Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-08-26 / 34. szám

1998. augusztus 26. Sport Hány vb-címmel gyarapítja aranygyűjteményét Kolonics György a szegedi vb-n? Ezren egyesben is indul J ____i M. Nagy László felvétele J. Mészáros Károly Kilencvenegy óta egyetlen világ- versenyről sem hiányzott, kilenc- venháromtól mindegyiken szer­zett aranyérmet. Kolonics György elsősorban a kenu páros­ban tündököl: tíz világbajnoki cí­me közül kilencnek a megszerzé­sekor térdelt egy hajóban Hor­váth Csabával. Es diadalmenetük szeptember első hetének végén a szegedi vb-n folytatódhat. Gyuri azonban egyesben is kiharcolta az indulás jogát: ezer méteren ő képviseli a magyar színeket. Be­szélgetésünk még az idény kellős közepén készült. Egyedül érkeztél a versenyre, s korábban is nemegyszer tűntél már fel a kenu egyesben. Csak nem vált szét a kiváló Horváth- Kolonics páros? Nem. Én régen is próbálkoztam egyesben. Ugyanúgy folytatjuk tovább, csak egyéniben is vágyok a sikerre. Nincs semmilyen harag köztünk, ha külön indulok, az a páros létét nem befolyásolja. Ál­talában egy számot megyek egyesben, a többit a Csabával szoktam végighajtani. Végül is a páros marad a fő szám. Tíz világbajnoki címed van. Mire számítasz szeptemberben Sze­geden? Szeretném még gyarapítani aranyérmeim számát. Csabával ötszázon nyertünk olimpiát, ki- lencvenhárom óta ebben a szám­ban aratjuk sorozatban győzel­meinket. Csak egyszer kaptunk ki. Van mit folytatni... A világ elsősorban Horváth Csa­bával egyetemben ismert meg. Év közben, amikor nem éppen a vb-re készültök, milyen gyakran edzetek együtt? Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy nem kell sokat Név: Kolonics György Született: 1972. június 4-én, Budapesten Magasság/testsúly: 179 Ciái/80 kg Egyesület: Csepel-Pentaszer- viz Edző: Ludasi Róbert Vb-aranyak: C2 500 m és C4 1000 m (Koppenhága 1993); Vízre indul a többszörös világbajnok együtt gyakorolnunk. Általában hetente kétszer megyünk párost, mindig kedden és csütörtökön. Tavalyhoz képest nem edzünk se többet, se kevesebbet. Nekünk ennyi elég. Vannak ellenfeleink, akik mindennap gyakorolják a párost, szerintem mi evezünk együtt a legkevesebbet. Annyira harmonizál a mozgásunk, hogy ez is elég. Több nem is volna jó. Tizenegy edzés van egy héten, Ludasi Róbert felügyelete alatt dolgozunk mindketten. Légkörét tekintve is jó csoportban va­gyunk. Úgy tudom, hogy a Testnevelési Főiskolára jártál, és közben a közgazdasági egyetemet is vég- zed. Ez meg hogyan fér(t) össze a C41000 m (Xochimilco 1994); C2 500 m, 1000 m és 200 m, C4 500 m és 200 m (Duisburg 1995); C2 és C4 500 m (Dartmouth 1997) Eb-győzelem: C2 1000 m (Plovdiv 1997) Olimpiai érmek: arany C2 500 m, bronz C21000 m (At­lanta 1996) világszínvonalú kenuzással? Helyesbítek. Az igaz, hogy felvet­tek a Miskolci Közgazdaságtani Egyetemre, de nem kezdtem még el. Idén diplomáztam a TF-en, ka­jak-kenu szakedzői szakon. Nem biztos, hogy edző leszek, de leg­alább valamit addig is tanultam, míg sportolok. Huszonhat évesen nem akarom abbahagyni a kenu­zást, épp azért alaposan meg kell gondolnom, hogy belevágok-e a közgázba, mert a kettő együtt valószínűleg nem menne. Csak az a baj, hogy a kezdést mindösz- sze két évig lehet halasztani. Ad­dig is keresem magamnak a meg­felelő továbbtanulási lehetősé­get. Angyal Zoltán szövetségi kapi­tány a tavalyi vb után mondta, hogy Kolonicsnak kiváló techni­kája van, a világ kenusai közül ő evez ma a legjobban. Valóban ta­pasztalod ezt a javadra szóló kü­lönbséget? Minden relatív. Aránylag kis ter­metemhez alakítottam ki egy olyan technikát, amivel talán a legjobban lehet haladni. De hát azt nem lehet kijelenteni, hogy a legjobb. Végül is az a legjobb, aki a leggyorsabban megy, mindegy, hogy miért. Sokan dicsérték már a technikámat, s látom, hogy a fi­KI o? atalok - főleg Magyarországon - próbálják utánozni. Az edzővel közösen alakítgattuk, csiszoltuk mostanáig. Ezt elmagyarázni nem lehet, csak érezni. Melyik távon érzed magad ottho­nosabban? Az ötszázon? A kétszáz méter jó táv, mert nem nagyon fárasztó, de úgy nem fáj, mint az ötszáz vagy az ezer. Csak az a baj, hogy vannak nálam sok­kal gyorsabb versenyzők. Az öt­száz méter a kedvenc és siker­szám - párosban. Egyszer indul­tam világbajnokságon egyesben ugyanezen a távon, akkor a bol­gár Buhalov mögött második let­tem, azóta, sajnos, nem jött ki, mert mindegyik számban csak egyetlenegy versenyző képvisel­heti az országot. Ennyi olimpiai és világbajnoki érem után mi tartasz a sportban kudarcnak? Ezt a szót nagyon sokszor a szur­kolók emlegetik. Például mikor Csabával az atlantai olimpián ezer méteren harmadikok let­tünk, mi nem tartottuk kudarc­nak. Aztán hazaérkezésünk után elolvastuk az újságokat, s kide­rült, hogy itthon nagyon sokan annak látták. Bármennyire fiatal vagyok, de jönnek még fiatalab­bak is. Bevallom, nem tudom, mi a kudarc. Ha életem legjobb telje­sítményével vagyok negyedik, akkor azt sémiképpen nem köny­velhetem el kudarcnak, viszont nyerhetek úgy is, hogy nem va­gyok csúcsformában. Olyankor úgy szállók ki a hajóból, hogy első vagyok, s mégis tudom, hogy nem volt az igazi. Foglalkoztat-e már a sportolói időszak utáni jövő? Kevesen tudják, hogy sportpszi­chológushoz járok. Ő is olyan irányba terel, hogy a tanulás ne menjen a sportolás rovására. Az a baj, hogy konkrét jövőkép még nincs előttem. És ez baj? Van időm, az igaz. Tegyük fel, hogy harmincegy évesen elvég­zek egy főiskolát vagy egyetemet, amit egy korombeli már huszon­három esztendős korában befeje­zett. Szakmai tudással és gyakor­lattal elég nagy előnybe kerül ve­lem szemben, hiába van nevem, ismeretségem, a hátrány megma­rad. Ilyen szempontból is kell mérlegelni, hogy mit érdemes csi­nálni. Owen, a brit oroszlánkölyök Szabó Krisztián Az angol labdarúgás Olüm­poszán olyan játékosok áll­nak, mint Bobby Moore, a Charlton fivérek, Stanley Matthews vagy Gary Lineker. Ám a ködös Albionban nemrég feltűnt egy ifjú titán, aki könnyen elhomályosíthatja a na­gyok dicsőségét. Ő Michael Owen, a feltörekvő csillag, a britek büszkesége, aki már tizennyolc évesen bi­zonyított, és letette név­jegyét a futballvilágban. A Liverpool első számú gól­zsákja vérbeli támadó. Gyors, technikás, szabályo­san nem is igen lehet sze­relni. Játéktudását lépten- nyomon villogtatja. Az el­múlt idényben tizennyolc góllal (harmadmagával) a Premier League legered­ményesebb csatára volt. Nem az a típus, aki az idény elején lő egy-két gólt, majd abból él egész évben. 'j, Lábá- 1 ban mindig | ott rejlik a ve­szély. Olyan fut­ballista sem tudott mel­lette labdába \ rúgni, mint a rutinos Kari Heinz Riedle. Teljesítményé­vel kiérdemelte a válogatottba kerülést. Ilyen fi­atalon még senki sem játszott az angol címeres mezben. Igaz, a bemutatkozás nem sikerült vala­mi fényesen, mert a válogatott hazai pá­lyán 2:0-ra kikapott Chilétől. Bekerült a franciaországi világ- bajnokságra utazó keretbe is. Az első csoportmérkőzésen (Tunisz) mindössze öt percet töltött a já­téktéren. A romá­nok elleni összecsapáson Glen Hoddle negyedórára szavazott neki bizalmat. Az is elég volt a bizonyításra! Fásultan futballozó társait szemlátomást felrázta, és egyből kihasználta az el­lenfél védelmének megin­gását. Néhány perccel ké­sőbb lövését a kapufa hárí­totta. Arról nem ő tehetett, hogy ezen a találkozón a feltűnően bizonytalan vé­delem összehozott még egy gólt. Kolumbia ellen már végigjátszott, a csapat győ­zött, de Owen nem talált a hálóba. A nyolcaddöntőben Angliát a gólerős Argentínával hozta össze a sors. Gyorsan hát­rányba kerültek büszke Albion focistái, ám nemso­kára ismét Owen villant. A félpályán sarokkal maga elé tette a labdát, lefutotta a védő Chamotot, elhúzott az utolsó bástya, Ayala mellett is, és a kifutó Roa fölött a felső sarokba talált. Talán az egész világbaj­nokság legszebb gólját lát­hattuk. Owen volt kima­gaslóan csapata legjobbja. A büntetőpárbajban sem té­ve­dett, hideg­vérrel a jobb felső sarokba bombázott, de végén még­is a dél-ameri­kaiak örülhet­tek. Anglia ki­esett... A vb-vel egyszeriben meg­nőtt a tini sztár ázsiója, a nagy klubok csillagá­szati összegeket kínálnak érte. Hol van már Ronaldo vétel­ára? Szakértők szerint értéke akár ötvenmillió dollárra is felkúszhat. Owen azonban egyelőre hű maradt a Liverpool- t * hoz. Nemrég raj- ^ tolt az angol baj­nokság, és csapata végső elsőségre pályázik. Rögtön az első meccsen gólt szerzett a brit orosz­lánkölyök. Ott folytatja, ahol a vébén abbahagyta... Sportolóktól hallottuk Bátorfi Csilla később akar családot Harmincadik évében jár Bátorfi Csilla, a magyar női asztalitenisz állócsillaga, a német FC Langweid légiósa. Megkérdezték tőle: Nem érzi néha magát egyedül? Nem akar családot? ,Addig sem­miképpen sem, amíg ilyen rendezetlenül élek. Sokat utazom, egyelőre követhetet­len az életem. Majd később. Egyébként nem érzem ma­gam egyedül, sőt, sokszor ki­fejezetten igénylem a ma­gányt. Szerintem akkor is jól érezném magam, ha egy hét­re bezárnának egy szobába. Én békében megvagyok ma­gammal. Az évek alatt azt is megtanultam, hogy az ember nem lehet kiszolgáltatott. Sem a sportban, sem a ma­gánéletben. Sokszor voltam egyedül, fiatalon kerültem a fővárosba az öcsémmel, sok harcot kellett vívnom, de a családom és néhányjó barát mindig mindenkin segített. Rájuk a mai napig számítha­tok, ami szerintem óriási do­log.” Pólyák, a kocsmáros Pólyák Imre négy olimpián indult, és mind a négyen a döntőbe került. Három ezüst­ös egy aranyérem tulajdono­sa. Az Újpest legendás kötött­fogású birkózójajóval túl van a hatvanon, nyugdíjas. De még ma is olyan mozgékony, mintha húszas éveinek az ele­jén járna. „Van egy kocsmám a buda­pesti Dob utcában, az Olim­pia borozó, ahol összejönnek a régi sportbarátok, nagy traccspartikat tartunk, felele­venítjük emlékeinket. Én, mint kocsmáros, mérem a pult mögött az italokat. Jól vagyok, hála Istennek, a be­tegségek elkerültek. Tagja vagyok a birkózószövetség elnökségének, egy ideig versenybíráskodtam is. Ko­rábban, 1964-től 1972-ig pe­dig a válogatott mellett dol­goztam. Csak az fáj, hogy a maiak nem szerepelnek olyan eredményesen a világverse­nyeken, mint az elődök ko­rábban tették. Ennek ellenére bízom benne, hogy 2000-ben az ausztráliai olimpián áll majd magyar birkózó a dobo­gó legfelső fokán.” Bártová semmitől sem riadt vissza Daniela Bártová június elején női Európa-csúcsot állított fel a pozsonyi atlétikai viadalon. Az egykori tornásznő szívós­ságának, akaraterejének kö­szönheti, hogy világklasszis­sá érett. Az ostravai lány eleinte ke­Bártová, a női rúdugrás világhí­ressége CTK-felvétel mény éveket élt át Prágában: „Befogadtak a Duklában, edzhettem, versenyezhet­tem, de pénz nem jutott rám. Hajnali négykor keltem, mi­kor belefáradtam, elvállal­tam egy élelmiszerbolt taka­rítását - havi ezerhétszázért. Kifizettem belőle a szállást, s maradt minden napra húsz koronám. Vettem rajta öt kif­lit és egy nyolcad vajat... Semmi sem riasztott vissza. Kilencvenötben végre akadt egy cég, amely havi ötezer koronával támogatott. A Dukla húsz százalékot levont belőle, megfizettem a biztosí­tást, és maradt háromezer koronám. Egyszeriben azt éreztem, hogy úgy élek, mint a királynő.”

Next

/
Thumbnails
Contents