Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-11 / 6. szám
1998. február 11. Kópé Móricz Zsigmond A veréb Kendermagot talált a veréb, s így csarált: „Egyedem, begyedem, megegyem? Ne egyem? Jó vón zsákba szedni, holnap elővenni! Egyedem, begyedem, betegyem? Kivegyem? Ej, első a hasam, éljünk ma urasan! Egyedem, begyedem, ne, begyem; ne legyen!” Csoóri Sándor Hókutya Csináljatok hóembert, én csinálok hókutyát, hószőrű komondort, amilyen még sosem volt. így gondolom, úgy gondolom, kész is már a komondorom, szájába jégcsap, csont helyett azt kap. Kovács Éva illusztrációja Vogul mese Különös versengés Élt egyszer egy rénszarvas. Hatalmas agancsa és ragyogó kerekded szeme volt. Futása közben ez a rénszarvas egyre csak ezt gondolta magában: „ Milyen gyors is vagyok! Terhet hordok, szánt húzok. Tundrán, hegyen-völgyön, erdőben és síkon csak úgy vágtatok! Ha én nem lennék, mit is csinálnának nélkülem az emberek?” Egyszer a rénszarvas leszaladt a síkságra. A síkságon hirtelen valami dobogás zaja ütötte meg a fülét, s egy gyönyörű, hollófekete paripa vágtatott elő. Elcsodálkozott a rénszarvas: „Pompás vagy!” - gondolta magában; a szép meleg szemét le nem vette volna semmiért a lóról. Aztán még meg is szólította a lovat:- Hová vágtatsz? - kérdezte tőle.- Nem vágtatok sehová, csak úgy szaladgálok, mert én nagyon gyors vagyok - válaszolta a ló a rénszarvasnak, majd így folytatta: - Nézd csak! Sík mezőn tíz kilométerrel gyorsabban futok, mint te! Ezzel a ló befejezte beszédét és elvágtatott. A rénszarvas mintha lába szakadt volna, mozdulatlan maradt, úgy nézett utána. „Valóban, micsoda gyorsaság!” - tűnődött magában. Közben a paripa is ezt mondogatta: „Milyen ügyes és milyen gyors is vagyok! Az emberek mit is csinálnának nélkülem?” Azzal csak vágtatott tovább. Hirtelen különös hangok hallatszottak. A ló rémülten nézett oda: a síneken egy kis villamosvontató szaladt vé gig. Tetején, mint valami agancs, emelkedett az áramszedője. A kis vontató robogása közben odafüttyentett a lónak:-Aj, te kis négylábú futóállat! Kinek kellesz te? Alig egy óra alatt eljutok oda, ahová te még egy fél nap alatt sem érsz el! Nézd, te csak egy embert viszel, én meg tízesével hordom őket! Nézd, milyen gyors vagyok! Ezzel a kis vontató elszáguldott, a ló meg csak bámult utána: „Ej, ez valóban gyors valami!” ismerte be magának. Közben a kis vontató is ezt forgatta az agyában. „Milyen gyors is vagyok! Gyorsabb a lónál, gyorsabb a rénszarvasnál! Mit is csinálnának nélkülem az emberek?!” Ebben a pillanatban a > vonta- 1 egy vasúti fe- Kopocs HDor illusztrációja ,, luljarohoz érkezett. Hirtelen dübörgés hallatszott, s a kis vontató megszeppenve nézett föl. A hídon egy hosszú, hatalmas vas valami jelent meg. Csak úgy szórta magából a füstöt meg a szikrát! Mozdonya így kiáltott le a kis vontatónak:- Ej, te kis csúszómászó! Nézd, milyen gyorsan hajt engem a gőz! Nézd, hogy lobog kazánomban a tűz! Ami utat te egy álló nap alatt teszel meg, én megteszem néhány óra alatt! Üdvözöllek, jó életet! így beszélt a mozdony, aztán füttyentett egyet és tovarobogott. Közben ő is azt gondolta magában: „Gyorsabb vagyok, mint a rénszarvas, gyorsabb, mint a ló, sebesebb, mint a kis vontató. Haj, de erős is vagyok!” A mozdony alig fejezte be a gondolatát, a kikötő felől hosszúra nyúlt hajókürtbúgás hangzott fel:- Tu-u-u - mondta a hajókürt a mozdonynak. -Aj, te földönkúszó! Nem tudsz a vízen járni! Nézd, én bejárom a folyókat, a messzi tengereket. A rakományt átviszem az egyik partról a másikra. Te pedig csak úgy falod a szenet, drága vagy, csinálni meg alig csinálsz valamit érte! Nézd, micsoda rakományaim vannak nekem! Nem is vagy te más, csak egy vacak földönmászó! Ekkor egy kis személyautó szaladt végig az országúton. Az elején két szép ragyogó szem csillogott. Egy pillanatra megtorpant, fényes szemével merészen pillantott előre, majd így szólt:- Mit dicsekedsz, mozdony? Hisz te csak a síneken tudsz járni! Hogy neked kazánod van, meg gőz hajt...?! Nézd, nekem csak kis motorom van, csak benzin kell hozzá, és mindenféle úton úgy száguldók, mint a szél! Jó életet, te sínencsúszó! Ezzel az autó elbúcsúzott a vonattól és suhant tovább. A mozdony fontolgatni kezdte a szavait: „Azt mondta nekem, hogy sínencsúszó. De igaza is van! Ő sínek nélkül is megy mindenfelé, mert hát ő autó!” Közben az autó már messze járt. Szemének tüze elvakította a szemben jövőket. Egyszerre csak fent a magasban valami dübörgés, berregés hallatszott. Repülőgép szállt el az autó felett.- Kur-rr, mir-rr! - mondták a motorjai.- Ej, hiába is dicsekedtek, földi férgek vagytok valamennyien! Gyorsabb, szebb, szabadabb vagyok mind- annyiotoknál! S a hatalmas repülőgép, mint valami óriásmadár, elúszott a levegőben. Az autó pedig csak nézett utána, míg a repülőgép a látóhatár szélén el nem tűnt a szeme elől... Gondolkodom, tehát... Összekutyultuk Itt, kérem, mind az öt sorban minden össze van ku- tyulva. De ha kibogozod a rejtélyt: helyes sorrendbe rakod soronként a betűket, és az így kialakult „félszó” elé mindig odaülteted a kutyát, azaz elé teszed a KUTYA szót, öt olyan ösz- szekutyulatlan fogalom alakul ki, amelynek van is, nincs is köze a kutyához. Tudod-e, melyiket milyen értelemben használják? Hókuszpókusz Ha van a jégszekrényben hely, rakj be egy üveg borospalackot! Amikor az alaposan lehűlt és jó hideg, vedd ki, nedvesítsd be az üveg száját, rakj rá egy fémlapocskát vagy egy pénzdarabot! Ha ezzel a hókuszpókusszal elkészültél, fogd át két kézzel az üveg hasát! Mit gondolsz, mi történik ezután?
