Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-20 / 20. szám
4 1998. május 20. Háttér A kisebbségek részvételét saját ügyeik intézésében semmiféle jogszabály nem rendezi. A miniszter azt tesz, amit akar... Oktatásügyünk - a jog csapdájában Az alkotmány nem zárja ki az anyanyelvű egyetemi oktatás lehetőségét sem Vlado Gloss felvétele Bauer Edit _________________ A kisebbségi oktatásügy gondjai Szlovákiában a politikai korlátokon túl a jogi rendezés hiányosságaira és ellentmondásaira vezethetők vissza. Ez az ellentmondásosság egyrészt a nemzetközi kötelezettségek és alkotmányos jogok, másrészt a törvények és jogszabályok, rendeletek, utasítások közt feszül. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jogi előírások gyakran pontatlanul fogalmaznak, ami eltérő értelmezést tesz lehetővé; megszűnik a jogbiztonság, a jog- gyakorlat a politika kiszolgáltatottjává válik. Az ország alkotmánya a 34. cikkely 2. bekezdésének második mondatában rögzíti a kisebbségek anyanyelvű művelődésének a jogát, a „törvény által megszabott feltételek mellett”. Az alkotmány nem tartalmaz korlátozást sem az oktatás mértékét, sem a szintjeit illetően, tehát nem zárja ki a teljesen vagy részben anyanyelvű egyetemi oktatás lehetőségét sem. Az alap- és középiskolák rendszerére vonatkozó hatályos, 29/1984-es számú törvény 3. paragrafusa 1. bekezdésének második mondatában a következőképpen határozza meg a jog hozzáférhetőségének feltételeit: ,A cseh, magyar, német, lengyel és ukrán (ruszin) nemzetiségű polgároknak nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelő mértékben biztosított az anyanyelvükön való oktatás joga.” Az első pillantásra liberális és demokratikus rendelkezés azonban többszörösen is viszonylagos volta miatt rendkívül bizonytalan, formálissá degradált jogot takar. Ajogrendszerben ugyanis nemcsak a nemzeti fejlődés fogalmának és kritériumainak a meghatározása hiányzik, de nem létezik olyan jogszabály sem, amely arról rendelkezne, ki és milyen körülmények közt fogalmazhatja meg és képviselheti legitim módon a nemzeti kisebbségek jogos érdekeit, melyeket a törvény gyakorlatilag föltételez és elismer. A törvényből és a végrehajtó rendelkezésekből ugyancsak hiányzik annak a meghatározása, kinek a hatáskörébe tartozik annak eldöntése, milyen a „megfelelő mérték”, amelyben az anyanyelvű oktatás és nemzeti fejlődés érdekeit szolgálja, tehát gyakorlatilag magát az alkotmányos jog hozzáférhetőségének mértékét. Sajátos helyzet alakult ki. A legmagasabb szintű intézményt, amelynek hatáskörébe tartozik végleges döntést hozni, milyen feltételek közt és milyen mértékben gyakorolható a kisebbségek anyanyelvű oktatáshoz való alkotmányos joga (adott esetben a Szlovák Nemzeti Pártot képviselő oktatási miniszter), a hatályos jogszabályok arra sem kötelezik, hogy az érintett szülők vagy a pedagógusok képviselőivel bármilyen kérdésben is konzultáljon, vagy véleményüket kikérje. A kisebbségek részvételét saját ügyeik intézésében semmiféle jogszabály nem rendezi. A miniszter ugyan felelősséggel tartozik a parlamentnek, gyakorlatilag azonban a kormánykoalíciós pártok képviselőinek támogatásával bármilyen intézkedést jóvá tud hagyatni a kormányprogram azon prioritásaira hivatkozva, amelyek a nemzetállam kiépítésére és megerősítésére vonatkoznak. A miniszter tevékenységéért ezen túl felelősséggel tartozik saját pártjának, adott esetben a nacionalista SZNP- nek. A kisebbségi oktatás irányítása szempontjából rendkívüli jelentőségűek a kormányhatározatok (56/97, 845/95, 768/95 és a 459/95). Ezek alapján az oktatási minisztérium államtitkára 10/97-154 szám alatt utasítást adott a járási elöljáróknak: figyelmezteti őket azokra az intézkedésekre, amelyek a felsorolt kormány- határozatokból következnek, és elrendeli ezek pontosítását és megvalósítását. Ilyen utasításokat tartalmaz: „4/ ... a magyar tanítási nyelvű iskolákban a szlovák nyelv oktatását kizárólag megfelelő képesítésű szlovák nemzetiségű pedagógusok tanítsák. 