan körülmények között tárgyaltunk hajnalig, kialvatlanul. Tudtommal az MKP az egyedüli, amely a miniszteri és az államtitkári posztokra meghallgatásokat tartott mintegy kilenc órán át. Stabil lesz a kormány? Nem tudom, mert érezzük a széthúzó erőket. Úgy gondolom, hogy kibírja egy darabig. Milyen elképzelésekkel vág neki az új tisztségnek? Konkrét elképzeléseim vannak. De látom azt is, hogy ezen a poszton könnyen meg lehet bukni. Szeretném, ha fél vagy egy év múlva nem én lennék elégedett, hanem a szlovákiai magyar polgár érezné, hogy nyu- godtabban alhat, az iskoláját, a kultúráját, a nyelvét megfelelő törvények védik, és senki nem folytat ellene aknamunkát. Szeretném, ha azt is éreznék választópolgáraink, hogy a szociális helyzetük is javul az egyes régiókban, mert a regionális fejlesztés felelőse is én leszek a kormányban. „Ezen a poszton könnyen meg lehet bukni” Foreign Affairs Amerikai prioritások Az Oroszország irányában folytatott amerikai külpolitikának Madeleine Albright szerint olyan biztonsági szempontokat kell elsősorban szem előtt tartania, mint a fegyverkészletek csökkentése, a plutóniumkészletek ellenőrzése, a nukleáris vagy a fejlett rakétatechnológia továbbadásának megakadályozása. Emellett hosszú távú segítséget is kell nyújtani Oroszországnak, „feltéve, hogy Oroszország felkészült arra, hogy segítsen önmagán”. Ezt a szembeötlő visszafogottságot tükröző, az orosz helyzet nem túl rózsás megítéléséről árulkodó véleményt a külügyminiszter asszony abban a terjedelmes írásában fejti ki, amelyet az USA külpolitikai feladatainak szentelt a szakfolyóirat legújabb számában. Prioritásként fogalmazza meg, hogy „erősíteni kell a kötelékeket, és meg kell akadályozni a szakadásokat a vezető nemzetek között.” Leszögezi: „Segítjük barátainkat Közép-Eu- rópában és a volt Szovjetunió államaiban, hogy eligazodjanak a pénzügyi aknamezőkön, visszaszorítsák a bűnözést, elhárítsák a kommunista visszahúzó törekvéseket, és képessé tegyék saját társadalmukat a kulcsfontosságú regionális intézményekhez való csatlakozásra.” A harmadik fő feladat az önmagukon segíteni akaró gyenge országok támogatása, s a negyedik: el kell hárítani a jogszerűségre alapozott nemzetközi viszonyrendszer elleni fenyegetéseket. A cikk szerint az ENSZ-nek „szilárdan kell fellépnie Szad- dám Húszéin csalárdságaival szemben”, határozott amerikai magatartást tart szükségesnek Észak-Korea irányában, állhatatosságot sürget a daytoni Bosz- nia-megállapodások végrehajtása terén, valamint az erőfeszítések megkettőzésének szükségességéről szól a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásával összefüggésben.