Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-29 / 17. szám

8 1998. április 29. Népszavazás Párkányban és Szentgyörgyön „Nem Afrikában élünk!” Kamoncza Márta, Gaál László Az ismert előzmények után ért­hető, hogy április 19-e esős, hi­deg vasárnapján már a kora reg­geli órákban hazai és külföldi új­ságírók tucatjai érkeztek Pár­kányba. Ján Oravec polgármes­ter közlése szerint még Japánból is jelezték toliforgatók részvételi szándékukat. Vasárnap reggel a városházán megtudtuk: a választási bizott­lével, akik annak ellenére az ur­nákhoz járultak, hogy a referen­dum előtt különböző módon fe­nyegették őket. A népszavazás ellenzői azzal riogatták a mun­kanélkülieket, hogy ha elmen­nek szavazni, elveszítik a segély­re való jogosultságukat. A nyug­díjasokat pedig azzal ré- miszgették: ha részt vesznek a referendumon, nem kapnak majd nyugdíjat. Mindezek elle­nére a határ menti városka lakói nem hátráltak meg. Április 19­Ján Oravec polgár- mester elégedett volt a párkányiak részvé­telével, akik minden megfélemlítés ellenére elmentek szavazni. ság 75 tagja közül szinte az utolsó pillanatban tízen (valamennyien az államigazgatásban dolgoznak) egészségi és egyéb, személyes okokra hivatkozva „visszavonul­tak”. Helyettük póttagokat kel­lett jelölni. Hasonló probléma merült fel a szavazóhelyiségek esetében is. Stefan Verseghy, az Érsekújvári Járási Hivatal okta­tási osztályvezetője a polgár- mesterrel levélben közölte: mi­vel a népszavazás kiírása fövénybe ütközik, az iskolákban és az óvodákban nem tarthatnak szavazást. Az önkormányzat kénytelen volt póthelyiségeket kijelölni. Mindezek ellenére va­sárnap pontosan hét órakor mind a tizenegy választási helyi­ség kinyitott. A bizottságokban zömében a magyar politikai erők: az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom, a Magyar Polgári Párt és a Magyar Néppárt, valamint a De­mokratikus Baloldal Pártja kép­viseltette magát. A zuhogó eső és a sorozatos megfélemlítések ellenére a szavazásra jogosult 10 308 polgár 47,81 százaléka, azaz 4933 személy élt azzal a le­hetőséggel, hogy kifejezze véle­ményét a NATO-csatlakozásról, illetve a közvetlen államfővá­lasztásról. Bár a népszavazás érvényességé­hez 222 szavazat hiányzott, Ján Oravec polgármester így is elé­gedett volt a polgárok részvéte­én ország-világnak megmutat­ták: Párkányban polgárok élnek. Öntudatos, jogaikat ismerő és velük élni tudó polgárok. Amikor vasárnap délelőtt belép­tünk a szentgyörgyi városi hiva­tal esketőtermébe, vagyis az itt kialakított választóhelyiségbe, egy nyugdíjas férfi, kezében pa­pírlapot lobogtatva, éppen ma­gyarázott valamit az asztal mö­gött ülő, az akadozó nyelvű „elő­adót” elnéző mosollyal hallgató választási bizottságnak. Néhány mondat után számunkra is vilá­gos lett, hogy a helybeli nyugdí­jas a szlovák nyeiv értelmező szótárából kiírt idézettel hado­nászva azt próbálja megmagya­rázni: a referendum az egész or­szágot érintő politikai kérdés, ezért ezt csupán a városban ki­hirdetni törvényellenes. Miután a nyugdíjas bácsi, Ján Kebro az udvaron keresett magának to­vábbi hallgatókat, Dusán Frano, a szavazóbizottság elnöke ma- gyarázólag fordult hozzánk.- Szemléltető példáját láthatták, hogy mindenhol élnek furcsa emberek is, de ez csak a szabályt erősítő kivétel. Valójában ellen­kező a helyzet, az emberek szép számmal jönnek, hogy szavaza­tukkal támogassák a kezdemé­nyezést. A bizottsági elnök aztán megma­gyarázta, hogy az okoskodó pol­gártárs azért nyelvészkedett a re­ferendummal kapcsolatban, mert a helyi képviselő-testület az akció kiírásakor úgy döntött, nem az idegen „referendum” ki­fejezést használja, hanem a szlo­vák „hlasovanie” (szavazás) megjelölést, de egyébként u- gyanolyan referendum ez is, akár a párkányi. A párkányi kezdemé­nyezést követően kb. egy héttel a