5/ Olyan intézkedéseket foganatosítani, hogy a más tanítási nyelvű nemzetiségi iskolákban a szlovák nyelvet, földrajzot és történelmet csak olyan szlovák nemzetiségű pedagógusok tanítsák, akik tökéletesen beszélik a szlovák nyelvet.” Az utasítások olyan kormányhatározatokon alapulnak, amelyek nem nyilvánosak. A szülők és pedagógusok nyílt és felháborodott tiltakozása után a miniszter az államtitkárnak csak a levél stílusát és a helyesírási hibákat tartotta szükségesnek felróni. A javított” levél, amelyet a járási hivatalok elöljárói ugyancsak megkaptak, a 4. pontban finomabb megfogalmazást tartalmazott: a „kizárólag”-ot az államtitkár „mindenekelőtt”-re változtatta, és a közszolgálati médiumokban biztosította a magyar nemzetiségű pedagógusokat (akiknek mellesleg ugyanolyan diplomájuk van, mint szlovák kollégádnak), nem fogja őket akadályozni, hogy hivatásukat Észak-Szlovákiában, Kiszucán vagy Árvában gyakorolják... Az elmúlt évek gyakorlata egyértelműen bizonyította, hogy a törvényes szabályozás ilyen joghézagai mellett bármiféle intézkedés, melyet a kormány határozatai alapján hoznak, összhangban van a törvény adta meghatározással: „nemzeti fejlődés érdekeinek megfelelő mértékben”, és így nem is kerül összeütközésbe az érvényes és hatályos jogi szabályozással. A kör azzal zárul, hogy az iskolák igazgatói, tanítói a járási elöljárók, állami alkalmazottak nemcsak az alkotmányt, a törvényeket kötelesek megtartani, hanem a kormányhatározatokat is. Az utasítások számonkérése a Munkatörvénykönyv rendelkezéseinek van alárendelve. A szankciók a gazdasági jellegű- ektől (levonások) egészen a felmondásig a pedagógusok feltétlen engedelmességét hivatottak biztosítani, az egész közösségben a félelem légkörét keltik. Az Alkotmány 33. cikkelye, amely szerint „Bármelyik nemzetiségi kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozás senkinek sem lehet hátrányára”, ebben a vonatkozásban olyan kívánalomnak tűnik, amelyet mintha más égtájról, más korszakból vettek volna kölcsön... A Szlovák Nemzeti Párt képviselői 1998. április 20-án törvénymódosító javaslatot nyújtottak be, amely a törvény ominózus 3. §-át újrafogalmazza, miszerint „az oktatás nyelve a szlovák, de a kisebbségekhez és az etnikai csoportokhoz tartozóknak joguk van az anyanyelvű művelődésre érdekeiknek megfelelően olyan iskolák vagy osztályok alapításával, melyek: a/ az ő nyelvükön oktatnak, de a szlovák nyelvet és irodalmat, történelmet, földrajzot vagy geográfiát kötelezően szlovák nyelven oktatják, b/ a tanterv által meghatározott mértékben (...) némely tantárgyat az ő nyelvükön, némelyeket államnyelven oktatnak, de az a/ bekezdésben fölsorolt tantárgyakat, amennyiben a tanterv része, államnyelven oktatják, c/ az ő nyelvüket oktatják. Az oktatás nyelve a vizsgáztatás nyelve is.” Nem kétséges, hogy a választási harc egyik nagy aduja került az asztalra. A kormány a javaslatot elutasította, alkotmány- ellenesnek minősítve. Csakhogy akkor még messze voltak a választások... Mindenki számára világos, mi a javaslat célja... Közeledik a tanév vége, ám az anyanyelvű oktatás „témájában” várhatóan nem lesz nyári szünet Somogyi Tibor felvétele A nacionalisták a választási időszak egyik nagy témáját akarják betetőzni. Vonal alatt Nemzeti kormány a kapuban BOTLIK JÓZSEF_______________ Talán megtörik az egyik turáni átok, miszerint a magyarságot az elmúlt ezerszáz esztendőben széthúzás tartotta össze. Az elmúlt négy évben alaposan meggyötört, becsapott polgárok összefogást sürgettek és várnak továbbra is a választások május 24-i második fordulóján. Ezek az elvárások a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezényletével várhatóan teljesülnek. Az ellenzéki jobboldali erők végre a hatalom közelébejutottak, és remélhetőleg leváltják az eddig regnáló szoeiálliberális kormányt, amelynek ténykedéséből elsősorban a szociális érzékenység, a társadalom és az emberek bajaira való odafigyelés hiányzott. Tanulságok levonása nélkül röviden vegyük számba a választások eredményeit s a további esélyeket. Az MSZP elnöksége arról beszél, hogy egyértelműen megnyerték az első fordulót, és nem érti, miért hangoztatja a Fidesz elnöke a saját pártja győzelmét. Horn Gyula szerint az MSZP- nek csaknem háromszor annyi egyéni képviselője van az első helyen, mint a Fidesznek. Abban bízik, hogy a szocialisták továbbra is többségben maradnak a parlamentben, és folytatják az önmaguk által sikeresnek, stabilnak és kiszámítottnak minősített kormányzást. Kétségtelen, hogy koalíciós partnerük, az SZDSZ súlyos vereséget szenvedett a választásokon, korábbi szavazatainak több mint a felét elvesztette. Érthető, hogy nem marad más partner számukra, mint az MSZP, amellyel a második fordulóban minden bizonnyal együttműködnek. Bár mindkét párt a jelenlegi koalíció fennmaradásában bízik, ez csak akkor jöhetne szóba, ha együttesen abszolút többséget szereznének. A Fidesz további taktikájában is az ellenzéki együttműködésre épít. Ezt mutatja, hogy egyoldalúan visszalépteti jelöltjeit azokon a helyeken, ahol más ellenzéki párt egyéni jelöltje az esélyesebb. A párt tartja magát eredeti megállapodásához, és nem köt új választási szövetséget az MDF- fel, illetve a kisgazdákkal. Torgyán József azt hangoztatja, hogy az FKGP csak a Fidesszel tud közösen kormányt alakítani. Figyelemre méltó, hogy az új parlamenti párt, Csurka István MIÉP-je is együttműködést ajánlott fel. A május 10-i első fordulóban tehát egy valódi lehetőség teremtődött meg az ellenzéki összefogással, amely erőteljesen cáfolja a szoeiálliberális koalíció állításait, hogy helyettük nincs más, nincs alternatíva. A kormány leváltása egyébként könnyebb és biztosabb lenne, ha a jobboldalon az érthetetlen szakadásokkal és kiválásokkal létrejött törpeA Fidesz - Magyar Polgári Párt taktikájában az ellenzéki együttműködésre épít. pártok és új tömörülések nem indultak volna a választásokon. Közel háromszázezer szavazatot vittek el, amely csaknem annyi, mint az első forduló után a szavazatkülönbség az MSZP és a Fidesz között az előbbi javára. Érdekes jelenség a Magyar Igazság és Élet Pártjának parlamentbe kerülése, amely egyébként nem olyan értelemben szélsőséges párt, amint azt a szoeiálliberális sajtó hangoztatja és sulykolja a közvéleménybe. A nemzeti radikalizmust képviseli. Sokak véleménye szerint, ha az elmúlt négy esztendőben a magyar parlamentben ott lett volna egy hasonló nemzeti jellegű párt, szükségképpen akadályokat vetett volna a kormánykoalíció korrupciójának, fékezte volna a közbiztonság katasztrofális romlását, s erőteljesebb képviseletet kaphattak volna a magyar érdekek az euroaüanti tárgyalásokon.
