Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-28 / 43. szám
Politika 1998. október 28. 3 Hét nap a belpolitikában: október 22-28. Úriemberek kerestetnek Malinak István _____________ Re ndkívül tanulságos mindaz, ami eddig kormányalakítási tárgyalások címén a négy párt között történt. A rosszindulatú betartásokat, csúsztatásokat akár politikai játéknak, kormányalakítás előtti pozícióharcnak, amolyan szükséges rossznak is tekinthetnénk. Persze csak akkor, ha bizonyosak lehetnénk abban, hogy amint feláll az új kabinet, mindezt elfelejtik, s azontúl ez a sokszínű kormány egy emberként a nép javán fog munkálkodni, az egymás közötti viszonyra a lovagiasság, a tolerancia lesz a jellemző. Kissé ósdi jelzővel: úriemberek fogják irányítani ezt az országot. Mint a mesében. De, sajnos, ez csak mese. A ’89 novembere óta eltelt csaknem egy évtized elég hosszú idő ahhoz, hogy a szlovákiai politikai színtér történéseiből általános következtetéseket is le lehessen vonni. Ha úgy tetszik, akár a politikai kultúra kifejezést is használhatnánk. A lényeg: semmi ok a derűlátásra. Ha arra gondolunk, hogy a négy pártnak így együtt, egymásra utáltán kellene biztosítania az irányváltást a demokratikus, toleráns, polgári társadalom megteremtése felé, az eddig felmutatott „értékek” alapján - enyhén szólva - szkeptikussá válik az ember. Nem az a legfőbb gond, amit az egyes pártok külön-külön képviselnek, állítanak magukról, mert ez többkevesebb toleranciával még elviselhető. Hanem az a kakofónia, amit együttesen produkálnak! Rossz a vonósnégyes, ha az egyik Chopint, a másik Beethovent, a harmadik dzsesszt, a negyedik pedig operettmelódiákat játszik. A győztes mindent visz hírhedt elve köszön vissza. A produkció akkor is élvezhetetlen lesz, ha már csak egyikük lóg ki a sorból. Mert a vonósnégyesnek az a lényege, hogy négyes! Visszatérve a politikához: egyes ellenzéki erők annyit harcoltak a meciarizmus ellen az elmúlt négy évben, hogy maguk is alaposan megfertőződtek tőle. A győztes mindent visz hírhedt elve köszön vissza abban, ahogy a két erősebbik, az SZDK és a DBP viszonyul a két kisebbik partnerhez, az MKP-hoz és a PEP-hez. Működésbe lép hát a két „kicsi” természetes önvédelmi reflexe, megtámogatják egymást a két naggyal szemben, nem is esélytelenül, hiszen a két nagy nemcsak ellenük, hanem - és elsősorban - egymás ellen is harcol. A két kicsi összefogásának is van árnyoldala: ha az egyik vagy mindkettő felad olyan álláspontokat, amelyek korábban alapelvnek voltak tekintendők, a lényegükhöz tartoztak. A meciarinál is szélsőségesebb, Slota-féle nacionalizmussal egyenértékű volt a DBP támadása az MKP ellen. Ráadásul minden jel arra utal, hogy éppen a baloldal az, amely az új kormányba nemcsak a meciari poli- tizálási stílust akarja átmenteni, hanem a meciari hatalom egyes törvénysértésekkel is gyanúsítható főkolomposainak túléléséhez is segédkezet kíván nyújtani. Az elsőre példa az a zsarolás, amelyet a DBP a miniszteri tárcák elosztásakor alkalmazott: éreztette, a többieknek hasra kellene esniük előtte, mert elutasította a DSZM részéről felajánlott kormányalakítási lehetőségeket, s ezért a valódi erejénél több poszt jár neki. Mintha nem az lett volna az abszolút természetes egy demokratikusnak nevezett párt részéről, hogy kosarat ad Smereknek. A másikra pedig két Fico-féle bejelentés a példa: a DBP szerint a közszolgálati rádió központi igazgatója, Reznik úr nyugodtan maradhat a helyén, mert szerintük a rádió megőrzött valamit a közszol- gálatiságból, nem