szentgyörgyi 18 tagú képviselő- testület rendes ülésén a jelen lé­vő 15 városatya közül 11-en sza­vaztak a népszavazás mellett, és döntésükön azután sem változ­tattak, hogy a járási ügyésztől ugyanolyan elítélő határozatot kaptak, mint a párkányiak. Beszélgetésünket egy idősebb hölgy szakítja félbe, aki aziránt érdeklődik, hogy szavazhat-e itt, Szentgyörgyön, ha Pozsonyi la­kos, majd sajnálattal veszi tudo­másul, hogy idegenként csak szóban fejezheti ki támogatását. - Tucatjával jönnek az emberek más falvakból, városokból azzal, hogy náluk senki nem szervezett hasonló akciót, pedig ők is sze­retnék kifejezni a véleményüket. Sajnos, őket el kell utasítanunk, hiszen a törvény szerint csak helybeli lakos szavazhat. - Dusán Franótól azt is megkérdez­tem, mi a véleménye a párkányi népszavazásról. - Á nemzetiségi kérdés miatt csináltak olyan nagy ügyet a ottani referendumból, amit a mi esetünkre nem tudnak ráfogni, hiszen Szentgyörgyön manapság mindössze négy-öt magyar ajkú lakos él. Persze nem mindig volt ez így, valaha min­den szentgyörgyi beszélt magya­rul meg németül, és nagyon keve­Az elnök délelőtt még annak örült, milyen szép számban jön­nek szavazni az emberek, főleg a véleményformáló értelmiségiek; az esti összegzésnél aztán 444 szavazatot számláltak össze. A hasonló országos referendumot támogató tavalyi petíciós akció során jóval többen mondtak véle­ményt, akkor a város 3200 szava­zópolgára közül ezerkétszázan ír­ták alá a petíciós ívet. A szent­györgyi népszavazást egy helyi petíció lebonyolítására is kihasz­nálták, a szavazóhelyiségben fel­állított asztalnál a lakosok olyan petíciós ívet írhattak alá, amely­ben a városon keresztül vezető országút forgalmának korlátozá­sát követelik. A népszavazás mindenféle inci­dens nélkül, nyugodt légkörben zajlott, főleg a két délelőtti szent­mise után nőtt meg a szavazóhe­lyiség forgalma. Előbb az evangé­likus, tizenegy után pedig a kato­likus hívők jöttek szép számban a templomból egyenesen a szava­zóhelyiségbe. Tizenegy óra táj­ban Ján Budaj, a Demokrata Unió alelnöke is megjelent, hogy átad­ja a Szlovák Demokratikus Koalí­ció támogató üzenetét.- Hogyan akarja, hogy válaszol­jak, magyarul vagy szlovákul? - kérdez vissza a férj, amikor egy idős házaspárnak az Új Szó ripor­tereként mutatkozom be. - Tud­ja, mi régi pozsonyiak vagyunk, és azért jöttünk el ide, mert kí­váncsiak voltunk, hogyan zajlik a szavazás, mekkora az érdeklő­dés. Nálunk, sajnos, nem tarta­nak referendumot, pedig jó volna, ha Párkányhoz és Dusán Frano, a sza­vazóbizottság elnö­ke: jó példáját látták annak, hogy mint mindenütt, Szentgyörgyön is élnek furcsa emberek. set szlovákul, mert ahelyett az úgynevezett „szentgyörgyi” táj­szólást beszélték. Ä párkányi polgármesterrel munkatalálko­zón beszélgettünk, és képtelen­nek tartom a vádat, hogy régóta előkészített „irredenta akcióról” volna szó. Szentgyörgyhöz hasonlóan min­denütt megtartanák. Hogy mi a véleményem arról hogy a párká­nyiakat irredentizmussal vádol­ják? Ugyan kérem, ki gondolna ilyesmire most, a huszonegyedik század küszöbén?! Elvégre nem Afrikában élünk! Számos hazai és külföldi fői csoport volt jelen a párkány A polgármester és a városi szava­zási bizottság tagjai a népszava­zás ideje alatt naprakészen, profi módon tájékoztatták az újság­írókat. Április 19-én Párkány lakói pél­dát mutattak öntudatból és higgadtságból. A választópolgá­rok csaknem fele (47,81%) nem hagyta magát megfélemlíteni, és az urnákhoz járult. A szavazók túlnyomó része (97,2%) a köz­vetlen elnökválasztásra voksolt. Mindössze 1,11 százalék véleke­dett úgy, hogy az államfőt a jö­vőben ne közvetlenül a polgárok válasszák. A referendum ered­ménye azt mutatja, hogy a sza­vazók jelentős hányada (89,4%) támogatja a NATO-hoz való csatlakozást.

Next

/
Thumbnails
Contents