Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-10-14 / 41. szám

2 1998. október 14. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Az EU és a NATO küszöbén Szűcs Béla ______________ Ké pletesen szólva a választá­sok eredményei alapján az EU és a NATO kapujából Szlovákia eljutott ezeknek az intézményeknek a küszö­béig, ha a kormányalakítás­sal sikerül meggyőznie a vi­lágot arról, hogy az ország képes az alapvető demokra­tikus változásokra. Szlovákia ugyanis eddig politikai fenn­tartások miatt nem jutott be a felvételre esélyesek első körébe. Gazdasági téren nincs különösebb probléma, gondok csupán a privatizáci­óval kapcsolatban merülnek fel. Ha azonban az új kor­mány megtartja a jogállami­ság követelményeit, biztosít­ja a kisebbségi jogok védel­mét, nem lesz semmi akadá­lya, hogy Szlovákiával, Lett­országgal és Máltával az EU bécsi csúcsértekezlete után megkezdődjenek a közvet­len tárgyalások a belépésről. Egyelőre azonban még min­den cseppfolyós állapotban van. Zajlanak a kormányala­kítási tapogatózások, és te­gyük hozzá, mesterkedések. A DBP nemrég előhozako­dott a javaslattal, hogy a kor­mányt az MKP nélkül alakít­sák meg. Cinikusan még le­hetőséget is kínált a magya­roknak, támogathatják a há­rom párt koalícióját, hogy ne veszítsék el az alkotmányos többséget. Nem túl meglepő ez az álláspont: a párt egyes vezetői már a választások előtt kijelentették, hogy a magyarok nélkül óhajtanak kormányt alakítani. E néze­tek mögött bizonyos fokú nacionalizmus húzódik meg, ezért érthető, hogy Meciar és Slota pártja lelkesedik a DBP ötletéért. A másik sanda cél, hogy a választási eredmé­nyek alapján a magyarokat megillető egyhatodnyi kor­mányposztból még nekik is jusson néhány. Szerencsére az SZDK és a PÉP kitart a né­gyes koalíció mellett és meg­győzik Migasékat próbálko­zásuk demokráciát sértő lé­nyegéről. Nem hiszem, hogy az európai intézményekben örömmel fogadnák, hogy az egyik győztes pártot csak azért rekesztenék ki a kor­mányból, mert magyar. Jegyzet Keresztapu elment... Kmotrik Péter ____________ Ma jdnem egymillió kereszt­fiú és keresztlány borult gyászba Szlovákiában, mert keresztapu bejelentette, hogy januárig visszavonul a politikától, és lemond a par­lamenti mandátumáról. Ke­resztapu a „közszolgálati” te­levízió Hogyan tovább, mi­niszterelnök úr? című műso­rában gügyögte el könnybe lábadt szemekkel, hogy mek­korát csalódott az ország vá­lasztópolgárainak hetvenhá- rom százalékában. A gyászo­lók annyira meghatódtak, hogy a kedvükért meg kellett ismételni a műsort, sőt, még a híradó Kommentár nélkül című műsorblokkjába is be­került belőle egy részlet: A keresztapu hattyúdala. A híradó végén pedig szívszag­gató zene kíséretében néz­hettük végig a keresztapu uralkodásáról készült képes összeállítást: keresztapu ke­zet fog, keresztapu integet, keresztapu kinevez, kereszt­apu avat, keresztapu és a gyerekek... Mi több, a sok keresztgyerek kívánságára azóta számtalanszor levetí­tették a könnyes búcsút. A szívfacsaró képek hatására egy régi, nyolcvanas évekbe­li vicc jutott az eszembe: Egy csapat óvodás sétál kézenfogva az utcán. Egy­szer csak megpillantanak egy döglött mókust. „Óvó néni, mi ez?”, - kérdik kó­rusban énekelve a gyerekek. „Találjátok ki!” - mondja mosolyogva az óvónéni. „Nem tudjuk!”, - válaszol az éneklő kórus. „Gyerekek, de hiszen mindennap mesélek nektek róla, biztosan tudjá­tok” - hangzik az enyhén feddő válasz. „Nem tudjuk.” Az óvónéni nem adja fel: „Mindennap láthatjátok a könyvekben, tévében, hall­hattok róla a rádióban, mi lehet ez?” Hosszú szünet után kórus­ban válaszol az egész meg­hatódott gyereksereg: „Le­nin elvtárs!” Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (52-38-338) Gazdaság: P. Vonyik Erzsébet, Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: Tomi Vince (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Doktor úr, a kezelése ráébresztett: a pénz valóban nem minden. Ami a doktor úr honoráriumát illeti, higgye el, a pénz valóban nem minden. Rajz: MS-Rencín Ön szerint el kell-e számoltatni az előző kormányt? Aki bűnös, bűnhődjön! Klein Melinda______________ Üres az államkassza, devalváló­dik a szlovák korona, teljes gőz­zel folyt a vadprivatizáció, és még sorolhatnánk az előző kormány bűneit. Akik közel voltak a tűzhöz, minden gátlás nélkül tömték tele a zsebüket, persze az ország, az állampol­gárok kárára. Ők tagadják, a fő­Szoboszlal Ernő mérnök: A Nagyon örülök, hogy a par- vlamenti választások ilyen eredménnyel zárultak. Ennél elegánsabb már csak akkor le­hetett volna, ha a SZDK leg­alább azzal az egy mandátum­mal megelőzi a DSZM-et. így is bízom benne, hogy az eddigi el­lenzék, a demokratikus erők alakítanak kormányt, és akkor felelősségre is vonják a rabló- gazdálkodást folytató politiku­sokat. Ha a DBP nem vacillál tovább, és végre meg tudnak egyezni, az új kormány egyik legfontosabb és egyáltalán nem kellemes feladata az lesz, hogy pontról pontra a fejükre olvas­bűnös könnyes szemmel muto­Q Felelősségre kell vonni őket O Nincs mit számon kérni rajtuk gat a képernyőről, kiskorúsítja sa a sok általuk elkövetett visz- szaélést. Hiszen privatizálták szinte az egész országot, de ha más szót használnék, azzal pontosabban kifejezném, hogy mi is folyt a Meciar-kormány idején Szlovákiában. A másik főbenjáró bűnük, hogy a kor­mányzatuk ideje alatt izolálták az országot, és jószerével már csak Trinidaddal és Tobagóval tudunk tárgyalni. Igenis, felel­jenek mindezért. És minél előbb. Riszdorfer Miklós tanár: a Az előző kormányzat rém- ^ uralma alatt néhány ember­ből egyik pillanatról a másikra a választópolgárt, és még ő mer azzal fenyegetőzni, hogy ez­után jön csak a hét - esetünk­ben négy - szűk esztendő. Ők azt mondják, nem tettek semmi rosszat. Mások az ellenkezőjét állítják. Vajon vannak-e bűnei a Meciar-kormánynak, és ha igen, felelősségre kell-e vonni őket? Erre kerestük a választ, ezúttal Komáromban. egyszer csak multimilliomos lett. Kíváncsi volnék, hogyan csinálták. Mert ha a maguk be­csületes munkájából gazdagod­tak meg, akkor ügyesek, de két­lem, hogy így volna. Úgy gon­dolom, hogy ez a helyzet visz- szafordítható, sőt vissza is kell fordítani. Számoljanak csak el szépen a vagyonukkal, a gyára­ikkal, a villáikkal meg a többi javaikkal. Szerintem vizsgála­tot kell indítani jó pár volt kor­mánytag ellen, és biztos vagyok benne, hogy ha van igazság, börtönbe is kerülnek páran, és nem is kevés időre. Nevezzük nevükön a dolgokat: rablás volt, amit csináltak. Emberek tűntek el, mások gyanús körülmények között autóbaleset áldozatai let­tek, bombák robbantak. És min­denki tudja, hogy magas poszto­kon ülő emberek tudtával és irá­nyításával. Elég volt. Kopják István igazgatóhelyettes: A Remélem, hogy a négy párt wösszefog, és elindulhatunk végre az európai integrálódás útján. Talán még nem késő. Ha az új kormány valóra váltja az ígéreteit, és meghozza a de­mokratikus változásokat, azzal kell kezdenie, hogy elszámol­tatja az országnak oly sok kárt okozó előző vezetést. Hiszen csak ígérgettek, a nagy szavak­ból semmi nem