Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-24 / 25. szám
1998. június 24. Kópé Soóky László Békalagzi Hej a búcsi békatóban lagziznak a békák Béka Berci kalapjához tűzik a bokrétát nyárson sütik a szúnyogot verset mond a vőfély a gázsik sem panaszkodnak nagy ma itt a bőség ezertorkú zenekarnak ezeregy a hangja táncolnak a békapárok cifrázza a banda ámde mikor hajnaltájban négyet üt az óra elcsitul a zenebona mintegy vezényszóra Balázsy Géza s mert egy nyalka gém-gavallért felkeltett az éhség fejest ugrott a tóba Varga Imre illusztrációi Gyermekláncfű Pimpimpáré- pongyola, pitypang sárga fészkén alszik a visszhang. Repülőzajra felszökken, s bóbitákba kapaszkodva, száz alakba szétoszolva elröppen. A verseket a Csodalámpás című antológiából vettük, amely a Kalligram kiadónál jelent meg. Tarján Ida A kerek lapulevél alatt szundikált egy csigabiga. Kénytelen volt ide rejtőzni, mert szüntelenül szólongatták, hívogatták, hogy jöjjön elő, tolja ki a szarvát, és a csigabiga ezt már nagyon unta, aludni akart egy kicsit. Ám alig szenderedett el, máris felhangzott a nóta:- Csigabiga, gyere ki, ég a házad ideki! Pöttöm kislányt látott a csiga, amint mérgesen kisandított.- Dehogy is ég! Tűzbiztos anyagból van a házam, és csak annyit mondok, te lány, hordd el magad, ne riogass engem!- Hááát... nem is ég a házad igazából - mondta a lányka megszeppenve -, csak nagyon szeretném látni, ahogy nyújtogatod a szarvadat.- Még mit nem? Fizesd meg, ha látni akarsz! A moziban sem bámészkodhatsz ingyen. A kislány kiforgatta a zsebeit. Talált egy füleden gombot, azt nyújtotta a csigának.- Tessék. Ennyim van, más nincs. A csigabiga kényeskedve kitolta a szarvait, és a rajtuk lévő szemeivel megnézte a gombot, majd visszahúzódott.- Ezért ennyi is elég! - szunyókált máris tovább. Nem sokáig, mert a tarka tehén jött trappolva.- Csigabiga, told ki a szarvaidat! Múúúuutasd meg nekem is!- Ki zavar már megint? - riadt föl a csiga. Aztán eszébe jutott a nagyszerű ötiet, hogy többé nem bújik elő csak úgy ingyen. Gyűjtögetni fog ő is, mint a hörcsög vagy a szarka. Nem is lesz többé ilyen ágrólszakadt; neki lesz a legtöbb kincse messzi földön!- No mi lesz, csigabiga - türelmetlenkedett a tarka tehén odakint -, jössz-e már? -Jövök, ha megfizeted! Mától kezdve ingyen nem mutogatom magamat. Fizess te is, mint más!- Múúú! - bődült el a tehén. - Még mit nem! Eszembe jutott, hogy szarvam nekem is van, nagyobb, mint neked. Nem is vagyok kíváncsi a tiédre! - ezzel elügetett. A csiga csalódottan nézett utána. Eh, ha egyik elmegy, jön majd a másik! És jött is. Gyűlt a csigabiga kincse. Ki ezt hozott, ki azt, és láthatta a csiga szarvait. A madarak színes toliakkal fizettek, a halak csillogó halpénzzel. Mások kavicsot, dobozt, üveget, fél pár cipőt, tarka papirost hoztak. Lassan mozdulni sem tudott a csiga a sok kacattól. Nagyobb lapulevél alá költözött, nehogy megázzon a vagyona. Minden gyanús ólálkodótól védeni kellett, mert szívesen csentek belőle. A csiga belefáradt, belefogyott a sok cipekedésbe, aggódásba.- Igaz, hogy se éjjelem, se nappalom, de azért szépen gyarapodok - lihegte. - Most engedélyezek magamnak egy kis pihenőt! Ebben a pillanatban felhangzott a bűvös mondat:- Csigabiga, gyere ki!...- Azonnal - fuvolázta a csiga. - Máris jövök, addig légy szíves, tedd le a tiszteletdíjat oda, a levél alá, a többihez!- Hahaha! - derült a látogató. - Ez ám a jó vicc! Gyere csak elő, tőlem igazi kincset kapsz, nem valami vicik-va- cakot! Gyorsan kibújt erre a csiga. Egy fiatalembert látott, aki most lehajolt hozzá, és át- szellemülten súgta: -Lámpavilág!... Gyöngyharmat!... Szíyjó- ság!- Mi ez a halandzsa?! A kincset add, amit ígértél! A fiatalember leült a fűbe, és magyarázni kezdett. Navrátil Zsuzsa rajza- Hiszen most kaptad meg! Ezt a három gyönyörű szót adtam neked. Én költő vagyok, a szavak a kincseim. Adtam belőlük neked is, használd őket, ne csak olyanokat mondj, hogy „add ide”, „vagyon” meg „enyém”.- Bolondság!- vágott a szavába a csiga, és visszacsusz- szant a házába. Ott még jó darabig zsörtölődött. Már tíz lapulevél rejti vagyonát, és két hétbe telik, míg körüljárja. Bele is fárad alaposan. Hm. Mintha mégis jobb lett volna azelőtt, amíg semmije nem volt, gondja is csak annyi, hogy szép cak- kosra rágcsálja a leveleket, azután továbbsétáljon. Elindult, úgy, mint régen, és ment, mendegélt, szép lassacskán, csiga módra. Ha hívogatják - és ha kedve tartja -, kidugja a szarvát, de már nem kér érte semmit. Ha meg nincs kedve előbújni, ígérhet neki bárki bármit, meg se moccan! Aki nem hiszi, próbálja csak ki, ha találkozik vele. Tücskök-bogarak Illatmámor A kellemes illatok már az ókorban megmámorosították az embert. Akkoriban azonban még az illatos kencéket, olajokat nevezték illatszernek; ezeket kenték magukra eleink. A 13. században aztán rájöttek, hogy az illóolajokat alkoholban is fel lehet oldani. E szeszes kivonatok lettek az úgynevezett szagosvizek alapjai. Egyes francia királyok valósággal rajongtak a vizekért. Minden szobájuk más illatot árasztott. Kesztyűjüket, cipőjüket, ágyneműjüket is belocsolták velük. A forradalmat az illatszergyártásban a kölnivíz hozta meg, amely Köln városáról kapta nevét. Ebben a városban alapította meg ugyanis az olasz származású Johann Maria Farina a világ első kölnivízgyártó üzemét 1709- ben. Miből ered a konfetti? Farsang idején a római, majd a nizzai karneválon az álarcos felvonulók aprósüteményeket, cukrozott gyümölcsöket, kerek drazsékat(ezek olasz gyűjtőneve confet- to) dobáltak a bámészkodó népnek. Később e tapadós édességeket színes kis papírkorongokkal helyettesítették. Ezek voltak az ősei a ma gyárilag előállított s a farsangi bálokon vagy más vidám ünnepeken, leggyakrabban szilveszterkor szórt konfettinek. A szónak nyelvünkben nincsen többes száma. Székelyföldi népmonda Lakatos Imre hőstette Keményfalva felett, a Homoród folyó völgyében áll egy magas sziklaszál: Holló-kőnek hívják. A sziklaszál aljában hatalmas, tágas barlang nyílik. Ebbe a barlangba menekültek a szomszédos falvak lakói, amikor a török vagy a tatár a Székelyföldre betört. Ide menekültek akkor is, amikor egy nagy tatár sereg közeledett, és a sereget maga a kán vezette. A menekülők reszkettek a félelemtől, csitították a gyerekeket, nehogy a tatárok megtudják, hol rejtőzik a falvak népe. De nem reszketett a mindenki által nagyra becsült Lakatos Imre, aki kétcsövű puskájával életében már sok vadat elejtett, s ezért sokan Vadász Imrének hívták. Lakatos Imre felmászott a Holló-kő csúcsára, onnan figyelte, merről közelednek a tatárok. A tatárok nem sejtették, hogy valaki figyeli őket fentről, nagy bátran közeledtek a Holló-kő felé. A kán elöl lovagolt, cifra ruhája jó célpontot adott. Amikor a kán közel ért a sziklához, Lakatos Imre célba vette, és durr! - egy lövéssel szíven találta. A kán holtan fordult le lováról, a sziklafalak pedig visszaverték a lövés hangját. A vezér halála, a nagy durranás annyira megrémítette a tatárokat, hogy mindjárt visszafordultak és elmenekültek. A falusiak pedig kifutottak a barlangból, nagy éljent kiáltottak Lakatosnak, aztán vállukra kapták, és diadalmenetben vitték egészen a házáig.------------- Gondolkodom, tehát... Be tűportrék Könnyen megtudhatod az 1-es számú rajzon ábrázolt fiú nevét és a 2-es számmal jelölt férfi foglalkozását, ha helyes sorrendbe rakod azokat a betűket, amelyekből ösz- szeállt a portréjuk. Nos, mi a név, és mi a foglalkozás? A helyes választ beküldők közül öten könyvjutalomban részesülnek. Megfejtés A június 10-i számunkban közölt feladat megfejtése: a 16-os, a 18-as és a 24-es. Nyertesek: Lakatos László, Léva; Baráth Tamás, Szene; Csordás Patrik, Királyhelmec; Csala Tamás, Nyékvárkony; ifj. Klacsó Róbert, Ipolyság. 0
