Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-24 / 25. szám
1998. június 24. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A gömb Az új amerikai sei-fi forgatásához igazi „elit alakulatot” toboroztak össze. A főszerepeket olyan nagyágyúk alakítják, mint Sharon Stone, Dustin Hoffman, Samuel L. Jackson. A rendező az a Barry Levison, aki egyebek között az Esőembert, a Jó reggelt, Vietnamot jegyzi. A forgatókönyv Michael Crichton regénye nyomán született, aki a Kóma, a Zaklatás, a Congo, a Jurassic Park írója, és aki az egyik legsikeresebb tévésorozat, a Vészhelyzet szellemi atyja. A film sejtelmesen és szellemesen indul: az amerikai haditengerészet a Csendesóceán felszíne alatt háromszáz méterrel egy űrhajóra bukkan. A kormány a legnagyobb titoktartás mellett a helyszínre vezényel egy tudóscsoportot, hogy derítsék ki, mivel állnak szemben. Dr. Norman Goodman pszichológus (Dustin Hoffman) valaha tanulmányt írt arról a sokkról, amit az ember átélhet földönkívüliekkel való találkozás alkalmával. Mivel a haditengerészet meggyőződése, hogy ilyen civilizáció küldötte az űrhajó, őt szemelik ki legfőbb szakértőnek. Utóbb kiderül, hogy a csapat tagjai - a matematikus (Sámuel L. Jackson), a biokémikus (Sharon Stone), az asztrofizikus (Liev Schreiber) - mind Normannek köszönhetik a veszélyes küldetést. Ugyanis tanulmányában őket említi mint a legjobb szakértőket. Természetesen blöffölt. A „szakértői” csoport - Barnes parancsnok (Peter Coyote) vezetésével - lemerül a mélytengeri katonai bázisra, hogy onnan tegyen felderítő utakat az űrhajó belsejébe. Csakhamar felfedezik, hogy az űrhajó emberi kéz műve, és 300 éve fekszik a tenger fenekén. Végül meghökkentő felismerésre jutnak: egy hatalmas gömböt találnak, amely valamiféle intelligenciával bír... A feszültséget fokozandó hőseink elveszítik a kapcsolatot a felszínen várakozó hajóval, és félelmetes kalandjuknak néhányan áldozatul esnek. Magukra ha- gyottan kell megoldaniuk a rejtélyt - amelyhez hasonlót az idősebb mozinéző már jó néhány sci-fiből ismerhet. Heti hír A Muldoon-invázió Az mindig a biztos siker jele, ha valakit egy tévésorozatból egyszer csak mozifilm főszerepére hívnak. Patrick Muldoon, aki mostanában az egyik legdivatosabb, legfelkapottabb hollywoodi tévésztár, noha újabb szezonra elkötelezte magát a Melrose Place-be, most Paul Verhoevennek a csillagközi tüzérségről készülő fantasztikus produkciójában, a Csillagközi invázióban mutatkozik be azoknak, akik a népszerű tévésorozatban esetleg nem látták. Tori Spellinggel a Halálos üldözések című thrillerben Az utóbbi időben sok kósza hír kapott lábra az együttessel kapcsolatban. Ifjú szívekben él tovább az Ifjú Szivek „Táncszínházát szeretnék csinálni.” Dömötör Ede felvétele Klein Melinda______________ Kraus Ágota 1997 szeptembere óta az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes tánckarának művészeti vezetője. Előtte a dunaszerdahelyi Istiglinc koreográfusa volt. Amióta ez a váltás megtörtént, megszűnt az Istiglinc, az Ifjú Szivek pedig - már az új koreográfus irányításával - május 29-én bemutatta műsorát a dunaszerdahelyi közönségnek. Kraus Ágotát munkájáról, terveiről faggattam. Nem sajnálod a régi csapatot? Az igaz, hogy Dunaszerda- helyen nem létezik többé az Istiglinc, de nincs mit sajnálnom, mert igazából nem is szűnt meg, csak „átalakult“. A gyerekek közben felnőttek, főiskolások lettek, sokan közülük „Nem újkeletű ötlet, hogy az Ifjú Szivek tánckarának élére kerüljek. ” Pozsonyba jöttek tanulni, és a Szivekben táncolnak tovább. Szerdahelyen pedig változatlanul dolgozom a kicsikkel, vagyis a Kistiglinc együttessel. Nem újkeletű ötlet, hogy az Ifjú Szivek tánckarának élére kerüljek. Néhány évvel ezelőtt felkértek már, akkor azonban - különböző okok miatt - nem lett semmi a dologból. Nem ért tehát meglepetés, amikor nemrég újra megkerestek az ajánlattal, és én elfogadtam. Most azon fáradozom, hogy egy igazán jó tánckart hozzak létre. Rengeteg tervem van. A tánctanításnak többféle módszertana létezik, számomra legfontosabb a balettképzés. Ezt igyekeztem megalapozni az együttesben és elfogadtatni a táncosaimmal. Akik az Istiglincből jöttek, azok számára ez a módszer nem volt már új, hiszen ők apró gyerek koruk óta balet- toznak. Néhányan nem értettek egyet velem, idegenkednek ettől az újdonságtól, de remélem, az idő és az eredmények majd engem igazolnak. Szerintem a balettképzésnél jobbat eddig még nem találtak ki. Ha a táncosok komolyan veszik, egy idő után képesek uralni a testüket, a mozdulataikon látszik, hogy magabiztosak. Tudják, mit csinál a kar, a láb, a fej. A balett mindent magában foglal, amit egy táncosnak tudnia kell, és meggyőződésem, hogy nélküle egyetlen táncos sem lehet igazán jó a saját műfajában. Lassan egy éve vezeted az együttest. Hol tartasz most? Kezdenek látszani az eredmények. A táncosok már érzik a testüket, megtanultak egyenesen állni, szépen mozogni, könnyebben tanulnak meg mindenfajta táncot. Talán sikerült meggyőznöm őket, hogy ne utasítsák el a tánc többi válfaját, akkor se, ha kifejezetten a néptánc miatt jöttek az együttesbe. Nem akarok én balerinákat meg diszkótáncosokat faragni belőlük, csak azt szeretném, ha sokféle technikát megismernének. Az Ifjú Szivek elvégre nem amatőr, hanem félhivatásos együttes, nem elégedhetünk meg azzal, amit már megtanultunk, fejlődni kell, újabb tánctechnikákat megismerni. A következő lépés a modem tánc megismerése lesz. A sokféle technika közül mi a Limon-technikát választottuk, mégpedig azért, mert ez a test természetes erejéből, mozgásából indul ki. A test súlya, lendülete viszi a mozdulatot. A balettal és a néptánccal szemben ez a módszer nagyon laza, szabad mozgást biztosít, és kiegészíti mindazt, amit már ismerünk. Az utóbbi háromnegyed év alatt sok kósza hír kapott szárnyra az együttessel kapcsolatban. Beszélték, hogy a táncosok tömegével mentek el, hogy nem fogadják el, amit te képviselsz... Sőt azt is beszélték, hogy megszűnt az Ifjú Szivek. Tudok róla. Ehhez a május végi bemutatóhoz is azért ragaszkodtunk, hogy ezekre a híresztelésekre rácáfoljunk, és megmutassuk, hogy létezünk, dolgozunk. És miért éppen Dunaszerda- helyen? Ennek több oka is van. Az egyik nagyon prózai: nem engedhetjük meg magunknak, hogy valamelyik drága pozsonyi színháztermet kibéreljük. Másrészt nem vártuk ki a kötelező öt évet. Két bemutató között ugyanis ennyi időnek kell eltelnie, mégis kötelességemnek éreztem, hogy megmutassuk magunkat. Hogy az új koreográfussal és a sok új, fiatal táncossal kiegészült csapat bizonyíthasson. És miután a dunaszerdahelyi Istiglinc táncosainak mintegy 70 százaléka táncol az együttesben, kézenfekvőnek tűnt