Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-21 / 3. szám

Sport 1998. január 21. Átéli olimpiák hősei (1992, Albertville): Ljubov Jegorova Ha tavaly nem doppingol... Archív-felvétel Naganói aranyesélyesek: Katja Seizinger Utolérte Jean-Claude Killyt Szabó Zoltán Az Albertville-ben megrende­zett ötkarikás játékokon Ljubov Jegorova sífutónő vitte a prímet. Az orosz sportoló nyerte a franciaországi sereg­szemle első aranyérmét, a ti­zenöt kilométeres távon bizto­san előzte meg esélyesebb rivá­lisait. Sikere meglepetésnek számított, mert bár kétszeres világbajnokként állt rajthoz, az olimpián huszonöt esztendő­sen debütált. Ott azonban ruti­Tomszkban született, ám régóta Szentpétervárott él. nosan versenyzett. A szakem­berek inkább honfitársait, Lazutyinát, Szmetanyinát és Vjalbét favorizálták. Ám a Füg­getlen Államok Közössége (a Szovjetunió már nem létezett) színeiben induló Jegorova be­bizonyította, győzelme egyál­talán nem volt a véletlen műve, a kombinációban és a 4x5 km- es váltó hajráembereként első­ként ért célba. Összesen három ízben állhatott a dobogó legfel­ső fokára, emellett kétszer ezüstérmes lett (5 km, 30 km). Akkor főleg azt fájlalta, hogy tiszteletére nem hazája himnu­szát játszották el, s az olimpiai lobogó kúszott felfelé. „Mi ed­dig más himnuszhoz, más zász­lóhoz voltunk szokva, máskép­pen neveltek minket, de oro­szok vagyunk, és azok is mara­dunk.” Ami a szereplését illeti, így érté­kelt: „Tudtam, hogy remek for­mában vagyok, ezért bíztam magamban. A tizenöt km-es táv Neve: Ljubov Jegorova. Született: 1966. május ötö­dikén, Tomszkban Testméretei: 167 cm/ 67 kg Sportága: sífutás Legnagyobb sikerei: hatszo­ros olimpiai bajnok (1992: 15 km, kombináció, 4x5 km- es váltó; 1994: 5 km, kombi­Két évig nem versenyezhet hajrájában alaposan elfárad­tam, de így is a célban több mint egy percet vertem a második helyezett finn Lukkarinenre. Kombinációban (5 + 10 km) már négy kilométerrel a befutó előtt éreztem, megvan az újabb aranyérmem. Edzőm azt taná­csolta, hogy csak a hajrában robbantsak, ám ezt már jóval korábban megtettem.” Két esztendővel később Lille- hammerben, immár Oroszor­szág képviselőjeként megismé­telte a bravúrt, három elsőséget szerzett. A nyitányon (15 km) náció, 4x5 km-es váltó); négyszeres világbajnok (1991: 30 km, váltó; 1993: váltó, 1995:15 km). Három ízben nyerte el a Világkupát (1993,1994,1996) Családi állapota: férjezett, gyereke nincs Állampolgársága: orosz Lakhelye: Szentpétervár még az olasz Di Centa megelőz­te, azonban az 5 és 10 kilométe­res távon meg sem tudták külö­nösebben szorítani a riválisok. Természetesen a váltó tagja­ként oroszlánrészt vállalt a győ­zelemből. „Talán jókor jött a kezdeti kudarc, eldöntöttem magamban, bebizonyítom, hogy a franciaországi olimpián nem véletlenül jeleskedtem. Nagyon örülök, hogy a norvégi- ai hidegben is hozni tudtam megszokott formámat.” Jegorova Tomszkban született, ám régóta Szentpétervárott él. Tizenkét esztendősen kezdte pályafutását, azonban kétsze­res junior világbajnokként csak 1986-ban kapott először helyet a válogatottban. Felnőtt világ- bajnokságon csak fél évtized­del később jutott szóhoz. Ki is használta az alkalmat, Val di Fiemmében két elsőséggel mu­tatkozott be. Felfedezőjét, egy­ben első edzőjét Szergej Hari- tonovnak hívják. „Neki köszön­hetek a legtöbbet, ő volt, aki el­indított.” A válogatottban so­káig Nyina Baldicseva (1976- ban Innsbruckban aranyérmet nyert) vezetésével dolgozott. Hogy sikereinek mi a titka? „Rendkívül sok függ a rajttól, ezért mindig igyekszem gyor­san kezdeni. Azután csak futni kell, ahogyan csak bírok. Főleg arra összpontosítok, hogy min­dent kiadjak magamból. A cél­ban pedig kiderül, mire volt elég a teljesítmény.” Magánéletéről nem szívesen nyilatkozik. Érdekesség: an­nak ellenére, hogy férjnél van, továbbra is lánynevén indul a viadalokon. Férje Igor Sisajev egykori sífutó, gyermekük még nincs. „Családi életemmel és jövőmmel kapcsolatban több elképzelésem van. De ezekről nem kívánok beszélni” - mondta a kíváncsi toliforga­tóknak. Azt rebesgetik róla, eléggé spó­rolós típus, szinte fogához veri a garast. Ezt látszik igazolni, hogy a hazai Világkupa-verse­nyekre legtöbbször kopott La­dán érkezik... Lillehammeri produkcióját ötvenezer dollá­ros jutalommal honorálta az orosz szövetség, a jelentős ösz- szeget családi ház építésére fordította. Hat arany- és három bronzér­mével a téli olimpiák legered­ményesebb sportolója, azon­ban a naganói ötkarikás játéko­kon nem csodálhatjuk meg nem mindennapi tudását. A hazai Világkupa-verse­nyekre legtöbbször kopott Ladán érkezik. Ugyanis a tavalyi, trondheimi világbajnokságon dopping­tesztje pozitív eredményt ho­zott. Hiába ért öt kilométeren elsőként a célba, mivel a B- próba is kimutatta a Bro- mantan nevű tiltott szer hasz­nálatát, ezért megfosztották az aranyéremtől. Ljubov Jegorova eleinte tagadott, ám később be­ismerte, az edzője tanácsára nyúlt az ajzószerhez. A Nem­zetközi Síszövetség (FIS) két esztendőre eltiltotta a verseny­zéstől. J. Mészáros Károly Már decemberben kiváló formában versenyzett. Egyesek félteni kezdték: ne­hogy túlságosan korai le­gyen a csúcseredmények so­rozata. Katja Seizinger ugyanis nem akármilyen győzelmi parádéval kedves­kedett rajongóinak. Beállí­totta Jean-Claude Killy har­minc éve érvényes rekord­ját. Az egykori francia sícsillag akkor egymást kö­vetően hat Világkupa-viada­lon lett első, s most a hu­szonöt esztendős német lány ugyanezt megismétel­te, de megjavítania már nem sikerült, mert a követ­kező versenyen kiesett. Pe­dig előtte adott nyilatkozata másról árulkodik: „Nagyon magabiztosnak érzem ma­gam a lécen, így aztán jóval agresszívabban versenyez­hetek. Soha nem érzem azt, hogy bukhatnék. Élvezem a napokat, jobb ez már nem is lehetne.” Ha ezt a nyugal­mát, magabiztosságát sike­rül átmentenie Naganóba, akkor nem egy Seizinger- (arany)érem születhet a XVIII. téli olimpián. Katja hatalmas fölénnyel vezeti a Világkupa-sorozat összetett versenyét, s a műlesiklás ki­vételével - ebben a számban még dobogóközeibe sem tud kerülni-voltaképpen valamennyi viadalon esé­lyesként áll rajthoz. Lesik­lásban Lillehammer bajno­kaként találkozik a jelenlegi élmezőnnyel. Nyolc éven át a külföldön élő szlovák Ivan Brazina volt az edzője. Jellemző képet fest a gazdag német drótgyáros lányáról, egyko­ri tanítványáról: „Mérhetet­lenül kifinomult érzékkel vezeti a síleceket, csodálato­san siklik a havas-jeges lej­tőkön. Kiváló versenyzői tu­lajdonságait hatalmas fizi­kai felkészültséggel fokoz­za. Kiskorától kezdve sokol­dalú sportoló, tökéletes at­létikai képzettséggel, bámu­latos erőnléttel. Az edzésen soha semmit nem lazsált el, a végkimerülésig hajtott, és éppen sokoldalú fizikai edzettségének köszönheti, hogy csak elvétve sérült meg. Céltudatossága szin­tén szembetűnő. Bármilyen nehéz is volt, ő mindig meg­próbált a pályán boldogul­ni.” Hegymászó és termé­szetjáró apja teljesen vélet­lenüljött rá képességeire. Egyszer a család a francia Alpokban töltötte a szabad­ságát, a négyéves Katját szü­lei beadták a síiskolába. Ott derült ki, milyen hatalmas tehetséggel van dolguk. S mivel ehhez a későbbiekben kellő szorgalom és céltuda­tosság is párosult, így foko­zatosanjelentkeztek az eredmények. Seizinger leg­jobb versenyzői korában ké­szül Naganóba. Azon kevés alpesi síző közé tartozik, akik nemcsak a sportolás­nak élnek, tudatosan készül ajövőre. Cégmenedzselést tanul az egyetemen, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszer majd bátyjával átvegye apja több ezer alkal­mazottat foglalkoztató gyá­rának irányítását. így siklik a pályán a női Vi­lágkupa-sorozat éllovasa CTK-felvétel Egyelőre azonban a havas lejtőkön száguld lefelé, ki­robbanó formában. Vala­mennyi Vk-verseny kíváncsian várt sztárja, mert ki ne szeretné látni az éven­kénti legrangosabb sorozat ügyeletes vezetőjét? Katja pedig robog, viaskodik a ka­pukkal, csiszolja a stílusát, hogy minél jobban felké­szüljön az esztendő legna­gyobb eseményére, ahol versenyszámonként osztják ki az érmeket, s ő szinte mindegyikből, de leginkább a női lesiklásért járóból sze­retne hazavinni egyet. Ugye, nem szükséges hang­súlyozni, hogy melyiket? Ki ő? Regőczyék és a népviselet Regőczy Krisztina és Sallay András, Lake Piacid (1980) ezüstérmes magyar jégtánco­sai szinte mindig nemzeti vise­letben, nemzeti zenére siklot­tak a jégen. Kriszta: „Ezt nagy­mamámnak köszönhetjük, aki néptánc- és zongoratanárnő volt. Mind a két család részéről nagyon sok segítséget kap­tunk, de ő volt az, aki elkezdett egy utat keresni, aki ráérzett arra, hogy valami újat kell hoz­ni, hogy az emberre fölfigyel­jenek, hogy meglehessen elin­dulni felfelé. Ő csinálta meg velünk a Vörös bort ittam az este című kis bemutatószámot, amiből kifejlődött a csárdás. Viseletűnkkel, zenénkkel azo­nosultunk is. Ez egy jó lehető­ség volt, hogy magyarságun­kat megmutassuk a világnak. Büszkék voltunk rá, hogy ezt a maroknyi kis nemzetet tudtuk képviselni. Néha megpróbál­tunk kitörni, de annyira meg­szokták és megszerették a csárdást az emberek, hogy kö­vetelték, kilószámra kaptuk a leveleket, amikor az utolsó szezonban nem csináltuk.” Bandi: „Volt, aki hazaárulónak tartott minket miatta. Ennek megvolt az egyszerű oka. Elké­szítettük a szokásos számun­kat, ami eladható lett volna mindegyik azévi világverseny színhelyén. Kimentünk vele az előolimpiára, megnyertük, de a közönség nem értette. Mikor már meg kell valamit magya­rázni, az régen rossz. Úgyhogy fogtuk magunkat, és az olim­pia évében szeptember végén nekiálltunk egy új programot készíteni. Latin ízűt. Sikeres volt. Na de kaptuk aztán a sok levelet... Lányaim nagyon nagy szeretettel viselik a népi jellegű dolgokat. Sokat járunk Erdélybe, ott szép holmik van­nak. En nem viselhetem, nem annyira férfias, de megmaradt a családban.” Matthäus már nem haragszik Németország leggazdagabb labdarúgója, Lothar Matthäus már nem az éles szóváltások híve: „Sokáig senkire nem szoktam haragudni, nincs olyan természetem. Négy esz­tendeje legszívesebben fog­tam volna a sátorfámat. El akartam hagyni Münchent. Az ördögbe mindnyájatokkal, mondtam akkor. Nyilvános vi­ta folyt a német futballról, gondjairól és jövőjéről. Úgy ér­zem, évek során bennem is összegyűlt valami. Illő lett vol­na tehát meghívni az elemzés­re, ami nem következett be. El­keseredtem és megsértődtem, de szerencsére nem hosszú időre. Mindkét fél hibázott. Ma már senkivel nem veszekszem miatta, mindent elfelejtettem. És azokkal az emberekkel, akik akkor rám támadtak, szuper a kapcsolatom.” Matthäus (jobbról) a cseh Kukával csatázik. Sértődöttsége móló­ban. CTK-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents