Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
Modern élet 1998. július 8. 5 Amikor a gondok felhői tovaszállnak, amikor magunk maradunk önmagunkkal Pihenünk, ha pihenünk? Polák Imre Feltétlenül jogos a kérdés feltevése, kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy vasárnap este gyakran hullafáradtan térünk haza a hétvégi házból, ahol naphosszat a tetőszerkezetet javítottuk, a kerítést toldoz- tuk-foldoztuk, kamaszodó gyermekeink viselkedését igyekeztünk elfogadhatóbb mederbe terelni. Sok esetben a hobbikertre is a „róka fogta csuka csuka fogta róka”, képlete érvényes - ásunk, kapálunk, gyomlálunk, permetezünk, öntözünk nyakra-főre, függetlenül attól, futja-e az időnkből, kedvünket leljük-e benne. Tehát méltán érezzük úgy, hogy kikapcsolódás helyett újabb gondot vettünk a nyakunkba... Persze a réges-rég óhajtott külföldi utazás, tengerparti nyaralás sem oldja fel bennünk mindig a megszervezés körüli feszültségeket. Nem szólva az utazási irodák okozta stresszhatásokról, illetve arról a tényről, hogy „immunrendszerünk” meddig képes áthidalni a felkínált szolgáltatások és a pénztárcánk közötti szakadékot. Kétségtelen, hogy az elmondottakból további kérdések felvetése indokolt: mikor pihenjünk, hol pihenjünk, hogyan pihenjünk? Nyilvánvaló, hogy a pihenés nem köthető előre meghatározott időponthoz, alkalmakhoz. A relaxáció, az energiatartalék feltöltése - divatos kifejezéssel élve - „nonstop” folyamat. Első és alapvető feltétele, hogy napi munkánkat is hivatástudattal, valamiféle belső elkötelezettséggel végezzük, ne fecséreljük energiánkat olyasmire, amit egyébként teljesen fölöslegesnek tartunk. Ez utóbbi tevékenység méltán meríti ki az „idegölő robot” fogalmát. Krishnamurti, a világszerte ismert hindu teozófus imigyen vélekedett: „Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.” Aligha kételkedhetünk a hindu bölcs megállapításában, viszont tény: keveseknek adatik meg, hogy eszmerendszerük, meggyőződésük és életvitelük ilyen szerencsésen összefonódjon. A modem ember - a fogyasztói társadalom keretei között - gyakran kerül maga alkotta „kalitkába”, abba a fonák helyzetbe, hogy ő szolgálja a tárgyakat, így aztán a civilizáció kényelme gyakran fárasztó nyűgként hat. Belefárad az oly sűrűn hangoztatott és tanácsolt „aktív pihenésbe”. A mi égövünkben, általában a mi kulturális galaxisunkban a tétlenség, lustálkodás egyértelműen negatív előjelet kap. Pedig gyakran szükség volna rá. Ugyanis a szervezett, beprogramozott pihenés nem helyettesítheti. Számtalanszor érzünk valamiféle belső késztetést, hogy most „csak úgy”, céltalanul kóboroljunk az utcán, akkor üljünk le, amikor éppen kedvünk tartja. Viszont ha netán mégis leülünk, azonnal előkotorásszuk a táskánkból a tegnap olvasatlanul hagyott lapokat. Tehát rögvest foglalkoztatjuk magunkat, az „információs szmoggal” nem törődve tömjük fáradtzsibongó fejünkbe az adatokat, az ilyen vagy éppen olyan társadalom építéséről szóló tanokat. Önmagának mond ellent az anyuka, amikor telerakott szatyrokkal hazatér a munkahelyéről, majd pihenésképpen vacsorát főz, mosogat, leckét ellenőriz, amíg az apuka - szintén „pihenésképpen” - gyorsan megjavítja az autót, hogy a holnapi fusiról le ne maradjon. Lin Yu-tang, a harmincas-negyvenes években nálunk is ugyancsak divatos kínai filozófus a tétlenséget a szabad idő termékének nevezi. „A legmegdöbbentőbb dolog az ember fogalma a munkáról, meg az, hogy mennyi munkát kényszerít magára, vagy kényszerít rá a civilizáció...” - írja a Bölcs mosoly című könyvében. Nos, a huszadik század végén igazi pihenésre, amikor semmiféle kötelesség nem szólít, aligha marad időnk. Ám ha maradna, akkor sem használjuk ki, hiszen az idő pénz, elfecsérelni felelődenség. Közben fel sem ötlik bennünk, hogy a valódi időpazarlás éppen a pihenés hiányából ered. Gondoljunk csak a betegágyon, kórházban eltöltött napokra, hetekre. Az általános életkor immár aggasztó lerövidülésére - tehát arra az idő- veszteségre, amely soha, semmivel nem pótolható. A pihenés feltételei végeredményben megteremthetők. Mi viszont inkább kifogásokat „teremtünk”, indoklásokat, érveket sorakoztatunk fel, miért nem futja az időnkből pihenésre. Életerőnk tartalékainak a feltöltéséhez olyan