Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-07 / 1. szám
1998. január 7. Kópé Zelk Zoltán Őzek, nyulak, szarvasok Őzek, nyulak, szarvasok, hideg már az erdő, szelet hoz még az éjszaka, havat hoz a felhő. Őzek, nyulak, szarvasok, mi lesz ma ebédre? Havon pirult fűszál, jégen fűtött falevélke. Őzek, nyulak, szarvasok, mit isztok utána? Három patak jön mihozzánk ma ebéd utánra. Őzek, nyulak, szarvasok, hol alusztok éjjel? Betakar minket az erdő köddel, falevéllel. Kovács Éva illusztrációi Rajzpapír Óriási rajzpapír a fehér hó, arra ír, arra rajzol képeket, ahogy rajta lépeget, ahogy jobbra-balra megy ez a vidám vörösbegy. Mellette fut a rigó, de ha elolvad a hó, ha megjő a kikelet, ő rajzol majd képeket, zöld krétával füveket, kopasz ágra rügyeket. Az álnők nővérek Volt egyszer egy özvegy király. Három lányával élt. A legidősebbet Kevélységnek, a középsőt Kedvességnek, a legfiatalabbat Szívességnek hívták. Megbetegedett a király, magához hívta a lányait.- Menjetek az erdőbe, szedjetek nekem epret! Attól mindjárt jobban leszek. El is mentek. Vittek magukkal kosarat, de a két nővér nem szedte az epret, csak a legkisebb, akit nem szerettek testvérei, mert ő volt az apjuk kedvence. Mikor húguk teleszedte a kosarát, a két nővér eldöntötte, hogy megölik őt. Megfogták és levágták a két kezét, a szemét kiszúrták, majd magára hagyták az erdőben. Hazaérve kérdezi az apjuk, hogy hol maradt Szívesség. Mondták, eltévedt az erdőben, keresték, de sehol se találták. Szívesség pedig ott feküdt az erdőben egy pocsolya mellett. Arra repült egy nagy madár.- Ha ez a lány megfürdene a pocsolyában, kinőne mind a két karja. Meg is fürdött Szívesség, és ki is nőtt a karja. De még mindig vak volt. Másnap arra repült egy másik madár.- Jaj, de gyönyörű ez a lány. Ha megmosakodna a pocsolyában, újra lenne szeme. Megmosakodott a lány, és újra látott. Haza nem ment, mert sajnálta a két nővérét. Gondolta, ha az apjának elmondja, mi történt, nyomban megöli őket. Elindult a város felé. Találkozott egy lovaggal. Annak nyomban megtetszett Szívesség, olyan szép volt. Kérdezte tőle, hová megy. A lány azt felelte, szolgálatot keres. A lovag felültette őt maga mögé, azzal, hogy majd ad neki munkát. Elvitte haza, és nemsokára feleségül vette. Röviddel az esküvő után kitört a háború. Szívesség apja hadat üzent az országuknak. Sírtak-ríttak, az asszony már állapotos volt. Elment a férje a háborúba, s megszületett a gyerek. Két fiú. Az egyik homlokán a nap, a másikon a hold jele. Megírta a férjének. A két nővére közben a postára került, ott teljesítettek szolgálatot. Megismerték Szívesség írását, és kicserélték a levelet. Azt küldték el a férjének, amelyikbe beleírták, hogy két kutyakölyköt szült. A férj azt válaszolta: „Nem baj, amit az Isten adott, azzal érjük be.” A két nővér ezt a levelet is elolvasta, s helyette azt küldték, hogy takarodjon a háztól a két kölykével. Szegény asszony nagyon elkeseredett. Fogta a gyerekeit, és bevitte a nádasba. Amikor a férj megjött a háborúból, kereste a feleségét a két kutyakölyökkel. A szomszédja elmesélte neki, hogy nem kutyakölyköket, hanem két gyönyörű szép, aranyhajú gyereket szült a felesége. De nem tudták, hol lehetnek. Egyszer a lovag az embereivel vadászni ment. Üldözőbe vett egy őzet, amelyik a nádasba futott. Nem lőtt rá, ment utána. Az őz épp arrafelé vezette, ahol a felesége rejtőzött a gyerekekkel. Mikor meglátta őket, örömében majd összerogyott. Hazaküldetett kocsiért, hazavitte őket. Később kiderült, hogy a leveleket a nővérei hamisították meg. A férje a ló farkához kötötte őket, s addig húzta, mígcsak meg nem haltak. A kevély földesúr Síposs nagyságos úr volt Dobfenek kevély és szigorú földesura, aki a jobbágyokat nemigen vette emberszámba. Saját cselédjeivel is szerfölött kegyetlenül bánt. Akármilyen kis vétségért kemény büntetést szabott ki rájuk. Nem is kedvelte a faluban senki, de még a környékbeli urak is kerülték féktelen természete miatt. Napjait vadászgatással, kocsikázással töltötte. Egy szép, verőfényes vasárnap délután is kihajtatott, amikor hirtelen beborult, és hatalmasakat dörrent az ég. Síposs erre előrántotta ka- kasos pisztolyát, az égre emelte, és „Na kié szól nagyobbat?!’’-felkiáltással elsütötte. A villám azon nyomban a hintóba vágott, s abból csak apró forgácsok maradtak. A kocsis megmenekült, ám a földesúr nagy árat fizetett kevélységéért. Mesélik, hogy még a pokolba is csak nehezen sikerült bejutnia, mert a kevélyeket Lucifer sem szíveli. D. Kovács József nógrádi és gömöri gyűjtéséből Gondolkodom, tehát... Pontról pontra Kösd ösz- sze pontról pontra a számokat 1-től 72-ig! Mit ábrázol a kép? ú ó m Ö ő ét> J & Ő =12 ó % • ó 29 é ö C5 Ó *21 é ó J & Ő =22) 20 33 7 32 20 Téli gyümölcs Télen jólesik arra gondolni, hogy eljön még a tavasz és a nyár, amikor terem az eper, fel lehet mászni a ropogós cseresznyéért a fára, és érik majd az alma meg a körte is. A mi téli gyümölcskiállításunkat úgy raktuk össze, hogy mindenfajta gyümölcs egy-egy számmal helyettesíthető. (A körte például a 4-es számot takarja.) A számokat soronként add össze vízszintes, illetve függőleges irányban úgy, hogy a végeredmény stimmeljen! Melyik gyümölcs „hányat ér”, azaz milyen számjegygyei helyettesíthető? Páratlan! Bizony, pár nélkül maradt a balra alul látható félcipő, pedig két egyformát akart kitenni a cipészmester a kirakatba. Melyik a számozott cipők közül a leghasonlóbb hozzá?
