Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-17 / 24. szám
12 1998. június 17. Kultúra Heti kultúra Fesztiváljelző A győri táncfesztivál győztesei Győr városa az idén először több napos táncfesztivált rendezett. A hazai társulatok mellett a több éve Franciaországban dolgozó Frenák Pál együttese is fellépett a rendezvényen. A fesztivál utolsó napján díjakat osztottak. Bozsik Yvette az Emi című táncfilmjével nyert. Ladányi Andrea, a Győri Balett egykori táncosa, Markó Iván Bolerójának felejthetetlen Vágya, aki az elmúlt évek során nemcsak Helsinkiben, hanem Amerikában is fellépett, az európai rangú finn táncos-koreográfus, Yorma Uotinnen Kék balerinájával nyert. Dömötör Ede felvételei A három tenor leghíresebbike. Népszerűsége a popsztárokéval vetekszik. Pavarotti, a magánember Egy kassai bábkészítő saját marionett-bábjával lepte meg a mestert, aki szerint csak egy baj van az ajándékkal: nincs hangja. (A szerző felvétele) Juhász Katalin _____________ A hazai lapok tele voltak bombasztikus jelzőkkel, politika is keveredett kultúrával, sőt maga a Jóisten is meg lett említve, hogy tudniillik: „Pavarotti hangja előcsalogatta a napot. Úgy látszik, az égiek megkönyörültek az esőköpenyes tömegen.” Szó ami szó, a kassaiak egy rövid időre Európában érezhették magukat, hisz élőben láthattak- hallhattak valakit, aki, hála a tévé mitizáló képességének, megfoghatatlan és elérhetetlenül távoli volt. Azok, akiket Pavarotti, az ember érdekelt, megpróbáltak bejutni a koncertet megelőző sajtótájékoztatóra. Ez körülbelül ötven újságírónak sikerült, a többieknek a nagy tenor marad, ami volt, élőlény és fogalom. Luciano Pavarotti a három tenor leghíresebbike, népszerűsége a popsztárokéval vetekszik. Megkockáztatom a hasonlatot: ő az opera Michael Jacksonja. VezeSokan vádolják az operaműfaj deg- radálásával, kom- mercializálásával. tékneve lassan már amolyan márkanévnek tekinthető, művészetét és hangi adottságait mindenki elismeri, sokan vádolják viszont az operaműfaj degradá- lásával, kommercializálásával. Ha már itt tartunk, meg kell említeni, hogy a nagy tenor szívesen mutatkozik popsztárok társaságában, sőt nem átall közös lemezeket is készíteni velük. Az azonban vitathatatlan tény, hogy egy olyan réteggel ismertette meg az operát, akik nélküle nemigen dúdolnák a villamoson a Rigoletto nagyáriáját. Az én szívembe egy két évvel ezelőtti nyilatkozatával lopta be magát, amikor is arra a kérdésre válaszolt, hogy vajon miért éppen ő a világ legnépszerűbb tenorja, hiszen akad még néhány hasonló képességű énekes. ,Azért, mert nagydarab vagyok, és szakállas. így nehéz engem nem észrevenni, elfelejteni vagy összekeverni valaki mással.” A maestro jó humorú, frappáns és gyakorlott nyilatkozó, erről meggyőződhettünk a sajtótájékoztatón. Nincs az a buta kérdés, ami meglepné, vagy kihozná a sodrából. Az Auto-Moto ki tudja, honnan odacseppent zsurnalisztájának például szolgálatkészen felsorolta kedvenc autómárkáit, és ecsetelte az autóvezetés pihentető voltát. Egy másik zeneértő kollégának kedvenc receptjét diktálta le, ha már ez érdekelte az illetőt. Akadtak azonban témába vágó kérdések is, például hogy mit szabad, és mit nem szabad egy énekesnek.- Ez mindenkinél más. Sok kollégám például nem érzékeny az időjárás változásaira, én igen. Ezért nem sétálhatok bármikor a friss levegőn, mert a hideg árt a hangszálaimnak. Érzékeny vagyok a szélre is, ez a mostani időjárás sem igazán kedvez nekem. Vannak olyan technikai fogások, melyeket rendszeresen gyakorolni kell. Én is naponta skálázom, mint bárki más. Ezenkívül „lelkileg” is sokat gyakorolok, odabent állandóan zenével foglalkozom. Megtudtuk azt is, hogyan állítja össze a maestro egy-egy koncert repertoárját. Azokon a helyeken, ahol először lép fel, igyekszik ismert és népszerű, de emellett igényes áriákat választani, főleg Verdi, Puccini és Donizetti operáiból. Egy-két kedvenc minden koncerten elhangzik, ilyen például a Granada, a La donna e mobile vagy az O sole mio, ez utóbbi általában ráadásként. A kevésbé ismert dolgok csak azokban a városokban hangzanak el, ahol Pavarotti már visszajáró vendégnek számít. Állítása szerint a sok év színpadi remeklés ellenére is izgulós típus.- Már a koncert reggelén elkezdődik. Felébredek, és első gondolatom az, hogy este énekelnem kell. Én állítottam a mércét saját magamnak, és bizony nehéz minden alkalommal megfelelni a saját és a hallgatók elvárásainak. A közönség mindenütt felejtheteden élményt vár, és nem szabad csalódnia, főleg ott, ahol először lépek fel. Ez jár az eszemben egész nap, legtöbbször étvágyam sincs... A zenén kívül azért más is érdekli, néhány éve például megalapította a War Child nevű jótékony szervezetet, amely a háborús övezetekben élő gyerekeken hivatott segíteni. Segélykoncertek, popelőadások és operaénekesek egy színpadon, műholdas közvetítések és egy világsláger, a Miss Sarajevo, az U2-s Bonóval közösen. Sejtettem, hogy a maestro szívesen beszélne erről, és a sejtésem beigazolódott. Gondolta volna, hogy a War Child projektnek ekkora sikere lesz világszerte?- Örülök, hogy rákérdezett erre. Már a boszniai háború idején éreztem, hogy tennem kell valamit azokért az ártatían gyermekekért, akik a történelem kiszá- míthataüansága folytán veszélybe kerültek, és a különböző államérdekek mellett mindenki elfeledkezett róluk. Helyi akcióként indult a dolog, egy kollégiumot akartunk felépíteni a befolyt pénzből. Aztán egyre többen bekapcsolódtak, és jelenleg már ott tartunk, hogy a többi kontinensen is elindítjuk a gyűjtést. Júniusban lesz egy nagyszabású segélykoncert, amelyen egy líbiai gyermekfalu létrehozására gyűjtünk pénzt. Engem sosem érdekelt a politika, csak az emberek érdekeltek, akiktől szeretetet kapok, és akiknek szeretetet adok cserébe. Pavarotti persze nemcsak emiatt népszerű a gyerekek körében, íme egy példa, amelyet szintén a kassai sajtótájékoztatón említett arra a kérdésre válaszolva, hogy miért működik együtt popsztárokkal.- Véleményem szerint semmi rossz nincs ebben, hiszen különbözőek vagyunk: van, aki a popzenét szereti, más a komolyzenét. Én mindkettőben látok értékeket, persze különbözőeket. Csak az emberek érdekeltek, akiktől szeretetet kapok, és akiknek szeretetet adok cserébe. Két éve gyakran adta a tévé a Zuccheróval közösen felvett Miserere című dalomat, méghozzá épp a könnyűzenei csatornákon volt a legnépszerűbb. Azon a nyáron egy tengerparti üdülőhelyen nyaraltam Modena környékén, és reggelente eljártam bevásárolni a piacra. Azt vettem észre, hogy tízévesforma gyerekek integernek nekem az utcán. Először nem értettem a dolgot, hiszen ők még nem ismerhetnek! Aztán elárulták, melyik adón látták a Miserere videoklipjét! Csernyus Lőrinc, Siklósi József és Túri Attila, a budapesti Triskell Épülettervező Kft. építészei Királyhelmecen is bemutatkoztak. Mind a hárman az emberközeli építészet elszánt hívei Zsebik Ildikó Csernyus Lőrinc, Siklósi József, Túri Attila a budapesti Triskell