Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-06-24 / 25. szám

2 1998. június 24. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Nem kell több tiltakozás! Szűcs Béla _____________ Nin cs olyan nap, hogy a sajtó ne közölne beszámolókat a világ különféle tájain zajló til­takozásokról. Ezek többsége heves zavargásokba torkollik. Sajnos, a szlovákiai magyar­ságot is az utcára kényszerítette a hatalom. Május 12-én Galántán és Szepsiben sok ezer magyar szülő tiltakozott az iskoláink ellen folyó hadjárat, a nemze­tiségi oktatás felszámolását célul tűző törvényjavaslat el­len. Büszkén állíthatjuk, hogy tüntetéseink fegyelmezettek, méltóságteljesek voltak, ami nemzeti identitásunk fenn­maradásáért folytatott egész küzdelmünket jellemzi. A szlovákiai magyar közösség higgadt, kulturált és az egyre fokozódó nyomás ellenére is keresi a többségi nemzettel az egyetértést, barátságot. A magyar szülők, pártok, szer­vezetek Galán-tán és Szep­siben is visszautasították az alattomos próbálkozásokat, és nyilatkozatukban leszö­gezték: „Nem akarunk többé tiltakozni!” Ehhez azonban olyan demokratikus légkörre van szükség, amelyben meg­maradhatunk szülőföldün­kön magyarnak, és biztosak lehetünk anyanyelvi oktatá­sunk sértetlenségében. A tün­tetésen a szlovák Stefan Markus felszólította a parla­menti képviselőket, hogy az oktatási javaslat elutasításá­val „állítsák meg a nemzeti ostobaság törvényes terjesz­tését”. Hiszen ezt még a mi­niszterelnök is alkotmányel­lenesnek minősítette. A szepsi polgármester találóan állapította meg, hogy a ma­gyar szülők tüntetése lénye­gében Meciar álláspontját tá­mogatja. A rendszerváltás óta szervezett legnagyobb magyar tüntetés közössé­günk állampolgári érettségét fejezte ki, meghazudtolta a nacionalisták irredentiz­musunkról kiagyalt rágalma­it. Reméljük, a demokratikus szlovák közvélemény is így értékeli a magyar szülők megmozdulását, a hatalom pedig végre tudatosítja, hogy a magyar közösség szembe­száll az asszimiláció minden formájával. Vendégkommentár Diploma­osztás Bodnár Gyula ___________ Ho pmester vezeti be a taláros hallgatókat, köztük magyaro­kat, továbbá az egyetem ugyancsak talárba bújtatott spektábilis és honorábilis ve­zetőit, oktatóit. Valamilyen ószláv liturgikus zene hallat­szik, bús ének, goszpodine, nase goszpodine. Történik mindez méltóságteljes lassú­sággal. Goszpodine, nase goszpodine. A nyitrai Kons­tantin Filozófus Egyetem hu­mán tudományok karának diplomaosztó, ha úgy tetszik, tanáravató ünnepségén va­gyunk, mely természetesen az előre megírt forgatókönyv szerint zajlik. Hogy a ceremó­niából éppen az eseményhez illő emelkedett hangulat, az emberi melegség hiányzik? Istenem... Hanem a dékán ünnepi beszéde! Aki melles­leg hölgy! Ma itt, Szlovákiában nem vártam tőle, hogy magyarul is megszólal, illetve hogy ő vagy a rektor megengedi, uram bocsá’, felkéri valame­lyik magyar kollégáját - hár­man is ültek a pulpituson -, hogy mondjon már valamit a magyar végzősöknek, hozzá­tartozóiknak - anyanyelvü­kön. De azt igenis, hogy leg­alább megemlíti őket, esetleg - minthogy jövendő magyar és szlovák tanárok avatásán lennénk, akik gyerekeket fognak nevelni - beszél a to­leranciáról, egymás, egyszer­smind a másság tiszteletéről, közös történelmünk pozitív üzeneteket hordozó értékei­ről. Ehelyett: szlávok, szlo­vákok imádata, Pribina, ezer­száz éves dokumentumok a szlovák Nyitráról, mely a leg- szlovákabb szlovák város. Mit mondjak? A nézőtéren ülő szlovák szü­lők, hozzátartozók sem uj­jongtak. Még szerencse, hogy a millió virágcsokor nem kezdett el - kedvünkkel együtt - hervadni. Goszpodine, nase goszpodine. A szerző újságíró, a nagymegyeri STUDIO PLUS TV munkatársa. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztónél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ezek a halak teljesen jellemtelenek. Mindegy nekik, hogy házédéeszes, eszdékás vagy nemzeti párti a horgász... Rajz: MS-Rencín baj. Csakhogy fokozatosan ki­kapcsolták az összes védelmi kört, hogy egy olyan kísérletet hajtsanak végre, amely egyéb­ként nem szerepelt az erőmű feladatai között. Megpróbál­ták a reaktort fokozatosan le­állítani, és ezt az időt is ki­használni arra, hogy energiát nyerjenek. Nem sikerült... Csernobil árnyéka sokáig itt kísért közöttünk... Kell-e nekünk atomenergia? Klein Melinda __________~ Ig encsak felborzolta a kedélye­ket itthon és a környező orszá­gokban, főleg Ausztriában a mohi atomerőmű beindítása. Sok véleményt és ellenvéle­ményt hallhatunk, olvasha­tunk. Egyesek komoly szakmai és tudományos érveket sora­koztatnak fel, és megpróbálják meggyőzni a közvéleményt az atomerőművek szükségességé­ről. Mások hevesen tiltakoz­nak, az érvelőket ellenérvek­Q Nem félek az atomenergiától O Nagyon veszélyesnek tartom kel próbálják sarokba szoríta­ni, figyelmeztetnek az 1986-os csernobili szerencsétlenségre és annak következményeire. Tagadhatatlan, hogy az atom­energia használata veszélyes üzem, a környezetvédők tehát ellenzik. Néha úgy tűnik, hogy a környezetvédők nem létez­nének atomenergia nélkül, de atomenergia sem volna kör­nyezetvédők nélkül. Arra vol­tunk kíváncsiak, vajon félünk-e, vagy sem az atomerőművek­től. Ferenc Éva, a nagykaposi művelődési ház vezetője: a Ha a biztonsági előíráso- ^ kát szigorúan megtartják, szerintem nincs semmi félniva­lónk az atomerőművektől. Az már más kérdés, hogy valóban megtartják-e azokat az előírá­sokat, hiszen mindenhol elő­fordulnak lazaságok. Csakhogy az ilyesmi egy atomerőmű ese­tében végzetes lehet, gondol­junk csak a csernobili robba­násra. Nem félek, inkább úgy fogalmaznék, hogy tartok az atomenergiától, és egészen biztos, hogy nem örülnék, ha itt a városban vagy a közvetlen közelünkben akarnának ilyen erőművet létesíteni. Ha Mohi környékén élnék, minden bi­zonnyal csatlakoznék azokhoz, akik tiltakoznak ellene. Szimko Mihály, a Királyhelmeci Városi Hivatal tisztviselője: _ ^ Ha az ember atom- W w energiáról meg atom­erőművekről hall, akaratlanul is Csernobilra gondol. Az újsá­gokban, a tévében egyébről sem hallani, mint a tizenkét évvel ezelőtti atomrobbanás következményeiről, a rákos megbetegedések egyre gyako­ribb előfordulásáról. Azt mondják, ez az egész 2005 kö­rül tetőzik majd, tehát nem csoda, ha az ember idegenke­dik attól, hogy egy újabb atom­erőmű létesüljön. A kivitele­zők azzal érvelnek, hogy a mo­hi erőmű biztonsági szempont­ból tökéletes. Nem tudom el­dönteni, higgyem-e, vagy ne. Megmondom őszintén, nem bízom már az ilyen kijelenté­sekben. Mint laikus érdemben természetesen nem szólhatok hozzá a kérdéshez, de nem va­gyok nyugodt. Remélem, hogy a szlovák szakemberek eléggé felkészültek, és tisztességesen végig is csinálják ezt az egé­szet, ha már belekezdtek. Lovas Tibor, mérnök: a Ha az ember mérnök, ak- ” kor némiképp technokrata is, tehát elmondhatom, hogy egy cseppet sem félek. Egy sor országban évek óta működnek atomerőművek, teljesen biz­tonságosan. Mindez a minősé­gi kivitelezés és a technológiai fegyelem kérdése. A csernobili és korábban a Long Ireland-i balesetek után egyértelműen bebizonyosodott, hogy súlyos emberi mulasztás történt, ez vezetett a katasztrófához. Ha hagyták volna, hogy a számító­gépek irányítsák az erőművet, akkor nem történhetett volna Egyértelműen bebizonyoso­dott, hogy ez hiba volt. Egy ilyen erőművet be kell indíta­ni, hagyni húsz évig, hadd menjen, aztán pedig leállítani. A mérnökök újabb generáció­ja tanult ezekből a balesetek­ből, és kizártnak tartom, hogy ilyesmi még egyszer előfor­duljon. Hogy veszélyes? A szá­zad elején minden automobil előtt egy piros zászlót lobog­tató embernek kellett futnia, annyira veszélyesnek tartot­ták ezeket az új járműveket. Kovács László, technikus: Az atomenergia előállítá sa a művileg létrehozott folya­mmát, amit ha elindítottak, már csak szabályozni kell. Azt mondják, tiszta energia. Sze­rintem egyáltalán nem az, hi­szen az atomhulladék komoly gondokat jelent. Nem is az erő­művektől meg a balesetektől félek, hanem a következmé­nyektől, hiszen olyan anyag marad fenn, amely évszázado­kig szennyez. Meg kell oldani az atomhulladék tárolását, és ez nyeli a pénzt. Bennünket ez már nem érint, de mi lesz a kö­vetkező generációkkal? Olvasói levél Oktalan cirkusz Mély felháborodással figyel­tük környezetemmel azt az oktalan cirkuszt, amelyet a ki­sebbségi politikusaink - ön­magukhoz méltatlanul, a ka­ján Slota-Slobodníkok örömé­re egymással műveltek! A kár- hozatos időhúzással a kiáb­rándult választók Gyimesiék felé orientálódhatnak. Pedig a választási teendők mellett rengeteg fenyegető tény igényli a közös összefogást, így az „anyaországiak” hatha­tós aktivitásával az összes nemzetközi korifeusnál meg kell verni a dobokat a draszti­kus asszimilációs kísérletek meghiúsítására. Még szeren­cse, hogy többük napirenden tartja a magyar nyelvtörvény realizálásának halogatását, az abszurd idióta ötletet, hogy a középiskolákban az alaptár­gyakat szlovák nyelven kezd­jék tanítani! Itt aztán mellék­letben kellene összefoglalni azt a rengeteg sérelmet, jog­fosztást, amelyet a nekivadult nemzetiek minden vonalon produkálnak, amelyről renge­teg anyagot gyűjtöttem össze. Az idáig bevált vörös posztó témák mellé egyre újabbakat variálnak. Elég egy egyszerű szülői tiltakozás az alapiskolá­nál, hogy félreverjék a haran­got, majdhogynem mozgósí­tást kezdenének, az esztergo­mi hídépítés már az annektá- lás vízióját lángolja Liptó egy­szerű polgára felé az SZTV egyoldalúan hosszasan vetí­tett műsorában. Rettegnek, íme egy egyenes, becsületes, dolgos embertől (unikum, nem lop, nem csal, nem hunyászkodik meg, hát mindenáron el kell intézni). Kramplová, Slobodník össze­utazták már az összes konti­nenst, dicsőítve kiváló parla­mentünket. A hatalom a magyar kártya újbóli felmelegítésével deformálja a társadalom felfűtött légkörét, rongálva a szlovák- magyar viszonyt itt­hon és külföldön. Nehéz hely­zetbe hozza az értelmesen megegyezni szándékozókat a Matica-Slota-Slobodník-félék sovinizmusa, magyargyűlöle­te. A fő feladat: az itteni ki­sebbségi politikusoknak hala­déktalanul és önzetlenül ösz- szefogni a célért itthon és kül­földön, az anyaországi politi­kusok segítségével megterem­teni a kisebbségi törvényt, meghiúsítani a tantárgyak szlovák nyelvű tanítását a ma­gyar iskolákban és eredmé­nyesen megszervezni magyar szempontból a választásokat. Ehhez kéri Isten segítségét egy igen vén ember! Üdvözlet­tel Id. Kovács Árpád, Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents