Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-10 / 23. szám
16 1998. június 10. Sport Ezernél alig több fizető néző előtt vergődte végig utolsó hazai mérkőzését a DAC labdarúgócsapata az élvonalban Balszerencsét hozott a tizenhármas Levonulóban a DAC-legénység a Mars Szuperliga csallóközi színpadáról. Vajon hány év múlva és kik vezérlik vissza a sárga-kékeket az első osztályú focibajnokságba? J. Mészáros Károly Jóakaróim előre figyelmeztet- tek:„Szőrmentében bánj a dolgokkal! Ne áskálódj! Maradj a felszínen! Kényesebb a DAC- hajó (elsüllyedése, mint azt gondolnád...” És elérkezett május huszonnegyediké, a duna- szerdahelyi sárga-kékek utolsó hazai bajnokija a labdarúgó Mars Szuperligában. Szomorú nap ez a Csallóköz szívében, mégsem tódulnak tömegek a stadionba, mint mikor szerettük temetésére mennek. Pedig amit most elveszít(ett) a dél-szlovákiai szurkoló, az becses kincs, s ma csillog utoljára. Igaz, már kicsit megkopott, sok a folt rajta, csodáiéi elpártoltak tőle. De még maradtak is... Ezernél valamivel többen váltanak jegyet a DAC hazai búcsújának kilencven percére. Kik ők? Mi késztette őket arra, hogy még egyszer, utoljára megnézzék kedvenc csapatukat az élvonalban? Találomra szólítgatom meg az érkezőket. Senki sem visszakozik, őszintén mondja, amit gondol, s egyikük sem célozgat a névtelenség lőállásából. Méri Tibor az örök szurkolók egyike: „Én mindig kijövök, sokszor még edzésre is. Nézze, nagyobb csapatok is kiestek már. Akkor is szurkolni kell, ha rosz- szul megy a fiúknak.” Tallósról vanLőrincz Lajos: „Kimondottan azért jöttünk, hogy lássuk a búcsúmeccset. Sok jó játékos játszott a DAC-ban: Pinte, Kuna, Bari, Súkenník, Jancula... Aztán elmentek, és más klubokat erősítettek meg. Helyettük gyengébbek érkeztek, csapatunkat leépítették.” Kosár Vince: „Fájó ez a A klubelnök a tévének kénytelen volt nyilatkozni nap. Hetvenkilenc óta ide járunk, Szikora kezdeti próbálkozásától. Hát ide jutottunk. Nem találok más szavakat.” Kalmár Tibor Galántáról jött két fiával és apósával: „Készültünk már korábban is, de most sikerült. Biztos, hogy egyhamar nem kerülnek vissza, hát miért ne néznénk meg a búcsúmeccset?” Két tini szurkolót is megszólítok. Máhr Tibor: „Hiába van válságban a csapat, mi mindig kijövünk, még a n. ligára is. Borzasztó, ami történt, az lenne a legjobb, ha jövőre rögtön felkerülnénk. De nehéz lesz.” Ivice György: „Szerintem többet nem leszünk szuperligások.” Gódány Károly: „Elég szomorú a kiesés. Mindig járok meccsre. Itt születtem, itt élek, szemközt a stadionnal. Marad a második liga, arra is átjövök majd.” Szabó Mihály Mihály- fáról: „Tizenhárom éve valamennyi hazai meccset láttam. Most elbúcsúzni jöttem, mert az élvonalban egyhamar nem fognak futballozni. Ilyen játékoskerettel és vezetőséggel nem lehetett ott maradni. Amelyik focista valamit ért, azt eladták, helyette meg nem hoztak legalább ugyanolyat.” Gogh Árpád, a Győri ETO-ban vendégjátékos, de még dunaszerdahelyi labdarúgó: „Nehéz volt kiesni, mert ennyi gyenge csapat még nem akadt a mezőnyben. Mások menet közben kilábaltak a hullámvölgyből, a DAC nem.” Bajosabb egy valamirevaló mondatot kihúzni a klub illetékeseiből: a vezetők elfoglaltak, a többiek alkalmazotti köntösbe bújnak. Amúgy kedvesek, csak titkukat megőrzik maguknak. Miért éppen ők mutassanak rá a süllyedő hajó fenekén tátongó lyukakra? Mintha még nem tudna róluk a fél ország. Értem, mindenkinek dolga van üyenkor, nekem akad a lelátón. Bíró Tamás műsorközlő derűt varázsol a leghűségesebb szurkolói szívekbe. „Sajnos, bekövetkezett az, amit még álmunkban sem akartunk elhinni: a DAC tizenhárom évig tartó élvonalbeli szereplése legalább egy esztendőre Kedvenc csapatunk kiesett a Mars Szuperligából. Ez fáj a legjobban. most megszakad. A történtekért volna kit és mit okolni, de én csak közlöm a szomorú valóságot: kedvenc csapatunk kiesett a Mars Szuperligából. Ez fáj a legjobban. Nehéz nyár áll előttünk, de ha összefogunk, akkor jövőre ilyenkor ismét ünnepelhetünk.” Kiábrándító valóság következik a pályán. Előtte alig áll össze a kezdő tizenegy. Megint Liba edző jelölheti ki a csapatot, a Skorpil-szóvivőiérában először. A műsorfüzet szerint huszon- ketten vannak a hazaiak keretében, de a kispadra két ifjúsági korú fiatalembernek kell ülnie. Megállapíthatatlan kór terjed a játékosok körében. A kilencven perc nem sárga-kék örömóda, inkább eperjesi balszerencsetánc, Cséfai kapus bűvészmutatványaival. És két fiatalember, a szünet után beállt Borbély és Mandák felvillanásaival. Ilyenkor felhördül az ehhez szokott lelátó, mert a szurkoló gyorsan felejt, és eszeveszettül lázba jön, ha csapata a kapu torkába tereli a labdát. Végül a vergődés eredménye nulla nulla, és statisztikaböngésző szomszédomnak lett igaza, aki már a meccs előtt döntetlent jósolt: „A DAC idei hazai gólaránya 17:17, és az 5-4-5-ös mérlegből is csak a középső szám lóg ki. Kilencven perc múlva helyreáll az egyensúly.” Hát ezért nem születhetett gól Duna- szerdahelyen. Még egy kíváncsiskodási roham a mérkőzés után. Dusán Liba kötélnek áll, aztán az első kérdés után meghátrál. Eszébe jut, hogy egyszer már túlságosan nyíltan nyilatkozott. Nógatásra folytatja, de nevét nem adja szavaihoz. Nagyon belelát a DAC konyhájába, maradjunk annyiban. És mit szólnak a játékosok? Cséfai Tibor a kapuban mindent megtett, hogy érintetlen maradjon a hálója. Némi szerencsével sikerült neki. „Egyik szemem sír, a másik nevet. Ma igazán nem nehezedett ránk semmilyen nyomás, mindenki megmutathatta, mire képes. Ha frappáns akarnék lenni, azt mondanám, hét pont hiányzott a bennmaradáshoz. Kár lenne azt boncolgatni, ki juttatta ide a csapatot. Ebből valamennyien kivettük a részünket, még én is a mindössze három meccsemmel. Nem marad más hátra, mit felemelni a fejünket, s mindenkinek a maga részét kell hozzátennie ahhoz, hogy jövőre visszakerüljön a DAC az élvonalba. Sokat, nagyon sokat kell tennünk érte!” Németh Krisztián ebben az idényben épült be a csapatba: „Nincs nagy jelentősége ennek a pontnak, de búcsúzásként többet ér, mint a vereség. Talán szurkolóink hangulatán is javít. Legtöbbször egy góllal kaptunk ki, de általában annak van szerencséje, aki jobban akar.” Borbély Balázs a második félidőben kapott játéklehetőséget. A fiatal amadékarcsai futballista a jövőt villantotta fel a dunaszerdahelyi pályán: „Hogy mi hiányzott a bennmaradáshoz? Talán az önbizalom, a vállalkozó kedv, nem mertünk támadni, nem rúgtunk kapura. Úgy nehéz gólt szerezni. Szinte alig volt helyzetünk. A kiesés számomra nagyobb lehetőséget nyithat a csapatba kerülésre.” Ladislav Skorpil humorából már a Csallóközben is összegyűlt egy kötetre való. Ilyen helyzetben azonban még nem volt az exedző és szóvivő. Nem is viccelődik: ,Amikor öt évvel ezelőtt edzősködtem Dunaszerdahe- lyen, akkor a DAC még a szlovák futball élmezőnyébe tartozott, de azóta állandóan gyengült a játékoskeret, s az előző bajnokságban is csak az utolsó pillanatban menekült meg a kieséstől. Amikor a labdarúgók eladásából származó bevétel nem arra szolgál, hogy új szerzeményeket vásároljanak belőle, hanem a klub életének fenntartására, akkor törvényszerű a csapat meggyengülése. Tavasszal hétszer egy góllal vesztett a