Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-26 / 34. szám
8 1998. augusztus 26. Riport Trencsénteplicen 1100 beteg helyett csak 900-950-et kezelnek naponta A Kárpátok gyöngye PÉTERFI SZONYA Trencsénteplic klimatikus gyógyfürdőjéről ismert fürdőtelep. Jó hírét öt kénes, gipszes, 37-40,2 Celsius-fokos gyógyforrása alapozta meg, amelyek fölé a későbbiek során fürdőházak épültek. Az első írásos említés 1234- ből származik, a gyógyvíz áldásos hatását a rómaiak fedezték fel. A betegek valaha, akárcsak Pöstyénben, szalmával, gyékénnyel kibélelt meleg vizes gödrökben heverészve kúrálták magukat. A régi krónikák szerint Trencsénteplicet a Rákócziak is kedvelték, sőt I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona eljegyzésére is a fürdőtelephez közeli kastélyban került sor. (Persze ennek jelét - emléktábla, utcanév stb.- hiába is keresné a vándor, nem divat manapság a nem színtiszta szlovák múlt felidézése.) 1730-ban már külön „úri”, „tiszti” és „polgári” medencékben - a néppel való keveredést kerülendő - áztatták magukat a reumás, csú- zos, isiászos betegek. Trencsénteplic első igazi épületeit az Illésházyak emelték, akik 1594 és 1835 között a környék birtokosai voltak. A fürdőért legtöbbet az őket követő tulajdonos, a gazdag görög bankár, báró Sina Simon tette. A fürdővárosban 1888-ban mór stílusú igazi török fürdőt építtetett, a Hammam ma is a vendégeket szolgálja. A dicső múlt után következzék a jelen. - Valaha 24 fürdőházban helyezhettük el a gyógykezelésre érkezőket, az 1991-es restitúciók után az ágyak száma 1560-ról 1150-re csökkent. Bár a Szociális Biztosító évről évre kevesebb beutalót vásárol, mégsem okoz gondot a betegek elhelyezése. A hazai „vendégfogyatkozást” külföldiekkel, illetve önköltségesekkel szeretnénk pótolni - ismertette a helyzetet Helena Stopjaková mérnök, a Szlovák Gyógyfürdők Rt. kereskedelmi menedzsere. A fürdővárosban tavaly 17 ezren kezeltették magukat, az idén 30 százalékos létszámcsökkenéssel számolnak. - A beutalók megdrágultak, a Szociális Biztosító anyagi keretéből ennyire futja. A gyógykezelésért naponta átlagban 605 koronát tud fizetni. Ennek fejében az ellátáson és szálláson kívül 3-4 kezelést nyújtunk. A két korszerű - a Pax és a Krym - fürdőházban lakók a tévével, telefonnal felszerelt és főleg az önálló fürdőszobával, illemhellyel ellátott szobáknak örülhetnek, de annak is, hogy a gyógykúrákra a házon belül kerül sor. A többségnek viszont meg kell elégednie az alacsonyabb komforttal (a folyosón lévő közös fürdőszobákkal), illetve azzal, hogy a kúrákat másmás gyógyházban kapják. Aki szétesnek tartják, hogy ez pénzbe kerül - hangsúlyozta a mérnöknő. Szlovákiában a helyzet más - tudtuk meg. Az ország lakosainak zöme csak akkor gondol az egészségére, amikor baj van. Ha nem jutnak „ingyenes” beutalóhoz, nem vállalják az önköltséges gyógykezelés anyagi terheit. Az is igaz, hogy a rokkantak és a nyugdíjasok nem tudják állni a napi 500-900 koronás kiadást. - Az utóbbi években emelkedett kissé az önköltséges betegek aránya, de a fiatalabb és a középkorú vendégeink szabadságuk keretében csupán 10-12 napra veHelena Stopjaková: A fürdővárosban tavaly 17 ezren kezeltették magukat, idén ez a szám 30 százalékkal csökken. azonban hajlandó megfizetni az árkülönbséget (kb. 1800 korona), azt készségesen áthelyezik az összkomfortos gyógyházak valamelyikébe. A gyógyellátás minősége mindenütt egyforma, nincs különbség a hazai és a külföldi betegek között. A négyezer külföldi vendég hetven százaléka Németországból érkezik, de Trencsénteplic jó híre eljutott Amerikába és Izraelbe is. - A betegellátást, a gondoskodást oly nagyra értékelik, hogy hajlandók szemet hunyni a kisebb komfort fölött is. Sok közöttük az évről évre visszatérő; nem győzik hangsúlyozni a vízkúrák, a tőzegpakolások, a masszázs, de főleg a termálvíz áldásos hatását. Egyre többen vannak, akik mozgásképességük visszaszerzését és megtartását az évente megismétlődő gyógykezelésnek köszönhetik. Természik igénybe szolgáltatásainkat, míg a beutaltak gyógykezelése három hétig tart. Amikor a (hazai) magyar vendégek iránt érdeklődtünk megtudtuk, hogy a déli régiókban élők főleg az őszi és a téli időpontok iránt érdeklődnek. Amikor a néhány megadott címen nem találtuk meg sem a galántai, sem az érsekújvári járásból érkezőket, a várost átszelő parkban sétálgatva lestük a magyar szót. Sikerrel. Lepi Mária és Hegedűs Katalin Dunaszerdahelyről évente „hazajárnak” Trencsénteplicre. Mária 1975 óta, Katalin asszony 1989-től. - Kúrák nélkül járni sem tudnánk már - mondták, majd dicsérték az orvosokat, a személyzetet, a szállást, a kosz- tot, de főleg a napi 3-4 gyógykezelést és a termálvíz gyógyhatá- sát. - Óriási öröm ért bennünket, és még nincs vége a napnak - mesélte Lepi Mária. - A filmfesztivál keretében magyar napot tartanak, s életműdíjjal jutalmazták kedvenc színésznőnket, Törőcsik Marit. Részesei lehettünk annak a meghitt ünnepségnek, amikor emléktáblája felkerült a Hírnév hídjára, megtekinthetjük a pályáját bemutató fénykép- és plakátkiállítást, és este az egyik díjnyertes filmjét nézhetjük meg. Újdonsült ismerőseink elmondták: Trencsénteplic sétányain bizony alig hallani magyar szót. - Előfordulhat, hogy nyilvánosan, félve a bántó megjegyzésektől, nem mernek megszólalni a betegek. Mi - noha a várakozás perceit is beszélgetéssel töltjük - semminemű kellemetlenséget nem tapasztaltunk - nyugtázta elégedetten Hegedűs Katalin. A két rokonszenves hölgyet viszontláttuk a fényképkiállítás megnyitója után, amint Maár Gyulával a hazai unicumot, a becherovkát kóstoltatták meg. Boldogságuk akkor tetőzött, amikor az asztalukhoz lépő Törőcsik Mari üdvözölve megölelte őket. Mellesleg a filmfesztiválon, illetve a nyári zenei játékokon kívül a fürdőváros nem sok szórakozási lehetőséget kínál vendégeinek. Úgy tűnt, hogy hiányoznak a vendégcsalogató hangulatos, meghitt, barátságos éttermek, kiskocsmák, presszók vagy cukrászdák. Mert az idegenforgalom fellendítéséhez nemcsak a természet adta gyógyforrásra van szükség, hanem sok egyébre is. A fürdőtulajdonosok például az osztrákoknak és a magyarországiaknak jelezhetnék, hogy a monarchiabeli idők bizony maradandó nyomot véstek a fürdőváros építészetére, s igenis hangsúlyozniuk kell(ene) nem csupán azt, hogy Jókai a Kárpátok gyöngyének nevezte, hanem bátran azt is, hogy a Rákócziak is kedvelték a városkát. Tudatosítaniuk kell, hogy Trencsénteplic jövője, az őslakosok boldogulása elképzelhetetlen nemcsak a hazai, hanem egyre inkább a külföldi fürdővendégek nélkül is. A restitúciót követően szám gi, ám még állampénzen fel gyógyházat visszakaptak a donosok és az örökösök. Mi egészségügyi létesítmér nem tudták volna működtél beutalókat fizető Szociális Kis kacsa fürdik (Margó emlékére) Monoszlóy Dezső Margó feldúltan jött haza. Kulcskarikáját, amelyen szerintem olyan kulcsok is lógtak, amelyeknek rendeltetését ő se tudta, könnyen törhető porcelánfigurák közé, az előszobaasztalra dobta. Hallottam a csattanást, és befogtam a fülem. Jól kivehető volt, hogy kesztyűből kibújó keze reszket. Holnap idejében figyelmeztetnem kell, nehogy itt hagyja a lakáskulcsát, mert hívhatom megint a kulcsszolgálatot, ami igazán nem olcsó szórakozás. Margó hihetedenül feledékeny. Velem ilyesmi nem fordulhat elő. Ó azzal érvel, a rendszerető embereknek alacsony az intelligencia-koefficiensük, és a feledé- kenység a többirányú koncentráció következménye. Felesleges hangsúlyoznom, ez a konok állítás mindenféle tudományos alapot nélkülöz. A nők egyébként is különösek és titokzatosak, nem ismerem ki magamat rajtuk. Margón sem, pedig húsz éve élünk együtt. Néha szeretnék megkérdezni tőle valamit, előre megfogalmazott mondatok tódulnak a számra, de valami mindig közbejön, belém szorul a mondanivaló. Elég, ha enyhén megrándul a szája széle, vagy piros fények szikráznak a tekintetéből, rádöbbenek, nem érdemes megszólalni, úgyse derül ki semmi. Margó gyönyörű, a legszebb nő, akivel életemben találkoztam. Ezt is szeretném egyszer elmondani neki. De mielőtt még elkezdeném, másra fordul a beszéd. Leginkább ő beszél, elsorolja, amit másoktól hallott. Rengeteg fölöslegességet tud összegyűjteni. A csapnivalóan rossz viccek is ide tartoznak. Ám ez kellemesebb, mint ha hallgat. A hallgatása félelmetes. Aggódva találgatom, vajon mire gondol. Ki nem talált gondolatai ijesztő- ek, előlük én is a másoktól hallottak felé menekülök. Géza Bartóknak egy zenedarabjáról beszélt, szonátájáról vagy kvartettjéről, már nem tudom bizonyosan, nem vagyok zeneértő. Azt magyarázta, hogy Bartók zenéjében van valami gyermeki humor, kis lurkók kakastaréjt formálnak a kezükből, hüvelykujjukat orruk hegyére illesztik, és feleselnek egymással. Letyetyetye, pepepe. Feleselésük helyenként disszonánsán felsikolt. Letyetyetyelee. Ezt, sajnos, nem tudom utánozni. Ha tudnám, Margónak is előadnám, de ő leintene, hagyd Gézára, nem szeretem a rossz utánzatokat. Pedig Margó is utánoz, ő persze utánozhatatlan. Benne a gyermeki és a boszorkányos összekeveredett. Együttvéve azonban úgy gondolják a kívülállók, ő a vüág legkedvesebb asszonya. A bűnnel szőtt ártatlanság. De hát miféle bűnnel? Ha tudnám is, elsősorban a bűn fogalmával kellene elmélyültebben foglalkoznom. Erre viszont nincs időm. Margóról tűnődő figyelmem teljesen elfoglal. Feldúltan jött haza. Vajon miért? S egyáltalán hol járt? Legalább ezt megkérdezhetném tőle, de nem most, ha kicsit lecsillapodott. Akkor azt is orra alá dörgölhetném, milyen okból őriz a táskájában egy 1919-ből származó táviratot: „Gábor eladta a majort tudsz róla”. Nincs is Gábor nevű rokonunk. Ki az a Gábor, akivel bármi, bárhol történhet, ott és olyankor, amikor Margó még meg se született? Talán a szeretője nagyapja. Az idegen sürgöny hozzá keveredhetett, hiszen olyan rendeden, hogy párját ritkítja. Persze az is lehet, Margónak nincs szeretője. Szeretnél elhinni, ez így igaz. Ha elhihe ném, már az elképzelés is gyö gédséget áraszt. Ölembe venr és ringatnám, mint egy csecse mőt: Letyetyetye, pepepepe, ( az enyém vagy, Margó. Ennyi nyugodtan beérhetném, és fö legessé válna minden kérdőre vonás. Egyáltalán miféle joga bárkinek mások utolérheteüe életébe indiszkrét kérdésekké beleavatkozni? Természetese ha oroszlánvadász lennék, m< Margóhoz ilyesféle fráter illei erős, gazdag és hatalmas, aki liánokon repülnék a pálmák f lett. Robin Hoodként, Tarzanként elébe toppannék, vagy karomban tartva őt, a le; rékenyebbet, a legimádnivalóbbat, mély basí