órákra, napokra van feltétlenül szükségünk, amikor a különböző gondok felhői tovaszállnak, amikor magunk maradunk önmagunkkal, gondolatainkat kívülről érkező ösztönzésekre nem kell merev formákba szuszakolni. Ne fecséreljük energiánkat olyas- mire, amit egyébként teljesen fölöslegesnek tartunk. A modern ember gyakran kerül a maga alkotta „kalitkába”. Gyakran belefáradunk az oly sűrűn hangoztatott és tanácsolt „aktív pihenésbe”. Archív felvétel Mozaik Dr. Shakespeare Azt tudjuk, hogy Shakespeare jó volt írónak, de vajon milyen lett volna orvosnak? Történt nemrég, hogy egy amerikai egyetem ifjú orvos- tanhallgatói kicédulázták az első számú drámaíró orvosi szempontból értékelhető összes megjegyzését. Kiderült, hogy Shakespeare igen jó orvos lett volna. „Amitől ők berúgnak, az engem bátorrá tesz“ - mondja például Macbeth. Milyen igaz: az alkohol - egyebek közt - azokat az agykérgi területeket „zsibbasztja“, amelyek az agresszív viselkedést gátolják. Persze ha valakit elnyom az ital, mielőtt még ideje lenne felbátorodni, az más kérdés. A velencei kalmárban azt olvassuk, hogy egyeseket a jóllakottság ugyanúgy „sorvaszt“, mint másokat az éhezés. Ma már prózaibb módon fogalmazunk, de a lényeg ugyanaz: a túltápláltságból fakadó betegségek a vezető halálokok között szerepelnek. Szóval a jelek szerint egy dr. Shakespeare legalább annyi életet menthetett volna meg, mint ahány hőst a drámaírással foglalkozó William Shakespeare a színpadon elvéreztetett. A költségvetés ötvenmillió frank volt Színpompás nyitány A képen látható fekete hölgy kíváncsian kikukucskált a sorból, és ezzel megbontotta a katonás rendet. Az vesse rá az első követ, aki a labdarúgó-világbajnokság színpompás megnyitóján nem lett volna kíváncsi a többi felvonulóra is. Jean-Pascal Lévy Trumet egy évig dolgozott az ünnepi felvonulás tervem. Azt találta ki, hogy egy nappal a megnyitó előtt Párizs utcáin megjelennek az emberiség négy fő bőrszínét képviselő óriásfigurák. Az afrikai, az amerikai indián, az ázsiai és az európai embertípust jelképező óriások voltak a házigazdái a párizsi vigadalomnak. A színpompás ünnepség mindössze ötvenmillió francia frankba került, ami a francia forradalom kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepség százhúszmilliós költségvetése mellett eltörpül. Nagy Nyári Pénzhalászat “(íöoöX(Tööö( (i ooo (Cioo°Ilooo( ^ (1 OOP ~((Toöo (( 1 000 ( Tisztelt Olvasóink! Mivel szerkesztőségünk a nyári hónapokban sem kíván Önökről megfeledkezni, június 22-én kezdetét veszi augusztus 22-éig tartó új, nyári játékunk. 9 héten keresztül minden héten 9 olvasónk 1000-1000 koronát nyer, a játék végén pedig kisorsoljuk a fődíjat: 20 000 korona készpénzt. A játékban való részvétel feltételei: a fenti ábra bal felső sarkában egy játékszelvényt helyezünk el. Az Új Szó szelvényein látható törtszám első számjegye a játékhét sorszámát jelöli, a második számjegy pedig az adott játékhéten megjelenő szelvény sorszámát. A Vasárnapban megjelenő szelvényeken római számokkal jelöljük a játékhét sorszámát. Olvasóinknak minden héten az Új Szóban, illetve a Vasárnapban A verseny 1. fordulójának - közjegyző jelenlétében kisorsolt - nyertesei: 1. Cseh Katalin, Nemes- ócsa; 2. Hoczko Szabolcs, Bés; 3. Katona Edit, Pódatejed; 4. Károlyi Gyula, Dobóruszka; 5. Moravcsik megjelenő 6+1 darab szelvényt kell postai levelezőlapra ragasztaniuk és elküldeniük szerkesztőségünk címére, legkésőbb a következő hét szerdájáig. Nyerteseink névsorát minden héten az Új Szó pénteki, illetve a Vasárnap aktuális heti számában közöljük. A játék egész időtartama alatt beküldött valameny- nyi, szelvénnyel megfelelően ellátott levelezőlap részt vesz a játékban (beleértve a már kisorsoltakat is). Tehát a nyerési lehetőség mindenki számára többszörös, beleértve a fődíj sorsolását is. Nyerési lehetőségét több, megfelelő szelvényekkel ellátott postai levelezőlap beküldésével is növelheti. Ne felejtse biztosítani a lapot újságárusánál! A 286/1992 -es számú adótörvény 36. §-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le. Ferenc, Izsa; 6. Szepesi Erzsébet, Tajti; 7. Szűcs Andrea, Szőgyén; 8. Takács Krisztina, Alistál; 9. Vincze Andrea, Szene. A nyereményeket postán küldjük el a szerencsés nyerteseknek.
