Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-05-13 / 19. szám

4 1998. május 13. Háttér A fél évszázada alakult Izrael Állam polgárai jobban félnek az állam és az egyház konfliktusának éleződésétől, mint az araboktól Békesség - sorozatos háborúk között Az ötvenedik évfordulón az ágyúcsőre tűzött izraeli lobogó közeléből egy rovart próbál elűzni ez a kisfiú. Az újabb háború veszélyét a palesztinokkal kötendő mielőbbi kompromisszum háríthatná el. CTK/AP-felvétel Medgyesi Csilla ____________ „Nem jókedvet érzek, csak mély­séges aggodalmat” - mondta David Ben-Gurion ötven évvel ezelőtt, mikor kikiáltotta Izrael Államot. Nem a levegőbe be­szélt, hiszen az arab szomszédok már a következő napon megtá­madták az országot. Izrael túlél­te a támadásokat, túlélte az első fél évszázadot, de közben olyan gyökeresen átalakult, hogy az alapító atyák már rá sem ismernének. Egészen más kihívá­sokkal lép át törté­nelmének következő ötven évébe, mint amilyenekkel szüle­tésekor találkozott. Az a 37 ember, aki 1948. május 14-én aláírta a függetlensé­gi nyilatkozatot, szocialista egyenlősdivel kevert nyugati tí­pusú demokráciát, olyan világi államot képzelt el, amelyben tiszteletben tartják ugyan a val­lást, de a rabbik csupán az étke­zési szabályok megtartását fel­ügyelik, a házasságkötéseket és temetéseket intézik. Azt tervez­ték, hogy az ország minden állam­polgárának - az araboknak is - azonos társadalmi és politikai jo­gokat biztosítanak majd. A tét akkor az volt, sikerül-e megvédeniük magukat s bizton­ságos otthont teremteni a vilá­gon szétszóródott, üldözött zsi­dóságnak. E célkitűzés megvaló­sult. Izrael ötven év alatt befoga­dott több mint kétmillió - Euró­pából, a Közel-Keletről, Ameri­kából és Afrikából érkezett - zsi­dót, köztük a holocaust negyed- mülió túlélőjét. Közben pedig a térség egyik vezető hatalmává nőtte ki magát, virágzó gazda­sággal, nukleáris potenciállal, erős hadiiparral és öt háborúban edződött hadsereggel. Azt persze ennek el­lenére sem lehet állí­tani, hogy bizton­ságban van. Bár 1979-ben békét kö­tött Egyiptommal, és 1994-ben Jordá­niával, ezt legföljebb „hidegbékének” le­het nevezni. A pa­lesztinokkal 1993- ban született meg Oslóban az ideiglenes megállapodás a gázai övezet és Ciszjordánia városai­nak átadásáról, a szélsőséges isz­lám terroristák mégis időről idő­re elkövetnek öngyilkos merény­leteket Jeruzsálemben és Tel- Avivban. Zsidó civilek tucatjait rántják magukkal a halálba, is­mételten figyelmeztetve az izra­elieket: állandóan rettegniük kell. A szomszédok közül Szíriá­val és Libanonnal Izrael papíron hadiállapotban van, Irán válto­zatlanul a zsidó állam elpusztítá­sát, a zsidók tengerbe söprését tekinti célnak, Irak pedig talán még mindig rendelkezik azokkal a rakétákkal, amelyekkel az öbölháború idején óvóhelyre kényszerítette az ország lakóit. Az izraeli társadalmat belülről is komoly ellentétek feszítik. Szemben áll a kisebbségben lé­vő, de hangos és jól szervezett ortodox vallásos zsidóság a szer­vezetlen világi többséggel; a gaz- daságilag-társadalmilag hátrá­nyos helyzetben lévő szefárd (vagyis a közel-keleti országok­ból származó) zsidó az elitet adó, Európából jött askenázival; a középosztálybeli a szegénység csapdájában vergődő újonnan bevándorolttal; a módos válla­lattulajdonos a koldusszegény, de fanatikus telepessel; a hedo­nista Tel-Aviv a bigottan vallásos Jeruzsálemmel. Nagyon komoly dolgokról van szó, különösen a vallásos-világi ellentétet illetően. A világi többség veszélyeztetve érzi magát, különösen azóta, hogy Benjamin Ne­tanjahu az ortodox vallásos pártok fog­lyaként kénytelen kormányozni, a rab- binátus egyre inkább próbál beavatkozni a mindennapokba. Hol azt javasolják, hogy a feleségek legkésőbb éjfélre éljenek haza, hol egy újabb közutat akarnak lezáratni szabhat idejére. Az ultraorto­doxok szerint a férfinak életét a Tóra tanulmányozásának kell szentelnie - az Economist brit hetilap szerint a férfiak több mint fele emiatt nem is dolgozik. Családjuk annál népesebb - nem ritka a 9-10 gyerek -, így aztán szociális okokból a helyi adók fi­zetése alól is mentesülnek. Mivel szerintük a zsidók államának csak akkor lesz joga a létezésre, ha majd visszatér a Messiás, nem ismerik el legitimnek Izraelt, s egyedül az ő fiaik nem vonulnak be katonának egy olyan ország­ban, ahol még a lányoknak is fel kell húzniuk a mundért. A nem vallásos zsidók parazitáknak te­kintik őket, akik csak követel­nek, de nem adnak cserébe sem­mit. Csoda-e, ha egy felmérés szerint az izraeliek jobban félnek az állam és az egyház közötti konfliktus éleződésétől, mint az araboktól? Súlyos identitásvál­ságot okoz már az is, mi valójában Izrael; zsidó állam vagy de­mokrácia - mert a kettő együtt nem megy. Izrael minden ötödik lakosa ugyan­is arab, s hogyan le­hetne egyenlő jogú polgár egy arab - a magát egyértelműen zsidónak valló államban? Izraelnek a közeljövőben túl kell lépnie önmagán ahhoz, hogy megoldhassa az előtte tornyosu­ló legnagyobb és legveszélye­sebb problémát: végső kiegye­zésre jusson a palesztinokkal. Bár sokuk számára a bibliai Izra­el minden négyzetcentimétere Isten akaratából a zsidóké, kompromisszumok nélkül soha nem lesz övék a béke. Biztató, hogy a többségük kész áldozatot hozni a nyugodt jövőért. Otven év eseménykrónikája 1948. május 14.: David Ben- Gurion kikiáltja Izrael Államot. 1948. május 15.: Öt arab or­szág megtámadja Izraelt. 1949: Izrael fegyverszünetet köt Egyiptommal, Jordániával, Szíriával és Libanonnal, noha a háború folytatódik. 1950 október: Az izraeli csapa­tok bevonulnak a Gáza-övezet- be és a Sínai-félszigetre, de ha­marosan kivonják az egysége­ket. 1967. június 5.: Izrael „hatna­pos háborújának” kezdete Egyiptom és Szíria ellen. A zsi­dó csapatok elfoglalják a Sínai- félszigetet, Ciszjordániát, Gázát és a Golán-fennsíkot. 1970: Izrael és Egyiptom az Egyesült Államok közvetítésé­vel tűzszünetet köt. 1972. szeptember: Palesztin fegyveresek megölnek 11 izrae­li sportolót a müncheni olimpi­án. A gyilkosságot a zsidó állam gerillavezetők egész során to­rolja meg. 1973. október 6.: Egyiptom és Szíria összehangolt támadást indít Izrael ellen a Szuezi-csa- tománál, valamint a Golán- fennsíkon. A kezdeti sikerek után az izraeliek visszaszorítják az arab erőket az 1967-es tűz­szünet! vonalak mögé. 1977: Menahem Begin jobbol­dali Likud pártja nyeri a válasz­tásokat. 