Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-09-16 / 37. szám

Politika 1998. szeptember 16. Hét nap a belpolitikában: szeptember 3-9. Nyakig a kampányban Malinak István________________ Mindenki számára világosnak kell lennie a DSZM legújabb vá­lasztási óriásplakátjának megje­lenése után - bősi háttér előtt Meciar felemelt ujjal figyelmez­tet: „Együtt többre is képesek va­gyunk!”-, hogy milyen célokat kö­vetett a szlovák kabinet, amikor is­mét Hágához fordult. Nyilvánva­lóan kampánycélokat. Meciar azt is tudja, hogy Bős, a szlovákok nemzeti büszkesége mindig al­kalmas volt a hazafias érzelmek feltupírozására, ami egyben azt is jelenti, hogy oda lehet mondo­gatni Budapestnek. És egy igazi szlovák hazafi sosem szidja úgy Magyarországot, hogy abból ne jusson egy jókora adag a hazai magyaroknak is. Ebben nincs semmi újdonság, van viszont egy szomorú tapasztalata: Budapes­ten a vezető politikusok - kor­mánypártiak és ellenzékiek egy­aránt - úgy tettek, mintha nem tudnának arról, hogy Szlovákiá­ban piszkos választási kampány folyik, és Meciar ezért fordult ép­pen most a hágai Nemzetközi Bí­rósághoz. Meciar beadványa ka­póra jött nekik is ahhoz, hogy egymáson vetjék el a port, fel­hánytorgatva, ki miben hibázott. Tömören: a magyar politikai elit éppen azt tette, ami Meciar szá­mára most a leghasznosabb - be­szállt a nyilatkozatháborúba. Nem volna igaz, ha azt monda­nánk, a korábbi melldöngetések után teljesen váratlan volt, hogy JozefTuchyna feladta a vezérka­ri főnöki posztot, vagyis fejet haj­tott Meciar és Gasparovic dönté­se előtt. Annak nem voltváratlan, aki olvasta a Domino Fórum c. Meciar tudja, hogy aki vele lepaktál, lejáratja magát. lapban vele készített interjút ar­ról, hogyan viszonyul a DSZM- hez, valamint a baloldaliak - az ő listájukon jelölteti magát - és a DSZM választások utáni lehetsé­ges együttműködéséhez. Tuchy­na nem tagadta meg azt az önma­gát, aki 1992-1994-ben Meciar belügyminisztere volt, és mint ilyen lett a Moravcík-kormány alatt vezérkari főnök. S még mie­lőtt az ellenzék együttes erővel amolyan kisebbfajta nemzeti hőst csinálhatott volna belőle, Tuchyna gyorsan beadta a dere­kát. Talán már a jövendőbeli kar­rierjére gondolt. Ha mindez nincs, és ha most nincs választási kampány, akkor talán el lehetett volna hinni, hogy korábban a tör­vényesség tisztelete vezérelte, amikor szót emelt idő előtti levál­tása ellen, most pedig a szakmai tisztesség okán, a szlovák hadse­reg egységének megőrzéséért en­gedett a nyomásnak. Az már a sors, de inkább csak a helyzet fin­tora: aTuchyna-ügy szolgáltatott kiváló alkalmat a nemzetieknek arra, hogy demonstrálják önálló­ságukat a DSZM-től, szinte ellen­zéki szólamokat fújva megpró­báljanak elhatárolódni attól, amiben az utóbbi négy évben kormánypártként nyakig - ese­tenként még mélyebben - benne voltak. Megérne egy hosszabb érteke­zést az a pszichózis is, amelyet a DSZM által a választásokat meg­előző utolsó negyvennyolc órára jelzett, a közvéleményt sokkoló médiabomba híre okozott. Ellen­zéki politikusok egymást túllici­tálva ontják az ötleteket arról, hogy a találékony kormányfő mi­lyen újabb botrányt robbant majd ki. Közben mintha észre se vennénk, hogy még semmi (?) sem történt, és Meciar máris elér­te a célját: szüntelen bizonytalan­ságban tartja a közvéleményt és ellenfeleit egyaránt. Ugyanezt a célt szolgálták a kampánygyűlé­seken elhangzott, sokat idézett kijelentései is. Az egyik: ha az el­lenzék győzne, akkor kétezerben előrehozott választásokra lesz szükség. Persze lehet ezt úgy is értelmezni, hogy közvetve beis­merte: már nem bízik önmagá­ban és mozgalmában, érzi, hogy veszíteni fog. De ez nem az ő stí­lusa . Inkább azt üzente ezzel a vá­lasztóknak, hogy nélküle nem le­het kormányozni, ezért nem is ér­demes az ellenzékre szavazni. Ezt támasztja alá másik állítása: a választások után nagy kompro­misszumra lesz szükség. Bizo­nyára nem arra gondolt, hogy az ő pártja fog engedményt tenni. Hanem arra, hogy az ellenzék, még ha győzne is, kénytelen len­ne vele lepaktálni. S csak homá­lyosan célozgatott rá, hogy kire gondol. Tudja, aki vele lepaktál, az a demokrata érzelmű polgár szemében lejáratja magát. Talán máris sikerült lejáratnia bizony­talanságban tartott ellenfeleinek egy részét. Viktor Csernomirgyin nem lesz újra kormányfő, hiszen a duma másod­szorra is elvetettte Jelcin elnök javaslatát. Egyes megfigyelők szerint a volt kormányfő visszatérése a kormány élére elősegítette volna a pénzügyi válsággal párosuló politikai krízis lecsillapítását. Más véle­mények szerint a Gazprom multimilliárdos klánjához tartozó Csernomirgyin sem tudna úrrá lenni a Kirijenko leváltása után előállt helyzeten. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Csernomirgyin javaslatára Borisz Jelcin a jelenlegi külügyminisztert, Jevgenyij Primakovot jelölte a kormányfői posztra. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Eudovít Cérnák, az SZDK választásikampány-főnöke szerint kulcsszavuk a változás „Demokratikus viszonyokat akarunk teremteni” P. Vonyik Erzsébet Hogyan érzi magát 150 ember társulásában? Nagyon jól. Ezeket az embere­ket a változás szándéka köti össze, hogy Szlovákia besoro­lódhasson az európai országok családjába. S miként értékeli Vladimír Me- ciarnak a kérdésben Idézett, a Szlovák Demokratikus Koa­líció címére szóló becsmérlő megjegyzését? Meciar mindig Meciar marad. Ó olyasmit vitt a szlovák politi­kába, amit nagyon gyorsan ki kellene irtani. Ez pedig a politi­kai partnerek kifigurázása, az alacsony színvonalú politikai kultúra. A téglamezei sport- csarnokbeli DSZM-es tömeg­gyűlésekre járók hamarabb ér­tesülnek a kormány készülő lé­péseiről, mint a koalíciós part­nerek vagy a parlament. A kor­mányfő által kedvelt viccelő­désnek, a hozzá hű tömegek megnevettetésének nincs he­lye a politikában. Hiába bé­lyegzett meg bennünket a 150- esek klubjaként, mi ennek elle­nére jól érezzük magunkat. Én biztosan nem mondok ilyesmit az ő lejáratásukra. Teljes gőzzel folyik a választási kampány, amely a kormányko­alíció részéről mintha a jogta­lanul szerzett vagyon megtar­tásáért folyna. Vagy nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a kér­dést? Egy mondatban megfogalmaz­va ez így igaz, a mostani kor­mánykoalíció harcának ez a lé­nyege. De a DSZM-ben is van­nak olyanok, akik egyfelől nem lelkesednek a kialakult hely­zetért. Legfőképpen egyes vál­lalkozók és privatizátorok ér­zik, hogy Meciar politikája mel­lett mit sem ér a privatizátorok vagyon, mert nem tudnak ex­portálni, nem juthatnak elő­nyös hitelekhez, hiányzik a kül­földi tőke. Másfelől az a miatti aggodalom, hogy eleshetnek ezektől a vagyonoktól, azt eredményezi, hogy feltétlenül támogatják a jelenlegi kor­mányt. A kormányzó mozga­lomnak annyi pénze van a kam­pányra, amennyiről mi nem is álmodhatunk. De az igazság a mi oldalunkon van, s nem a ha­talom hevíti a szívünket, nem az a vágy, hogy ezeket a vagyo­nokat elvegyük tőlük, hanem az, hogy demokratikus viszo­nyokat, esélyegyenlőséget te­remtsünk, függetlenül attól, hogy valaki a Rezes családban született-e, vagy nem. Kampá­nyunk központi jelszava a vál­tozás, s ez a szó ezreket vonzott a nagygyűléseinkre. Azoknak, akik törvényes úton jutottak vagyonhoz, nincs mitől félni­ük, nyugodtan alhatnak; de akik megszegték a törvény, azokat felelősségre kell vonni. Térjünk át az SZDK és az MKP közötti együttműködés­re, amely az aláírt közös nyilat­kozat szerint hosszú távú. Nincs önnek olyan érzése, hogy az SZDK számos esetben habo­zik, kivár, nem áll ki egyértelmű­en a magyar ügyek mellett, pél­dául a bizonyítványok esetében? Nézze, az SZDK az MKP-hoz ha­sonlóan az egyesülés gondjai­val volt elfoglalva. Sőt, Bugár Béla a sajtó hasábjain meg­üzente nekünk, hogy ők sokkal jobban