Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-07-01 / 26. szám

Politika 1998. július 1. Hét nap a belpolitikában: június 18-24. A kampányolás tudomány Malinak István____________ Hozsánnázni illene, hogy az MPP június 20-i hatodik és egyben utolsó országos közgyűlése utáni napon végre megalakult a Ma­gyar Koalíció Pártja. Természete­sen örülünk neki, mert tudjuk, mennyire fontos volt ez a magyar parlamenti képviselet biztosítása szempontjából, viszont hozzá kell tenni - anélkül, hogy a hiva­tásos fanyalgók számát szaporí­tanánk - azt is: ez az öröm, eny­hén fogalmazva is, erősen vissza­fogott. Csak keveseket téveszt­hettek meg politikusainknak a megalakulás utáni első órákban tett derűlátó nyilatkozatai, ugyanis nagyon kiérződött belő­lük, hogy csupán a kötelező, kincstári optimizmus ez. Sokakat nem tudtak meggyőzni arról, hogy az Együttélés-MKDM kü- lönalku igazságos volt a harma­dikkal szemben. S most nem a pártelkötelezettekről beszélek, hanem az ádagpolgár természe­tes igazságérzetéről. A nyolcvan százalékhoz tartozó vezetők ér­velése nem bizonyította be, hogy van olyan kényszerhelyzet, amelyben egymással szemben tisztességteleneknek kell len­nünk. Igaz, a politikai szükség- szerűséget felismerő magyar vá­lasztók mindezen egyszerűen túl is tehetnék magukat, ha nem áll­na fenn a veszélye - tekintettel ar­ra, ami jelenleg is zajlik a volt MPP-ben - a polgári platform és érdekképviselet beszűkülésének, a magyar politikai paletta elszür- külésének. Aminek a politikai hátrányai csak később mutatkoz­nak meg. Ezért nem lehet mit kezdeni a különféle értékelések­Az ilyen informáci­ók már csak meg­szűrt értesülések. kel: történelmi volt-e az egyesü­lés, vagy csak megkezdődött egy új történelmi szakasz a szlovákiai magyar politizálásban. Ez a párt­egyesülés nem volt több annál, ami: a meéiari hatalom által kikényszerített lépés, nem pedig a kisebbségi pártok természetes egyesülésének folyamata. Pártja­ink ezt a szükségszerű lépést megtették, de mint az előjáték is mutatta: egyáltalán nem álltak feladatuk magaslatán. Nem hagyható szó nélkül az sem, hogy Dunaszerdahelyen a küldöttek arra is szavaztak, hogy zárt ajtók mögött tanácskozzanak. Erre, természetesen joguk volt. De az újságírókkizárása a nyilvánosság kizárását jelenti, s minden szak­mabeli tudja: az ilyen tanácsko­zások utáni kötelező sajtótájé­koztatók korántsem azt tükrözik, ami bent a teremben történt. Az ilyen információk már csak meg­szűrt értesülések. Az MKP eseté­ben e döntés azért volt nem túl szerencsés, mert a korábbi sze­mélyeskedésekés sárdobálások a nyüvánosság előtt zajlottak, ezért a mostani túlzott titkolózás gyanút, találgatásokat szült - amelyek ha nyilvánosságot kap­nak, többet árthatnak, mint az esedeges szeplőket sem takarga­tó nyíltság. Meg aztán az sem a legszerencsésebb, ha egy pártnak az alakulása pillanatától kezdve titkolnivalói vannak. De ne legyünk kicsinyesek, mindez a megbocsátható bűnök kategóriájába tartozik. Ami megbocsáthatadan, az a válasz­tásokhoz való viszonyulás. A könnyelműség. Az ismert mon­dást idézve: a politikában ez több mint bűn, ez hiba! Az MKP­nak még se programja, se kam­pányfőnöke, se kampánystraté­giája. Pedig ha a nyári szabadsá­golási idényt leszámítjuk, akkor a magyar pártnak alig egy hó­napja lesz a választók megdolgo­zására. És az MKP-nek van mit le­dolgoznia, mert korántsem olyan biztos, hogy a magyar párt automatikusan megkapja a tízszázaléknyi szavazatot. Kár, hogy Pozsonyban nem figyelnek arra, mit mondanak lent a fal­vakban az emberek a funkció­éhes magyar politikusokról az egyesülési hercehurca után. És azt is látni kell, hogy igenis, van konkurencia: a komáromi példa is igazolja, hogy Schusterék már nagyon