Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-05-06 / 18. szám

2 1998. május 6. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Püspöki pofon Szűcs Béla ________________ Ritka esemény, amikor egy ország vallási vezetői nyílt le­vélben fordulnak a kormány­hoz és a parlamenthez, hogy felhívják a figyelmüket a tár­sadalomban fokozódó ellen­tétekre, feszültségre. A túl­nyomórészt katolikus Szlová­kiában kilenc püspök erre szánta rá magát, és a haladó világ, a nemzetközi szerveze­tek és a hazai demokratikus közvélemény után ők is gyors orvoslást sürgetnek számos területen. Levelük nem a napi politikába avatkozik be, csu­pán a hívők életét megkeserí­tő tényeken várnak változta­tásokat. A kormány és a parla­ment döntései szétforgácsol­ják a társadalmat, és szembe­állítják egymással az állam­polgárokat. Mit vet a hatalom szemére a kilenc püspök? A politikai gyűlölködést, az eti­kai és erkölcsi értékek iránti érzéketlenséget, a mestersé­gesen szított és éltetett nem­zetiségi gyűlölködést, a szer­vezett bűnözés elleni harc el­hanyagolását, ami azt a gya­nút kelti, hogy a maffiának kapcsolata van a politikai kö­rökkel, a dúsgazdagok új réte­gének létrehozását, melynek ellenőrizheteden a hatalma, a szociális problémákat, melyek csökkentik a népszaporulatot, gátolják a fiatalok lakáshoz jutását, és fokozzák bennük a jövőtől való félelmet. Az al­kotmánybíróság döntéseinek semmibevételét, a választási törvények megváltoztatásával a csalások elszaporodását, a törvénysértők amnesztiában részesítését és az elnökválasz­tás elszabotálását. Szlovákia nemzetközileg egy­re jobban elszigetelődik. A társadalmi élet minden terü­letén semmibe veszik az er­kölcsi értékeket. Különösen jóleső érzéssel ol­vastam, hogy a püspökök ki­mondják: nálunk nemzetiségi gyűlölködést szítanak. A hatalom természetesen mindent el fog követni a nyűt levél tartalmának megcáfolá­sára, és politizálással fogja vá­dolni a püspököket, pedig az csupán egy jóindulatú atyai pofon volt. Az igazit majd a választóktól kapja szeptem­berben a jelenlegi hatalom. Jegyzet Csak így tovább! Fekete Marian ____________ „N incs más lehetőségünk, a választásokat meg kell nyer­nünk, a parlamenti mandá­tumoknak legalább a felét meg kell szereznünk” - haj­togatja Meciar, aki az 1992- es és 1994-es parlamenti vá­lasztásokon eleve jobb hely­zetből startolt, mint politi­kai ellenfelei. Államcsíny, összeesküvés folytán degra­dálták kormányfőből egy­szerű parlamenti képviselő­vé - hazudta akkor, hogy a szlovák néppel sajnáltassa magát. Az idei parlamenti választá­sokon az önsajnáltatási tak­tikát már nem tudja alkal­mazni. Észre kellett ezt ven­nie már akkor, amikor a jónép nem akarta neki elhin­ni, hogy merénylet készül ellene. Az emberek azóta még kevésbé hisznek neki, hiszen a Meciar által előre bejelentett merénylettel kapcsolatban senkit sem le­hetett megnevezni, letartóz­tatni, gyanúsítani. Minden­nek ellenére nem lehet közvélemény-kutatásokkal felderíteni, hányán szavaz­nának Meciarra (a mozgal­mára) a következő választá­sokon. A szlovák választók jelentős része Meciar iránti vonzódását olyan intim, szégyenleni való ténynek te­kinti, amelyet csak egy, a tit­kosságot szavatoló, lepellel elzárt fülkében hajlandó megvallani. Biztosra vehető viszont, hogy