Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-23 / 38. szám
Sport 1998. szeptember 23. Natália Hejková egyszerre ül a bajnok és a válogatott kispadján Merre tart a kosárlabda? trrterjú Nemes Olga németországi sikeréve Sehol sincs hazája Amikor Hejková magyaráz, és védencei hallgatják... Vlado Gloss felvétele J. Mészáros Károly ________ Eg yedülálló egyénisége a honi kosárlabdasportnak, sőt nemzetközi viszonylatban is ritka dolog, hogy nő üljön valamelyik női kosárlabdacsapat kispadján. Ráadásul Natália Hejková nemcsak a bajnok SCP Ruzomberok edzője, hanem tavasztól a szlovák válogatottnak is a mestere. Meggyőző fölénnyel nyerték a toulouse-i nemzetközi tornát, miközben valamennyi játékosán lemérhette, milyen az idény eleji formája. Bajnokunk első pillantásra annyira kimagaslott a mezőnyből, mint mikor a hazai pont- vadászatban aratja tetszés szerinti győzelmeit. Egyáltalán hasznos lehet valamire egy ilyen torna? Már önmagában az sokat jelentett, hogy végre tétmérkőzéseken szerepelhettek játékosaim. Az idény első hat összecsapásán a sérülteken kívül mindenki elég lehetőséget kapott a bizonyításra. Egyénenként hetventől százötven percig terjedő időt töltöttek a pályán. A legtöbbet Kovácová, akit kénytelen voltam játszatni, mert jelenleg éppen a bedobó posztján vagyunk a legsebezhetőbbek. Nem azzal a céllal utaztunk ki, hogy mindenáron győzzünk, számunkra a játéklehetőség volt az elsődleges. Védenceimet dicséri, hogy ezen túlmenően az elsőséget is megszerezték, számos díjat elhódítottak. Beindult a hazai pontvadászat. Feltételezem, hogy a bajnoki cím megszerzése a legkevesebb, amit elvárnak a csapattól. Azon kívül, hogy az elsőség lehetővé teszi az Európa Ligában való indulást, van még valamilyen jelentősége az együttes számára, hogy elinduljon az I. ligában? Színvonalasabb bajnokságra volna szükség. Külön tehertétel számunkra, hogy számtalan mérkőzést kell játszanunk, s bizony néhány még egy kiadósabb edzéssel sem ér fel. Nemcsak nekünk, hanem általában a bajnokságnak is jót tenne a nagyobb konkurencia, ám ezt a jelenlegi mezőnnyel lehetetlen elérni. Tizenkét csapat helyett már csak tíz szerepel az élvonalban, de így sincs annyi jó képességű kosaras, ahányra szükség volna. Teljesen elég volna a nyolctagú mezőny, kiváló játékoskerettel, emelkedne a mérkőzések színvonala, és ez biztosan a szlovák női kosárlabda hasznára válna. Klubszinten évek óta a legmagasabb európai csúcsokat ostromolják. Az idén közvetlenül az Európa Liga négyes döntője előtt akadt el az SCP Ruzomberok. Milyen tanulságokat vontak le ebből a megtorpanásból? Nagyon örülünk annak, hogy állandóan ott tudunk lenni az európai élvonalban, már ez is igazi fegyvertény. Play off-beli szereplésünk sem csalódás számunkra, egyáltalán nem tragédia. Kellemetlen csak az volt az egészben, hogy mindössze két pont hiányzott a legjobb négy közé kerüléshez. Mi ebből a tanulság? Nehéz szavakba foglalni. Talán azért, mert éppen az a játékosunk volt sérült, aki el- dönthette volna a mérkőzés sorsát. Valóban minden elképzelhető apróság szerepet játszik a továbbjutásban. Arra törekszünk, hogy az új évben kosarasaink optimális formába lendüljenek, ám ez eléggé bonyolult dolog, mert versenynaptárunk borzasztóan telített. Idény közben alig marad idő a Idadós edzésre, pihenésre, egyszerűen annyira leterhelő az utazások és a mérkőzések körforgása. Másként nem lehet boldogulni Európa élmezőnyében? Ilyen a kosarasvilág, mi sem tudjuk kikerülni. Már néhány éve benne vagyunk, éppen ezért igyekszünk bővíteni a keretet, hogy legyen elég játékosunk, és idény közben kivédhessük a legváratlanabb meglepetéseket, sérüléseket is. Játékosok kiesésével is kell számolnunk, s olyan versenynaptárt kell összeállítanunk, hogy kosarasaink bírják. Ön egyben a szlovák női válogatottnak is az edzője. Az idei németországi világbajnokságon nem sikerült a csapatnak megőriznie korábbi ötödik helyét. Igazán csak a nyolcadik helyre volt jó ez az együttes, vagy csődöt is mondott valamiben? Nem nagyon csúsztunk le, mert az ötödik és a nyolcadik hely között kis különbség van. Akárcsak a klubcsapatom, a válogatott is foggal-körömmel igyekszik lépést tartani az európai és a világ élmezőnyével, ami egyelőre sikerül is. Annak ellenére, hogy olyan egyéniségek hiányoztak a csapatból, akik nehezen helyettesíthetők, így Kuklová, Burianová, Ja- nostinová, Rázgová, Hufková sem volt rendben. Ez olyan vér- veszteség, hogy a nyolcadik hely még valamivel több is volt annál, amennyit védenceimtől várhattunk. Mind a válogatott, mind a bajnok idei helyezései mintha azt jeleznék, hogy a szlovák női kosárlabda kezdi elveszíteni korábbi helyét a nemzetközi porondon. Miben maradunk le Európa és a világ élmezőnyétől? Van,amiben követendők vagyunk? Európában jelenleg rengeteg az azonos tudású együttes, mindig a pillanatnyi forma dönt. Meg főleg az, hogy hány éljátékos szerepelhet egy-egy csapatban, és mennyire egészségesek. Földrészünk nagy egyéniségei, szétszóródva az újonnan keletkezett utódállamokban, döntő mértékben befolyásolják egy- egy válogatott képességeit. Lassan nálunk is nemzedékváltásnak kell végbemennie. Ilyen szempontból biztató a juniorok érmes helyezése az utóbbi világversenyeken. Világméretekben még hatalmasabb a konkurencia, mert az európai utódállamoknak összeszokott válogatottakkal (USA, Kuba, Ausztrália) kell felvenniük a harcot, ami fölöttébb kemény dió. Ezek a csapatok a szó szoros értelmében keménységükkel tűnnek ki. A világ kosárlabdasportja a keménység, időnként a brutalitás útjára lépett, s mi ezzel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Mégis azt állítom, az arany középút tűnik járhatóbbnak: az európai ötletesség a tengerentúli keménységgel elegyítve. Ha valamiben követhetők vagyunk, az az alkotó- készség. Időnként csodálatra méltó dolgokat műveltek védenceim, megleckéztetve az erőiskola képviselőit. Persze az lett volna az igazi, ha kínálkozó lehetőségeiket mindig ki is használják. J. Mészáros Károly Először a román asztalitenisz-válogatottban tűnt fel. Már akkor gyakran került földrészünk legjobbjai közé. Nemes Olga később elhagyta hazáját, és Németországban telepedett le. Ma is ott él és versenyez. Dicsőséglistáján világbajnoki bronzérem, Eb-elsőségek és számos országos bajnoki cím található. Budapesten a Külhoni Magyar Sportcsillagok Világtalálkozóján szólítottam meg. Honnan érkezett a magyar fővárosba? Az észak-németországi Lü- beckből. Sikeres év számomra 1998, hiszen csapat ban a német együttessel kontinenselső lettem, klubom, a Galaxis pedig a budapesti Statisztika ellenében elhódította a BEK-et. Ősztől is ugyanebben az egyesületben versenyzek. Meddig kívánja folytatni sportolói pályafutását? Azt még nem tudom pontosan. Az idén töltöttem be a harmincat, az asztaliteniszben manapság nagyon sokan továbbjátszanak, harmincnégy- harmincöt évesen is kiváló eredményekre képesek. Remélem, két esztendeig még szerepelhetek a német válogatott- ban, és esetleg részt vehetek majd a sydneyi olimpián is. Származott-e abból hátránya, hogy romániai magyarként versenyzett a világ élsportolói között? Egykori hazámban éreztem, hogy első számú játékosnak kell lennem. Ha csak második vagy harmadik lettem volna, nem biztos, hogy kivisznek a világversenyekre. Felkészültségemet gyakran kellett bizonyítani. Ha nem magyar lett volna, akkor nem megy ki Németországba? Nem a magyarságom miatt távoztam. Ennek semmi köze nem volt elhatározásomhoz. Én azért mentem ki, mert sportolóként már nem láttam nagyjövőt Romániában. Sohasem volt elég pénz, még a fontosabb viadalokra sem akart lenni, mindig féltek, hogy valaki elhagyja az országot, szinte folyton valamilyen gonddal találkoztunk. Egyszer sem lehetett biztosra venni, hogy valóban kimegyünk a soron következő versenyre. Szóval több ok befolyásolta, hogy otthagytam Romániát. Hogyan érzi magát német színekben magyarként? Romániában születtem, de sajnos, ott sem éreztem magam otthon. Most Németországot képviselem, ugyancsak külföldiként. Valahogy úgy állok ezzel, hogy sehol sincs igazi hazám. Valóban sehol nem érzi magát otthon? Szavakban nehéz ezt elmagyarázni. Csak azok tudják, hogy mit jelent, akik ugyanezt átélték. Kívánok még sok versenyzést, azt, hogy számtalanszor halljunk önről, s a távolból magyarként örülhessünk sikereinek. Amikor Nemes Olgát nem a zöld asztalhoz szólítják... Dömötör Ede felvétele Szőke Szikla a profiligáról Mészöly Kálmán, az egykori Szőke Szikla hazatért Ciprusról, és egy ideje petrezselymet árul. A labdarúgó-bajnokság előtt felmerült a neve egy-két klubnál, végül mégsem ő lett a befutó. Magyaror- f szágon azt beszélik, hogy ő lesz az Országos Testnevelési és Sport- hivatal államtitkára. Egyelőre edzői tapasztalataiból kiindulva mondott véleményt az újonnan bevezetett profiligáról: „Nem szívesen beszélek erről, nehogy azt mondják, a kibic- Mészöly szerint Magyarország még éretnek semmi sem drága. len a profibajnokságra Archív felvétel Sportotoktól hallottuk Nekem merőben más a véleményem. Nincs Magyarországon tizennyolc profiklub, még kevésbé annyi játékos, akik profi szintűek. Az anyagi oldalairól már ne is beszéljek. Attól nem lesz jobb a magyar foci, hogy a bajnokság nevét megváltoztatták. Alaposabban át kellett volna gondolni az egészet. Sajnos, a jövőt sem látom biztatónak. Bár ne lenne igazam!” Mi csalogatta Ausztráliába Popovot? Öt éve hagyta el hazáját Alek- szandr Popov orosz úszó, aki száz méter gyorson hosszú évek óta legyőzhetetlen. A nagyobb kereset csalogatta Ausztráliába? „Nem, a pénz sohasem szerepelt jelentős helyen az életemben. Döntésemet elsősorban Genna- gyij Tureckij kiköltözése befolyásolta. Előtte nagyon sokáig ő volt az edzőm. A barcelonai olimpia után rövid időre szakítottunk, de nemsokára rájöttem, hogy nélküle további sikerekre aligha számíthatok. Tureckij azonban időközben Ausztráliába költözött, és a Canberrái sportintézetben kezdett dolgozni. Kiutaztam utána, és ma én is Canberrában élek. Igazi hazám azonban továbbra is Oroszország, máig megvan a volgográdi lakásom. Szenvedéllyel olvasom Tolsztoj műveit, amelyek szinte köldökzsinórként körnek az orosz kultúrához.” Forsbergék viszonya Peter Forsberg, az északamerikai profi jégkorongliga svéd csillaga arról beszélt, milyen a viszonya édesapjával, aki egyben országa nemzeti válogatottjának edzőjeként tevékenykedett: „Ugyanolyan, amilyen a kapcsolata a többi játékossal. Be kell ismernem: neki velem szemben könnyebb a helyzete, mert örök adósa vagyok. Számára csak egy korongozó vagyok a csapatból, számomra meg ő az edző. Apának csak félrehúzódva vagy négyszemközt szólítom. A cserepadon megszólításommal nem akarok nevetséges lenni, tehát nem edzőt mondok, hanem mindössze azt, hogy Kent. Szerepeink pontosan adottak, nincs szükségem kedvezményekre.” Zabel fél a bukástól? Szinte legyőzhetetlen a véghajrában Erik Zabel, a kerékpársport német kiválósága. Vajon nem fél-e a tömeges bukástól? „Minden helyzetben felmérem a kockázatot, és mérlegelem, ki hogyan reagálhat rá. Legvégső esetben marad a fék. Alapjában véve úgy gondolom, aki fél, annak nincs keresnivalója a hivatásos kerékpárosok között.”
