Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-16 / 37. szám
Politika 1998. szeptember 16. Hét nap a belpolitikában: szeptember 3-9. Nyakig a kampányban Malinak István________________ Mindenki számára világosnak kell lennie a DSZM legújabb választási óriásplakátjának megjelenése után - bősi háttér előtt Meciar felemelt ujjal figyelmeztet: „Együtt többre is képesek vagyunk!”-, hogy milyen célokat követett a szlovák kabinet, amikor ismét Hágához fordult. Nyilvánvalóan kampánycélokat. Meciar azt is tudja, hogy Bős, a szlovákok nemzeti büszkesége mindig alkalmas volt a hazafias érzelmek feltupírozására, ami egyben azt is jelenti, hogy oda lehet mondogatni Budapestnek. És egy igazi szlovák hazafi sosem szidja úgy Magyarországot, hogy abból ne jusson egy jókora adag a hazai magyaroknak is. Ebben nincs semmi újdonság, van viszont egy szomorú tapasztalata: Budapesten a vezető politikusok - kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt - úgy tettek, mintha nem tudnának arról, hogy Szlovákiában piszkos választási kampány folyik, és Meciar ezért fordult éppen most a hágai Nemzetközi Bírósághoz. Meciar beadványa kapóra jött nekik is ahhoz, hogy egymáson vetjék el a port, felhánytorgatva, ki miben hibázott. Tömören: a magyar politikai elit éppen azt tette, ami Meciar számára most a leghasznosabb - beszállt a nyilatkozatháborúba. Nem volna igaz, ha azt mondanánk, a korábbi melldöngetések után teljesen váratlan volt, hogy JozefTuchyna feladta a vezérkari főnöki posztot, vagyis fejet hajtott Meciar és Gasparovic döntése előtt. Annak nem voltváratlan, aki olvasta a Domino Fórum c. Meciar tudja, hogy aki vele lepaktál, lejáratja magát. lapban vele készített interjút arról, hogyan viszonyul a DSZM- hez, valamint a baloldaliak - az ő listájukon jelölteti magát - és a DSZM választások utáni lehetséges együttműködéséhez. Tuchyna nem tagadta meg azt az önmagát, aki 1992-1994-ben Meciar belügyminisztere volt, és mint ilyen lett a Moravcík-kormány alatt vezérkari főnök. S még mielőtt az ellenzék együttes erővel amolyan kisebbfajta nemzeti hőst csinálhatott volna belőle, Tuchyna gyorsan beadta a derekát. Talán már a jövendőbeli karrierjére gondolt. Ha mindez nincs, és ha most nincs választási kampány, akkor talán el lehetett volna hinni, hogy korábban a törvényesség tisztelete vezérelte, amikor szót emelt idő előtti leváltása ellen, most pedig a szakmai tisztesség okán, a szlovák hadsereg egységének megőrzéséért engedett a nyomásnak. Az már a sors, de inkább csak a helyzet fintora: aTuchyna-ügy szolgáltatott kiváló alkalmat a nemzetieknek arra, hogy demonstrálják önállóságukat a DSZM-től, szinte ellenzéki szólamokat fújva megpróbáljanak elhatárolódni attól, amiben az utóbbi négy évben kormánypártként nyakig - esetenként még mélyebben - benne voltak. Megérne egy hosszabb értekezést az a pszichózis is, amelyet a DSZM által a választásokat megelőző utolsó negyvennyolc órára jelzett, a közvéleményt sokkoló médiabomba híre okozott. Ellenzéki politikusok egymást túllicitálva ontják az ötleteket arról, hogy a találékony kormányfő milyen újabb botrányt robbant majd ki. Közben mintha észre se vennénk, hogy még semmi (?) sem történt, és Meciar máris elérte a célját: szüntelen bizonytalanságban tartja a közvéleményt és ellenfeleit egyaránt. Ugyanezt a célt szolgálták a kampánygyűléseken elhangzott, sokat idézett kijelentései is. Az egyik: ha az ellenzék győzne, akkor kétezerben előrehozott választásokra lesz szükség. Persze lehet ezt úgy is értelmezni, hogy közvetve beismerte: már nem bízik önmagában és mozgalmában, érzi, hogy veszíteni fog. De ez nem az ő stílusa . Inkább azt üzente ezzel a választóknak, hogy nélküle nem lehet kormányozni, ezért nem is érdemes az ellenzékre szavazni. Ezt támasztja alá másik állítása: a választások után nagy kompromisszumra lesz szükség. Bizonyára nem arra gondolt, hogy az ő pártja fog engedményt tenni. Hanem arra, hogy az ellenzék, még ha győzne is, kénytelen lenne vele lepaktálni. S csak homályosan célozgatott rá, hogy kire gondol. Tudja, aki vele lepaktál, az a demokrata érzelmű polgár szemében lejáratja magát. Talán máris sikerült lejáratnia bizonytalanságban tartott ellenfeleinek egy részét. Viktor Csernomirgyin nem lesz újra kormányfő, hiszen a duma másodszorra is elvetettte Jelcin elnök javaslatát. Egyes megfigyelők szerint a volt kormányfő visszatérése a kormány élére elősegítette volna a pénzügyi válsággal párosuló politikai krízis lecsillapítását. Más vélemények szerint a Gazprom multimilliárdos klánjához tartozó Csernomirgyin sem tudna úrrá lenni a Kirijenko leváltása után előállt helyzeten. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Csernomirgyin javaslatára Borisz Jelcin a jelenlegi külügyminisztert, Jevgenyij Primakovot jelölte a kormányfői posztra. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Eudovít Cérnák, az SZDK választásikampány-főnöke szerint kulcsszavuk a változás „Demokratikus viszonyokat akarunk teremteni” P. Vonyik Erzsébet Hogyan érzi magát 150 ember társulásában? Nagyon jól. Ezeket az embereket a változás szándéka köti össze, hogy Szlovákia besorolódhasson az európai országok családjába. S miként értékeli Vladimír Me- ciarnak a kérdésben Idézett, a Szlovák Demokratikus Koalíció címére szóló becsmérlő megjegyzését? Meciar mindig Meciar marad. Ó olyasmit vitt a szlovák politikába, amit nagyon gyorsan ki kellene irtani. Ez pedig a politikai partnerek kifigurázása, az alacsony színvonalú politikai kultúra. A téglamezei sport- csarnokbeli DSZM-es tömeggyűlésekre járók hamarabb értesülnek a kormány készülő lépéseiről, mint a koalíciós partnerek vagy a parlament. A kormányfő által kedvelt viccelődésnek, a hozzá hű tömegek megnevettetésének nincs helye a politikában. Hiába bélyegzett meg bennünket a 150- esek klubjaként, mi ennek ellenére jól érezzük magunkat. Én biztosan nem mondok ilyesmit az ő lejáratásukra. Teljes gőzzel folyik a választási kampány, amely a kormánykoalíció részéről mintha a jogtalanul szerzett vagyon megtartásáért folyna. Vagy nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a kérdést? Egy mondatban megfogalmazva ez így igaz, a mostani kormánykoalíció harcának ez a lényege. De a DSZM-ben is vannak olyanok, akik egyfelől nem lelkesednek a kialakult helyzetért. Legfőképpen egyes vállalkozók és privatizátorok érzik, hogy Meciar politikája mellett mit sem ér a privatizátorok vagyon, mert nem tudnak exportálni, nem juthatnak előnyös hitelekhez, hiányzik a külföldi tőke. Másfelől az a miatti aggodalom, hogy eleshetnek ezektől a vagyonoktól, azt eredményezi, hogy feltétlenül támogatják a jelenlegi kormányt. A kormányzó mozgalomnak annyi pénze van a kampányra, amennyiről mi nem is álmodhatunk. De az igazság a mi oldalunkon van, s nem a hatalom hevíti a szívünket, nem az a vágy, hogy ezeket a vagyonokat elvegyük tőlük, hanem az, hogy demokratikus viszonyokat, esélyegyenlőséget teremtsünk, függetlenül attól, hogy valaki a Rezes családban született-e, vagy nem. Kampányunk központi jelszava a változás, s ez a szó ezreket vonzott a nagygyűléseinkre. Azoknak, akik törvényes úton jutottak vagyonhoz, nincs mitől félniük, nyugodtan alhatnak; de akik megszegték a törvény, azokat felelősségre kell vonni. Térjünk át az SZDK és az MKP közötti együttműködésre, amely az aláírt közös nyilatkozat szerint hosszú távú. Nincs önnek olyan érzése, hogy az SZDK számos esetben habozik, kivár, nem áll ki egyértelműen a magyar ügyek mellett, például a bizonyítványok esetében? Nézze, az SZDK az MKP-hoz hasonlóan az egyesülés gondjaival volt elfoglalva. Sőt, Bugár Béla a sajtó hasábjain megüzente nekünk, hogy ők sokkal jobban véghezvitték a pártegyesülést, mint mi. A véleményem az, hogy az SZDK együtt akar és együtt is fog dolgozni a Magyar Koalíció Pártjával. Ennek alapja az említett politikai nyilatkozat, amelyet én nagyra tartok. Nem könnyen született, de kimunkáltuk. Ebben az SZDK kötelezi magát arra, hogy a nemzetközi dokumentumokban deklarált valamennyi kisebbségijogot szavatol az itt élő magyarságnak. Elsősorban ezért tartom fontosnak ezt a nyilatkozatot, mert a magyar politikusok egyértelműen leszögezték benne, hogy a területi autonómia nem célja az MKP- nek. Jó együttműködésre számítok, habár bizonyára lesznek buktatók és tárgyalásokat igénylő problémák; de úgy vélem, hogy Bugár Béla vezetésével a magyar pártban azok a pragmatikus politikusok kerültek előtérbe, akik készek tárgyalni mindaddig, amíg meg nem születik a kompromisz- szum, a megoldás. Összegezve: optimistán tekintek a jelenlegi ellenzék jövőbeli együttműködésére. Ellenzéki győzelem esetén a magyarok ott lesznek a kormányban? Úgy vélem, igen. De biztos, hogy nem az oktatási minisztériumban. Az MKP képviselőinek egyértelműen ott a helyük a leendő kormányban. Ön szerint az itt élő magyaroknak van-e okuk az elégedettségre? Végiglátogattam egész Dél- Szlovákiát. Losoncon, Rimaszombatban, Dunaszerdahe- lyen és számos más településen találkoztam emberekkel. A hétköznapi szlovákok és magyarok gond nélkül kijönnek egymással, s ha valami gond felmerül, akkor azt a felülről geijesztett bizal- madanság okozza. Az SZDK politikájának lényege az, hogy biztonságérzetet adjon minden polgárnak, a kisebbségekhez tartozó polgároknak pedig ki kell egészíteni a jogaikat ott ahol azok nem érik el az európai szintet. Például hol? Elsősorban a kisebbségi nyelv- használatot szabályozó törvény elfogadására gondolok. De társadalmi és gazdasági szempontból úgv vélem, hogy a jelenlegi jogszabályozás elfogadható színvonalon van, inkább a politikusok közötti kapcsolatokkal van gond. Szerintem nincs ok az elégedetlenségre, kismértékű korrekcióval elérhető, hogy általunk megfelelőnek tartott színvonalúak legyenek a kisebbségijogok. Interfax Lebegy az élre áll? Az oroszországi válság további éleződése esetén Alekszandr Lebegy krasznojarszki kormányzó kész „vállalni a felelősséget az ország válságból való kivezetéséért”. Ezt a nyugalmazott tábornok az Interfaxnak adott interjújában jelentette ki. Úgy fogalmazott, hogy már szemmel látható a hatalom teljes bénultsága, és Borisz Jelcin orosz elnök lemondása „kétségtelen jótétemény” lenne Oroszország számára. Az orosz politikus - az ezredfordulón esedékes elnökválasztás egyik esélyese - azt valószínűsítette, hogy Jelcin nem Viktor Csemomirgyint jelöli harmadszorra kormányfőnek. A kormányzó nem zárta ki a hatalom elleni tömeges megmozdulások lehetőségét. Figyelmeztetett, hogy október elejére a diákok hirdettek sztrájkot Kraszno- jarszkban, majd a transzszibériai vasutat akarják lezárni a tüntetők, október 7-én pedig általános sztrájk várható Oroszországban. Az elégedetlenség csillapítására senki sem tesz semmit. A várható zavargások esetén viszont már értelmetlen lesz az erő alkalmazása rendteremtésre. Financial Times Csak 100 millió ? A náci népirtás áldozatainak hátrahagyott svájci bankszámláin jelenleg valószínűleg 100 millió svájci frank nyugszik, ellentétben a zsidó szervezetek becsléseiben szereplő több milliárd dolláros összegekkel - írta a Financial Times. Az UBS és a Crédit Suisse,' a két legnagyobb svájci bank augusztusban 1,25 milliárddolláros globális kártérítési egyezségre jutott a náci korszakban üldözöttek ezreit képviselő amerikai ügyvédekkel. A Financial Times szerint egyes korábbi becslések arról szóltak, hogy csak ez a két bank akár 16 milliárd dollárral is tartozhat a hozzájuk menekített, ám soha vissza nem fizetett vagyonok után.
