Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-06-24 / 25. szám

1998. június 24. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A gömb Az új amerikai sei-fi forgatá­sához igazi „elit alakulatot” toboroztak össze. A főszere­peket olyan nagyágyúk ala­kítják, mint Sharon Stone, Dustin Hoffman, Samuel L. Jackson. A rendező az a Barry Levison, aki egyebek között az Esőembert, a Jó reggelt, Vietnamot jegyzi. A forgatókönyv Michael Crichton regénye nyomán született, aki a Kóma, a Zak­latás, a Congo, a Jurassic Park írója, és aki az egyik legsikeresebb tévésorozat, a Vészhelyzet szellemi atyja. A film sejtelmesen és szelle­mesen indul: az amerikai haditengerészet a Csendes­óceán felszíne alatt három­száz méterrel egy űrhajóra bukkan. A kormány a legna­gyobb titoktartás mellett a helyszínre vezényel egy tu­dóscsoportot, hogy derítsék ki, mivel állnak szemben. Dr. Norman Goodman pszi­chológus (Dustin Hoffman) valaha tanulmányt írt arról a sokkról, amit az ember át­élhet földönkívüliekkel való találkozás alkalmával. Mivel a haditengerészet meggyő­ződése, hogy ilyen civilizá­ció küldötte az űrhajó, őt szemelik ki legfőbb szakér­tőnek. Utóbb kiderül, hogy a csapat tagjai - a matema­tikus (Sámuel L. Jackson), a biokémikus (Sharon Stone), az asztrofizikus (Liev Schreiber) - mind Normannek köszönhetik a veszélyes küldetést. Ugyanis tanulmányában őket említi mint a legjobb szakértőket. Természetesen blöffölt. A „szakértői” csoport - Barnes parancsnok (Peter Coyote) vezetésével - lemerül a mélytengeri katonai bázis­ra, hogy onnan tegyen fel­derítő utakat az űrhajó bel­sejébe. Csakhamar felfede­zik, hogy az űrhajó emberi kéz műve, és 300 éve fek­szik a tenger fenekén. Végül meghökkentő felismerésre jutnak: egy hatalmas göm­böt találnak, amely valami­féle intelligenciával bír... A feszültséget fokozandó hőseink elveszítik a kapcso­latot a felszínen várakozó hajóval, és félelmetes ka­landjuknak néhányan áldo­zatul esnek. Magukra ha- gyottan kell megoldaniuk a rejtélyt - amelyhez hasonlót az idősebb mozinéző már jó néhány sci-fiből ismerhet. Heti hír A Muldoon-invázió Az mindig a biztos siker jele, ha valakit egy tévésorozat­ból egyszer csak mozifilm főszerepére hívnak. Patrick Muldoon, aki mostanában az egyik legdivatosabb, leg­felkapottabb hollywoodi té­vésztár, noha újabb szezon­ra elkötelezte magát a Melrose Place-be, most Paul Verhoevennek a csillagközi tüzérségről készülő fantasz­tikus produkciójában, a Csil­lagközi invázióban mutatko­zik be azoknak, akik a nép­szerű tévésorozatban esetleg nem látták. Tori Spellinggel a Halálos üldözések című thrillerben Az utóbbi időben sok kósza hír kapott lábra az együttessel kapcsolatban. Ifjú szívekben él tovább az Ifjú Szivek „Táncszínházát szeretnék csinálni.” Dömötör Ede felvétele Klein Melinda______________ Kraus Ágota 1997 szeptembere óta az Ifjú Szivek Magyar Mű­vészegyüttes tánckarának mű­vészeti vezetője. Előtte a dunaszerdahelyi Istiglinc kore­ográfusa volt. Amióta ez a vál­tás megtörtént, megszűnt az Istiglinc, az Ifjú Szivek pedig - már az új koreográfus irányítá­sával - május 29-én bemutatta műsorát a dunaszerdahelyi kö­zönségnek. Kraus Ágotát mun­kájáról, terveiről faggattam. Nem sajnálod a régi csapatot? Az igaz, hogy Dunaszerda- helyen nem létezik többé az Istiglinc, de nincs mit sajnál­nom, mert igazából nem is szűnt meg, csak „átalakult“. A gyerekek közben felnőttek, fő­iskolások lettek, sokan közülük „Nem újkeletű ötlet, hogy az Ifjú Szivek tánckarának élére kerüljek. ” Pozsonyba jöttek tanulni, és a Szivekben táncolnak tovább. Szerdahelyen pedig változatla­nul dolgozom a kicsikkel, vagy­is a Kistiglinc együttessel. Nem újkeletű ötlet, hogy az Ifjú Szivek tánckarának élére ke­rüljek. Néhány évvel ezelőtt felkértek már, akkor azonban - különböző okok miatt - nem lett semmi a dologból. Nem ért tehát meglepetés, amikor nem­rég újra megkerestek az aján­lattal, és én elfogadtam. Most azon fáradozom, hogy egy iga­zán jó tánckart hozzak létre. Rengeteg tervem van. A tánc­tanításnak többféle módszerta­na létezik, számomra legfonto­sabb a balettképzés. Ezt igye­keztem megalapozni az együt­tesben és elfogadtatni a tánco­saimmal. Akik az Istiglincből jöttek, azok számára ez a mód­szer nem volt már új, hiszen ők apró gyerek koruk óta balet- toznak. Néhányan nem értet­tek egyet velem, idegenkednek ettől az újdonságtól, de remé­lem, az idő és az eredmények majd engem igazolnak. Szerin­tem a balettképzésnél jobbat eddig még nem találtak ki. Ha a táncosok komolyan veszik, egy idő után képesek uralni a testü­ket, a mozdulataikon látszik, hogy magabiztosak. Tudják, mit csinál a kar, a láb, a fej. A balett mindent magában foglal, amit egy táncosnak tudnia kell, és meggyőződésem, hogy nél­küle egyetlen táncos sem lehet igazán jó a saját műfajában. Lassan egy éve vezeted az együttest. Hol tartasz most? Kezdenek látszani az eredmé­nyek. A táncosok már érzik a testüket, megtanultak egyene­sen állni, szépen mozogni, könnyebben tanulnak meg mindenfajta táncot. Talán sike­rült meggyőznöm őket, hogy ne utasítsák el a tánc többi vál­faját, akkor se, ha kifejezetten a néptánc miatt jöttek az együttesbe. Nem akarok én ba­lerinákat meg diszkótáncoso­kat faragni belőlük, csak azt szeretném, ha sokféle techni­kát megismernének. Az Ifjú Szivek elvégre nem amatőr, hanem félhivatásos együttes, nem elégedhetünk meg azzal, amit már megtanultunk, fej­lődni kell, újabb tánctechniká­kat megismerni. A következő lépés a modem tánc megisme­rése lesz. A sokféle technika közül mi a Limon-technikát vá­lasztottuk, mégpedig azért, mert ez a test természetes ere­jéből, mozgásából indul ki. A test súlya, lendülete viszi a mozdulatot. A balettal és a néptánccal szemben ez a mód­szer nagyon laza, szabad moz­gást biztosít, és kiegészíti mindazt, amit már ismerünk. Az utóbbi háromnegyed év alatt sok kósza hír kapott szárnyra az együttessel kap­csolatban. Beszélték, hogy a táncosok tömegével mentek el, hogy nem fogadják el, amit te képviselsz... Sőt azt is beszélték, hogy meg­szűnt az Ifjú Szivek. Tudok ró­la. Ehhez a május végi bemuta­tóhoz is azért ragaszkodtunk, hogy ezekre a híresztelésekre rácáfoljunk, és megmutassuk, hogy létezünk, dolgozunk. És miért éppen Dunaszerda- helyen? Ennek több oka is van. Az egyik nagyon prózai: nem engedhet­jük meg magunknak, hogy va­lamelyik drága pozsonyi szín­háztermet kibéreljük. Másrészt nem vártuk ki a kötelező öt évet. Két bemutató között ugyanis ennyi időnek kell eltel­nie, mégis kötelességemnek éreztem, hogy megmutassuk magunkat. Hogy az új koreog­ráfussal és a sok új, fiatal tán­cossal kiegészült csapat bizo­nyíthasson. És miután a duna­szerdahelyi Istiglinc táncosai­nak mintegy 70 százaléka tán­col az együttesben, kézenfek­vőnek tűnt a megoldás, hogy itt lépjünk fel. Ennyi idő alatt persze nem csinálhattunk túl sokat. Az Istiglinc régebbi mű­soraiból is átvettünk néhány táncot, mellette egy-két új ko­reográfiát is bemutattunk. Ha Az Istiglinc régebbi műsoraiból is átvettek néhány táncot, mellette egy-két új koreográ­fiát is bemutattak. végre összeáll egy színvonalas műsor, és kicsit több időm lesz foglalkozni vele, szeretném megvalósítani egy régi álmo­mat: a táncszínházát. Általá­ban férfiak csináltak eddig táncszínházát, és most női szemszögből szeretném meg­mutatni, hogyan is éli meg egy nő a különféle élethelyzeteket. Úgy tervezem, körülbelül más­fél éven belül színpadra állít­juk ezt a műsort. Zvolenszky Gabriella, a királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatónője letűnő vállalkozásba kezdett. Amatőrök, profi hozzáállással és hatalmas kitartással A folytatás nem marad el... Nyárfás Károly felvétele Zsebik Ildikó _______________ Le tűnő vállalkozásba kezdett az idén a királyhelmeci Petőfi Sán­dor Művelődési Központ igazga­tónője, Zvolenszky Gabriella, amikor egy több mint 70 amatőr színészt és táncost felvonultató műsor betanításához fogott. A szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére készült több műit egyórás produkció a magyar tör­ténelem sorsfordulóit kívánta láttatni 1848-ig. Honnan származik a műsor ötle­te? Sárospataki kollégáink Földházi Pista bácsi jóvoltából a honfogla­lás 1100. évfordulója előtt egy nagyszabású, többórás műsorral tisztelegtek. Olyan elementáris erővel hatott rám a látvány, hogy azonnal felkeltette érdeklődése­met egy hasonló típusú produk­ció bemutatása iránt. 1848 kerek évfordulója szinte tálcán kínálta az alkalmat, hogy elkészítsük az eredeti műsor rövidített változa­tát A honfoglalástól 1848-ig cím­mel. Bizonyos voltál abban, hogy el- anyagiasodott világunkban ta­lálsz hozzá elegendő önkéntest? Úgy láttunk a munkához, hogy fogalmam sem volt, hány szerep­lőre lesz valójában szükségem. Minden menet közben alakult, formálódott, viszont tudtam, hogy a prózai részeken kívül ze­nés, illetve táncos betéteket is be­építünk majd, az amatőr felnőtt színjátszókon kívül felhasználva az Apró Bodrogközi Táncegyüt­tesnek és a szabadidőközpont tánckarának tudását is. Ragasz­kodtam az élőzenéhez is, tudván, hogy az mindig fokozza a hatást. Mindenki lelkesen vállalta fel­adatát, még szlovák iskolába járó magyar diákok is jöttek, szere­peltek. Hogyan zajlottak ekkora tömeg­gel a próbák? Kezdetben természetesen ré­szekre bontottuk a műsort, dél­után kettőtől este nyolcig, tízig én voltam az egyetlen állandó je­lenlévő, a szereplők folyamato­san cserélődtek. Összpróbákra csak a finisben került sor. Milyen gondolatokat akartatok tolmácsolni ezzel a reprezenta­tív történelmi tablóval? Elsősorban azt, hogy kik va­gyunk, honnan származunk. Másrészt viszont bizonyítani akartuk, hogy az évszázadok so­rán bár sokat szenvedtünk más népek által, szívünkben nincs ha­rag. A premier óta, amelyre március 15-e előestéjén tett ház előtt ke­rült sor, hányszor álltatok már a színpadon? Összesen hat előadás áll mögöt­tünk, az utolsóra az iparista na­pok keretén belül került sor a Thália Színházban. Ez nem jelen­ti azt, hogy újabb felkérést már visszautasítunk. Műsorotok egyetlen fellángolás csupán, avagy lesz folytatás? Hiszem, hogy újabb tervünk megvalósítása sem várat már so­ká magára.

Next

/
Thumbnails
Contents