úgy, mint az SZTV. Lehetne ez akár szociális indíttatású emberbaráti gesztus is Rezník úrral szemben, ha nem léteznének bizonyítékok arra, hogy az ő irányítása alatt a rádióban igenis volt cenzúra, igenis rendre megsértették a szabad véleménynyilvánítás, az elfogulatlan tájékoztatás elvét. Fico úr annyira demokrata, hogy szerinte az alkotmányos többséggel bíró négyeknek fenntartások nélkül el kellene fogadniuk azokat, akiket az ellenzékbe szorult DSZM vagy SZNP a parlamenti bizottsági elnöki tisztségekbe javasol. Magyarán ez azt jelenti, hogy Fico még Gasparovic, Húska vagy Slobodník ellen sem emelne kifogást. A magyarokkal szemben nacionalista húrokat pengető Ficóból és társaiból nyilvánvalóan nem lett demokrata, inkább arról van szó, hogy a DBP, minden eshetőségre számítva, a másik oldalon is biztosítani akarja magát, gesztusokat tesz a DSZM felé. Még Clinton amerikai elnök szexbotrányánál is ízléstelenebb az, amelyet Havel cseh államfő és felesége körül robbantottak ki. Valószínű: a háttérben itt is piszkos politikai játszma, önös érdek húzódik meg. Nem arról van szó, hogy bárki is tűzbe tegye a kezét Dagmar asszony erkölcseinek a védelmében. Hanem arról, hogy létezik magánélet is. És nem biztos, hogy azt a meghurcoltatást, amelyet a jó fizikumú Clinton kibír, a nagybeteg és ezért sérülékeny Havel is végig tudja csinálni. Képünkön: a cseh elnöki pára múlt héten Angliában járt. CTK/AP Dömötör Ede felvételei Pavol Kanis, a baloldal árnyékkormányának elnöke a DBP magyar szekciójáról, magyar választóiról Mindenkinek lehet saját véleménye GörfölZsuzsa Pár nappal a választások után a DBP a bírálatok kereszttüzébe került, mert a kormányalakításból szívesen kihagyta volna a Magyar Koalíció Pártját. Éppen Pavol Kanis volt az, aki a közszolgálati televízióban kimondta: „Nem engedjük meg, hogy valamely párt, amely a kormánykoalícióban szeretne lenni, kétségbe vonja a Benes- dekrétumokat”. Megkérdeztük hát tőle, hogyan is viszonyul pártja a magyar választó- polgárokhoz. A DBP az egyetlen szlovák párt, amelynek van magyar szekciója. Meg akarják őrizni? Annak idején én foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel. Szerintem az állampolgár legyen büszke a nemzetiségére, és ennek a politikai párton belül is tükröződnie kell. A tapasztalataim azonban meglehetősen ellentmondásosak, mivel a DBP magyar tagjai között is véleménykülönbségek voltak arról, hogy ez az elv hogyan érvényesüljön. Pedig más ezt aligha oldhatja meg helyettük. Én azzal fejeztem be ezt a feladatomat, hogy közöltem velük: »Ti döntsétek el, mit akartok.« És ők dönthetnek. Van legalább megközelítő adatuk arról, hány magyar szavazott most a DBP-re? A szavazatok elemzése még nincs olyan stádiumban, hogy meg merjem becsülni, hány magyar szavazatot kaptunk. Igazából nem is tudom, hogy ez kiolvasható-e a statisztikákból. Az azonban biztos, hogy a legtöbb magyar választójuk a Dunaszerdahelyi járásban van. És éppen az ottani szervezetük tiltakozott az MKP-val szembeni állásfoglalásuk ellen. Nem merném azt állítani, hogy az a járási szervezet állásfoglalása volt. Természetesen mindenkinek joga van arra, hogy saját véleménye legyen. Kapok leveleket, amelyekben az áll, ne menjünk kormányba a magyarokkal, de olyanokat is, amelyekben azt írják: a magyaroknak a kormányban a helyük. Számszerűsíteni kell ezeket a nézeteket, de egyelőre nincsenek felmérések. A DBP-nek az MKP-val szembeni fenntartásai olyan benyomást keltettek, hogy a baloldal tett egy fordulatot az internacionalizmustól a