eredményesen kampá­nyának magyar településeken is. És még egy megjegyzés a kam­pány kapcsán: az MKP augusz­tusban akarja indítani a sajátját. Politikusaink szívesen járnak külföldre, különösen az USA-ba tapasztalatokat szerezni. Azt is illene megtanulni, hogy a kampányolás ma már külön tu­domány, a kampányszakértő - különösen Amerikában - na­gyon jól megfizetett és a politiku­sok által megbecsült szakember, csupa nagybetűvel. A napokban kilencnapos kínai látogatáson tartózkodó Bili Clinton az első amerikai elnök, aki az 1989-es pekingi diáklázadás véres ek fojtása óta felkeresi Pekinget. Odahaza heves bírálatok érték emi­att, főleg annak kapcsán, hogy vendéglátói épp erre a térre tervez­ték a hivatalos fogadási ceremónia lebonyolítását. Clinton elutazá­sa előtt azt ígérte, hogy vendéglátóinak szóvá teszi az emberi jogok megsértését. Útjának fő célja azonban elsősorban annak elérése, hogy az ázsiai kontinensen megakadályozzák az atomfegyverek el­terjedését. CTK/AP-felvétel Bugár Béla pártelnök bízik a tíz százalék fölötti támogatottság elérésében Az MKP-nek az egységet még tanulnia kell Somogyi Tibor felvételei P.Vonyik Erzsébet _______ Eg y ideig még vitatéma lesz az új, egyesült párton belüli ará­nyok kérdése. Május elején még a tisztségeknek és a listás helyeknek az MKDM, az Együtt­élés és az MPP közötti harma­dolásáról volt szó, majd hirte­len egészen más számok kerül­tek szóba. Miért volt ez a pálfor- dulás? Nem nevezném annak. De így tűnhet, nem is vitatom. Derült égből villámcsapásként jött, s meglephette a választókat. Eh­hez az állapothoz úgy jutot­tunk, hogy májusban az Együtt­élés és az MPP a lista 16. helyé­ről vitázott, és semmi mással nem tudtunk foglalkozni. Más­részt az MPP-ben összecsapott két csoportosulás, s úgy lát­szott, hogy ez a párt nem lesz stabil, s a belőle alakuló plat­form sem. Az MKDM-ben töp­rengtünk, miként lehetne elejét venni annak, hogy a három platform az alapszabályban rögzített vétóval ne tegye mű­ködésképtelenné az új pártot. Az egyesülő kongresszus előtt tíz nappal sem volt előrelépés, így kétoldalú tárgyalásokat ja­vasoltunk, mert a helyzetet tart- hatatiannak véltük. Először az Együttéléssel tárgyaltunk, s itt hangzott el részükről a javaslat, hogy közös MKDM-Együttélés platform alakulhatna. Ez volt a fordulópont? Igen. Mi azt mondtuk: ha ez biz­tosítja az új párt működőképes­ségét, stabilitását, akkor alakít­suk meg. Ekkor születtek az el­múlt négy év felmérései alapján kialakult mutatóknak megfele­lő arányok: az MPP-nek húsz, a keresztény-konzervatív-népi platformnak nyolcvan százalék. Az MPP nem vert seregként lép­hetett az új pártba? Nem így érzem. Egy biztos: az MPP-nek több békát kellett le­nyelnie. Az egyik nem is béka volt, hanem egy három és fél éves ádag eredménye, a húsz százalék, amivel a közös párt tisztségeiből részesedik, és az egyes szervezetekben is ilyen arányban lesz jelen az MPP pol­gári-liberális platformja. Az iga­zi béka az volt, hogy az egyharmadolás helyett alkal­mazott negyven-negyven-hú- szas arányból eredően meg­szűnt a vétójog. A másik béka a 16. hely volt. Az MKDM düem- ma előtt állt: vagy támogatja az Együttélést a 16. hely kapcsán, vagy a belső csatáival elfoglalt MPP-t. Ezt úgy hidalhattuk át, hogy egy platform jött létre a két mozgalomból és azon belül oldottuk meg a problémát. E te­kintetben érezheti az MPP úgy, hogy meg van rövidítve. Az új párt létrehozását nem­csak a belső viták hátráltatták, hanem állítólag kivárták a ma­gyar választások eredményét. Hallottam ezekről a feltételezé­sekről. Az MKDM ezzel nem számolt. Nem hiszem, hogy a konzervatív irányzatú kormány létrejötte egy az egyben befo­lyásolná az itteni történéseket. De javulhatnak a kapcsolatok. A budapesti kormány és az MKP konzervatív szárnyának nyolc­van százaléka révén, tisztelet­ben tartva a húsz százaléknyi li­berális irányzatot, jobb kapcso­latok alakulhatnak ki. Ugyan­azon nemzetközi struktúrák­ban vehetünk részt, s jobb kap­csolatok építhetők ki, mint az előző kormánnyal. Ugyan a vá­lasztások után hangzott el az Együttélés javaslata a közös platform alakítására, de ez volt a döntő, nem pedig a magyar választások eredménye. Lehet-e perspektivikus az új párt, ha a három párt közül ket­tő kényszermegoldásnak látja? Ha nem volna ilyen a választási törvény, akkor nem jött volna létre az egységes párt - most. Ám korábban is hangoztattam, hogy történelmi folyamatként ezt el tudtam képzelni. Ha nem módosítják a választási tör­vényt, akkor a még szorosabb együttműködés felé léptünk volna. A törvénymódosítás ha­tására meg kellett gyorsítani ezt a folyamatot. Ezért mondom: nem történelmi fejlődés ered­ménye az új párt, de történelmi lépést tettünk. Kényszer hatásá­ra ugyan, de ráléptünk az egysé­gesülés útjára, ám az egységet még tanulni kell. Az MKP-ba be­került feszültségeket, az egy platformon belül is jelentkező nézetkülönbségeket kezelni kell tudni. Ha sikerül, pártunk egységes marad. Célunk, hogy a választások után is egységes po­litikai pártként létezzen. Fon­tos, hogy a kérdéseket pozitívan kezeljük kifelé, s akkor a válasz­tópolgár végül is meg fog nyu­godni. Azt kell közvetítenünk a választópolgár felé, hogy befe­jeztük a sárdobálást, és elkezd­tünk egységesen politizálni, mert a szavazópolgár ezt akar­ja. Megtettük az első lépést, hogy visszaszerezzük a válasz­tók bizalmát, de ez kevés. Intenzív kampányt kell kezde­nünk, legkésőbb július elején, amellyel bizonyítjuk, hogy az MKP egységesen lép fel. Olyan akciókra készülünk, amilyenek­re a szlovákiai magyar választó- polgárok között még nem volt példa, s így a tíz százalékot is elérhetjük. Mi az esélye, hogy ne jussanak szóhoz szélsőséges nézetek? Ha lesznek olyanok, akik a szél­sőséges nézeteket meg akarják jeleníteni, akkor ezeket le kell faragnunk, ezt a szlovák politi­kai térfél is pozitívan fogadná. A sajtóban elhintették, hogy az egyesüléssel radikalizálódik az új párt. Hát éppen a közös keresztény-konzervatív-népi platformot alkotó két párt tá­mogatta a Moravcík-kormányt, sőt, úgymond, Duray gatyama­dzagjától is függött a léte - nemléte. Ha e két párt hajlandó volt e kormány támogatására, amely meghozta a nemzetiségi békét, s nem voltak feszültsé­gek, akkor miért ne tudná meg­tenni egy következő kormány­nyal közös platformként ugyan­azt, amit annak idején két párt­ként megtett? Villáminterjú A szélsőségek lekopnak Az MKP tiszteletbeli elnökévé történt megválasztása után szó­lítottuk meg Duray Miklóst. Milyen érzésekkel ülte végig az alakuló kongresszust? Vegyes érzésekkel. Mert az itt tapasztalt feszültség nyoma még elég hosszú ideig megma­rad. Ugyanakkor nagyon örül­tem, hogy létrejött a közös párt. Miért nem jött a közös záró saj­tóértekezletre? Miért kellett volna ott lennem? Milyen a két platform együtt­működésének lehetősége? Nehéz év vár ránk, ezalatt fog ösz- szerázódni a társaság. Másfelől az előttünk álló évben az egész párt belülről át fog alakulni. Az alapszabály lehetőséget nyújt a korrekt együttműködésre? Elsősorban arra ad lehetőséget, hogy minél egységesebbé vál­junk. De arra is, hogy a szélsősé­gek lekopjanak, mert a működé­si mechanizmusok ilyenek. A pártvezetőség képes lesz az együttműködésre? Egy egyesült pártnak az első ve­zetősége lényegében nem de­mokratikus választás, hanem megegyezés útján jön létre. Az elkövetkező év megmutatja majd, hogy személyekre vonat­kozóan a megegyezés mennyire volt helytálló. (p. vonyik)

Next

/
Thumbnails
Contents