Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-21 / 42. szám
2 1998. október 21. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin 66 sor Példás együttélés Szűcs Béla Miközben az európai intézmények és politikusok a széles alapokon nyugvó demokratikus kormány gyors megalakítására biztatják a győztes ellenzéket, folynak a kulisszák mögötti mesterkedések egy Meciar nélküli, Meciar-párti kisebbségi kormány összetákolásáról, amelyet kívülről támogatna a nemzeti párt is. A DSZM mindent megígér, hogy hatalomban maradjon, a kormányban a legjelentősebb posztokat is hajlandó feláldozni, csakhogy megakadályozza az ellenzéki kormány megalakulását. Ez Slotá- éknak megfelelne, hiszen elérnék, hogy a magyarok ne jussanak a kormányba. Szerencsére a szlovák közvéleményjózan többsége nem dől be a nacionalista uszításnak, és tudja, hogy az európai struktúrákba igyekvő Magyarország és Szlovákia politikai szótárából gyorsan kivesznek az olyan kifejezések, mint „irredenta”, „határrevízió”, „szlovák-magyarok”, „paraziták”. A formálódó európai közösségben teljesen a perifériára szorulnak a nacionalisták. Ezért irtóznak a NATO- és EU-tagság- tól, ahol az egyes országok népeinek hazafisága teljesen új tartalmat kap, s amelyet nem tudnak majd meglovagolni a Slotáékhoz hasonló nacionalista kalandorok. A szlovákiai magyarság az együttélés példás kisebbsége. Szlovákiában nincsenek nemzetiségi torzsalkodások, villongások, a baloldal pártjának kifogásai közé bekerült „érvek” kitalációk. Érthető, hogy a magyarok pártjának ott a helye a kormányban. A meciarizmus, minden próbálkozása ellenére, a végnapjait éli, és az új, demokratikus kormány majd bebizonyítja, hogy a választókjói szavaztak. Délen minden csendes. A szlovák-magyar együttélés példás, csupán egyes mélynemzeti politikusok agyában kísért a nacionalizmus, azonban ennek nincs jövője Európában. Kortesbeszéd Kmotrik Péter Néhány hét múlva az új polgármesterek és önkormányzati képviselők személye felől döntünk. Lehet, hogy valaki úgy gondolja: ennek a választásnak már nincs tétje, hisz Meciar búcsút intett, győzött a demokrácia, közeleg a Kánaán. Pedig hatalmas tévedés áldozata, aki így gondolkodik. Mert a hatalomvágyat, a kapzsiságot, korrupciót és a demagóg bunkók hadát nem elég az országos politikában hidegre tenni. A polgármesterek és önkormányzati képviselők legtöbbje becsületesen szolgálta a neki bizalmat szavazó polgárokat. Akadtak viszont, akik nekiláttak a pecsenyesütésnek, és olyanok is vannak, akik észre sem vették, mikor váltak községük, városuk rettegett Vladójává vagy bólogató Fandli Jancsijává. Ha nem sikerül kiszűrni őket a közéletből, akkor egy következő diktatúra alapját vetjük meg, mert a korrupció és a butaság legjobb táptalaja az ilyen politikának. Még nem tudom, kinek a nevét fogom bekarikázni, azt viszont tudom, kiét nem. Nem fogok olyan képviselő- és olyan polgármesterjelöltre szavazni, akik saját maguk vagy rokonaik, ismerőseik gyarapodását tartották fontosnak. Nem szavazok olyan képviselőkre sem, akik nem képesek vállalni döntéseik következményeit, és a falka mögé rejtőzve kiabálják: „Közösen döntöttünk!” Olyan, üstökösként feltűnt jelölt nevét sem fogom bekarikázni, aki eddig egyetlen önkormányzati ülésre sem tette be a lábát, most viszont a közjavát akarja szolgálni. Olyan jelölteket sem fogok szeretni, akik úgy váltják párttagságukat, mint más a gatyáját. Ha valódi változást akarunk, akkor menjünk el ismét szavazni, s atyafiságot és párttagságot mellőzve a tisztességet válasszuk a telhetetlenséggel és tehetetlenséggel szemben. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (52-38-338) Gazdaság: P. Vonyik Erzsébet, Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: Tomi Vince (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztóség/Hirdetésfel vétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Kovács úr, ön az egyetlen, aki még verset olvas a városban. Ha ön nem volna, becsomagolhatnám az összes Goethét, Apollinaire-t és Petőfit... Rajz: MS-Rencín A pozsonyi polgárok úgy érzik, nincsenek biztonságban Ki mer menni az esti utcára? Gaál László __________________ Mi lyennek látja a közbiztonság helyzetét a szlovák fővárosban? - tettük fel a kérdést néhány fővárosi lakosnak. Mint köztudott, az országban Pozsony közbiztonsága a legrosszabb. Szinte hetente hallani robbantásokról, lövöldöS. M., állami hivatalnok: O Három évig dolgoztam Olaszországban, és állíthatom hogy ott éppen úgy lopnak mint Szlovákiában. Mindenhol lopnak. Az embereknek jobban össze kellene tartaniuk. Hogy robbantgatnak meg lövöldöznek, ez már a nemzetek feletti szervezetek műve. Én magam nem félek, állami alkalmazott vagyok. Igaz, többzésről, a lakásbetörések és o Jó a közbiztonság O Félek kimenni rablások pedig már, úgymond, szőr voltam már olyan helyzetben, hogy veszélyben volt a biztonságom, de ez Olaszországban és Ausztriában történt, itt, Szlovákiában még nem kerültem hasonló helyzetbe. Liptóból származom, és állíthatom, hogy vidéken sokkal nagyobb biztonságban érzi magát az ember, mint a nagyvárosban. Falun mindenki mindenkit ismer, és ha megjelenik egy idegen, arra mindjárt felfigyelnek. Az is igaz, hogy néhány évvel ezelőtt több mint egy hektáron termeltem krumplit, és amikor betakarítani mentem, a fele hiányzott. Ellopták. Mert ahogy már mondtam, mindenhol lopnak. Vlastimila Dobrotová, nyugdíjas gyermekorvos: O Elárulhatom önnek, hogy szerettem volna angol- nyelv-tanfolyamra járni, de lemondtam róla, mert este nem merek egyedül kimenni az utcára. Nemrég itt, a Lamacs felé vezető hídon megtámadták napirenden vannak. Arra voltunk kíváncsiak, mi erről a véleményük a találomra megszólított pozsonyiaknak. Milyen a személyes tapasztalatuk ezen a téren, illetve miben látnák a bűnözés problémájának megoldását? Magyarán: ki mernek-e este tíz után menni az utcára? egy ismerősömet, egy idősebb nőt. Valaki hátulról elkapta, fojtogatni kezdte, majd a nyakából leszakította az aranyláncát, és elfutott. Azóta félek egyedül járni az utcán. Ami a közbiztonságot illeti, szerintem az utóbbi években változatlan a helyzet. Körülbelül öt évvel ezelőtt történt az utcánkban, hogy egy asszonynak a háza előtt, a kertkapuban tépték ki a táskát a kezéből. Nekünk a videolejátszónkat lopták el fényes nappal. A férjem a kertben volt, eközben lo- pózott be valaki a lakásba. Csak másnap vettük észre, hogy a tévé alól hiányzik a videó. Úgy tudom, az utóbbi időben nagyon megszaporodtak a lakásbetörések. Szerintem jobb törvényekkel lehetne javítani a helyzeten, súlyosabb büntetést kellene kiszabni a bűnözőkre. Alzbeta Ocvárová, nyugdíjas: O Az ember hallja, olvassa, hogy milyen rossz a köz- biztonság. Én sem érzem magam egészen biztonságban, amikor a kiskutyámat viszem sétáltatni, korán reggel, vagy este sötétben, itt a parkban. A városközpontban pedig már kétszer megloptak. Egyszer a pénztárcám tűnt el a kézitáskámból, azt sem tudom, hol történhetett, csak otthon vettem észre, hogy hiányzik. Valószínűleg az autóbuszon, a tolongásban lopták el. Egy másik alkalommal a bevásárlótáskámat tépték ki a kezemből az utcán. Hiába kibáltam segítségért, senki nem akadt, aki segített volna. Jelentettem az ügyet a rendőrségen, de persze semmit nem tudtak tenni. Ami a robbantásokat, lövöldözéseket illeti, valószínűleg egymás közötti leszámolásokról van szó, de közben ártatlan emberek is áldozatul eshetnek. Szerintem másképp kellene rendezniük a vitáikat, nem emberéletek kioltásával. A közbiztonságon úgy lehetne javítani, hogy több rendőr lenne az utcákon, és hatékonyabban kellene beavatkozniuk, ha szükség van rá. Jobban meg kellene becsülni a munkájukat, hiszen most is arról olvastam, hogy a rendőrök nem kapták meg a fizetésüket. Ez megint csak pénzkérdés. Jobban meg kellene fizetni a rendőröket, hogy ne lehessen őket korrumpálni, lefizetni. «1BBMISHI1 Az emberi érzéketlenségről „Nemcsak akkor kell szeretni az embereket, amikor fiatalok, szépek, egészségesek, hanem akkor is, amikor öregek, betegek és csúnyák” mondta évekkel ezelőtt egy ismerősöm, és szerintem ez lehetne a mottója az idei októbernek, az idősek hónapjának. De lássuk, hogy is van ez manapság! Végigmehetünk száz városi lakáson, míg egy idős emberrel találkozunk. A lakások zárva, a szülők dolgoznak, a gyerekek iskolában, óvodában, a nagypapa vagy a nagymama pedig az öregotthonban. Pár évvel ezelőtt esztrádműsorral szerepeltünk egy ilyen intézetben. Megrázó élmény volt. Körülbelül kétszáz idős ember ült a nagyteremben, és olyan várakozással nézett ránk, amelytől könny szökött a szemembe. Egyhangú életükben nagy esemény volt ez a műsoros est. Visszaidézte a fiatalságukat, elhozta közéjük a kinti világot, amelyből ők már örökre ki vannak zárva, és a vidám műsor végén sírtak az idős emberek, és könnyeztek a szereplők. Megértem, hogy az idős, magányos embereken segíteni kell. Köszönet jár a szociális intézkedésekért, hogy megfelelő otthonokban helyezik el őket, de aki egy, két, esetleg több gyermeket felnevelt, annak miért kell öregotthonban élnie, ahol szinte észrevétlen fejezi be életét, és a hozzátartozók csak a táviratból értesülnek a szomorú eseményről? Nagyon érzéketlenek ma az emberek. Eladatják idős szüleikkel a kis családi házukat, a darabka szőlőt, kertet, a pénzt elköltik, a nagyszülőt pedig bedugják az öregotthonba. Jó dolga lesz, enni kap, melegen lesz, s vele egykorú emberek közé kerül. Ezt mind a saját gyermekeik előtt tárgyalják meg, míg az idős szülő az udvaron motoszkál, és a kutyájával beszélget. Nem gondolnak arra, hogy ezzel a saját sorsukat pecsételik meg. A gyermek emlékezni fog erre a beszélgetésre, és szüleit, ha majd megöregednek, ő is bedugja egy hasonló intézetbe. Lehet, hogy nagyon régimódi vagyok, vagy túl sok romantikus regényt olvastam, melyekben a haldokló embert aggódó szerettei veszik körül, utolsó pillantása az unokákra esik, bennük ő is tovább él, és megbékélve hunyja le a szemét, mert nem élt hiába. Szerintem annak az embernek, akinek van tető a feje felett, van ennivalója, fűtött lakása, kutya kötelessége volna gondoskodni idős szüleiről, nem pedig az állam gondoskodására bízni őket. Petri Józsefné Garamsalló
