Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1998. július 8. * 31. évfolyam Halálkanyar a hide 1998. június 18. fekete betűs nap Vajka község történetében. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. július 11-étől július 17-éig Sport Arcok a világbajnokság színpadáról: Djorkaeff, Bergkamp, Laudrup. Amit szabad Jupiternek, avagy mitől megy fel a zsaru vérnyomása Nagy pénz, kiskapu Szí lvássyJózsef _________ B. J. publicista néhány pillanatra elábrándozott, ezért nem vette észre a sebességcsökkentést parancsoló közúti táblát, így esett meg vele, hogy tizenkét éves Skodájával a megszabott negyven helyett hatvan kilométeres sebességgel porosz- kált. A rend őre lemeszelte, s közölte: gyorshajtás ténye forog fenn. B. J. publicista szánta-bánta tettét, előkaparta a bírságul kiszabott, számára nem kis összeget, s talán szó nélkül eltűrte volna a közegnek azt a gúnyos kioktatását is, hogy „máskor aztán ne száguldozzon, mert ez itt nem a Forma-l-es versenypálya...” Csak magában motyogta, hogy száguldás, Forma-i meg az ő rozsdás járgánya... Ekkor a rádióvevő felrecsegett, hogy „száznyolc, de hagyd”, s valami rendszámot is karattyolt. Egy sötét BMW süvített el mellettük. Az egyik zsaru még jobban beletemetkezett a papírokba, a társa meg hirtelen lehajolt, mint akit semmi más nem érdekel, csak a Skoda gumiköpenyei. B. J. publicista először hülede- zett, aztán begurult. „Ha én száguldoztam, akkor a béenvés mit csinált? Ha engem megbüntetnek, akkor azt az alakot miért nem?” A rend őre először zavartan köhécselt, aztán igyekezett határozottan viselkedni: „Magának semmi joga beavatkozni a mi dolgunkba, érti? Maga ne minket figyeljen, hanem a közúti táblákat! Az a maga kötelessége! „Hatásszünetet tartott, aztán nyájaskodni kezdett: Na, szerencséje, hogy még nem téptem le a blokkot, ezért csak figyelmeztetem, most nem fizet bírságot. Mehet!” B. J. publicista öntudatos állampolgárként meg akarta fizetni a büntetést, sőt azt fontolgatta, nem hagyja annyiban a dolgot, s elkéri a zsaruknak a szolgálati számait. De aztán valami megszólalt benne, hogy se tanú, se remény, így szótlanul beült a koMinden állampolgár nyugodtan alhat, mert megvédelmezik. csijába, megtapogatta megmentett százasait, és elpöfögött. B. J. publicista kora este elment egyik ismerőséhez, aki történetesen rendőr, és először mosolygott a történeten, aztán fröccsre hívta őt. A harmadik rundónál eredt meg a nyelve: „Öregem, fura világot élünk, de meg ne írd, vagy ha igen, hát úgy, hogy rám ne ismerjenek! Köztünk is vannak piszkok, akik köpnek a maffiózóknak. így fordulhatott elő, hogy amikor nemrég razziát tartottunk egy városban, egyetlen nehéz fiú sem volt otthon. A zsaruk közül a legtöbb becsületes! De mit gondoljon akkor, amikor kinyomozza, valahol van egy műhely, ahol lopott autókat alakítanak át, más azonosító számokat ütnek be, ám a járási ügyész hetek múltán sem engedélyezi a házkutatást? Ne menjen fel a vérnyomása, ha megtudja, hogy a kerületi ügyész kétszázezer korona óvadék ellenében szabadlábra helyezte azt a bűnözőt, akit mi több hónapos kemény meló és életünket veszélyeztető rajtaütés nyomán kaptunk el? Neki kétszázezer lepkefing, ennyit egy nap alatt összezsarol. Mert most újra teheti, szabadlábon röhög a markába! Tudod, hányszor történt meg velem, hogy akit megállítottam, megfenyegetett nagy fejesek nevével? Most már én is azt mondogatom magamban: jól figyelj, kit büntetsz és kit nem... Csak nem tart örökké ez a dzsungelvilág...” B. J. publicista reggel kábán meredt az újságra, ahol éppen a belügyi államtitkár nyilatkozott arról, hogy a rendőrség kiváló eredményeket ért el a szervezett bűnözés elleni harcban. Minden állampolgár nyugodtan alhat, mert megoltalmazzák őket, s a törvény szigora minden bűnözőre egyformán lesújt. B. J. publicista keserűen felröhögött, és az írógéphez ült... Vezércikk Ficós képzelgések Fekete Marian Robert Ficónak, a Demokratikus Baloldal Pártja alelnö- kének eddig zseniális ötletei voltak; külföldi minta szerint kell megoldani a bűncselekmények áldozatainak kártalanítását; a külföldi mintákat elvetve lehet megoldani a halálbüntetés visszaállításáról szóló vitákat. Azokat a vitákat, amelyek eredményeként a szlovákiai katolikus egyház a legutóbbi nyilatkozatában kategorikusan elutasítja a halálbüntetés visszaállítását, ami gondolom, minden liberális és emberjogi aktivistának komoly elégtételt jelent. A katolikus egyház tehát elutasítja Fico és a Szlovák Nemzeti Párt elképzeléseit. Másfajta ficós elképzeléseket utasított el viszont a kassai Rudolf Schuster nevével fémjelzett Polgári Egyetértés Pártja. Schusterék komolytalannak tartják azt az ötletet, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja és a PEP a választások után kormányt alakítsanak, habár Fico szerint a szavazatok legalább 30 százalékát szerezhetnék meg. Hadd emlékeztessek arra, hogy a legutóbbi közvéleménykutatási eredmények szerint Fico DBP-je 10,7 százaléknyi szavazattal, a kassaiak pártja pedig 15,9 szavazattal rendelkezhetne. Tekintsünk el attól, hogy valaki 10 százalékos támogatottsággal akar diktálni egy 16 százalékos támogatottságú pártnak, és tekintsünk el attól is, hogy ez a tizenhat százalék szeptember végén, a választási eredmények összegezése után esetleg jóval kevesebb is lehet. Figyelmet érdemel viszont két további megjegyzése: Fico elképzelhetőnek tartja, hogy ők harminc százalékkal alakítsanak kormányt (de ugyan ki bízná meg őket kormányalakítással?), Meciar érvelését átvéve pedig azt szajkózza, hogy szerencsétlen dolog lenne, ha az új kormány Meciar- ellenességen alapulna. A gyakorlati politikában ez feltételezhetően azt jelenti, hogy Fico elvtárs inkább a meciarista Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal lépne szövetségre, mint más ellenzéki pártokkal. Marián Lesko, a Sme független kommentátora figyelmeztetett ezzel kapcsolatban egy további fontos körülményre: Robert Fico megfeledkezett pártja két hónappal ezelőtti közgyűlési határozatáról, nevezetesen arról, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja (végre!) elfogadhatatlannak tart bármiféle egyezkedést Meciar pártjával. Egészen különös elképzelés az, amikor Fico úgy véli, hogy a Meciar által vezérelt Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom valamilyen, úgymond, tisztességesebb részével együtt tudnának működni (ezt korábban a kassai polgármester pártja is jelezte). Az újabb megnyilvánulások szerint még a PÉP is kételkedik abban, hogy ez járható út lenne. Nem szeretem a számokat, de mégiscsak látni kell: a Demokratikus Baloldal Pártja itt nem diktálhat, nem szabhat játékszabályokat, mert a béka feneke alatt van a napi árfolyama. Igazán képtelenség, hogy egy ilyen hét évtizedes múltra visszatekintő pártot már a megalakulása pillanatában öt-hat százalékkal lekörözzön egy frissen létrejött párt, s ezek után még a tíz százalékos támogatottságú párt próbálja a 16 százalékos Schuster-pártot valamiféle koalícióra ösztökélni. Apropó, Fico elképzelése szerint a DBP és a PÉP közös harminc százaléka megfelelő alap lenne a kormányalakításra. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a DBP és a PEP a jelenlegi közvélemény-kutatási eredmények szerint messze elmarad a harminc százalékos támogatottságtól, a Szlovák Demokrata Koalíció és a Magyar Koalíció Pártja együttes eredményei viszont néhány százalékkal meghaladják a Fico által megálmodott 30 százalékot. Pavol Hamzík nyilván ennek is utánaszámolt, mielőtt elutasította volna a DBP-vel való választási, illetve választások utáni kormányalakítási együttműködést. Békés mezei munka helyett... Koszovói „csendélet" őTK-feivétei