Épülettervező Kft. építészei. A munkáikról készült fotókra pillantva azonnal kiderül róluk, hogy elkötelezett Makovecz- tanítványok. A közelmúltban Királyhelmecen is bemutatkoztak. Velük beszélgettem a mesterről, házaikról, az építészetről. Hogyan kerültek kapcsolatba napjaink legismertebb építészével, Makovecz Imrével? S. J.: Egyetemisták voltunk, amikor először találkoztunk vele. Beszédbe elegyedvén többek között az is szóba került, hogy nem szeretjük, meg kevésnek is tartjuk mindazt, amit az egyetemen tanulunk. Segítségképpen kitalált számunkra egy nyári tábort, ahol nem elméleti oktatás folyt. Makovecz sem állt a figyelem középpontjában. Miután ez idő tájt - jobb híján - a pilisi parkerdőben dolgozott, helyet, szerszámokat és építési anyagokat biztosított terveink, vágyaink saját kezű megvalósításához. Ha kellett, tanácsokat adott, ám a döntést mindig reánk bízta. Anélkül, hogy észrevettük volna, megtanított bennünket saját elképzelésünk mellett érvelni, bírálatot mondani mások munkájáról, együttmunkálkodni. Ezek a hetek többet jelentettek, mint az egyetemi szemeszterek. Tanulmányainkat befejezvén Makovecz felajánlotta, hozzunk létre egy saját építészirodát, ő meg ellát minket munkával. Azóta (1985 óta) folyamatosan együttműködünk vele. Legemlékezetesebb munkánk a sevillai magyar pavilon volt, amelynek kivitelezését mi vezettük. Igazi meghatározó élmény, hisz ritkán adódik alkalom arra, hogy ünnepi környezetben egy kiemelt munkán dolgozhassunk. Mit jelent az Önök számára az organikus építészet? Cs. L.: Elsősorban azt, hogy adott helyen, adott emberek számára olyan épületek jöjjenek létre, amelyek a hely szelleméből táplálkoznak, és a benne élőkkel együtt egy közös történetet alkotnak. Fontos még, hogy szépek legyenek, és az adott környéken fellelhető anyagok felhasználásával készüljenek, miközben az előző építészeti korok jegyei is visszaköszönnek bennük. Mit építenek legszívesebben? T. A.: Bármit, nem szoktunk egyetlen munkát sem elutasítani. Emeltünk már állatkórházat, iskolát, szabadtéri színpadot, átalakítottunk laktanyát, családi és művelődési házat. Bár Budapesten van a székhelyünk, fővárosiaktól nem kapunk megbízásokat. Egyébként egy középület kivételével Makovecznek sincsenek Budapesten, sőt a magyarországi nagyvárosokban sem épületei. Amit mi képviselünk, valószínűleg közelebb áll a vidékhez, sokkal emberközelibb. A pénzuralmi rendszerbe nem illünk bele. Mennyibe kerülnek ezek az épületek? T. A.: Az emberekben él még a tévhit: ami szép, csak drága lehet. A mi házaink pontosan annyiba kerülnek, mint másokéi. Egyszerű építési anyagokkal dolgozunk, és kézművesmunkát alkalmazunk. Ez utóbbi Közép-Európá- ban ma még viszonylag olcsó. Kapnak-e határon túlról érkező megrendeléseket? S. J.: Én meglehetősen sokat dolgozom Szlovákiában. Dunaszer- dahelyen már három komolyabb épületünk elkészült, Ipolyság környékén főleg a „garázs formájú ravatalozók” átalakításával foglalkozunk, de terveztem már több apróságot is. Önök szerint létezik tipikusan magyar építészet? Cs. L.: Térségünknek inkább építészeti specifikumai vannak, a magyar építészeti jellegzetesség alaprajzi rendszereket, utcaképeket, beépítési variációkat, hangulatokat jelent. Van viszont magyar organikus építészet, ezt a világ is számon tartja. Ismérvei egyrészt az adott pillérről vezetett ferde támaszok, amelyek térbelileg támasztják alá a tetőt, másrészt olyan újszerű térbeli megoldások, amelyek előrelépést jelentenek az építészetben.
