Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-09 / 36. szám
1998. szeptember 9. Kópé Régi magyar mesék A fenyőfáról és a nádszálról A nádszál egy szép magas, egyenes fenyőfa mellett állt. És midőn a szél fújt, ottan té és tova hajladozott a szél után. Mondta a fenyőfa a nádszálnak:- Menj el innét. Nem vagy méltó, hogy mellettem állj.- Miért? - kérdezte a nádszál.- Mert nyughatatlan vagy és állhatatlan, hol amoda, hol emide hajolsz. Miért nem állasz veszteg? Lám, én veszteg állok, akármint fújjon is a szél.- Én nem bírok. Mert vékony és gyönge vagyok, és nincsen annyi erőm, mint tenéked. Ezért kell hajladoznom, hol imide, hol amoda.- Tehát te magad vallód, hogy erősebb vagyok nálad- nál. Bizony, szép és erős vagyok; s lám, milyen magas vagyok! Eközben igen nagy szél támadt. És a nádszál engedett neki, és hajladozott. De a fenyőfa nem akart engedni, hanem akarta erejét megmutatni, és állhatatos voltát bizonyítani. De a szél hatalmat vett rajta, és gyökerestül kiszaggatta a földből, ledöntötte a földre, annyira, hogy elpusztult. Zsákbamacska A GLOBÁL EXPRESS Komámo bohócos jelvénye alatt elhelyeztünk két dzsókerfigurát és egy macskát, mindegyikben egy számot. Minden szám egy játékot jelent. Karikázzátok be azt a számot, amelyikről úgy gondoljátok, hogy a ti játékotokat jelzi. Aztán anyuci vagy apuci segítségével a szaggatott vonal mentén vágjátok ki ezt a játékszelvényt, és egy levelezőlapra ragasztva küldjétek el kiadónk már jól ismert címére: VOX NOVA, a. s. Prievozská 14/A P. O. BOX 49,820 06 Bratislava - 1998. szeptember 23-áig. A lapra írjátok rá: VR plusz - Gyerekjáték! A nyertesek névsorát az ŰJ SZÓ szeptember 26-t szombati számában közöljük Izgalmas, jó játékot kívánunk! A játékokat a dunaradvánvi székhelyű 946 38 Radvan nad Dunajom 213, tel.: 0819/787 415 küldi el címetekre. íI' Iku/Tuipoftkent 7-401 16 óráig vápa viszonteladók és kiskereskedők jelentkezéséi. Gondolkodom, tehát... 71 2] 7] Hol az autó? Marciék kocsija elromlott, így édesapja a szerelőhöz vitte. A képen látható autók közül melyik lehet a Mar- ciéké, ha tudjuk, hogy az ő szerelőjük nem szakállas, éppen valamilyen szerszámot tart a kezében, és az autójuk rendszáma páratlan számra végződik? A szomorú királykisasszony Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyo- dott, mindig szomorú volt, senki sem tudta megnevettetni. A király nagyon szo- morkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát. Kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti, annak adja feleségül fele királyságával együtt. Élt abban az időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrű báránykája. Ennek az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy odaragadt, mintha csak belőle lett volna kinőve. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni. Amint legelteti, arra megy egy eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy jány. Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra.- Ej, te nagy bolond, mit töltőd itt az időt? - Mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy jány, nagy jány hátán pálca, pálca végén pap. Azután arra ment egy asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára.- Ugyan, tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt! Oda is ragadt; megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy jány, nagy jány hátán pálca, pálca végén pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony. Jött arra megint egy katona, vezetett arra egy paripát; megfogta az asszony karját csintalanságból, mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy jány, nagy jány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Megint jött egy takács egy csomó vászonnal, rávágott a paripa farára.- Ejnye, be szép paripa ez!- Azzal ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy jány, nagy jány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a takácsra.- Mit bámul itt, komámuram? Ez is odaragadt. Csak elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy jány, nagy jány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács, takács hátán kapta, kapta végén varga. Amint így terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt nevetett, hogy majd eldűlt bele. A király is, amint meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak, még ma is élnek, ha meg nem haltak. Népmese Verssarok Dénes György Ahiúz Cserfa gallyán öreg hiúz, orra alatt tisztes bajusz. Ide leskel, oda fülel, karbunkulus szeme tüzel. Vigyázzatok tyúkok, ludak, mert a hiúz jön-megy, kutat. Belopózik az udvarba, rátok talál hosszú karma. Te is bújj el, tapsifüles, mert a hiúz gyomra üres. Ha rád talál, nyakon ragad, s veled együtt fára szalad. A trombita Rég vártam a vásárfiát, s kaptam egy szép réztrombitát. Amikor csak kedvem támad, belefújom a nótámat. Haragszik a szomszéd bácsi, nem restell rám kiabálni. Mért haragszol szomszéd bácsi? Mert te nem tudsz trombitálni?
