Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-09 / 36. szám
1998. szeptember 9. Háttér Országos, sőt uniós botránnyá dagadt a hormonkezelt marhahús esete Szomszédvita, avagy valami bűzlött Idilli alpesi kép, a háttérben némi botránnyal Fotó: archívum Lassan elcsitulni látszik, de furcsa precedenst teremthet az a botrány, amely délnyugati szomszédunknál robbant ki a közelmúltban. Az első értesülések arról szóltak, hogy az osztrákok tiltott hormont tartalmazó marhahúst szállítottak szomszédjuknak, Olaszországnak. Az osztrák fogyasztóvédelmi miniszter, Barbara Prammer az olasz állategészségügyi hatóságok lelete után sajtóértekezleten cáfolta a tényt, s kifejtette, hogy sem az ausztriai, sem az Európai Unió hivatalosan elismert holland laboratóriHeti 20 millió schilling kárt okoztak az osztrák marhatenyésztőknek. urnának vizsgálatai nem igazolták az olasz vádakat. A miniszter asszony azonban nem látszott boldognak a bejelentés közben. Nem csoda, hiszen súlyos taktikai hibát követett el. Két héttel azután, hogy az olasz Rieti laboratóriumában a stilbene nevű növekedési hormon jelenlétét mutatták ki egy Ausztriából érkezett fagy asz to ttmarhahús-szállít- mányban, Prammer az osztrák fogyasztókhoz fordult: egy ideig ne egyenek marhahúsból készült élelmiszert, mert fennáll a veszély, hogy az osztrák marhahús rákkeltő anyagot tartalmaz. A minisztériumban válságstábot létesítettek, ahol a pánikba esett érdeklődőknek elmagyarázták, milyen veszélyek leselkednek rájuk. Amikor Prammer a nyilvánosság elé állt, az osztrák mezőgazdasági minisztérium és az agrárkamara már tudott a botrányról, de nem akart pánikot kelteni. A 60 tonna fagyasztott húst a húsértékesítésre alakult szervezet - a 370 főt foglalkoztató, négyszázmilliós évi költségvetéssel rendelkező agrárkamara (AMA) - intervenciós alapjából adták el az olasz Inalca cégnek, amely elsősorban konzervgyártáshoz használ húst. Az 1996-os brit kergekór idején, amikor a marhahúsárak Ausztriában is zuhanni kezdtek, az AMA hozzáfogott a feldolgozott marhahús felvásárlásához, kilogrammonként 35 schillingért, s még külföldről is vett olcsó húst, mindenekelőtt Olaszországból és Hollandiából. A feldolgozott húson levő árujelzésből általában nem derül ki, milyen nemzetiségű termékről van szó, de az osztrák marháknál tisztázandó, melyik tenyésztőnél nevelkedtek, s melyik vágóhídra kerültek. A botrány során 12 tenyésztő és négy vágóhíd neve került előtérbe. Az is kiderült, hogy a három kamiont megtöltő húst szinte kizárólag a Bécs harmadik kerületében található Fri- goscandia hűtőházban fagyasztották. Az AMA 1997-ben kezdte értékesíteni a fagyasztott húst, mivel az árak emelkedni kezdtek, s a mélyhűtött áru sem tárolható örökké. Az osztrák stratégiai készletben 14 ezer tonna marhahús halmozódott fel 1996-ban, ebből adtak el 1750 tonnányit az olaszoknak. Az állítólagosán „hormo- nizált” 60 tonnában negyedmarhák voltak, amelyek kivétel nélkül az állat „felső részéből” származtak. A rieti vizsgálat 18 próbából állt, s az EU-ban 15 éve betiltott stilbenét ugyanazon állat egyik negyedében kimutatták, a másikban már nem. Az olasz hatóságok nyomban visszaküldték a szállítmányt. Két uniós tagról lévén szó, Róma nem rendelhet el magától importtilalmat az osztrák