Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-07-08 / 27. szám

Politika 1998. július 8. 3 Hét nap a belpolitikában: június 25. - július 1. A balos riszálás veszélyei Múlt szerdától fél évig Ausztria tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét, elsőként az EU-ba legutóbb bebocsátást nyert három ország- Ausztria mellett még Svédországot és Finnországot vettékfel - közül. Az eseményt a Bécs utcáin lezajlott népünnepéllyel színesítették, mi­közben vezető politikusok élő adásban nyilatkoztak. Viktor Kiima kancellár kiemelte, hogy az Unió keleti irányú bővítése Ausztria biz­tonsági érdekeit szolgálja. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Eduard Kukán szerint a bizonyítványügy megoldásához csak egy kis politikai jó szándék szükséges „Vállaljuk az együttműködést az MKP-val” Malinak István____________ A kurtán-furcsán előrehozott idei tanévzáró és bizonyítvány­osztás általános tapasztalata az lehet, hogy bizony kifulladni látszik a szlovákiai magyarság tiltakozó kedve. Általános ta­pasztalatról beszélhetünk, mert szerencsére ellenpéldák is akadtak, elég, ha a nagyfödé- mesi magyar iskolába járó gye­rekek szüleit említjük, akik ka­rakánul a szemtelenül provoká­ló miniszter asszony tudomásá­ra hozták: nem kérnek a mély­nemzetiek uralta tárca oktatási politikájából. Lehetne tovább is példálózni, a lényeg mégis az, hogy a búcsiak és bátorkesziek komáromi tilta­kozó akciói, a galántai és a szepsi nagygyűlés állásfoglalá­sa, fogadkozásai után még a ta­valyinál is lagymatagabbra sike­redett a kétnyelvű bizonyítvá­nyok visszaállításáért szervezett tiltakozás. Pontosabban: alig szervezett tiltakozás volt csak- . Kérdés, milyen mértékben ját­szott ebben közre a félelem, az apátia meg a kényelem, és mi­lyen mértékben a választások előtti légkör, az a remény, hogy P. Vonyik Erzsébet Budapesten kormányváltás tör­tént. Exkülügyminiszterként mi­lyennek látja a kétoldalú viszony fejlődésének lehetőségét? Enyhén fogalmazva: a kapcsola­tok stagnálnak. Megítélésem szerint most semmi drámai nem történik e viszonyban, Budapes­ten is várnak a szeptemberi szlo­vákiai választások eredményére. Nem túl kecsegtetőek a kilátá­sok, hiszen a szlovák külügyi szóvivő hevesen reagált a leen­dő magyar külügyminiszter­nek, Martonyi Jánosnak arra a kijelentésére, hogy Szlovákiát figyelmeztetni, kellene teljesít­se nemzetközi kötelezettsége­it. Ez is jelzi, hogy a két fél másként értelmezi a kötelezettségeket, pedig mindketten aláírták őket. Már három éve aláírtuk az alap- szerződést, mégis elhúzódik a megállapodás arról, hogyan és milyen összetételű bizottság el­lenőrizze a teljesítését. Ilyen összefüggésben a szlovák térfé­len bizonyos aggodalmat váltot­tak ki Orbán Viktor első kijelen­tései, miszerint a magyar kor­szeptemberben úgyis harangoz­nak ennek a hatalomnak, és minden jobbra fordul. Egyik változat sem szerencsés, az elsőnél nem kell magyarázni az okot. A másodikat illetően: a politikai erőviszonyok jelenlegi alakulását tekintve egyáltalán nem biztos, hogy egy ellenzéki győzelem esetén a Magyar Koa­líció Pártja kormánypozícióba kerül. Ezért üthet vissza hosz- szabb távon a jogainkért foggal­A demokrácia letéteményesei nem a baloldalon találhatók. körömmel küzdeni kell elvnek a feladása. Sajnos, az a tény, hogy a baloldaliakjúnius 27-én ismét ízléstelenül riszálni kezdték magukat a DSZM előtt, felkínálva a Meciar és Gasparovic kizárásán alapuló együttműködést plusz a PEP- pel való közös kormányalakítás lehetőségét, Szlovákiában - ugyancsak hosszú távon - a de­mány törődni fog a magyarság­gal, attól függetlenül, hogy a ha­táron belül vagy kívül él-e. Az aggodalmat az a félelem szülte, hogy vajon ez a retorika nem fog-e keményedni. Orbán Vik­tort dinamikus és pragmatikus politikusnak ismerem. Tudom azt is: mindig más a retorika, amikor valaki már egy kormány élén áll. Feltételezem, hogy a kapcsolatok normálisan fognak alakulni, és felülkerekedik a jó­zan ész. S van egy új mozzanat is: mindkét ország integrálódni akarNyugat-Európához. Külföl­di partnereink szerződéses köte­lezettségeink vállalására, vitás kérdéseink megoldására kész­temek majd bennünket. A magyar parlamentbe szélső­séges erők is bejutottak. Bizonyos fokig aggódom emiatt, de szeretném hinni, hogy a ma­gyar politikai erők képesek e né­zetek kiszorítására. Minden or­szágban vannak szélsőségesek, de a politikában nem sok vizet zavarnak. Magyarországnak sem tenne jót, ha túlságosan hal­latszana a hangjuk. Magyarország már voksolt, ná­lunk küszöbön állnak a válasz­mokrácia befagyasztását okoz­hatja. Rudolf Schusterék vehemens cá­folatai sem nyugtathatnak meg, elég, ha megfigyeljük, hogy a leg­nézettebb elektronikus híresz­köz, a Markíza kiket futtat úgy is­tenigazából. Természetesen a DBP és a PÉP frontembereit. Eb­ben a körvonalazódó bal-balkö- zép hatalomváltásban a jobbol­dal számára nem teremne sok ba­bér. Szándékosan nem SZDK-t ír­tam a jobboldal helyett, mert az értékrendek az ötpártiakon belül túlságosan keverednek. Az eddigi szlovákiai politikai gyakorlatot tekintve ki kell vég­re mondani, hogy a demokrácia letéteményesei nem a balolda­lon találhatók, és ez duplán ér­vényes a kisebbségi politikára. Visszatekintve az elmúlt évek­re: a DBP a parlamentben még minden olyan törvényt nagy örömmel megszavazott, amely­nek elutasítása az itteni magya­rok számára létfontosságú lett volna. Tették pedig mindezt a bársonyos éra utáni időszakra átmentett internacionalizmus szellemében. Arról nem is be­szélve, hogy a DBP álszent mó­don továbbra is szeretne ma­tások. Mi az ellenzék legfonto­sabb feladata a kampányidő­szakban? A legfontosabb az lesz, hogy az ellenzéki demokratikus erők egységes fellépését megőrizzük. Nagy jelentőségűek az ellenzéki kerékasztalok, amelyek az SZDK, az MKP, a DBP és a PÉP részvételével zajlanak. Ezek cél­ja a párbeszéd, hogy sikert ér­hessünk el a választásokon, s ezek a demokratikus erők alakít­hassanak kormányt is. Az SZDK csakis az olyan arányú ellenzéki győzelmet tartja jelentősnek, amely alkotmányos többséget, 90 mandátumot jelent. Csakis így korrigálhatóak a múltban hozott törvények és biztosítható a demokratikus fejlődés. Ez nem vágyálom, hanem elérhető cél. De csak akkor történhet meg, ha az ellenzék együttesen lép fel. Hogyan látja a magyar pártok egyesülését, könnyíti-e ez az együttműködést az SZDK-val? Közös nyilatkozatban rögzítet­tük az együttműködést. Meg­győződésem: jó, hogy így tet­tünk. Nyilvánosan valljuk, hogy együtt kívánunk működni ma­gyar kollégáinkkal. A magyar politikusok nemrég ugyanazt gyár szavazatokat szerezni úgy­nevezett magyar szekciója ré­vén, amelyről az utóbbi egy-két évben szinte semmit nem lehe­tett hallani. Arra sem árt emlé­keztetni, hogy a DBP egyik poli­tikusa egy parlamenti bizottsági ülésen támogatta a Szlovák Nemzeti Pártnak azt az oktatá- sitörvény-javaslatát, amelyet még Meciar is alkotmányelle­nesnek nevezett. Mindeddig az önkormányzatok voltak a demokrácia utolsó bás­tyái, hiszen az eddig hatályos törvények olyan jogköröket biz­tosítottak számukra, amelyek jelentős, a központi hatalomtól független cselekvési szabadsá­got biztosítottak nekik. Az ön­kormányzatiság elvének szem­pontjából fekete napként köny­velhetjük el július elsejét: a par­lament elfogadta a községi ren­dezésről, valamint a helyható­sági választásokról szóló tör­vényt. Csak remélhető, hogy az alkotmánybíróság kimondja: el­lentétes az alaptörvénnyel, hi­szen a polgári elv helyett az etni­kait vezeti be. Nyilvánvaló célja a magyarlakta területeken a képviseleti arányok megváltoz­tatása. hajtották végre, amit mi az el­múlt hét