a megoldás, hogy itt lépjünk fel. Ennyi idő alatt persze nem csinálhattunk túl sokat. Az Istiglinc régebbi műsoraiból is átvettünk néhány táncot, mellette egy-két új koreográfiát is bemutattunk. Ha Az Istiglinc régebbi műsoraiból is átvettek néhány táncot, mellette egy-két új koreográfiát is bemutattak. végre összeáll egy színvonalas műsor, és kicsit több időm lesz foglalkozni vele, szeretném megvalósítani egy régi álmomat: a táncszínházát. Általában férfiak csináltak eddig táncszínházát, és most női szemszögből szeretném megmutatni, hogyan is éli meg egy nő a különféle élethelyzeteket. Úgy tervezem, körülbelül másfél éven belül színpadra állítjuk ezt a műsort. Zvolenszky Gabriella, a királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatónője letűnő vállalkozásba kezdett. Amatőrök, profi hozzáállással és hatalmas kitartással A folytatás nem marad el... Nyárfás Károly felvétele Zsebik Ildikó _______________ Le tűnő vállalkozásba kezdett az idén a királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatónője, Zvolenszky Gabriella, amikor egy több mint 70 amatőr színészt és táncost felvonultató műsor betanításához fogott. A szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére készült több műit egyórás produkció a magyar történelem sorsfordulóit kívánta láttatni 1848-ig. Honnan származik a műsor ötlete? Sárospataki kollégáink Földházi Pista bácsi jóvoltából a honfoglalás 1100. évfordulója előtt egy nagyszabású, többórás műsorral tisztelegtek. Olyan elementáris erővel hatott rám a látvány, hogy azonnal felkeltette érdeklődésemet egy hasonló típusú produkció bemutatása iránt. 1848 kerek évfordulója szinte tálcán kínálta az alkalmat, hogy elkészítsük az eredeti műsor rövidített változatát A honfoglalástól 1848-ig címmel. Bizonyos voltál abban, hogy el- anyagiasodott világunkban találsz hozzá elegendő önkéntest? Úgy láttunk a munkához, hogy fogalmam sem volt, hány szereplőre lesz valójában szükségem. Minden menet közben alakult, formálódott, viszont tudtam, hogy a prózai részeken kívül zenés, illetve táncos betéteket is beépítünk majd, az amatőr felnőtt színjátszókon kívül felhasználva az Apró Bodrogközi Táncegyüttesnek és a szabadidőközpont tánckarának tudását is. Ragaszkodtam az élőzenéhez is, tudván, hogy az mindig fokozza a hatást. Mindenki lelkesen vállalta feladatát, még szlovák iskolába járó magyar diákok is jöttek, szerepeltek. Hogyan zajlottak ekkora tömeggel a próbák? Kezdetben természetesen részekre bontottuk a műsort, délután kettőtől este nyolcig, tízig én voltam az egyetlen állandó jelenlévő, a szereplők folyamatosan cserélődtek. Összpróbákra csak a finisben került sor. Milyen gondolatokat akartatok tolmácsolni ezzel a reprezentatív történelmi tablóval? Elsősorban azt, hogy kik vagyunk, honnan származunk. Másrészt viszont bizonyítani akartuk, hogy az évszázadok során bár sokat szenvedtünk más népek által, szívünkben nincs harag. A premier óta, amelyre március 15-e előestéjén tett ház előtt került sor, hányszor álltatok már a színpadon? Összesen hat előadás áll mögöttünk, az utolsóra az iparista napok keretén belül került sor a Thália Színházban. Ez nem jelenti azt, hogy újabb felkérést már visszautasítunk. Műsorotok egyetlen fellángolás csupán, avagy lesz folytatás? Hiszem, hogy újabb tervünk megvalósítása sem várat már soká magára.
