Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-26 / 34. szám
1998. augusztus 26. Kópé Reszeli Ferenc versei Útravaló Tudod-e, merre van semerre? Arra-e, esetleg emerre? Balra-e, jobbra-e, lent-e, arra már valaki ment-e? Nem járt még soha ott senki, semerre soha nincs semmi. Sehonnan sosejön Dani, semmiről nincs mit mondani. Tudod-e? Van-e a tónak feneke? Tóban a béka brekeg-e? Úszkál-e benne kecsege? Ezüstös teste kecses-e? Béka a hallal cseveg-e? Hullám a habbal fecseg-e? Gémgége vajon gágog-e? Kelepel-e a vén kele? Három katona sereg-e? Párnájuk vajon nyereg-e? És a királyuk lengyel-e? Réz-e a lovuk kengyele? Öreg napóra ketyeg-e? Lovas hintónak kereke négyszögletes-e, kerek-e? Aranycsöröge csörög-e? Pipázó török hörög-e? Ólban az emse röfög-e? Tejfölös edény köcsög-e? Harang kötele zsineg-e? Milyen színű a cinege? Piros-e, zöld-e, sárga-e? Akihez mennék, várna-e? Kaput előttem zárna-e? Vonattal menjek, szánnal-e? Éhes gyomromért szánna-e? Az, aki nem indul sehova, nem juthat se ide, se oda. Kopócs Tibor illusztrációi A törpekirály epreskertje Kövesdi Gergely rajza Egyszer a törpekirály csikorgó hidegben baktatott hazafelé. Fújt a szél, porzott a hó, még a farkasok is dideregtek. Éppen egy faluba érkezett, mikor beesteledett. De bizony messze volt még odáig, ahol a törpekirály lakott! Azt gondolta hát, hogy bezörget valahová, s szállást kér éjszakára. Látott is egy szép tomácos házat, az ablaka úgy világított a sötétben, mintha a nap sütne odabent. A gazdag ember lakott itt, aki egyszerre három lámpást égetett, mert egy nem volt elég neki. A törpekirály odament a fényes ablakhoz, és bekocogott. A gazdag ember lánya jött ki ajtót nyitni - de mikor megtudta, hogy mi járatban van az idegen, egyből kiadta az útját. Becsapta az ajtót. Mit tehetett a törpekirály: tovább baktatott a csikorgó hidegben. Amikor a falu végére ért, látott egy kis szalmakontyos házat, az ablakán gyenge fény szűrődött ki. A szegény ember lakott itt, s csak egy öreg gyertya pislogott odabent. A törpekirály itt is bekocogott. A szegény ember lánya nyitott ajtót - s mikor megtudta, hogy mi járatban van az idegen, mindjárt bevezette, meleg tejjel kínálta, s a kemencepadkán fekhelyet készített neki. Mikor a törpekirály lefeküdt, csak ennyit mondott:- Lányom, holnap reggel gyere ki a hegyek közé, a vasajtót keresd meg, ott leszek! Amikor megvirradt, a törpekirálynak hűlt helye volt a kemencepadkán. A lány mindjárt kosarat kapott a karjára, csizmát húzott, kendőt terített magára, s elindult a nagy hóban a hegyek közé. Bizony nem volt köny- nyű a vasajtót megtalálni, dél lett, mire rátalált. De még zörgetnie se kellett, a törpekirály máris nyitotta az ajtót, és betessékelte a lányt. Az meg azt hitte hirtelen, hogy télből a nyár közepébe csöppent! Amerre csak nézett, gyönyörű eperbokrok zöldelltek-piroslottak mindenfelé. A lány mindjárt le is hajolt az egyik bokorhoz, de a törpekirály rákiáltott:- Ahhoz ne nyúlj! - S a hatalmas nagy kertnek egy másik sarkába vezette. - Innét vigyél! - mondta. Csupa-csupa öreg szemű, mézédes eperrel volt itt tele a föld; nem volt nagy fáradság teleszedni a kosarát. Megköszönte a törpekirály jóságát, aztán indult is haza - s otthon az egész család jól belakott eperrel. Hanem hamar híre ment ám a szerencséjének! S a gazdag lány is megtudta rögtön. Nosza, fogta ő is a kosarát, ment a hegyek közé. A vasajtónál ő is ott találta a törpekirályt. Ó is telerakta a kosarát - de még azt se mondta, köszönöm, máris indult haza, hogy eldicsekedjen vele, mit látott, mit hozott. Hanem amikor nagy büszkén belenyúlt a kosarába, a sok eperszem hirtelen mind varangyos békává változott. Bezzeg toporzékolt, átkozó- dott a gazdag ember lánya! De ne sajnáljuk - azt kapta, amit megérdemelt. Német mese A szegény ember lisztje Élt egyszer egy szegény ember. Egy messzi uradalomba járt napszámba a gróf földjére. Egyszer megy a legelőn keresztül hazafelé. Délfelé járhatott az idő, de az ember nem tudta, hány óra van, mert nem volt órája. Pedig jó lett volna tudnia, mert mit lát? A legelőn tündérlányok táncolnak, mulatnak. Köszönne nekik tisztességgel, de nem tudja, jó reggelt mondjon-e vagy jó napot. Ehelyett ezt mondta hát:- Isten tartsa meg a kedvetek, és mulassatok jól!- Neked meg az isten szaporítsa meg a lisztet a zsákodban! - köszöntek vissza nevetve a tündérlányok. Ez jó kívánság volt, mert a szegény ember zsákjában egy sütet lisztet ha össze lehetett kaparni. Azt is megsütötte az asszony, hogy az ember hazaért. Üres lett a zsák. Eltelik egy-két nap, megint kellene kenyeret sütni.- Miért nem sütsz kenyeret, te asszony? - zsörtölődik az ember.- A semmiből süssek tán?-Abból nehéz volna. Lisztből inkább.- Követelőzni tudsz, lisztet hozni nem! - mérgelődik az asszony.- Ne porolj, hanem süsd azt a kenyeret! Az asszony bement a kamrába. Az volt a szándéka, hogy kapja a zsákot, és az emberéhez vágja, hadd lássa, igazán üres. De bizony nem volt az üres!- Honnan hoztad ezt a lisztet, te ember? Csak hozod a lisztet, nekem nem is szólsz?-Te csak süsd a kenyeret, ne faggass! Mert majd elfelejtettem megmondani; a tündérlányok azt is utánakiáltották akkor az embernek, meg ne mondja senkinek, hogy a liszt magától szaporodik a zsákban, mert akkor már nem szaporodik többet. Elfogyott ez a kenyér is. Az ember megint mondja:- Miért nem sütsz kenyeret, te asszony? Már kopog a szemem az éhségtől.- A semmiből süssek tán?- Abból nehéz volna, lisztből inkább. Az asszony megint bement a kamrába, újra csak ott volt a liszt.- Te, ha meg nem mondod, honnan van a liszt, bizony megkarmolászlak, vagy nem is tudom, mit csinálok veled! Megijed az ember, mert az asszony csakugyan karmolászni kezdte. Megmondta, s el is fogyott a liszt örökre, nem szaporodott tovább. Akkor meg azért esik neki az asszony:- Miért mondtad meg, mi? Nem kellett volna megmondanod! - És jól megtépázta az embert. Bizony ilyenek az asszonyok. Ha nem mondják meg nekik, az a baj, ha megmondják, az a baj. Vagyis mindig baj. Román népmese Gondolkodom, tehát... A barokk kor kastélyait csodálatosan szép parkok vették körül, hosszú, kacskaringós kerti ösvényekkel. íme, bemutatunk egyet. Ha be szeretnéd járni ezt az „ösvényt” teljes hosszában, mégpedig úgy, hogy egyetlen utat sem keresztezel és egyetlen útszakaszon sem haladsz végig többször, merre barangolnál? Állati Mekkora madár a kolibri? Vannak közöttük veréb nagyságúak, de közülük kerülnek ki a világ legkisebb madarai is. Ezek akkorák, mint egy dongó vagy egy cserebogár. Kolibrik csak a messzi Amerikában élnek, és a virágokból nektárt szí- vogatnak. Szárnyaikat gyorsan rezegtetve megállnak a levegőben, a virág előtt, és hosszúra nyújtható nyelvükkel keresgélnek a kehelyben. A tarka virágok körül mindenütt ott röpködnek a kolibrik is. Fémesen csillogó, színes tolláikkal mintha csak repülő drágakövek volnának. Miért nem épít fészket a kakukk? Mert nincs szüksége rá. Ez a különös mdár ugyanis vörösbegyek, nádirigók, barázdabillegetők és más apró énekesmadarak fészkébe csempészi a tojását. A kikelő fiókát a mostohák nevelik fel. A kis kakukk kilökdösi a többieket, és egyedül nő fel a fészekben, de nevelőszülei még így is alig győzik hordani számára a sok hernyót, pókot és lepkét, mert a kakukkfiókának igazi farkasétvágya van. Amikor pedig felnő, búcsú nélkül otthagyja hűséges mostoháit.