véghezvitték a párt­egyesülést, mint mi. A vélemé­nyem az, hogy az SZDK együtt akar és együtt is fog dolgozni a Magyar Koalíció Pártjával. En­nek alapja az említett politikai nyilatkozat, amelyet én nagyra tartok. Nem könnyen született, de kimunkáltuk. Ebben az SZDK kötelezi magát arra, hogy a nemzetközi dokumentumok­ban deklarált valamennyi ki­sebbségijogot szavatol az itt élő magyarságnak. Elsősorban ezért tartom fontosnak ezt a nyilatkozatot, mert a magyar politikusok egyértelműen le­szögezték benne, hogy a terüle­ti autonómia nem célja az MKP- nek. Jó együttműködésre szá­mítok, habár bizonyára lesznek buktatók és tárgyalásokat igénylő problémák; de úgy vé­lem, hogy Bugár Béla vezetésé­vel a magyar pártban azok a pragmatikus politikusok kerül­tek előtérbe, akik készek tár­gyalni mindaddig, amíg meg nem születik a kompromisz- szum, a megoldás. Összegezve: optimistán tekintek a jelenlegi ellenzék jövőbeli együttműkö­désére. Ellenzéki győzelem esetén a magyarok ott lesznek a kor­mányban? Úgy vélem, igen. De biztos, hogy nem az oktatási miniszté­riumban. Az MKP képviselői­nek egyértelműen ott a helyük a leendő kormányban. Ön szerint az itt élő magyarok­nak van-e okuk az elégedett­ségre? Végiglátogattam egész Dél- Szlovákiát. Losoncon, Rima­szombatban, Dunaszerdahe- lyen és számos más településen találkoztam emberekkel. A hét­köznapi szlovákok és magyarok gond nélkül kijönnek egymással, s ha valami gond felmerül, akkor azt a felülről geijesztett bizal- madanság okozza. Az SZDK po­litikájának lényege az, hogy biz­tonságérzetet adjon minden pol­gárnak, a kisebbségekhez tarto­zó polgároknak pedig ki kell egé­szíteni a jogaikat ott ahol azok nem érik el az európai szintet. Például hol? Elsősorban a kisebbségi nyelv- használatot szabályozó törvény elfogadására gondolok. De tár­sadalmi és gazdasági szempont­ból úgv vélem, hogy a jelenlegi jogszabályozás elfogadható színvonalon van, inkább a poli­tikusok közötti kapcsolatokkal van gond. Szerintem nincs ok az elégedetlenségre, kismérté­kű korrekcióval elérhető, hogy általunk megfelelőnek tartott színvonalúak legyenek a ki­sebbségijogok. Interfax Lebegy az élre áll? Az oroszországi válság további éleződése esetén Alekszandr Lebegy krasznojarszki kormány­zó kész „vállalni a felelősséget az ország válságból való kivezeté­séért”. Ezt a nyugalmazott tábor­nok az Interfaxnak adott interjú­jában jelentette ki. Úgy fogalma­zott, hogy már szemmel látható a hatalom teljes bénultsága, és Borisz Jelcin orosz elnök lemon­dása „kétségtelen jótétemény” lenne Oroszország számára. Az orosz politikus - az ezredfordu­lón esedékes elnökválasztás egyik esélyese - azt valószínűsí­tette, hogy Jelcin nem Viktor Csemomirgyint jelöli harmad­szorra kormányfőnek. A kor­mányzó nem zárta ki a hatalom elleni tömeges megmozdulások lehetőségét. Figyelmeztetett, hogy október elejére a diákok hirdettek sztrájkot Kraszno- jarszkban, majd a transzszi­bériai vasutat akarják lezárni a tüntetők, október 7-én pedig ál­talános sztrájk várható Oro­szországban. Az elégedetlenség csillapítására senki sem tesz semmit. A várható zavargások esetén viszont már értelmetlen lesz az erő alkalmazása rendte­remtésre. Financial Times Csak 100 millió ? A náci népirtás áldozatainak hát­rahagyott svájci bankszámláin je­lenleg valószínűleg 100 millió svájci frank nyugszik, ellentétben a zsidó szervezetek becsléseiben szereplő több milliárd dolláros összegekkel - írta a Financial Times. Az UBS és a Crédit Suisse,' a két legnagyobb svájci bank au­gusztusban 1,25 milliárddolláros globális kártérítési egyezségre ju­tott a náci korszakban üldözöttek ezreit képviselő amerikai ügyvé­dekkel. A Financial Times szerint egyes korábbi becslések arról szóltak, hogy csak ez a két bank akár 16 milliárd dollárral is tar­tozhat a hozzájuk menekített, ám soha vissza nem fizetett vagyo­nok után.

Next

/
Thumbnails
Contents