lett, lelkiisme­retük pedig egyáltalán nem volt, hiszen mindent megen­gedtek maguknak. Eszembe jut, miféle cselekedet volt, ami­kor a köztársasági elnök orra elé felszerelték a hivatalában még hátralévő napjait számláló órát. Szerintem ez is minősíti az eddigi hatalom embereit és módszereit. S milyen furcsa dolgokat produkál az élet: Meciar úr most nem képes elvi­selni a vereséget. Pedig neki még ilyen gúnyolódást sem kel­lett elviselnie. Sáfi Katalin nyelvtanár: a Szívesen feltenném az elő- Vző kormánynak a kérdést, vajon hová lett az a sok pénz, amit az iskolákra, a kórházakra kellett volna költeniük. Eláru­lom, tartok attól a bombától, amit még a választások utánra beígértek. Mindent el tudok képzelni róluk. Sajnos, a leg­rosszabbat is. Még most, frissi­ben kellene sarokba szorítani és nagyon keményen elszámol­tatni őket, hiszen minden tisz­tességes háztartásban elszá­molnak még a konyhapénzzel is, pedig ott igazán nem milli­ókról, milliárdokról van szó. Abban sem vagyok egészen biz­tos, hogy nem adták el még a tetőt is a fejünk fölül. Elsősor­ban a privatizációval kapcsolat­ban tennék fel néhány intim kérdést, és hogy miért fáznak a gyerekeink a fűtetlen iskolák­ban, amikor egyesek a tűz kö­rül melegednek. Olvasói levél Az új Übermensch Ezt a szót a második világhábo­rú alatt nagyon sokszor hallot­tam, mégpedig nem is akárki szájából, magától Adolf Hitler­től, akinek e harsány szava az éter hullámain bejutott a fülem legmélyébe, egészen a dobhár­tyáig, amely akkor mindig fá­jón vibrált. Talán ezért váltam most félsüketté, nem pedig azért, mert éveimet immár az utolsó hetessel kezdem leírni. Mindig azt hittem, hogy a vi­lágháború befejeztével, mint sok minden más, e szó is kiesik a forgalomból, már csak azért is, mert a régi bölcsek úgy mondták: a történelem nem is­métlődik. Tévedtem, mivel saj­nos, nem így lett. Szeptember 18-án, pénteken este megjelent a képernyőn egy új Über­mensch, méghozzá az egykori szinonimája, aki kerekperec nyilvánosan közhírré tette a vi­lágnak: „minálunk a magyarok és a cigányok paraziták, sosem paktáltunk velük, és a jövőben sem tesszük ezt”. Igen, ponto­san ezt mondta szóról szóra, sokan hallhatták. Eszerint te­hát mi, magyarok, nem termel­jük ki kérges kezünkkel vagy szellemi tevékenységgel a lét- fenntartásunkhoz kellő egzisz­tenciát, a mindennapiravalót, s így aztán a társadalom jóvoltá­ból és az államhatalom kegyé­ből eltartott, megtűrt, afféle látszatpolgárokként, karba tett kézzel csak el-ellébolgatunk. Még szerencse, hogy szabadlá­bon, mert ugyebár nincsen pa­ragrafus az élősdiekre, ponto­sabban az ingyenélőkre - egy­előre. Most engem furdal a lel­kiismeret, hogy ezzel az írá­sommal véletlenül nem provo­kálok-e. Még netán az is meg­történhet, hogy a cigányokkal egyetemben mi leszünk a bűn­bakok azért is, hogy az állam­kassza kong az ürességtől. Ilyen körülmények között erő­sen elhatároztam, hogy többet sohasem nézek Őrá a képer­nyőn, mert nem óhajtok kővé meredni, mint a régi görögök, akik ránéztek Gorgó rémalak­ra. Talán okosabb lesz tanul­gatnom a túlélés mechanizmu­sát. Szalay János, Zseliz Helyreigazítás Elnézést kérünk minden kedves olvasónktól, akik előző számunkban a Hang-Kép tévéműsorában a szlovák adók e heti mű­sora helyett a múlt hetit ta­lálták. A hiba Budapesten, a Magyar Távirati Iroda részlegén történt, ahol a műsormellékletet készítik lapunk számára. Kiadónk megteszi a szükséges in­tézkedést, hogy hasonló hibák a jövőben ne fordul­hassanak elő. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents