Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-07 / 40. szám
Modern élet 1998. október 7. 5 A tudósok körében szilárdan él a meggyőződés, hogy mégis van élet a Marson A Mars-lakók utódai Ötvenezer tonna csokoládé évente Édesszájúak-e a szigetlakok? Nem mindennapi izgalmat keltett az Antarktiszon talált, életnyomokat tartalmazó Marsmeteorit. Új erővel lángoltak fel a világűrbeli szomszédainkról folyó viták. Ugyanakkor egyetlen lelet, bármennyire szenzációs is, nem tehet véglegesen pontot a tudósok több évszázados vitái után. Az többé- kevésbé nyilvánvaló, hogy ma nincs a Marson fejlett formájú élet. De nem mindig volt ez így. A Mars lakosságáról a hipotézis - az úgynevezett Mars-csatornák felfedezése után - a 19. század végén született. Herbert Wells és társai vitték be a gondolatot a köztudatba. Az első amerikai kozmikus szondák adásai cáfolták ezt a feltételezést. A csatornák optikai csalódásnak bizonyultak, a talaj kémiai elemzése az élet teljes hiányát mutatta. Feltárult előttünk a végtelen dűnék, a gigantikus kráterek és a kialudt vulkánok világa. Létezik például egy olyan kanyon, amely ha a Földön volna, Iz- landtól Moszkváig húzódna. A hegyvidéki völgyek többsége sebes sodrású folyók nyomait őrzi. De ma nincs víz, az atmoszféra többségében szén-dioxi- dot tartalmazó gázkeverék vékony burkából áll; az átlag- hőmérséklet a fagypont alatt van. Emberek vezette űrhajóval való repülés a Marsra ma még igen drága volna. Persze ez nem zárja ki, hogy évtizedek, évszázadok múlva emberek az antarktiszi kutatóállomásokhoz hasonló létesítményeket hoznak létre a Marson. Valamikor a Mars jobban hasonlított a Földre, de nem a maira, hanem a négymilliárd évvel ezelőttire. Akkor a Föld egészen fiatal volt, éppen hogy szilárddá vált, sűrűn bombázták az aszteroidok. A becsapódásokkor energia szabadult fel, amely elégséges volt az óceánok vizének felmelegítéséhez. A földi atmoszférában akkor nem volt oxigén. Az aktívvulkáni tevékenység és a bő esőzés szerencsés egybeesése - a tudósok véleménye szerint - az élet kialakulásához vezethetett a Földön. A Marson az idő tájt körülbelül ugyanilyen körülmények voltak. A bolygóba csapódó meteoritok és más aszteroidák kisebb anyagdarabkákat löktek az űrbe. A Marsról elég gyakran csapódtak meteoritok a Földre, de a legritkább esetben sikerült őket megtalálni, ezért olyan nagy az antarktiszi lelet jelentősége. Természetesen ez fordítva is megtörténhetett. Repülhettek - nem is egyszer - kövek a Földről a Marsra is, „fedélzetükön” élő mikroorganizmusokkal. Ha ezek az utasok képesek voltak elviselni az út nehézségeit, akkor a „vörös bolygóra” jutva az akkori nedves, meleg környezetben feléledhettek. Ugyanolyan valószínűséggel keletkezhetett az élet a Marson, és onnan települhetett át a Földre, mint fordítva. Ez esetben mi a „Mars-lakók” leszármazottai vagyunk. Az élet azonban csak egy égitesten fejlődött ki. A Föld a Marshoz képest hatalmas bolygó, melynek izzó belsejét vékony és törékeny kéreg takarja. A szén-dioxid bonyolult körforgásban van. A Mars kisebb, mint a Föld, magja sokkal hidegebb, kérge vastag. A szén-dioxid nem tér vissza az atmoszférába. A bolygó felszíne megmerevedett, a víz megfagyott, az élet - ha valaha létezett is - kihalt a tengerekkel együtt. Azonban a Mars tengerei és atmoszférája nem örökre tűntek el. A bolygó sarki sapkái jeget és szilárd szén-dioxidot tartalmaznak. A talajban még többet is találhatunk ezekből az anyagokból. Végül az is ismeretes, hogy a holt bolygókon is történnek néha változások, melyeket az orbitális pálya mozgásának egyenetlensége vagy a nagy energiatöltésű aszteroidák eredményezhetnek. A bőséges jégolvadás intenzív vulkáni tevékenységet válthat ki. A Mars „megfiatalodhat”. A tudósok körében