nacionalizmus felé. El tudják majd oszlatni ezeket a kétségeket a kormányzás során? Nem hiszem, hogy itt olyan fogalmakkal kellene előhozakodni, mint internacionalista, nacionalista vagy nemzetiségi. Ez választási matematika, amely azt mutatja, hogy négy párt mandátumainak összeadásával létrejött az alkotmányos parlamenti többség. A kormánytöbbséghez azonban elég 76 mandátum is - ez meg kormányzási matematika. Nem örülnék neki, ha a kormányalakítás során állandóan előtérben állna a nemzetiségi kérdés, hiszen az MKP csak egy a pártok közül. Elutasítottuk az együttműködést az SZNP- vel is, mégsem vádol minket senki azzal, hogy nem akarunk együttműködni az igazi szlovákokkal. Itt nem a nemzetiségről van szó, hanem arról, hogy szükséges-e az adott párt ereje a kormány felállásához. Még egyszer mondom, ez matematika. Maradjunk tehát a matematikánál. Úgy véli, hogy a magyarok kihagyása a kormányból több szlovák szavazatot hozna a DBP-nek, mint ahány magyart veszítene? Ilyen helyzetben minden döntés valahol nyereség, valahol kockázat. Ez majd idővel kiderül. A négy párt módosíthatja az alkotmányt is. De szükség van erre? Lényegében csak a közvetlen elnökválasztásról szóló törvényt kell elfogadni, és szerintem a DSZM csak erre vár, s támogatni is fogja. Ön hogyan látja, négy év múlva eltűnnek a politikai színtérről a kényszerkoalíciók? Ez nem zárható ki. Tudatosítjuk, hogy az SZDK-ban és az MKP-ben különböző platformok vannak, de mi egy pártnak tekintjük őket. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az SZDK alapító pártjai miniszterek jelöléséről tárgyalnak. Az MKP- ben más a helyzet, a nemzetiségi tényező egyesítő erő. A DBP-nek azonban nemcsak a nemzetiségi hovatartozásra kell figyelnie, hanem arra is, hogy a kormányban fölénybe kerülnek a jobbközép erők. Tény azonban, hogy egy sor komoly problémát mielőbb meg kell oldani, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali fölény lesz a kabinetben. És éppen ezt kell rögzíteni a koalíciós szerződésben. Publico Milosevicsnek kedvezne Carlos Westendorp polgári ügyekben illetékes boszniai főmegbízott úgy vélte, hogy a NATO esetleges koszovói beavatkozása Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök pozícióját erősítené. A spanyol diplomata ezért a tárgyalások folytatását szorgalmazta a portugál Publico keddi számában megjelent interjújában. Intervenció esetén Milosevics „új Szaddám Huszeinné válna. Ez a probléma” - mutatott rá Westendorp. „Koszovóban roppant bonyolult a helyzet, és a legjobb megoldás a párbeszéd, még ha fenn kell is tartani az erő alkalmazásával való fenyegetést, ha a párbeszéd feltételeit nem sikerül gyorsan megteremteni. Remélem, hogy Milosevics érti ezt. De az erőszakos megoldás mindig rossz megoldás, végső eszköz.” Westendorp ismét „széles körű önkormányzatot” szorgalmazott a zömmel albánok lakta délszerbiai tartomány részére, mert „Koszovó függetlensége nemcsak Szerbia számára elfogadhatatlan, hanem súlyos gondokat okozna Macedóniának és Albániának is”. Reuters Koszovó nem Bosznia Carl Bildt volt boszniai békeközvetítő szerint Koszovóban sokkal bonyolultabb a helyzet, mint Boszniában volt, annak ellenére, hogy Boszniában három vallás, különböző kultúrák és hagyományok ütköztek. Bildt szerint a Holbrooke és Milosevics közötti megállapodás távolról sem tökéletes, de az adott helyzetben jobbat aligha lehetett volna elérni. Hozzátette, hogy gyors megoldásra számítani nem lehet, a nemzetközi közösség meg azt teszi, mint mindig: távolról csinálja a politikát.