marhahúsra, de a hormonveszély tisztázásáig megtagadhatja a szállítmány átvételét. A szintén húsfelesleggel küzdő olaszok éltek is a lehetőséggel, s az átvételi szünetet mindjárt kiterjesztették a friss húsra is. így heti húszmillió schilling kárt okoztak a százkilencezer osztrák marha- tenyésztőt képviselő húsosoknak, sőt ennéí is többet, mivel ennek hatására a németek és a dánok is visszamondták rendeléseiket. A feladóhoz visszaküldött húst a bécsi hűtőházban összeillesztették a marhahátsókkal, s a részek összeillettek. Az uniós előírásoknál szigorúbb vizsgálatokat végző osztrák állategészségügyiek először arra gyanakodtak, talán éppen az olaszoktól felvásárolt hús növekedését gyorsították az inkriminált hormonnal, ám kiderült, hazai húsról van szó. Aztán arra, hogy a tenyésztők a „hormonmaffiától” vették a preparátumot, azt hívén, antibiotikumról vagy vitaminról van szó. Ezeket ugyanis az autópályák mentén árusító német állatorvosoktól veszik az osztrák gazdák, mivel így olcsóbban jutnak hozzá. Végül kiderült, hogy a marhahátsók „tiszták”, egyáltalán nincs bennük hormon. Orvosilag elképzelhető, hogy a beinjekciózott hormont az állat első felében ki lehet mutatni - így az olasz szakértők míg a hátsóban nem. Izomfejlesztésre ható készítményről van szó, tehát mindenütt kimutatható érveltek az osztrákok. Erre Róma azzal állt elő, hogy a két ország különböző módszereket alkalmaz, innen az eltérés. Mindketten az uniós előírások szerint vizsgálódunk, hangzott az osztrák érv, és nagyobb sebességre kapcsolták a mödlingi mintavételt. A hormonkereső műszer azonban elromlott, így a cáfolat egyre késett. A vártÉppen az osztrák EU-elnökség idején támadt a hormon-gyanú. nál lassabban haladtak a holland laboratórium vizsgálatai is. A várakozás idegfeszítő napjaiban az osztrák parasztszövetség sokmilliós perrel fenyegette a fogyasztóvédelmi minisztert a riadalom okozásáért, amivel - az érdekvédelmi szervezet szerint - legalább százmillió schillinges kárt okozott. Közvetve többet is, mivel tönkretette az AMA nemrég indult bizalom- erősítő kampányát, amellyel a marhahúsból kiábrándult fogyasztókat akarták visszahódítani. (Az osztrákoknak a kerge- marhakóron túl az 1993-as húsbotrány is elvette az étvágyukat, amikor szinte az összes osztrák élelmiszer-kereskedelmi vállalatról kiderült, hogy lejárt húst árul friss csomagolásban.) Prammer végül Olaszországba utazott, és kieszközölte, hogy tíz nap után legalább a friss húsra oldják fel a szállítási tilalmat. Bécsben ezalatt azt mérlegelték, mi lesz, ha a vita a brüsszeli bizottság elé kerül, és ott az agrárügyekért felelős osztrák tagnak kell megmérkőznie a fogyasztóvédelem olasz főnöknőjével. Kellemetlennek találták ugyanis, hogy éppen az osztrák EU-elnökség idején támadt a hormongyanú, pedig köztudott, hogy éppen Ausztria harcol a legelszántab- ban azért, hogy hormonnal kezelt amerikai hús ne kerülhessen a közösségi fogyasztók asztalára. A HVG alapján Vonal alatt Nádszegen már sikerült... Szilvassy József Harminchét fokra kúszott a hőmérő higanyszála a nádszegi stadion árnyékos lelátóján. Legalább kétezren hajlonga- nak elpilledve az enyhet adó fröccsös vagy sörös papírpohárért, kárörömmel hunyorgatva a nap perzselte focipályára, ahol magyar és szlovák