Meciar mozgalma vá­lasztási csalások nélkül nem tudja megszerezni a parla­menti mandátumok felét, mert egyre többen utálják az állam-kormányfőt. Sokkalta többen utálják őt, mint ahá- nyan szeretik. Meciar lehe­tőségei egyre szűkülnek. Ép­pen ezért tapasztalhatjuk, hogy Meciar az utóbbi idő­ben olyan kétségbeesett lé­péseket, intézkedéseket, nyilatkozatokat képes tenni, amelyekkel a fanatikus híve­in kívül jóformán mindenkit (a koalícós partnereit is) fel­bőszít. Csak így tovább! - kí­vánhatjuk neki teljes szí­vünkből. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, KoSická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ma 16.30 órakor érvényüket veszítik a dzsungel törvényei, és a normális törvények lépnek érvénybe. Rajz: MS-Rencín „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” Menni vagy maradni ? Klein Melinda _______________ A magyar költészetben köz­vetlenül a szerelem után a szü­lőföld az a téma, amelyet leg­gyakrabban megénekelnek a költők. És a legszívhezszólóbb rímeket mindig azok a poéták faragják, akik távol kerültek a szülőföldjüktől. Mondják, a távolság, a múló idő mindent megszépít. Szere­tettel gondolunk vissza még a Leczo Zoltán főiskolai hallgató: a Akik elszármaztak innen, v hajlamosak azt gondolni, hogy itt csak olyan emberek maradnak, akik sehol máshol nem állnák meg a helyüket. Apám vörös diplomával a tarso­lyában, magas katonai rangról lemondva, itt élt Királyhel- mecen, és a bélyi alapiskolában tanított harminckét évig. Édes­anyám is pedagógus, és mind­ketten szerettek itt élni. Va­gyunk még páran, akiknek szív­ügyük a Bodrogköz jövője. A sárospataki főiskola végzős hallgatója vagyok, a főiskola el­végzése után itthon szeretnék tanítani. A családom évszáza­dok óta él itt, miért szakítanám meg éppen én ezt a hagyo­mányt? legkellemetlenebb időkre is. De vajon mit érez az, aki nem o Nem tudnék máshol élni o Rossz helyen születtem megy el, hanem mindenek elle­nére otthon marad? Aki marad, még akkor is, ha szűkebb hazá­ja az ország többi részéhez vi­szonyítva több szempontból is hátrányos helyzetűnek mond­ható? Mint amilyen például az ország legkeletibb régiója, a Bodrogköz, ahol kézzelfogha­tóan gyérebbek a lehetőségek, és nagyobbak a gondok (lásd: munkanélküliség, gazdasági lehetőségek szűkössége,bűnö­zés stb.). Végülis, mindenki nem menekülhet el... Egri Éva nyugdíjas pedagógus: a Szeretek itt élni, nem is tud- ” nék máshol. Ha nem foglal­koznék az ország ez isten háta mögötti helyének gondjaival, azt mondanám, ez itt a világ közepe. Meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek, pedig lehetősé­geim voltak. Persze sokat forgat­tam a fejemben a gondolatot: jó volna-e elmenni vagy nem, de a végleges döntésig sosem jutot­tam el, nemhogy a kivitelezésig. Nem kell erről túl sokat beszélni, a magyarázat egyszerű: itt szü­lettem, aminek örülök, azt meg­oszthatom Pista bácsival, ami bánt, azt megbeszélhetem Mari nénivel... Mindenkit ismerek, engem is ismer mindenki. Itt olyan emberek élnek, amilyen én is vagyok. Papp Ferdinánd pedagógus: a Bosszant, hogy éppen itt kel- ^ lett születnem, hiszen a lehe­tőségek mindig is korlátozottak voltak ezen a vidéken. Sokszor elgondolkodom azon, mennyi­vel elégedettebb ember lehet­nék, ha egy nagyvárosban vagy legalább annak környékén szü­lettem és nevelkedtem volna. Mindig többre vágytam, de az én dédelgetett vágyaim itt, a keleti végeken megvalósíthatatlan ál­mok maradtak. Szerettem volna változtatni az életemen, elmenni innen, de töredelmesen beval­lom, hogy gyáva voltam hozzá. Amikor pedig rászántam volna magam, már túl voltam azon a koron, amikor kapkodnak az ember után. Egyeden lehetőség maradt, hogy itt próbáljak be­rendezkedni, úgy, hogy aránylag jól érezhessem magam. A terüle­ti újrafelosztás nem kedvezett nekünk, hiszen a bodrogközi, Ung-vidéki falvak és városkák la­kói így még inkább eltávolodtak egymástól. Azért csak próbálko­zom. Sok szép dolgot megéltem itt is. Kovács Pál vállalkozó: A Élni szeretek. Még itt is, pe- w dig nem könnyű. Több hát­ránya is van annak, hogy az em­ber itt él, és ezt vállalkozóként hatványozottan érzi az ember. Be kell vallani, hogy néhány lé­péssel mögötte járunk az ország nyugatabbra fekvő területeinek. De aki akarja, itt is megoldhatja a felmerülő gondokat, és ugyan­úgy élhet teljes életet. Távol va­gyunk mindentől, és a itteni em­bernek sokkal több igyekezetébe kerül, ha tovább akar lépni. Egy időben eljátszottam a gondolat­tal, hogy máshol próbálok sze­rencsét, de ez mindvégig a ter- vezgetés szintjén maradt. Meg aztán nem is voltam már hozzá elég fiatal. Két gyermekem van, és ha ők egyszer azzal állnak majd elő, hogy elmennének in­nen, minden erőmmel támogat­ni fogom őket. Ha maradni akar­nak, annak is örülni fogok. Olvasói levél Az embert tiszteljük egymásban! A Balaton mentén közlekedő vonatokon mint kalauz teljesí­tek szolgálatot. Egy alkalom­mal szlovák vasutas család kér­dezte egy üres üdítős flakonra mutogatva, hogy hol tudnák azt vízzel megtölteni. Keszthe­lyen pár percet állt a vonatunk, és így a forgalmi irodában al­kalmi kulacsukat volt lehetősé­gem megtölteni. Örömük nagy volt, ami abból is látszott, hogy nagyokat kortyoltak. Barátsá­gunk ekkor kezdődött, még­hozzá úgy, hogy egyikünk sem beszélte a másik nyelvét. Orosz és német szavak használatával értve meg egyik a másikát, egy későbbi alkalomra meghívtuk egymást. Nekem a Tátrában való túrázás jelent kikapcsoló­dást, nekik viszont a Balaton melletti nyaralás. Ezt kölcsönö­sen ki is használjuk minden év­ben. Ránk semmilyen sovinisz­ta nézetek nem hatnak, mivel mi az embert tiszteljük egy­másban, legyen az bármilyen anyanyelvű is. A legutóbb Párkányban voltam, miután tudomást szereztem ró­la, hogy milyen nagyszerű pol­gármestere van ennek a kisvá­rosnak. Munkája elismerése­ként személyesen nyújtottam át neki a Balaton-közeli házam­ba szóló meghívót. Úgy érzem, ha mással nem is, de ezzel ki tudom fejezni az iránta érzett tiszteletemet. Székács József Balatonszentgyörgy Köszönet a támogatásért Ezúton mondunk köszönetét minden kedves önzetlen támo­gatónak, aki az Olvasói levél rovatban megjelent szegény, ötgyermekes családanya gond­jain enyhíteni próbált azzal, hogy ruhát küldött neki. Szer­kesztőségünkben többen kér­ték az illető címét, ennek nagy örömmel és megelégedéssel tettünk eleget. Ügy látszik, bármilyen zilált a politikai helyzet az országban, az embe­ri szolidaritás érzése és az ön­zetlen segíteni akarás szándé­ka nem veszett ki a polgárok­ból. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents