Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-07 / 1. szám

1998. január 7. Kópé Zelk Zoltán Őzek, nyulak, szarvasok Őzek, nyulak, szarvasok, hideg már az erdő, szelet hoz még az éjszaka, havat hoz a felhő. Őzek, nyulak, szarvasok, mi lesz ma ebédre? Havon pirult fűszál, jégen fűtött falevélke. Őzek, nyulak, szarvasok, mit isztok utána? Három patak jön mihozzánk ma ebéd utánra. Őzek, nyulak, szarvasok, hol alusztok éjjel? Betakar minket az erdő köddel, falevéllel. Kovács Éva illusztrációi Rajzpapír Óriási rajzpapír a fehér hó, arra ír, arra rajzol képeket, ahogy rajta lépeget, ahogy jobbra-balra megy ez a vidám vörösbegy. Mellette fut a rigó, de ha elolvad a hó, ha megjő a kikelet, ő rajzol majd képeket, zöld krétával füveket, kopasz ágra rügyeket. Az álnők nővérek Volt egyszer egy özvegy ki­rály. Három lányával élt. A legidősebbet Kevélységnek, a középsőt Kedvességnek, a legfiatalabbat Szívességnek hívták. Megbetegedett a ki­rály, magához hívta a lá­nyait.- Menjetek az erdőbe, szed­jetek nekem epret! Attól mindjárt jobban leszek. El is mentek. Vittek maguk­kal kosarat, de a két nővér nem szedte az epret, csak a legkisebb, akit nem szeret­tek testvérei, mert ő volt az apjuk kedvence. Mikor hú­guk teleszedte a kosarát, a két nővér eldöntötte, hogy megölik őt. Megfogták és levágták a két kezét, a sze­mét kiszúrták, majd magá­ra hagyták az erdőben. Hazaérve kérdezi az apjuk, hogy hol maradt Szívesség. Mondták, eltévedt az erdő­ben, keresték, de sehol se találták. Szívesség pedig ott feküdt az erdőben egy pocsolya mellett. Arra repült egy nagy madár.- Ha ez a lány megfürdene a pocsolyában, kinőne mind a két karja. Meg is fürdött Szívesség, és ki is nőtt a karja. De még mindig vak volt. Másnap arra repült egy má­sik madár.- Jaj, de gyönyörű ez a lány. Ha megmosakodna a pocsolyában, újra lenne szeme. Megmosakodott a lány, és újra látott. Haza nem ment, mert sajnálta a két nővérét. Gondolta, ha az apjának el­mondja, mi történt, nyom­ban megöli őket. Elindult a város felé. Találkozott egy lovaggal. Annak nyomban megtetszett Szívesség, olyan szép volt. Kérdezte tőle, hová megy. A lány azt felelte, szolgálatot keres. A lovag felültette őt maga mögé, azzal, hogy majd ad neki munkát. Elvitte haza, és nemsokára feleségül vet­te. Röviddel az esküvő után ki­tört a háború. Szívesség ap­ja hadat üzent az országuk­nak. Sírtak-ríttak, az asszony már állapotos volt. Elment a férje a háborúba, s meg­született a gyerek. Két fiú. Az egyik homlokán a nap, a másikon a hold jele. Megír­ta a férjének. A két nővére közben a postára került, ott teljesítettek szolgálatot. Megismerték Szívesség írá­sát, és kicserélték a levelet. Azt küldték el a férjének, amelyikbe beleírták, hogy két kutyakölyköt szült. A férj azt válaszolta: „Nem baj, amit az Isten adott, az­zal érjük be.” A két nővér ezt a levelet is elolvasta, s helyette azt küldték, hogy takarodjon a háztól a két kölykével. Szegény asszony nagyon elkeseredett. Fogta a gyere­keit, és bevitte a nádasba. Amikor a férj megjött a há­borúból, kereste a feleségét a két kutyakölyökkel. A szomszédja elmesélte neki, hogy nem kutyakölyköket, hanem két gyönyörű szép, aranyhajú gyereket szült a felesége. De nem tudták, hol lehetnek. Egyszer a lovag az embere­ivel vadászni ment. Üldö­zőbe vett egy őzet, amelyik a nádasba futott. Nem lőtt rá, ment utána. Az őz épp arrafelé vezette, ahol a fe­lesége rejtőzött a gyerekek­kel. Mikor meglátta őket, örö­mében majd összerogyott. Hazaküldetett kocsiért, ha­zavitte őket. Később kiderült, hogy a le­veleket a nővérei hamisí­tották meg. A férje a ló far­kához kötötte őket, s addig húzta, mígcsak meg nem haltak. A kevély földesúr Síposs nagyságos úr volt Dobfenek kevély és szigorú földesura, aki a jobbágyokat nemigen vette emberszám­ba. Saját cselédjeivel is szer­fölött kegyetlenül bánt. Akármilyen kis vétségért ke­mény büntetést szabott ki rájuk. Nem is kedvelte a fa­luban senki, de még a kör­nyékbeli urak is kerülték féktelen természete miatt. Napjait vadászgatással, kocsikázással töltötte. Egy szép, verőfényes vasár­nap délután is kihajtatott, amikor hirtelen beborult, és hatalmasakat dörrent az ég. Síposs erre előrántotta ka- kasos pisztolyát, az égre emelte, és „Na kié szól nagyobbat?!’’-felkiáltással elsütötte. A villám azon nyomban a hintóba vágott, s abból csak apró forgácsok maradtak. A kocsis megme­nekült, ám a földesúr nagy árat fizetett kevélységéért. Mesélik, hogy még a pokol­ba is csak nehezen sikerült bejutnia, mert a kevélyeket Lucifer sem szíveli. D. Kovács József nógrádi és gömöri gyűjtéséből Gondolkodom, tehát... Pontról pontra Kösd ösz- sze pont­ról pontra a számo­kat 1-től 72-ig! Mit ábrázol a kép? ú ó m Ö ő ét> J & Ő =12 ó % • ó 29 é ö C5 Ó *21 é ó J & Ő =22) 20 33 7 32 20 Téli gyümölcs Télen jólesik arra gondolni, hogy eljön még a tavasz és a nyár, amikor terem az eper, fel lehet mászni a ro­pogós cseresznyéért a fára, és érik majd az alma meg a körte is. A mi téli gyümölcskiállítá­sunkat úgy raktuk össze, hogy mindenfajta gyümölcs egy-egy számmal helyette­síthető. (A körte például a 4-es számot takarja.) A szá­mokat soronként add össze vízszintes, illetve függőle­ges irányban úgy, hogy a végeredmény stimmeljen! Melyik gyümölcs „hányat ér”, azaz milyen számjegy­gyei helyettesíthető? Páratlan! Bizony, pár nélkül maradt a balra alul látha­tó félcipő, pedig két egyformát akart kitenni a cipészmester a kirakatba. Melyik a számo­zott cipők közül a leghasonlóbb hozzá?

Next

/
Thumbnails
Contents