szilárdan él az a meggyőződés, hogy mégiscsak vannak „Mars-lakók”, nem mások „ők”, mint az ásványokba zárt baktériumok. Vannak, akik ennél is tovább mennek. Ők vissza akarják hozni a bolygóra az életet. Ma még néhány tervük igencsak merésznek tűnik, sőt némelyik veszélyesnek is látszik. De ha a konkrét űrprogramoktól meg lehet is tagadni a pénzt, az emberi gondolkodás szárnyalását nem lehet megakadályozni. Ki hinné, hogy a szenvtelen britek szenvedélyesen szeretik a csokoládét? A híres Cadbury csokoládégyár nemrég közzétett tanulmánya szerint Nagy- Britanniában évente fejenként átlagosan csaknem tizenhat kiló édességet fogyasztanak, több mint öt- milliárd font összértékben. A tanulmány érdekes statisztikai adatokkal szolgál az édességkedvelők táborának. Megtudhatjuk, hogy ötvenezer tonna Cadbury csokoládét falnak fel a szigetlakok évente, s a csemegék közül egyedül a közkedvelt Cadbury krémtojásból elfogyasztott mennyiség meghaladja ezerötszáz elefánt súlyát. Az évente eladott Cadbury táblacsokoládéval beboríthatnánk négyszázharminc fut- ballpályát, és a cég által felhasznált évi ötvenezer tonna kakaóbabbal négyszer is megtölthetnénk a londoni Royal Albert Hallt. Ha valaki megfogadta a Mars csokoládé 1959-ben bevezetett szlogenjét, amely napi egy szelet Mars fogyasztására szólította fel a híveket a jó munkáért, pihenésért és szórakozásért, ma már közel hat tonna Mars csokoládé boldog elfo- gyasztójának vallhatja magát. Számára bizonyára csekély vigasz, hogy a Holdon mindössze nyolcvanöt gramm súlynövekedéssel járna tíz szelet csoki megevése. Az egy főre jutó csokoládéfogyasztás tekintetében ma már a britek a világelsők, megelőzve az Egyesült Államokat, Franciaországot és Japánt. A londoniak ugyan csak feleannyi csokoládét esznek, mint a vidékiek, de a kedvenc mindenütt a Cadbury tejcsokoládé, ezt pedig a Mars és a Twix követi a népszerűségi listán. Az egy főre jutó csokoládéfogyasztás tekintetében ma mára britek a világelsők Archív felvétel Évszázadok múlva az antarktiszi állomásokhoz hasonló létesítményeket építünk a Marson. A tudósok néhány terve ma még igencsak merésznek tűnik. Az évente eladott csokoládéval beboríthatnánk négyszázharminc fut- ballpályát. Mozaik Sztárok lógnak a nyakán Jeff Immediato bebizonyította, hogy igenis fel lehet használni a régi, vetítésre már alkalmatlan filmkockákat. A harminc- három éves divattervező kitalálta, hogy nyakkendőket és nadrágtartókat készít a régi, nagy sikerű filmek kopott kópiáiból, s egész Amerikát elárasztotta termékeivel. Aki vásárol e bolondos nyakkendőkből, büszkén elmondhatja magáról: sztárok lógnak a nyakán. Es még csak nem is füllentett. Szépmama Úgy tartja a mondás, hogy jó gyerek és szép öregasszony nincsen. Mi ezt a bölcselkedést kapásból cáfoljuk, hiszen a képen látható kétéves Bradley nagyon jó gyerek, és az idős hölggyel együtt mindketten szépek. Igen szépek, hiszen Bradley szépunoka, Sarah Clark Knauss pedig a kisfiú szépanyja, vagyis Bradley ükapjának az édesanyja. A száztizenkét éves Sarah ma Amerika legidősebb és a világ második legidősebb embere. Az év elején még ő volt a második a tengerentúlon is, de az áprilisban elhunyt kanadai Marie-Louise Meilleurtől megörökölte a legidősebb címet. A sokat megélt, jóságos szépmamát egyébként születésnapja alkalmából az egész rokonság felkereste Allentownban, az öregek otthonában, ahol jó egészségben tölti napjait. Nálunk már most kezdődik a karácsony Játsszon velünk a Születésnapi Ajándékszóróban I Lehet, hogy éppen Önnek nem lesz majd gondja a karácsonyi ajándékozással. A mai számunkban közölt játéktervhez a Vasárnap október 14-i számában, illetve az Új Szó október 9-i, pénteki számában közöljük az első szelvényeket. Már most biztosítsa a lapokat újságárusánál!
