Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-09-23 / 38. szám

2 1998. szeptember 23. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin 66 sor Menjünk el szavazni! Szűcs Béla ____________ Né hány nap, és 17 pártprog­ramjára szavazhat az ország népe. A sok politikai tömörü­lés közül csupán hatra érde­mes odafigyelni, mivel a töb­bieknek egy-két százalékuk­kal nincs esélyük bekerülni a parlamentbe. A hirtelen ösz- szeállt pártocskákra pedig halálos vétek szavazatokat pazarolni, hiszen ennek semmi gyakorlati értelme. Marad a hat befutónak te­kintett párt, amelyek közül számunkra a négy évig ba- sáskodó kormánykoalíció pártjai nem jöhetnek számí­tásba; hiszen minden józan ember arra vár, hogy pont kerüljön a hatalmuk végére. A további három ellenzéki szlovák párt; a Szlovák De­mokratikus Koalíció, Polgári Egyetértés Pártja és a De­mokratikus Baloldal Pártja programjával alapjában egyetérthetünk, azonban mindegyikből hiányzik a ki­sebbségi politika világos megfogalmazása. Nem ma­gyarellenesek, de óvatosan tartózkodóak, a választások előtt nem mernek nyíltan magyarbarátok lenni. Ezek után felvetődik a kérdés: ki­re szavazzunk? Minden logi­ka, minden érzelmi kötődés, reményeink valóra váltása a Magyar Koalíció Pártját dik­tálja. Sokan nem merik be­vallani, kire szavaznak. Ez mindenkinek a magánügye. Mi, magyarok azonban tuda­tosítjuk, hogy csak egy erős magyar parlamenti frakció szolgálhatja kisebbségünk érdekeit, miközben jó part­nere lehet a demokratikus szlovák pártoknak. Mert va­jon ki védelmezte jogainkat az elmúlt négy évben a tá­madásokkal szemben? Ki tö­rekedett arra, hogy megőriz­zük lojalitásunkat és a szlo­vák néppel évtizedek során kialakult baráti viszonyun­kat? Ezért kell elmenni min­den szlovákiai magyarnak választani, hogy voksával erősítse azokat, akiknek reá­lis lehetőségük van egy új, demokratikus kormányba kerülni. Tekintsük hát állam- polgári kötelességünknek, magyarságunkat őrző tett­nek a szavazást. Vendégkommentár Jól megy a sorunk Martin Krno Az az állítás, hogy nálunk nem emelkedik az életszín­vonal, az ellenzék szemen- szedett hazugsága. Hiszen hasonlítsuk csak össze pél­dául a legfelsőbb politikai vezetés 1989 előtti és mosta­ni autóparkját. Az SZLKP KB főtitkára, az SZNT elnöke, az SZSZK miniszterelnöke és belügyminisztere fejenként két-két darab T-613-as special long limuzinnal ren­delkezett (kb. 500 000 koro­nába kerültek), hozzá két so­főrrel, akik egyben a Közjogi Méltóságok Védelmi Hivata­lának (KMVH) alkalmazottai is voltak. A parlament, a kor­mány alelnökeinek és a többi miniszternek egy-egy 613-as Tatra járt, darabonként 450 000 korona értékben, egy so­főrrel. Ezenkívül egy-egy re­ferensi Zsiguli, 85 ezerért. A mostani kormányelnöknek - s amennyiben valaha lesz el­nökünk, akkor neki is - két darab 750-es BMW (long, páncél) dukál, darabja 7 mil­lióért, két BMW 735-ös kísé­rőkocsi 2,7 millióért, két so­főr és két KMVH-s védelmi ember, valamint két sofőr, ezenkívül két védelmis és két sofőr a kísérőkocsihoz. A fe­leségük szintén sofőrrel és védelemmel ellátott 735-ös BMW-re jogosult. A parla­ment elnöke két darab 750- es speciális, 3,8 millió koro­nát érő BMW-t használ, hoz­zá két sofőrt és két KMVH-s védelmi embert. A három miniszterelnök-helyettesnek fejenként van két-két 735-ös BMW-je, sofőröstül, káemvé- hástul. A parlament négy al- elnöke a nap huszonnégy órájában két 735-ös BMW-n furikázhat, sofőrrel. Hason­lóképpen a miniszterek, akiknek káemvéhások a gépkocsivezetőik. A belügyi és a védelmi tárca vezetői­nek ráadásként káemvéhás védelmi ember, illetve kato­nai védelem is jár. S még mondja valaki, hogy nem élünk jobban! Vagy talán csak ők? A szerző a Pravda jegyzetírója. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava -Poslta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Azt mondják, uraim, hogy a szerelemhez a gyomron keresztül vezet az út. Most bebizonyíthatjuk, hogy Szlovákiában a szabadsághoz is. Rajz: MS-Rencín Még nem ismerjük a választások eredményét, de már... Oszd meg és uralkodj! Kövesdi Károly A kormánykoalíció által kierő­szakolt új választójogi törvény meglehetősen átrajzolta a pár­tok térképét. A kényszer hatá­sára az Együttélés, az MKDM és az MPP is kénytelen volt egy pártba tömörülni. A békát le kellett nyelni, bár so­kan azt állítják, régi óhaj telje­sült a fúzióval: a szlovákiai ma­gyar politika végre egységes, hatékonyabb erőként léphet fel Lipcsey György szobrász: © Remélem, hogy egyben marad a Magyar Koalíció Pártja, sőt kifejezetten szeret­ném, ha egyben maradna, mert így tudná a legjobban képvisel­ni érdekeinket. Az az érzésem, hogy, sajnos, erre még sokáig a majdani demokratikus parla­mentben. A legmértékadóbb szlovák vélemények szerint is így vált a Magyar Koalíció Párt­O Maradjon egyben O Váljon szét ja a legstabilabb szlovákiai el­lenzéki párttá. A vélemények persze megoszlottak és megosz­szükség lesz, abban az esetben is, ha az ellenzék kerül ki győz­tesen a választásokból. Ez felel­ne meg leginkább az itt élő ma­gyarságnak. A párton belül megmaradtak a platformok, és így is érvényesíteni lehet a né­zetek különbözőségét. Mács József író: a Akármilyen furcsán is ^ hangzik, a választójogi törvénynek ez a része, hogy a koalícióba tömörült pártokat kényszerűen egy párttá alakí­tották, pozitív hozadék a ma­gyar politika számára. Régen és sokan állítottuk: a három magyar párt háromféle lehető­ség volt mindig is az adott szlovák pártok számára, hogy bizonyos, a közösség számára alapvető kérdésekben megosz- szák, szembefordítsák és ve- télytársakká tegyék őket, hogy rivalizáljanak a mindenkori hatalom vagy a mindenkori el­lenzék kegyeiért. Ha mi követ­kezetesen, céltudatosan aka­lanak a tekintetben, hogy a vá­lasztások után is megmarad-e ez a helyzet. Ján Camogursky például nem is rejtette véka alá véleményét: a győztes választások után arra fognak törekedni, hogy az MKP széthulljon alapító pártjaira. Az alábbiakban magyar értelmisé­gieket kérdeztünk: véleményük szerint szerencsés volna-e, ha visszaállna a régi helyzet, vagy maradjon meg egy pártnak a Magyar Koalíció Pártja? runk magyar közösségi politi­kát csinálni, akkor maradjon meg a három magyar párt most már egy magyar pártnak, és a jövő igazolja majd, hogy a platformok nézetekként az egy pártban jelen lehetnek, de platformként sem hasznosak, inkább ártalmasak. A platfor­mok ismét kifelé, a többségi politika irányában adhatnak olyan jelzéseket, amelyeket azok meglovagolva nagyon ki­használhatnak az érdekeink ellen. Örüljünk annak, hogy a magyar tömegek által régóta vágyott egy pártot sikerült el­érni. A magyar tömegek nagy óhaja és a magyarok nagy megnyugvása, hogy ez létre­jött. Szeretném hinni, hogy ez a pár nap múlva zajló válasz­tásokon úgy is kifejezésre jut majd, hogy megtartjuk 17 par­lamenti képviselőnket, esetleg eggyel, kettővel megnövelhet­jük a parlamenti képviselőink számát. Huszár László Csemadok-titkár: Természetesen jónak tar­tom, hogy a három ma­gyar párt egy párttá egyesült. Remélem s hiszem, hogy ez nemcsak átmeneti állapot, és a szlovákiai magyar társadalom eljutott oda, hogy nem csak a kényszerítő körülmények, de a felismerés vezette oda, hogy egy pártban kell tovább politi­zálnia. Ez az egység csak erő­södni fog, s így könnyebb lesz valamit elérni nemcsak kisebb­ségi téren, hanem más, például gazdasági szempontból is. Ta­pasztalataim szerint ez az egy­ség már korábban is jelen volt helyi szinten, s nem hinném, hogy a parlamenti képviselő­ink ez ellen az úgymond „alul­ról jövő kezdeményezés ellen” fognak munkálkodni. Lanstyák István egyetemi oktató: a Azért szurkolok, hogy az ” MKP egyben maradjon. Véleményem szerint olyan fe­szült a helyzet ebben az or­szágban, és a szlovák politikai pártok olyan egységesen tud­nak fellépni a magyar követe­lésekkel szemben (autonómia, oktatásügy stb.), hogy sokáig szükség lesz az egységre. Azonkívül az sem mindegy, hogy az ilyen (feltételezésem szerint) szegény pártok ho­gyan használják ki a gazdasági lehetőségeiket. Olvasói lévé Talán a fele sem...? így, választások előtt, annyi minden jut az ember eszébe! Például az is, hogy még egy ko­molynak és objektívnek is mondható szlovák ellenzéki napilap szerint is talán feleany- nyian sem vagyunk mi, szlová­kiai magyarok, mint azt a sta­tisztikai adatok mutatják. Ezt a kifacsart logikát, amelynek, ha van is csekély igazságmagja, al­kalmazni szokták a magyar pártok elért választási eredmé­nyeinek boncolgatásakor is egyesek. Merthogy mandátu­maik jelentős részéhez a ma­gyar ajkú roma polgárok szava­zatai alapján jutottak volna. Persze nem mindjárt a válasz­tások után, amikor önmagáért beszél a szlovákiai magyarok példás összetartása, hanem ké­sőbb, amikor már úgy érezhe­tik, hogy lehet összevissza be­szélni. Mit lehet ehhez szólni? Olyan hatalmas csúsztatás ez, mintha valaki az ország egészére értve azt állítaná, hogy annak talán a fele sem szlovák származású... Másrészt pedig, Dél-Szlovákia nem színmagyar vidék, hiszen a nagyobb városok túlnyomó része szlovák túlsúlyú. A mate­matikában egyébként sincs he­lyük ábrándoknak, a kétszer kettő mindig négy, ezért ha az efféle elképzelés valós ténye­ken alapulna, a magyarság szá­ma Szlovákiában a népszámlá­lás adatai szerint nem 557 ezer, hanem akár 700 ezer is lehetne. Eszembe jut még az is, hogyan zárult az elmúlt tanév. Mennyire botrányos hangulat­ban, főként a magyar szülői kö­zösség körében. Magyar tan­nyelvű iskoláinkat megszünte­tő törvényt akartak megszavaz­tatni a nemzetiek. De hát senki sem firtatja annak igazságát, hogy az államnyelvet a világ bármely országában minden polgárnak illene jól beszélnie. Akinek igazán szüksége van rá, az általában előbb-utóbb be­széli is. Az is igaz azonban, hogy kivétel nélkül mindenki úgysem fogja tudni, mert olyan még nem történt, hogy min­denki mindent egyforma jól tudjon. Ha ez vidékeinken be­következne egyszer, akkor itt már nem magyarok fognak él­ni, mert elvették anyanyelvű­ket. Az a törvényjavaslat is valami ilyen célokat szolgált volna, nem pedig a szlovák nyelv ha­tékonyabb tanítását az iskolá­inkban. Ahhoz tökéletesebb metódusokat kell alkalmazni a tanításban, aminek az eredmé­nye is meglesz. A kis diáklány esete is eszembe jutott, aki szlovák iskolába kerülve egy idő után megnémult, és a ma­gyar iskolában is alig tudták új­ra szóra bírni. Nemsokára vá­lasztunk, egy régi ismert és egy új magyar párt közül. A jó dön­tést se roma, se szlovák baráta­ink nem fogják meghozni! - he­lyettünk. Korcsog József Ipolynyék

Next

/
Thumbnails
Contents