Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-11 / 6. szám

Modern élet 1998. február 11. 5 Az elektromagnetikus szmoggal foglalkozni kell, mert káros az egészségre Amerikai fiatalok jövőképe A mobiltelefon csapdája Balajti Árpád _______________ „E gy ausztráliai rákkutató beje­lentette, hogy az agydaganatok és a mobiltelefonok között bizo­nyos összefüggés tételezhető fel. Dr. Andrew Davidson azt állítja, hogy 1982 és 1992 között Nyu- gat-Ausztráliában 50%-kal nö­vekedett az agydaganatos meg­betegedések száma. A tudós sze­rint feltételezhető, hogy az emlí­tett megbetegedések számának növekedése összefüggésbe hoz­ható a mobiltelefonok rohamos terjedésével. Az ausztráliai Telst­ra Corp. telekommunikációs tár­saság szóvivője elmondta, hogy a mobiltelefonok hálózata által kiváltott elektromagnetikus hul­lámok szintje jelentősen az alatt a szint alatt volt, mint amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapított. (SME, 1998.1. 9.) Sándor András mérnök, a Nyitrai Állattenyésztési Kutató- intézet Szenei Pszichotronikai Laboratóriumának vezetője mo­biltelefonok tesztelésével is foglalkozik. Olvasta a fenti hírt? Igen, de hangsúlyoznám, hogy minden mobiltelefon-gyártó vállalat piacra dobás előtt alapo­san leteszteli a készüléket. Vala­mennyi nálunk forgalomba ho­zott mobiltelefon megfelel az egészségügyi előírásoknak. Mé­réseim során ugyanakkor meg­győződtem arról, hogy az üzem­kész állapotban lévő mobiltele­fon elektromagnetikus szmogot gerjeszt. Földgolyónkat - egyéb burkok mellett - elektromagnetikus tér öleli körül. Ha pedig ez megsé­rül, geopatogén zóna keletke­zik, olyan környezet, amelyben az ember biotere is deformáló-- dik. Ez alvászavarokkal, stresz- szel, idegességgel jár együtt; megbomlik az immunrendszer, betegség lép fel. A természetes anomáliákon (rendellenességeken) kívül van­nak mesterségesen gerjesztettek is. Ez a mobiltelefonok esetében ún. antropogén (ember által lét­rehozott) eredetű. Mi a termé­szetes és a mesterségesen ger­jesztett geopatogén zónák felku­tatásával is foglalkozunk. A minap olvastam, hogy a ma­gasfeszültségű távvezetékek emberekre gyakorolt hatását is tanulmányozzák. Egyes forrá­sok arra figyelmeztetnek, hogy a távvezetékek rákos megbete­gedéseket okozhatnak... A svédországi epidemiológusok, Anders Ahblon és Maria Feych- ting 1960 és 1985 között olyan svédeket figyeltek, akik maxi­mum 300 m-re éltek a magasfe­szültségű távvezetékektől. 430 ezer megvizsgált egyén közül 142 rákos megbetegedésben szenvedett, ebből 39 esetben a diagnózis leukémia volt. A svéd tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy azok a felnőttek, akik gyermekkorukban bizo­nyos erősségű elektromag­netikus térhatásoknak voltak ki­téve, gyakrabban betegedtek meg, szenvedtek fehérvérűség­ben. Esetükben a leukémia rizi­kója 2,7-szer magasabb volt, mint a más helyen élőknél. Egy föl O: ES át SS] ____J tea 2 AH iT—A 3 \ __ fs & %___■ k Á f f nis= ,, 4; Munkaeszköz vagy élettárs? másik tanulmány szerzője, Bri­gitta Floderus 104 férfi esetében figyelt meg limfatikus leukémiás esetet. A két tanulmány megjele­nését követően új fogalom jelent meg a tudományos életben: az eletromagnetikus szmog. Ezek után már nemcsak a magasfe­szültségű távvezetékekkel kap­csolatban merültek fel kételyek, hanem a mobiltelefonokkal, a radarokkal, a számítógépek kép­ernyőivel és más elektromagne­tikus kisugárzást kibocsátó be­rendezésekkel kapcsolatban is. Térjünk vissza a mobiltelefonok­hoz. „Adva van” az elektromag­netikus tér és az elektromag­netikus szmog... Mind a régebbi típusú mobiltele­fonok (NMT - 450 MHz), mind az újabbak (GSM - 900 MHz), sőt a leadok is megfelelnek az egészségügyi normáknak. A le­adó teljesítménye 7-8 W. Ez is a normán belül van. A másodlagos rezgések azonban, amelyek a működtetéskor keletkeznek, 50 m-es körzetben mesterséges geopatogén zónát hoznak létre, Dömötör Ede illusztrációs felvétele ez pedig káros az élő szervezet­re. A mobiltelefonok milyen ható­sugarú körzetben fejtenek ki kedvezőtlen hatást? Másfél méteres körzetben. Pél­dául, ha egy mobiltelefon-tulaj­donos ül mellettünk a villamo­son, és be van kapcsolva a készü­léke, ki vagyunk téve a mobilte­lefon káros hatásának. Olyan ez, mint a dohányosok és a passzív dohányosok „kapcsolata”. Létezik-e már olyan készülék, amely kiküszöböli vagy semle­gesíti a mobilok káros hatását? Kifejlesztettem egy apró rezoná­tort. A neve: TELESAN. Méretei: 2x1x1 cm. A tesztelés jelenleg is folyik, élő szervezeteket vizsgá­lunk, s az eredmények biztató­ak. A rezonátor, melyet ráerősí­tünk a mobiltelefon-készülékre, kompatibilis lesz az emberi szervezettel. Célunk, hogy har­monizáljuk az ember és a mobil- telefon kapcsolatát, mert akar­juk vagy sem, a mobiltelefonok egyre szaporodnak. Borúlátóak, de... Két amerikai fejlődéslélektan­kutató, Pamela George és James Gallagher vizsgálatainak tanú­sága szerint a tehetséges gyere­kek sokkal kevesebbet várnak a jövőtől, mint átlagos képességű társaik, ugyanakkor már fiata­lon inkább keresik a megoldási lehetőségeket, mint amazok. Az USA déli államaiban néhány száz hatodikos és hetedikes gye­rek részvételével .jövőkutató” felmérést végeztek: a gyerekek fele kiváló képességű, fele átla­gos tanuló volt. Először arra kel­lett válaszolniuk, hogy szerintük öt­ven év múlva jobb vagy rosszabb lesz-e az élet, mint ma? A választ meg is kellett indokolni. Az eminensek több mint fele borúlátó­nak bizonyult, míg az átlaggyerekek mindössze 28 száza­léka pesszimista. A leggyakrabban em­lített problémák: a bűnözés to­vábbi terjedése, a pénzromlás, az élelmiszer- és nyersanyag- készletek csökkenése. A következő „menetben” húsz jóslatról kellett eldönteni, hogy teljesülnek-e vagy sem. Példá­ul: „2000-ben minden olyan embernek lesz munkahelye, aki dolgozni akar.” A jóslatok elbírálásában a két csoport meglehetősen egyhangú szava­zatokat adott, de a jobb képes­ségű gyerekek pesszimizmusa itt is megmutatkozott, például a környezetszennyeződés és a jö­vő iskolai helyzetének kérdésé­ben. Végül az ifjú Jövőkutatóknak” olyan elvont kérdésekre kellett válaszolniuk, mint: „Mi lenne, ha minden ember éppen száz évig élne?” Ebben a kérdéstípus­ban még kevesebb különbség mutatkozott a tehetséges és az átlagos gyerekek között, csak éppen az előbbiek több javasla­tot tettek a várható nehézségek elhárítására. Míg az átlaggyerek az életkor ki­tolódásának problémájára csu­pán így reagált: ,Akkor a társa­dalomnak rosszabb lesz”, tehet­ségesnek minősített osztálytársa ezt vála­szolta: „Ha több öregember lesz, ak­kor több szociális otthont kell majd építeni.” George Gallagher rá­mutatott, hogy a te­hetséges gyerekek­ben éppúgy megvan az alkotó probléma- megoldás képessé­ge, mint a felelősség felismerése. Indíttatást éreznek arra, hogy ha felmerül egy prob­léma, akkor igyekezzenek azt megoldani, míg a többi gyerek egyszerűen feladja a játszmát: „Nincs jövő!” Ennek fényében nem lehetetlen, hogy a kábítószeresekből és a többi, a társadalomból kilépő fi­atalból egyszerűen a probléma- megoldás képessége hiányzik. A vizsgálatból egyébként kiderült, hogy a gyerekekre is érvényes az a felnőtteknél már kimutatott tendencia, hogy minél sötéteb­ben látja valaki az emberiség jö­vőjét, annál reményteljesebben ítéli meg a sajátját. „Ha több öregember lesz, több szociális otthont kell építeni.” Archív-felvétel A világ leghosszabb függőhídj a Azl998-ban elkészülő, Dániát és Svédországot összekötő Storebaelt híd a maga hét kilo­méterével a világ leghosszabb függőhídja lesz. Négysávos au­tópályán, a tengerszint felett hatvanöt méter magasan ro­bognak majd az autók, s per­cek alatt megteszik azt az utat, ami kényelmetlen kompozás­sal több mint egy óráig tartott. A híd lelke az autópályát tartó acélkábel, amelynek átmérője nyolcvankét centiméter, s amit több mint tizennyolcezer vé­kony sodronyból fontak. Csak maga a fonás öt hónapon át tartott kétszáz, speciálisan fel­készített szakember közremű­ködésével. Miért tartósít a cukor? Azért, mert szárít, és a tartósí­tandó élelmiszer víztartalmát annyira csökkenti, hogy a bak­tériumok képtelenek megélni benne. így aztán a cukorral (vagyis szirupban) eltett befőtt tovább eláll a cukor nélkül üvegbe gyömöszölt gyümölcs­nél. Persze, a tartósítás más ké­miai módszereinek is megvan a maguk titka. Az alkohol a mikrobákat pusztítja, éppúgy, mint a só, amely szintén vízel­vonó. A füstölés, a pácolás is szárít, csökkenti a húsok víz­tartalmát, és mivel a víz bom­laszt, a szárítás, aszalás mindig tartósít. A savak a mikroorga­nizmusokat pusztítják, ennek köszönhető, hogy a könnyen romló uborka és paprika ecet­ben egy esztendeig vagy to­vább is friss marad, és a cit­rommal eltett befőttben a gyü­mölcs még a színét is megőrzi. A régi háziasszonyok persze a maiaknál is több tartósító fo­gást ismertek. Például víz­üvegben (vízben oldódó nátri­um- vagy káliumszilikát) tárol­ták a tojást, mivel tudták, hogy ez a mészvíznek is nevezett fo­lyadék eltömi a meszes tojás­héj pórusait, így a mikrobáktól elzárt tojás belseje hónapokig élvezhető marad. Viselhető műalkotások A maroktelefon és a mobil szá­mítógép korában az új-zélan­diak piacra dobták a „viselhető műalkotásokat” is. Nelsonban rendezték meg a hordható mű­alkotások első fesztiválját, amelyre a világ minden részé­ről érkeztek divattervezők. Nem volt éppen mindegyik elegáns és ízléses, ezért né­hány résztvevőnek azt ajánlot­ta a kritikus zsűri, hogy inkább csináltasson magának egy rendes ruhát.

Next

/
Thumbnails
Contents