Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-23 / 38. szám
Politikai hirdetés 1998. szeptember 23. Magyar közösségünk demokratikus társadalom Minden szavazatra szükségünk van A Magyar Koalíció Pártja választási kampányában egyszerre több üzenet közvetítésével állt a választópolgárok elé, alapvetően fontos kérdésként azonban a kormányváltás szükségességét taglalta, amely nyomán Szlovákia visszatérhet az európai útra, vagyis olyan kormány megalakulásának a fontosságát hangsúlyozták a kampány alatt, amely képes teljesíteni az integráció politikai feltételeit, képes egy valós demokratikus jogállam kiépítésére, átlátható piacgazdasági feltételekkel. Mindennek azonban részét képezi a kisebbségi jogok kezelése és a kisebbségek helyzetének rendezése is, ám erre a kérdésre programjaikban még az ellenzéki szlovák pártok sem adnak megnyugtató választ. Hogyan viszonyul ehhez a nem éppen szívderítő tényhez a Magyar Koalíció Pártja? — kérdeztem Duray Miklóstól, a párt tiszteletbeli elnökétől, Bugár Bélától, a párt elnökétől és A. Nagy Lászlótól, a párt alelnökétől, a polgáriliberális platform elnökétől. A. Nagy László: A szlovák demokratikus ellenzék pártjaiban régi beidegződések alapján félelem él, ami abban nyilvánul meg, hogy nem merik felvállalni a kisebbségi kérdést, különösen nem a magyar kérdést, mert úgy vélik, az a bukásukat eredményezné. Ugyanakkor a választási kampány idején a Polgári Egyetértés Pártja nyíltan felvállalta az együttműködés lehetőségét a Magyar Koalíció Pártjával, Rudolf Schuster elnök még attól sem riadt vissza, hogy Dél-Szlová- kiában magyarul is megszólaljon, anyanyelvükön beszélt a magyarokkal. Ez azért érdekes és tanulságos a többi szlovák ellenzéki párt számára, mert nem csappant meg a PÉP népszerűsége. Tulajdonképpen bebizonyították önmaguknak, hogy fel lehet vállalni Szlovákiában is egy européer kisebbségi politikát. Más kérdés, hogy közel egy éve egyezmény született a Szlovák Demokratikus Koalíció öt és a Magyar Koalíció három pártja között, amely egy kötelezvény arra, hogy a választások után közös kormányt alakítunk közösen kidolgozott kisebbségvédelmi programmal. Ezt a kölcsönös kötelezettséget ezidáig senki nem kérdőjelezte meg. De még egy összetevője van a kérdésnek: amennyiben a választási eredmények úgy hozzák, hogy közös kormányt alakíthatunk, nem a kölcsönös szeretetnek kell vezérelnie a két felet, hanem az ésszerűségnek. Mert mi nem akarunk mindenáron a kormánykoalíció tagjává válni: mi tisztességes, szerződéses feltételek mellett, konkrét feladatok és időpontok meghatározása mellett vállaljuk a kormányzati felelősséget, illetve ilyen körülmények között hajlandóak vagyunk részt venni és szaktudásunkkal segíteni az ország igen bonyolult helyzetének rendezésében. Bugár Béla: A szlovák pártok programjaikkal még nem jutottak el oda, ahová magtartásukkal már igen. Két példát mondanék. Az ellenzéki pártok némelyike megszavazta a parlamentben az államnyelvtörvényt, de az SZDK jelenlegi képviselőinek többsége támogatta alkotmánybírósági beadványunkat, s elkötelezte magát egy kisebbségi nyelvvédelmi törvény megalkotása mellett. A másik példa az oktatásügy területéről való. Emlékezetes, hogy a Moravíík-kabinet idején is folyt az alternatív, azaz a kétnyelvű oktatás koncepciójának a kidolgozása, mára az ellenzéki pártok megértették, hogy ezeket a kérdéseket — tehát a nyelvhasználat, az oktatás, a kultúra — az Európai Önkormányzati Charta és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája szellemében kell intézni, s az önkormányzatok hatáskörébe utalni. Mint mondtam, mindez a programjukban még nem szerepel ilyen egyértelműen, mert félnek, hogy a kampány során ezzel szavazatokat vesztenének, amit nekünk, ha nehezen is, el kell fogadnunk. Ugyanakkor valljuk, hogy a választások után eljön az a történelmi pillanat, amikor bebizonyíthatják, képesek kezelni a szlovák—magyar kérdést, felvállalják a szlovák—magyar megbékélés igaz megvalósítását, amihez minket egyenlő politikai partnernek fogadnak el. Duray Miklós: A mi programunk sem tartalmazza teljes részletességgel a kisebbségi kérdés rendezésére nyolc éven át sok-sok vitában kialakított, de immár egységes és átfogó elképzelésünk részleteit, amely egyébként valamenynyi szlovákiai kisebbséget felölelő terv. A Magyar Koalíció Pártjának programja tudatosan készült úgy, hogy a lehető legtöbb érintkezési pontot találjunk azokkal a pártokkal, amelyekkel eddig is együttműködtünk, illetve amelyekkel kormányzásra készülünk. Ez azért fontos, hogy a kormányprogram kialakítása az általános országos kérdések rendezésében a lehető legköny- nyebb legyen, ugyanakkor időhöz kötötten és gyorsan tudjuk rendezni a legfontosabb problémákat: a nyelvhasználat, az oktatásügy és a kultúra kérdéseit — ahogy erről már szó is volt. Az, hogy az ellenzéki szlovák pártoknak nincs programjuk vagy konkrét elképzelésük a nem szlovák nemzetközösségek és etnikai csoportok helyzetének rendezésére, már korábban tudott tény volt. Ennek két oka lehet, az egyik — a szomorúbb — az, hogy eleve nem akarnak foglalkozni a kérdéssel és legfeljebb a mai állapotok fenntartását tartják fontosnak, a másik ok — amely a jövő szempontjából biztatóbb —, hogy az elfogult, magyarellenes közhangulatban egyszerűen félnek felvállalni a kérdés rendezését. Ez utóbbi feltevésem mérsékletességre int bennünket, de azért nem árt, ha a szlovákiai magyarság tudatosítja, hogy valós képviseletét — éppen az elmondottak miatt — csak a Magyar Koalíció Pártja tudja ellátni. A Magyar Koalíció Pártja mindezen bizonytalanságok ellenére a választópolgároknak — s nemcsak a magyaroknak, hanem az ország összes polgárának — küldött üzenetében egyértelművé tette, kész vállalni a kormányzati felelősséget közösen a jelenlegi parlamenti ellenzékkel, illetve a Polgári Egyetértés Pártjával. A kampány során azonban ugyanez a szándék — mármint a kormányalakítás a magyarok bevonásával — alig, vagy egyáltalán nem hangzott el a szlovák ellenzéki pártok részéről, Dél-Szlová- kiában keveset beszéltek az együttműködés lehetőségéről, sokkal inkább kampányoltak az MKP korábbi választói körében önmagukért, mintsem egy közös célért. Nem rontja ez a későbbi együttműködés lehetőségét? Duray Miklós: Sokszor bíráltak azért, mert kiforratlannak vagy forrásban lévőnek minősítettem a szlovák politikai térfelet, a kialakult helyzet viszont megint azt igazolja: belpolitikánkra leginkább az a jellemző, hogy nem lehet egyértelmű szerződéseket kötni. A kampányra vonatkozóan például semmilyen nem született, csak mi tudtuk ugyanis megfogalmazni azt, hogy olyan regionális érdekeket képviselünk, amelyek egyszerre segítik megoldani az ország égető problémáit, miközben az adott régiókban minden polgár gondjára keressük a megoldást, függetlenül attól, milyen pártra szavazott. Kénytelen vagyok ezzel kapcsolatban is, és ezúttal is megismételni korábbi véleményemet, nevezetesen azt, hogy Szlovákia az ellenzéki pártok győzelme esetén sem tart majd politikailag olyan szinten, amelyet klasszikus európai demokráciának lehetne nevezni: továbbra is identitászavarokkal fog küszködni, hiányozni fog jövőképe, s nem fog tudni egyértelmű választ adni a többség—kisebbség együttélésének feloldásra váró ellentétjére. Ugyanakkor — a falugyűléseken szerzett tapasztalataim szerint — igen sok választónkban fogalmazódott meg az a félelem, hogy a szlovák ellenzéki pártok ígéretei által a szlovákiai magyarok a megtévesztés áldozatai lesznek, elhiszik, hogy a fő cél Meőiar megbuktatása, s nem a magyar érdekek következetes képviselete, amire viszont kizárólag a Magyar Koalíció Pártja képes. A. Nagy László: Nagyjából három hónapja működik a Demokratikus Kerekasztal, amely igen fontos bizalomerősítő fórum, de még ott sem született megállapodás arról, hogy a pártok tiszteletben tartják egymás regionális vagy más érdekeiket. Egyszerűen ellenfelek vagyunk a választások során, ez nyilvánvaló, csak nem olyanok, amelyek egymás ellen kampányolnak, hanem olyanok, amelyek — úgymond — egymás mellett haladnak, programjukat próbálják ismertetni a választókkal, akár annak az árán — vagy azzal a céllal —, hogy a másik táborából szereznek híveket. Nem roszszall- hatjuk, hogy a szlovák demokratikus pártok Dél-Szlovákiát is bejárták, hiszen ott is élnek szlovákok, mondjuk Dunaszerdahelyen a lakosság 10 százaléka, Somorján 30, s hadd ne soroljam kisvárosaink nemzetiségi összetételi arányait. Végeredményben a kormánypártok is ellátogattak vidékeinkre, de én azt tapasztaltam — egyszersmind bízom benne —, hogy jelenlétük nem zavarta meg a választópolgárainkat. Még a Meciar magyaljait tömörítő hosszúnevű párt „gulyáspartijai“ sem. Én azt tartom fontosnak, hogy a szlovák demokratikus pártok nem ragadtatták magukat a Magyar Koalíció Pártjának a lejáratására, nem járultak hozzá a magyarellenesség fokozásához, illetve nem sértették érdekeinket. Ez jó alap az együttműködés folytatásához. Bugár Béla: Hadd kezdjem egy közmondással: kettőn áll a vásár. Mi egyértelműen békejobbot nyújtottunk, másként fogalmazva: felkínáltuk szaktudásunkat, segítségünket szlovák partnereinknek részben ahhoz, hogy közösen leválthassuk a jelenlegi kormánykoalíciót, részben pedig az ország bajainak orvoslásához. A Magyar Koalíció Pártja bizonyította, hogy megbízható partner; soha, egyetlen alkalommal sem szavaztak képviselői alkotmányellenesen. De — s ez mindennél fontosabb — a szlovákiai magyar közösség bizonyította, hogy egy fejlett, demokratikus, érett társadalomról. Véleményem szerint a szlovák ellenzéknek nem azon kellene fáradoznia, hogy ennek a demokratikus közösségnek a támogatását megnyerje, hanem azon, hogy a szlovák társadalomra hasson, annak a támogatását nyerje meg a kormány- vagy — ha úgy tetszik —• a rendszerváltás megvalósításához. A szlovákiai magyar közösség demokratikus, az ország jövője szempontjából tehát az a fontos, hogy a szlovák demokratikus ellenzék saját közegének nevelését is felvállalja. S ha már itt tartok, hadd mondjam el azt is, hogy hamis az a nézet, amely szerint Meciart csak a szlovák pártok tudják leváltani. Nem igaz! Meéiart egy demokratikus közhangulat, egy tisztességre berendezkedett társadalom tudja leváltani. Szlovákiában a szlovákiai magyarság egyértelműen a társadalom tisztességes és demokratikusan gondolkodó részéhez tartozik, s ezt az emberi és közösségi magatartást kizárólag a Magyar Koalíció Pártja vállalja fel és emeli politikai szintre. Én bízom abban, hogy választóink is így gondolják ezt, s szavazataikkal, a Magyar Koalíció Pártjának támogatásával olyan helyzetbe juttatnak bennünket, hogy a választások után igen erőteljesen érvényesíthessük a kormányalakítási tárgyalások során az emberi tisztességet, a demokrácia és az igazságosság iránti elkötelezettséget — ami egyszerre jellemzője a szlovákiai magyar társadalomnak és a Magyar Koalíció Pártjának. N.S. Duray Miklós A. Nagy László Bugár Béla Duka Zólyomi Árpád Bauer Edit Hanta István Kvarda József Ferkó Barnabás Köteles László Hóka László Balassa Zoltán Mázik István Gyurovszky László KÉRJÜK, VEGYEN RESZT A VÁLASZTÁSOKON BÍZZON BENNÜNK I MÉLTÓ KÉPVISELET Dolník Erzsébet Berényi József Sárközy Klára Bárdos Gyula Szigeti László Mészáros Lajos