ellenzéki politikusok és újságírók kergetik a labdát. Ékelődő mondatok gurguláznak feléjük: - Annyit ülnek a parlamentben, most legalább mozognak! - Tapsolnak, amikor Szigeti László vagy Berényi József pontosan passzol, Gyu- rovszky László nagyot durrant a lasztiba, Tibor Sagát pedig életkorát meghazudtoló vágtával húz el a jobb oldalon, kisvártatva pedig sajnálkozva tekintenek a markízás Dániel Krajcerre, aki tizenegyest hibáz. Szórakoztató, ami a pályán történik, de nem ez a legfontosabb. Legyőzhető-e Meciar? Lehetnek-e magyarok a szeptemberi választások után alakuló kormányban? Ludovít Cérnák némi köntörfalazás után kimondja, hogy ha győz az ellenzék, magyar szakemberek is lehetnek a kormányban. Roman Kovác nyúl a mikrofon után, és arról mesél, hogy a hatvanas években iijú nőgyógyászként naponta ingázott Pozsonyból a dunaszerdahelyi kórházba, s a buszon magyarul tanult, hogy lélekben is közelebb kerüljön pácienseihez. Bizonyítékként mond néhány kedveskedő magyar mondatot. Dübörgő taps, utána egy kurjantás, amely még nagyobb tapsot arat: - Ha így gondolja, akkor hogy a fenébe szavazta meg a nyelvtörvényt? - A sátrak mellett még inkább megered a nádszegiek nyelve. Az egyik férfi a népszerű szlovák hetilapot lobogtatja, amelynek körkérdésében kilenc neves szlovák személyiség közül nyolc támogatta a magyarok bevonását a leendő kormányba. - Cérnák úr, olvasta ezt? Valóban őszintén gondolta, amit az előbb mondott? Megismételné ugyanezt a szlovák televízióban vagy színtiszta szlovák faluban is? - Hát persze, csak egy-két magyar politikus meg a magyar- országiak ne nehezítsék a helyzetünket! Különben is könnyen előfordulhat, hogy a választások eredményének ismeretében a magyarok nélkül képtelenek leszünk kormányt alakítani... Bárdos Gyula azonnal folytatja: - Az lenne az igazi, ha a Magyar Koalíció Pártja annyi szavazatot kapna, hogy ne lehessen kihagyni a kormányalakításból. - Sokan bólogatnak, de tamáskodók is akadnak: - Aztán maguk mennyivel lesznek jobbak, mint ezek? Hogy engedhették meg, hogy egyesek politikai nyalásért milliárdokhoz jussanak? - Bugár Béla nyel egyet, aztán türelmesen sorolja, hogy négy év alatt a parlamenti többség diktatúrája révén garázdálkodhatott a mai kormánykoalíció. Ennek kell véget vetni szeptemberben. A magyar párt egyik fő célja pedig a mezőgazdaság, a kistermelők és a vállalkozók támogatása. Nemcsak pénzzel, okos törvényekkel és intézkedésekkel is. - Ha jövőre újra eljövünk, a szavunkon foghatnak! Persze csak akkor, ha nyer az ellenzék szeptemberben. Nyugovóra tér a nap, de a hangulat tovább forrósodik. Magyarul, szlovákul folyik az eszmecsere. Mit kell tenni szeptemberig. És azután, ebben a lepusztuló dzsungelországban. Természetesen a mostohagyermekként kezelt Dél-Szlovákiáról nem megfeledkezve. Juhos Ferenc polgármester társaival és a helyi vállalkozókkal együtt heteken át szervezett, intézkedett, hogy sikeres legyen ez a nap, délután pedig focizott is, ám még este tíz tájt sem lankad az energiája. Két nyelven, érces hangon mondja a zárszót: - A mai nap után a nádszegiek még bizonyosabbak abban, hogy érdemes, sőt életbevágóan fontos elmenni szavazni, s jól tudják azt is, kire szavazzanak. Ami Nádszegen történt ma, az sikerülhet az egész országban is.