végén, hogy egy pártba tömörültünk. Tettük ezt azért, mert az értelmetlen választási törvény a koalíción belüli viszo­nyok módosítására késztetett bennünket, hogy a választáso­kon sikeresen szerepelhessünk. Tanulsággal szolgáltak nekünk a magyar pártegyesülés körüli bonyodalmak, s némi aggoda­lommal figyeltük, hogy a vártnál több problémát kellett magyar kollégáinknak megoldaniuk. De a döntő a végeredmény, az egyesülés létrejötte, s reméljük, hogy az egyesült pártok tartják magukat a létrejött megállapo­dáshoz. Hiszen a koalíción belül felmerülő problémák mindig gyengítik kifelé a adott pártfor­mációt. Örülünk, hogy áthidal­ták ezeket a problémákat, s most már egységesen léphetnek fel. Drámai fordulatot az SZDK és az MKP együttműködésében az egyesülés után sem várok. Fon­tos, hogy konzultáljunk, ám tar­tózkodjunk a negatív megnyil­vánulásoktól, amelyeket fel­használhatnak ellenünk. Maxi­mális politikai felelősségérzetre van szükség. Számolni kell az­zal, hogy a kampányban ki­játsszák ellenünk a magyar kár­tyát. Nem szabad, hogy mi adjuk fel a labdát. Ne adjunk muníciót, hogy ránk lőhessenek. A jó vá­lasztási szereplésért olykor tak­tikai engedményekre, lépésekre is szükség van. Milyennek látja az oktatási tör­vényjavaslatot? Szeretnék bízni abban - habár az eddigi tapasztalatok alapján nehéz -, hogy érvényesek a mi­niszterelnöktől a kerékasz­talon hallottak, hiszen az SZNP-s képviselők csoportjá­nak törvényjavaslatát jog- és alkotmányellenesnek nevezte. De az első szavazáson Meciar képviselői mégsem szavaztak el­lene. Úgy vélem, ez rossz tör­vény, amelyet el kell utasítani, ellenkező esetben rendkívül ne­gatív visszhangot váltana ki. Ügyanígy feleslegesnek tartom a kétnyelvű bizonyítványok kapcsán szított feszültséget, amelyet szándékosan, politikai célzattal teremtettek. A kétnyel­vű bizonyítványok évtizedek óta bevált gyakorlata senkit sem ve­szélyeztetett. Egy kis nagyvona­lúsággal és politikai jó szán­dékkal a botrány elsimítható lenne, nehogy a feszültség gyű­löletté fajuljon. Der Tagesspiegel Bécs kulcsszerepben Az Európai Uniónak jelenlegi helyzetében egy ifjú tagország lendületére, valamint egy sokat megélt diplomata tapasztalatára van szüksége, s a soros elnöksé­get most betöltő Ausztria mind­kettővel szolgál - írta a Der Ta­gesspiegel című berlini napüap az osztrák elnökséggel kapcsola­tos várakozásokat taglaló cikké­ben. Bécs első nagy feladata az lesz, hogy megfelelően előkészít­se azt a rendkívüli csúcstalálko­zót, amelyen a német és a francia kívánságoknak eleget téve egy, a polgárokhoz közel álló unióról tárgyalnak. Az osztrákokon mú­lik, hogy születik-e érdemi ered­mény, vagy csak semmitmondó kinyilatkoztatások hangzanak el. Ennél is nagyobb erőfeszítést kö­vetel majd Bécstől az Agenda 2000 reformprogrammal kap­csolatos teljesen kusza érdekvi­szonyok tisztázása. Az agrár­reform, a strukturális fejlesztési segélyek, az uniós pénzügyek, valamint az intézményi átalakí­tások ügyében komoly érdekel­lentétek tapasztalhatók, és jelen­tős hatalmi ellentétek alakultak ki. Ha a reformok ügye zátonyra fut, az EU nem tudja beváltani a csatlakozni kívánó országoknak tett ígéretét, és nagyszerű érve­ket szolgáltat az 1999júniusi eu­rópai parlamenti választásokra az integráció ellenfeleinek. Süddeutsche Zeitung Feladathalmaz Feladatok óriási halmaza vár az osztrák elnökségre. A külpoliti­kában a koszovói válság megol­dása lesz a legnagyobb nehézség, míg az uniós belső ügyek közül a tagállamok pénzügyi hozzájáru­lása vár a legsürgősebb tisztázás­ra. A cardiffi csúcson Bonn egyér­telművé tette, hogy nem hajlan­dó tovább a dúsgazdag nagybácsi szerepét vállalni. Bármilyen ügyes közvetítők lesznek is az osztrákok, nem várható ered­mény, mert a szeptemberi német választások mindent blokkolnak.

Next

/
Thumbnails
Contents