csapat. Hányszor végződhetett volna fordítva is? Június végéig szól a szerződésem. Elmehettem volna már korábban is, de nem akartam megfutamodni. Valószínűleg visszatérek Hradecbe.” És hova távoznak a játékosok? Tizenkettőnek lejár a szerződése. Valóban kő kövön nem marad Dunaszerdahelyen? Mi lesz a vezetőkkel? Kinek az érdeke kerekedik felül a DAC-ban? Megannyi kérdés, amelyekre még azok sem memek-tudnak választ adni, akik ma tartják a kezükben a klub gyeplőjét. Kuriózumkosár Ha nem nyer, továbbáll? Michael Schumacher német Forma-l-es pilóta, az olasz Ferrari-istálló versenyzője kijelentette: ha ebben az évben nem szerez világbajnoki címet, befejezi mostani csapatánál. Az olaszok azonban hallani sem akarnak erről. Jean Todt istállófőnök szerint Michael a világ legjobbja: „Igaz, csak kilencvenkilencig szól a szerződése, de mi azután is nálunk szeretnénk látni.” Schumacher tavaly egyetlen európaiként, 61,25 millió német márka jövedelemmel bejutott a világ tíz legjobban kereső embere közé. Valódi bevétele azonban elérte a 130 millió márkát. „Ha világbajnok lett volna, akkor még húsz százalékkal több üti a markát”- állítja Schumacher menedzsere. Berger lassú élete Gerhard Berger pihen. Amíg nemrégi vetélytársai szüntelen körforgásban vannak, az osztrák autóversenyző visszavonulása után élvezi a szabadságot. Sportolói pályafutása alatt keresett eleget, ezért érdekes, amit a Forma-1 jelenlegi világáról mond: „A pénz megrontotta az emberi kapcsolatokat. Csak a sikert ismerik el, más nem számít. Az emberi vonatkozásokra senki sem kíváncsi. Villeneuve az egyedüli, de magára maradt személyiség az egész mezőnyben.” És ezt a harmincnyolc esztendős tízszeres Világ Kupa-győztes állítja. Két házasságából származó három lány apja, egy fuvarozó cég társtulajdonosa; gazdag ember, hiszen vagyonát hatvanmillió márkára becsülik. A száguldást más kedvtelés váltotta fel: elkezdett hegyikerékpározni, csak úgy, szabad iramban. A gyors életből már elege van... Tizenegyesdömping Szinte hihetetlen, de megtörtént. Mégpedig Ausztráliában a The Gap és Rocklea csapatai közti labdarúgó-kupamecscsen. Az összecsapás száznyolcvanegy percig tartott, ami önmagában csúcsnak számít. Mivel a rendes játékidőben és a hosszabbításban gól nem esett, következtek a tizenegyesek. Végrehajtóik egymást múlták felül: az edzők már kétszer odaküldték a fehér ponthoz teljes tizenegyüket. Mindenki pontosan célzott, csupán a legutolsó lövő, a Rocklea kapitánya rúgta a labdát a kapus kezébe. így a The Gap nyert 22:21-re, és az újságíróknak volt miről cikkezniük. Erdei beceneve Erdei Zsolt, az ismert magyar világ- és újdonsült Európa- bajnok ökölvívó úgy lett Madár, hogy gyerekkorában a mátraházi edzőtáborban berepült hozzá néhány veréb, rigó, vagy valami hegyvidéken honos madárfaj, a tízéves Zsolt pedig kergette őket egy darabig... a többiek meg vigyorogtak egyet a madárkalandon; az egészből mára csak egy jó becenév maradt. Érdekes ez a név, már csak azért is, mert ilyen vaskos, nehéz cson- tú madár talán soha nem élt a földön, vagy ha volt is, hát évmilliókkal ezelőtt kihalt. Ha külalakra osztogatnák mindig a beceneveket, Erdeinek a medve vagy az oroszlán volna a megfelelő, esetleg az óriáskenguru - mivelhogy az állítólag hatalmasakat üt, vagyis rúg, tehát ütverúgó. A hét fotója, avagy az argentin labdarúgó, Gabriel Batistuta (Fiorentina) sajátos labdabújtató gólöröme CTK-felvétel —— -------------------------------------------------------------------------------.—i \ ;i A törzsszurkolók nem teketóriáztak: kitűzték a kerítésre, amit gon- szí doltak M. Nagy László felvételei M;
