Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-29 / 17. szám
Modern élet 1998. április 29. 5 Csakis a „tisztákat“ vették maguk közé, azokat, akik engedelmeskedtek Paradicsom helyett pokol Előállítható-e a fasiszta? A kételkedőket elítélték, nyilvánosan kipellengérezték Archív felvétel A vörös Kína másik arca Miron Zelina ________________ Fo lytatás az előző számból Mr. Ross órái minden esetben jelszavakkal kezdődtek és végződtek, s a fegyelem, mozgalom, egyesület, egység, akció szavak jelentését elemezték. A tanár megkérdezte tanítványaitól, hogy érzik magukat, azok pedig így feleltek: „Még soha nem éreztem magam így! Az utóbbi hetekben mintha kicseréltek volna! Erősebbnek érzem magam! Még egyetlen alkalommal sem tudtunk olyan sok mindent elvégezni, mint most!“ Az osztály leggyengébb tanulója megszólította tanárát: „Ross úr, lehetnék a segédje?“ És az osztály legelmaradottabb tanulójából a Hullám legfanatikusabb támogatója lett. Csak egyetlen tanuló, az osztály legjobb diákja, egy lány kezdett kételkedni abban, jó-e az, ami velük az utóbbi időben történik. Kételyeit megosztotta a szüleivel, mire ők is nyugtalankodni kezdtek. Otthon így számolt be a történtekről: „Ott már nem mi vagyunk! Már nem saját akaratunk szerint viselkedünk, nem azt mondjuk, amit valójában gondolunk! Félelemben élünk, félünk, hogy megbontjuk a mozgalom egységét, tartunk a többiek haragjától, félünk Ross úr rosszindulatától!“ A gyerekek tudata elleni hadviselés további szakaszában Ross tanár úr előadást tartott az „Aki nincs velünk, az ellenünk van!“ témáról. A diákok ezek után kezdték megkülönböztetni a .janicsárokat“, a kételkedőket, azokat, akik másképp merészeltek gondolkodni, akik kétségbe merték vonni a mozgalom elveit. Ezeket Ross tanár úr óráin elítélték, nyilvánosan kipellengérezték. Más osztályokban, iskolákban, a városban kampányt szerveztek a HULLÁM mozgalom taglétszámának gyarapítására. De nem vettek maguk közé bárkit. Kidolgozták az alkalmasság pontos feltételeit. Csakis a „tisztákat“, a legerősebbeket, azokat vették fel tagjaik közé, akik alávetették magukat a mozgalom fegyelmének és törvényeinek. A belépőknek fogadalmat kellett tenniük, és hallgatást, titoktartást kellett fogadniuk. Ekkor azonban már a tantestület is figyelmeztette a kísérletező tanárt, hogy túl messzire merészkedett, követelték, hogy fejezze be a dolgot. A diákok viszont már egyedül kezdeményeztek: röplapokat adtak ki, amelyekben a többieket a Hullám kedvező hatásáról igyekeztek meggyőzni. Az osztály legjobb tanulója cikket írt a Hullám ellen, de az iskolai lap fő- szerkesztője elutasította, megtagadta a cikk megjelentetését, és közölte, hogy ebben a lapban nem jelenhet meg a Hullám ellen semmiféle írás. Az említett cikket végül egy másik lap jelentette meg, amiért az osztály többi tanulója elítélte a szerzőt, és titokban figyelni kezdték őt. Ezt a kislányt a mozgalomról szóló vita hevében barátja fizikaüag bántalmazta. Ekkor döbbent rá, mit is tett, és ettől kezdve a kislány mellett állt. Amikor a tantestület sürgetése már nagyon erélyes volt, Ross tanár úr megígérte, hogy kísérletét lezárja, de úgy, hogy a tanulóknak olyan tanulságul szolgáljon, amit soha el nem felejtenek. Értesítette az osztályt, hogy pénteken, 17.00 órakor a tornateremben a Hullám mozgalmának kongresszusát tartják. Arra kérte tanítványait, hogy készítsenek el erre az alkalomra mindent, állítsanak őrséget, és ne engedjenek be senkit, aki nem tartozik a mozgalomhoz. Megígérte, hogy a kongresszuson maga a vezér fog beszédet mondani. A tanulók javaslatára minden tag szürke ingben, „Hullám“ feliratú karszalaggal jelent meg az összejövetelen. Pénteken a tagok gyülekezni kezdtek. A tornaterem megtelt, a bejáratnál őrség, mindnyájan egyenruhában. Jelszavakat skandáltak, durván elbántak mindazokkal, akik be szerettek volna jutni, de nem voltak a mozgalom tagjai. A tanár a segédeivel együtt az emelvényen foglalt helyet. Bekapcsolták a televíziót, de sokáig senki sem mutatkozott a képernyőn. A tömeg ordítani kezdett: „A vezért akarjuk látni! Szóljon a vezér!“ Amikor a tombolás a tetőfokára hágott, a képernyőn megjelent Hitler, amint beszédet mond egyenruhába öltözött, karszalagot viselő jelszavakat üvöltő kiszolgálóinak. A jelenet sokkoló- an hatott. A tanár csak hosszú csend után szólalt meg: „Semmilyen Hullám mozgalom nem létezik! Semmivel sem vagytok különbek, mint a fasiszták voltak. .. látjátok, milyen messzire elmentetek... mivel vagytok jobbak, mint ők?! - és közben a képernyőn Hitler ifjúsága menetelt, utánuk a katonák vonultak. Néhány gyerek lehajtotta a fejét, sokan sírásban törtek ki, eldobálták karszalagjaikat. A tanár folytatta: „A fasizmus mindnyájunkban benne van! Azt kérdeztétek tőlem, abban az időben miért nem szólalt fel ellene senki. És ti? Mindenki felelős saját magáért! Fájdalmas tapasztalat ez nemcsak számotokra, hanem számomra is. De remélem, életünk végéig nem felejtjük el.“ A filmnek vége. Az ember kényelmetlenül, rosszul érzi magát. Gondolom, minden további szó fölösleges. Talán még egyetlen megjegyzés: Ezt a filmet minden pedagógusnak, politikusnak, az egész ifjúságnak, mindenkinek látnia kellene. A világ legnépesebb országa az elmúlt tíz évben a gyors kapitalista fejlődés útjára lépett. Habár a politika és az ideológia területén még mindig fennmaradt a kommunista párt uralma, az a gazdaságra egyáltalán nem érvényes. A tőkés fejlődés hasonlóan mint a világ más térségeiben tömeges munkanélküliséget okozott. Pej-pejben, amely az ország egyik legismertebb iparvidékén található, a nyugdíjasok és munkanélküliek ellepik a kávéházakat, és füstös kocsmákban költik el utolsó fillérjeiket. Másuk sincs, csak szabadidejük, azt pedig kártyajátékokkal töltik. Időközben az állami gyárak tömegesen jutnak csődbe, így a nyugdíjasok nem számíthatnak támogatásra az utcákon lődörgő gyermekeiktől sem. Az a réteg, amely szociális biztonságot remélve támogatta a kommunista pártot, teljesen elszegényedett, semmije sem maradt. A munkanélküliség a nőket sokkal nagyobb mértékben sújtja, mint a férfiakat. Aki túllépte negyvenedik életévét, az egyáltalán nem reménykedhet abban, hogy valaha is munkalehetőséghez jut. Egyesek örülhetnek annak is, ha havonta tíz angol fontnak megfelelő összeget vihetnek haza. Közéjük tartozik Sang asszony is, aki ráadásul üzemi baleset következtében megrokkant férjét is kénytelen eltartani. Huszonnégy unokája közül egynek sem volt soha állása. Kicsiny lakása egyedüli emléke csődbe jutott gyárától. Az erkélyt apósa számára hálószobává alakította át. De ki fog törődni ővele, ha megöregszik, és ki viseli gondját, ha megbetegszik? A gyár csődbejutott, minden szétrom- bolódott, a kormánynak nincs pénze társadalombiztosítási célokra - mondja. A városban van ugyan munkalehetőség, de csak azoknak a farmereknek, akik hajlandók sok pénzt befektetni és a lehető legalacsonyabb fizetésért dolgozni. A városi munkavállalók között kemény harc dúl a még szabad állásokért. íme, a kommunista uralom roncsai. A szocializmus paradicsomot ígért a munkásoknak, beleértve az ingyenes egészségügyi ellátást, a nyugdíjakat és a megfelelő lakásviszonyokat mindenki számára. Ez az álom mára szertefoszlott. Sang asszony és munkatársai valaha a város textilgyárában dolgoztak. Ma nem sokat törődnek a beharangozott és agyonpropagált reformokkal, amelyek - szerinte - munkájának gyümölcsét rombolták le. „Sohasem tudtuk elképzelni, hogy erre a sorsra jutnak a keményen dolgozó munkások, és mindnyájan így végezzük. Számunkra már nem maradt lehetőség” - mondja. Csaknem minden állami tulajdonban lévő gyárban és üzemben kialszanak a fények, és ezzel a vörös Kína lakosságának életműve vész a semmibe. D.P. Megígérte, hogy a kongresszuson maga a vezér fog beszédet mondani. Örülhetnek annak is, ha tíz angol fontnak megfelelő összeget vihetnek haza havonta. Az elefántbébi fürdője A ehesten állatkert három hónapos ázsiaielefánt-bébije, Karha nem sejtette, mit várhat élete első fürdőjétől, de eldöntötte, tesz egy próbát. Komótosan, egymás után bedugta mind a négy lábát a színes gyermekpancsolóba. Nem telt bele sok idő, magától megmártózott és hempergett a hideg vízben. Feledve kezdeti húzódozását, sokáig pancsolt, fröcskölte a vizet az ormányával. Karha huszonkét hónapos kihordás után született. A száznyolcvanegy kilós elefántbébi rendkívül sok látogatót vonz, ő az állatkert legfőbb látványossága. Szemétszobrok Olivier - Jacques Prévot kicsit különös ember. Valde - Marne -i műhelyébe nem bronzzal, ezüsttel vagy márványnyal dolgozik a kanadai szobrász, hanem szeméttel. Igen, őt a háztartási hulladékok inspirálják! Ujjai alatt konzervdobozok, üvegek és egyéb, például mosószeres flakonok változnak át varázslatos zsiráfokká vagy éppen totemekké. Nem marad más hátra, mint rendezni egy kiállítást. Hogy hol? Talán az egyik szemétlerakóhelyen. Hátha más is kedvet kap a szobrászkodáshoz - szemetelés helyett... E heh számunkban közöljük az Új Szó és a Vasárnap közös tavaszi játékához tartozó utolsó virágot ábrázoló szelvényt. Kérjük, vágja ki, és ragassza fel az előzőleg közölt játéktervben a kijelölt ábra helyére. A Vasárnapban közölt virágokat a virágok, az Új Szóban közlendő esőcseppeket az esőcseppek helyére. Felhívjuk a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a játéktervet az összes szelvény felragasztása után a megadott időpontig (május 7-e) küldjék el a kiadó címére. “Ttta-át májtciAeut &üld£e!