1977 november: Szadat egyip­tomi elnök történelmi látoga­tása Izraelben. 1978 március: az izraeliek be­hatolnak Dél-Libanonba a pa­lesztinokkal folytatott harcok során. Izrael kivonul, ENSZ-bé- kefenntartók érkezése. 1979. március 26.: Begin és Szadat az arab tiltakozás elle­nére aláírja az izraeli­egyiptomi békeszerződést. 1982. áprilisa: Izrael átadja Egyiptomnak a Sínai-félszi- getet., 1982 június: Az izraeli hadse­reg ismét behatol Dél-Libanon- ba, hogy elűzze a határ közelé­ből a palesztin fegyvereseket. Izrael később bejelenti hatal­mának kiterjesztését az ún „biz­tonsági zónában”. 1987 december Kitör a palesz­tin felkelés, az intifáda. 1991: Megkezdődik a zsidók bevándorlása a Szovjetunióból, 700 ezren érkeznek. 1991 október: közel-keleti bé­kekonferencia kezdődik Mad­ridban Izrael, Szíria, Libanon és a jordániai palesztinok részvé­telével. 1993. szeptember 13.: Jichak Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat történelmi kézfo­gása Washingtonban. 1994. október 26.: Izrael béke- szerződése Jordániával. 1995. szeptember 28.: Rabin és Arafat ideiglenes megállapo­dása Ciszjordániáról és Gázá­ról. 1995. november 4.: A zsidó szélsőjobboldali Jigal Amir me­rénylete Rabin ellen. Peresz külügyminiszter veszi át a kabi­net vezetését. 1996. május 29.: Benjamin Netanjahu Likudja nyeri a vá­lasztásokat. 1997 január: izraeli kivonulás Hebron nagy részéről. 1997. március: Zsidó lakásépí­tés kezdődik a kelet-jeruzsále- mi Har Homában. A paleszti­nok tiltakoznak, a békefolya­mat befagy. Irán válto­zatlan célja a zsidó ál­lam elpusz­títása. Komoly val­lási-világi ellentétek­ről van szó. Politikusi és pártpreferenciák A 3. oldalon közölt interjúban taglalt adatfelvétel 1997 nyarán zajlott le. Keretében Szlovákia 129 magyarlakta településén 600 felnőtt szlovákiai magyart kérdeztek meg. A reprezentatív értékrendkutatás fő célkitűzése az volt, hogy felmérjék a szlovákiai magyarság általános nemzeti és politikaii értékrendjét, s ennek keretében vizsgálták a politikusi és pártpreferenciákat is. 1. táblázat Pártpreferenciák százalékos megoszlásban 1996 nyarán 1997 nyarán Melyik pártra adná második szavazatát? Együttélés 39,6 38,2 25,7 MKDM 33,3 37,8 39,4 MPP 11,7 14,1 15,2 MNMMJ 1,0 0,9 3,7 valamelyik szlovák párt 3,1 3,6 3,0 nem tudja 5,1 2,3 6,3 nem válaszolt 6,3 3,1 6,7 összesen 100,0 100,0 100,0 2. táblázat A legmegbízhatóbbnak tartott politikusok százalékos megoszlásban (a megkérdezettek három politikust nevezhettek meg és rangsoroltak) 1. helyen választották 2. helyen választották 3. helyen választották Sugár Béla 61,2 1,6 1,5 Duka-Zólyomi Árpád 9,4 14,7 0,2 Duray Miklós 6,7 27,4 4,7 A. Nagy László 4,7 12,2 6,9 Csáky Pál 0,8 14,2 27,2 Ján Carnogursky­2,3 1,9 más szlovákiai magyar politikus 1,4 4,3 21,5 más szlovák politikus 2,5 8,1 17,2 nem tudja 13,3 15,2 18,9 összesen 100,0 100,0 100,0 Táblázatok: BFI-Spectator TM

Next

/
Thumbnails
Contents