Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-16 / 37. szám
Kultúra 1998. szeptember 16. 13 Edita Gruberova Pozsonyból indult, s ma a lába előtt hever a világ Isteni adomány a hangja Művészetének lényege a briliáns technika ... Kanyó Béla felvétele Heti kultúra Felhívás Színházi és mesetábor 1998. október 1-4., Gombaszög Réfi Zsuzsanna _______________ A kislánynak, bár Istentől kapott tehetségével már gyerekkorától kezdve állandóan dalolt, eleinte eszébe sem jutott, hogy zenei pályát válasszon. Annak a templomnak a lelkésze viszont, ahol vasárnaponként énekelt, folyton erre biztatta, s ő volt az, aki Edita Gruberovát felkészítette a konzervatóriumi felvételire. Az énekesnő pályája harminc esztendővel ezelőtt kezdődött, s mára már a kolora- túr-éneklés királynőjeként, a bel canto dívájaként, prima donna assolutaként emlegetik világszerte. Művészetének lényege a briliáns technika mellett a visszafogottság, enyhe melankóliával átszőtt intimitás. Bár a világ összes nagy színházát bejárta, számos helyen koncertezett, rendhagyó produkcióra készül ősszel Budapesten. Igen, hiszen nem túl sok kolora- túrszoprán-kontratenor duettest került eddig színre. A Magyar Állami Operaházban október 5- én egy kiváló tehetségű fiatal japán művésszel éneklek együtt, Yoshikazu Merával, akit legutóbbi turnémon ismertem meg a felkelő nap országában. Az előadásról, amelyen Purcell-, Mozart-, Bach-, Rossini- és Händel- duettek, áriák hangzanak fel, lemezfelvétel is készül. Sokkal jobban szeretem ezeket az élő felvételeket, mint a stúdiók hideg profizmusát. Azt az atmoszférát ugyanis, azt a hangulatot, amelyet a közönség jelenléte jelent, semmi sem pótolhatja. Ennyire fontos önnek ma is a publikum? Semmivel sem pótolható az az érzés, amelyet akkor él át az ember, amikor a közönség tőle kapja a csodát, a nézőket az ő produkciója juttatja katarzishoz. Olyan ez, akár a drog, függővé válik tőle az ember, és folytonosan igényli. Időnként arra gondolok, hogy elegem van ebből az egészből, az állandó utazgatásokból, a bőröndök ki- és becsomagolásából, a percre kiszámítottságból. Jó lenne otthon lenni, élni szépen az életet, mint oly sokan mások. De azt hiszem, ha ezt tényleg megvalósítanám, rövid idő elteltével már nem találnám a helyem. Valami rettentően hiányozna, hiszen énekelni harminc év után is nagyon szeretek. Nincs ahhoz fogható, mint amikor az ember muzsikál. Az opera-előadások mellett gyakran lép koncertpódiumra is. Melyik terület vonzza jobban? Nagyon szeretek dalesteket adni, számomra ezek a hangversenyek olyanok, akár a sivatagi vándornak az oázisok, ezért frissítenek fel az operai szereplések után. Felüdülést jelent, hogy nincs színpad, nincs rendező és nincsenek jelmezek. Az ember egymaga áll a közönség előtt, nincs semmi külső segítség, s két-három perces darabokkal kell elmesélnie egy-egy történetet. Nagyon intenzív jelenlét szükséges ahhoz, hogy ezeket a miniatúrákat a teljes szépségükben mutassuk meg, és el tudjuk varázsolni vele a publikumot. Sokan nevezik a koloratúr- éneklést kötéltáncosi mutatványnak. Ön híres arról, hogy sosem hibázik. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Nagy figyelmet, akaraterőt kíván. A zeneirodalomban nagyon szembeötlő és kényes ez a läge, hiszen az operák koloratú- rákra épülnek. Előadásukhoz tehetség, adottság és fegyelmezettség szükséges. Ha az összetevők valamelyike hiányzik egy este, katasztrófába torkollhat az előadás. Úgy tudom, ön szívesen támogatja a fiatalokat is. Volt egy növendék, akit vissza- küldtem az én tanárnőmhöz tanulni, és igyekeztem segíteni a pályáját. Egyébként is, ha tehetem, mindenben támogatom a fiatal kollégákat a színpadi szerepléseikben, azt gondolom, ez a kötelességem. Bejárta a világot, esténként vastaps fogadja mindenütt, így képzelte az életét a templomi kórusban éneklő kislány? Akkoriban nem is tudtam mi az énekesnek lenni. Bár édesanyám szép hangját örököltem, a családunkban nem akadt zenész, nem is tudta senki, milyen úton-módon lehet muzsikussá válni. Isten kiválasztott engem erre a hivatásra, s ennek a papnak a segítségével útnak is indultam. Elértem mindent, amit akartam, sőt azt is, amit nem akartam. Minden fontos operaházban, minden számomra kedves szerepben énekelhettem. Akadtak persze nehézségek is, hiszen nem minden olyan jó és szép, ahogy annak idején elképzeltem. A karrier tulajdonképpen örökös harcból, tanulásból és előremenetelből áll. Mindenesetre örülök, hogy ilyen három évtizedet tudhatok magam mögött, és azt kívánom, maradjon ez még így egy ideig! A tábor meghirdetője és rendezője: a Meseszínház és a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány. A tábort három műfajkeretben hirdetjük meg. A szakmai foglalkozások három szekcióban történnek: mesemondás, énekmondás regölés; drámapedagógia, mesepedagógia; bábjáték, tárgyjáték, mesejáték. A tábor célja: annak az úrnak a keresése, miként egyesíthető a színház, a mese, az ének és a pedagógia a közösségi munkában, legyen az iskola, óvoda, színház, egyházi közösség, falu, város, gyermek- és felnőtt-, illetve bárminemű közösség. Jelentkezési feltételek: 1. szekció: Olyan gyermekek jelentkezését várjuk, akik tehetséget éreznek magukban a mesemondáshoz vagy az énekléshez (korhatár: 5-15 év). 2. szekció: Óvodai és iskolai pedagógusok, valamint mindazok számára, akik gyerekcsoportokkal szeretnének foglalkozni. 3. szekció: A bábjátszás bármely formája iránt érdeklődők, illetve azzal foglalkozókrészére (felső korhatár: 15 év). Szívesen vennénk, ha a mese- mondó-énekmondó gyermekek együtt érkeznének olyan pedagógusokkal, ill. felnőttekkel, akik egyúttal részt vesznek a másik két szekció munkájában. Örülnénk, ha a pedagógusok elhoznák a táborba az általuk tehetségesnek ítélt gyerekeket, hiszen a rendezvény egyúttal előkészítője lesz a novemberben megvalósuló Palóc Mesemondó versenynek. A táborban a szakma elismert hazai és magyarországi képviselői oktatnak: Gabnai Katalin (Budapest), Kömyei Alice (Kecskemét), Écsi Gyöngyi (Berzéte), Fábián Éva (Budapest), Pályi János (Budapest), BadinÁdám (Rozsnyó), Majoros Gyula (Kecskemét), Főzy Krisztina (Budapest), Kiss Rita (Pécs). Jelentkezni 1998 szeptember 18-áig az alábbi címen lehet: Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány/ Nadácia Pre rozvoj Gombaseku, 049 51 - SIavecl09. A jelentkezők írják meg nevüket, címüket, életkorukat, röviden jellemezzék az adott műfajhoz fűződő kapcsolatukat, és hogy melyik szekcióban szeretnének dolgozni. Részvételi díj: felnőtteknek 500 korona, gyerekeknek 200 korona. A visszajelzések alapján aje- lentkezők megkapják a táborral kapcsolatos részletes tudnivalókat. A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség és a Csemadok rozsnyói területi választmánya Palócország - meseország címmel palóc mesemondó versenyt hirdet az óvodások és az általános iskolák 1-5. osztályos tanulói részére A verseny időpontja: 1998. november 28-29. Helyszín: a rozsnyói városháza nagyterme. A versenyben részt vehet minden óvodás, aki betöltötte az Ötödik életévét, valamint azok a kisiskolások, akik „bírják” a palóc tájnyelvet, és megfelelő előadói képességekkel rendelkeznek. A versenybe két magyar népmesével lehet benevezni: az egyik a palóc vidékhez kötődjön, a másik bármely magyarlakta terület népmesekincséből választható. Jelentkezni az alábbi címeken lehet: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, Csemadok - Rozsnyói Területi Választmány, Cucomianska dlhá 17,048 01 Roznava. Tel.:0942/323187 Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány Nadácia pre Rozvoj Gombaseku, 049 51 Slavec 109. Tel.: 0942/921332. Regény r prilis derekán járunk. Este van. Lépkedek a kemény földű, keskeny, vágott erdei ösvényen, amely-kocsikerekek kettős, mély nyomával - a szürke, korhadt tönkök körül növő fiatal fenyők között kanyarog. Mellettem Kirila, a zulnyai rendőrbiztos halad, előttem Talimon kerülő. Mindketten nagyokat lépnek, de lendületesen; háncs- bocskoruk alatt egyetlen száraz ág se reccsen. Talimon időnként letér az ösvényről, lehajol, és széltördelte gallyak között motoz. A forgácsot keresi, amit még reggel gyűjtött a tűzrakáshoz, s most sehol sem találja. Elfeledte, hová rejtette, de ezt öreg vadász létére nem akarja megval- lani, különösen örök vetélytár- sa, a rendőrbiztos előtt, és hallom, hogyan morog a fogai közé szorított kurtapipa mellől holmi „zsiványokról” meg „ördögfaty- tyakról”. Ma tüzet rakunk az erdőben, alszunk mellette háromnégy órát a hajnali szürkületig. Napkeltekor már ott kell lennünk a „kunyhóknál”, hogy el ne szalasszuk az első fajddürrögést. Kirila rendőr és Talimon állandó vadásztársaim. Kirila szikár, csontos ember, egész alakján valami ernyedtség ömlik szét. Sárga arca sovány, beesett, ritkán borotvált, hegyes álla van, óriási homloka, kétoldalt lelógó, hosz- szú, sima haja: feje egészében Az erdő sűrűje Kuprin 1.rész véve egy operettbeli matematikus vagy csillagász fejére emlékeztet. Irhabundája fölött viseltes, de tiszta és csinos posztóköpenyt visel, amelynek külső fele barna, a visszája szürke, és minden varrata mentén vörös paszomány húzódik. Báránybőr sapkáját, ha vadászni indul, olyan kackiásan csapja félre Kirila, hogy a sapka eltakarja a fél szemét. Ilyenkor az egész falu tudja, hogy „a rendőrbiztos vadászni mén”. Kirila a „muszkáknál” szolgált, harcolt Plevnánál, és György-keresztet kapott; de hogy miért, ezt nem lehet kiszedni belőle. Abból, amit mond, csak annyi derül ki, hogy „mikor a törökök fogságba hurcoltak bennünket, akkor Ptyicin őrnagyot is elfogták velünk együtt, aztán amikor mi szökni kezdtünk, Ptyicin őrnagyot agyonverték a törökök... ” Kirilát már tizedik éve választják meg újra községi rendőrnek, amiért évi nyolc rubel fizetést kap. Kötelességeit olthatatlan „hivatali lelkesedéssel” teljesíti, s a lelke mélyén roppant méretűre nagyítja fel a hatalmat, amelyet gyakorol. Falujából a legközelebbi fegyenccsapathoz a foglyok csak hátrakötött kézzel indulhatnak, a kezük között átfűzött hosszú kötélen, amelynek két végét a két fegyveres kísérő fogja. Ez hatásos, és komikusjelleget ad az egész menetnek. A rendőrbiztos számon tartja, melyik gazda milyen közmunkát köteles végezni, s bár bizonygatja, hogy erre nézve „konstrukciókat” kapott, de úgy látszott, hogy a rend megállapítása inkább italozás közben támadt rokonszenv alapján történt, mint a rejtélyes instrukciók sugallatára. Kirila bizonyos mértékig hangadója a közvéleménynek, s ünnepnapokon, a monopolterület kerítése melletti tisztáson (ez a tisztás amolyan falusi klub volt) különösen sokat hallani a hangját. Nyitott ablakomon mindig ugyanazok a hetyke mondatok szállnak be: „Majd én megmutatom neki...” , A törvény tiltja....” „Ha én volnék az úr...” R itkán részeg, de ha felönt a garatra, arcátlan- kodik. Ilyenkor kiáll az út közepére, és követeli, hogy mindenki vegye le előtte a sapkáját. „Hát te? Nem látod, hogy itt a hatóság?” - kiáltja csípőre tett kézzel. Amikor berúg, megesik, hogy valami képtelen közigazgatási ödete támad, például kiadja a parancsot, hogy másnap az egész falu vonuljon ki a Gorinyhoz új hidat építeni, de estére feltétlenül készen álljon a híd. A parasztok nem ellenkeznek vele, mert nagyon jól tudják, hogy a rendőrbiztos másnap már nem is emlékszik lelkes indítványára. Kirila rettenetesen szeret elbeszélgetni minden feljebbvalójával. Ilyenkor egész törzsét himbálja túlzott buzgalmában, ringatja a csípőjét, és ökölbe szorított jobb keze meredő hüvely- ujjával elszántan gesztikulál. Hosszú lére eresztett beszédében csak úgy hemzsegnek a ci- komyás kifejezések, ilyenfélék, mint „tökéletesen mindég)?’, „végleges teljességgel”, „minden figyelem mellőzésével”. A titulusok, amelyekkel a rendőrkapitányt meg a kerületi rendőrfőnököt megtiszteli, sokfélék, és esztelenül túlzottak. Ha fölöttese jelenlétében olyan valakivel kell beszélnie, aki neki magának alárendeltje, fejét alantasa felé fordítja, de bizalmaskodó tekintetét fölöttesére szegezi, és hangjában hízelkedő lekicsinylés érződik, mintha azt akarná mondani: „Látja, uram, milyen tanulatlan paraszt, s müyen jól, milyen pontosan érezzük ezt mi ketten?” Szobában kellemeden beszélgetni vele, mert úgy kiabál, mintha tűz ütött volna ki (rekedt, erőszakos fejhangja van), nyomban letorkol mindenkit, aki megszólal a jelenlétében, szünet nélkül fecseg, és tulajdon dagályos frázisain kívül nem hall semmit. Otthon, a maga házában, meg a parasztok között sokkal egyszerűbb, természetesebb, de amint fölötteseivel meg az urakkal áll szemben, szükségesnek tartja - ki tudja, miért -, hogy minél zagyvábban beszéljen, s az első adandó alkalommal szívesen vállalja a tréfacsináló szerepét. Afölöttesei, úgy látszik, szeretik, de egyetlen kiszállás alkalmával sem mulasztják el, hogy saját kezűleg pofon ne legyint- sék, amit Kirila később, elégedett, dicsekvő hangon, így beszél el: „Jól pofon durrantott a csendbiztos! Hajbaj!” Ha hivatalos írást kap Kirila, előbb fontoskodó arccal orrára illeszti óriási szarukeretes, ósdi pápaszemét, s csak aztán bontja fel az írást, összeráncolt homlokkal, beharapott szájjal vizsgálgatja, bár sokszor fordítva tartja a kezében. (folytatjuk)
