Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-14 / 2. szám
8 1998. január 14. Negyvenöt éve, 1953 januárjában mutatták be a Tűzkeresztséget Aranymaszkok bíborszín bársonyon BÁRÁNYJÁNOS Az ünnep peremén kuporgok. Figyelem negyvenöt év komáromi színházcsinálóit, meghatódva jegyzetelek. Hallgatom a történeteiket. Próbálom megfejteni a megfejthetetlent, miképp voltak képesek megteremteni annyi csodát. Néhány arc marad az ünnep után, megpróbálom felidézni őket. Nincs elég hely mindenkire. Az egész történet egy könyv lapjaira való. Ám a komáromi színház negyvenötödik születésnapjának, az ünnepi alkalomból rendezett színházi fesztivál nyitónapjának itt megörökített pillanatai is üzennek. A színház jó - ezt üzenik. A színház kell. Ferenczy Anna, a Komáromi Magyar Területi Színház egyik alapító tagja: Mindent magunk teremtettünk elő. Téglát hordtunk, festettünk. Az első darab, a Tűzkeresztség premierje is azért tevődött át ötvenkettőről ötvenhárom januárjára, mert nem volt kész a színház. Emlékszem, milyen örömmel lehelgettük a lámpák kis égőit. A komáromi Csemadok segített ki szereplőkkel, mert tömeg is kellett. Megszerettem azokat az embereket, egy nagy családot alkottunk. Tudtuk, hogy fontos, amit csinálunk, mert kell a magyar színház. A sok megpróbáltatás után nagyon kell. A közönség pedig igazolta ezt. Még a legrosszabb előadáson is telt ház volt, nem az volt a fontos, hogy mit játszunk, hanem az, hogy itt van a komáromi magyar színház. Akkoriban még a földekről hozták be az embereket a színházba. Megtelt a nézőtér. A színpadon éreztük a friss hurka, a sült kolbász, a mákos tészta illatát. És hogy figyeltek! Csodálatos volt a Tűzkeresztség bemutatóján is az az alázatos csönd. Holocsy Krisztina a jelenlegi társulat színésznője, az ünnep jegyében bemutatott Kiálts, város! című dráma egyik főszereplője, három éve a színház tagja. Milyen most ez a színház? A színház mindig színház. Csak a körülmények másmilyenek. Nem tudom, Ferenczy Annáék idejében milyen volt. Most nem könnyű. De vagyunk. A hozzáállás pozitív, ám a körülmények behatárolják a lehetőségeinket. Eszter, Szabó Magda drámájának hőse? Az első drámai szerepem. Egy ilyen szerep megformálása közben jön rá az ember, mennyi kellemes vagy kellemetlen élményt kell felidéznie magában, hogy fel tudja építeni az alakítást. Ferenczy Anna elmondta azt is, hogy akkoriban egy színésznő sohasem távozott virág nélkül az előadás után. Rózsahegyi töpörödött öregemberekre, fehér hajú öregasszonyokra emlékeztet, akik a kertjükből hozták a komáromi színészeknek a gyöngyvirágot. Műnk István, a Tűzkeresztség rendezője milyen ember volt? Tudta, hogy mit akar. Nemcsak rendező volt. Barát, apa, testvér. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mindig vigasztalt. Azt mondta, Anni, próbáld meg magad összeszedni, meg tudod csinálni. Lelket öntött belém. Komáromban akkor nem volt senkim. Milyen jó, hogy volt Műnk István! A negyvenöt évvel későbbi bemutató rendezője, Pinczés István azt állította, számára a színház esztétikai kategória. Nem szereti a direkt politizálást. Megszerettem az itteni színészeket. Rejtett tartalékaik vannak, hatalmas energiával dolgoznak. Nagy a munkabírásuk. Ez még számomra is szokatlan, pedig a világ több színházában is megfordultam. Amikor először jöttem megbeszélni a Légy jó mindhalálig című musical előkészítését, rácsodálkoztam, hogy a színház vezetői színészek. Amellett, hogy a színpadon dolgoznak, olyan feladatokat kell ellátniuk, amikre normális körülmények között külön emberek vannak. És mégis bírják! Nagyszerű színészek. Itt minden emberre dupla vagy háromszoros teher hárul. Csodálatom és elismerésem a színház minden tagjának, hogy ilyen nehéz körülmények között, ilyen magas színvonalon dolgoznak! A színházi ember számára nincs tegnap és holnap, csak a ma létezik. Ezt Beke Sándortól, az egri színház igazgató főrendezőjétől tudom. A tegnap úgy jelentkezik, mintha ma lenne. A jövőt pedig ma kell megoldani. Az előbb kerestem a képeket a falon, örültem azoknak, melyeket megtaláltam. Mindig megnézem a színház körüli parkot, melyet annak idején még mi parkosítottunk. Úgy érzem, mintha ez az én váram lenne. Mennyire érzékeli azt a politikai nyomást, amely erre a színházra és az egész szlovákiai kultúrára nehezedik? Mutatkoztak-e ennek jelei az ön igazgatása idején? Akkoriban bőven nyilatkoztam Miklósi Péter cikkében, ahol megjósoltam ezt. Sokan nevettek és mosolyogtak rajtam. Amikor nekem ebből a színházból távoznom kellett, azt mondtam, hogy nem én leszek az első és az utolsó, sőt az iskolák is következnek. Úgy érzem, akkor lesz boldog a színház, ha a politika messze kivonul belőle, s morális, esztétikai kérdéseket boncolgathat. Emberi kérdéseket feszegethet, amik annyira megkoptak, hogy alig maradt belőlük. Minden színházra ráférne, ha békén hagyná a politika. A komáromi színházra még inkább. Ferenczy Anna: Mindig éreztették, hogy mostohagyerekek vagyunk. Láttuk, hogy más színházaknál legalább ezer koronával többet kerestek a színészek. Lenyeltük. Jutott is, maradt is. De most? Se nem jut, se nem marad. Kucman Eta, egy másik korszak másik híres színésznője a Kiálts, város! előadása után azt mondta, szeretné, ha a mi életünk már nem ilyen szomorú dolgokról szólna. Kifelé kéne mennünk ebből a szomorúságból - csillogott mindig szép szeme. - Nem ebben szenvedni, sírni, ünnepelni. Mindig vezet út valamerre. Ezt azért mondom, mert életem a gödrökről szólt. Az egyik gödörből kiléptem, a másikba zuhantam. De sohasem sajnálkoztam! Úgy érzem, itt hiányzik az öröm. Valamiféle olyan magatartás, ami az ember erejét jelzi. Ennek a mai világban rendkívüli értéke és értelme van. Bugár Béla színművésztől, a színház alapító tagjától, aki a Tűzkeresztség próbafolyamata idején vonult be katonának - Kucman Eta hatására -, egy vidám történetet kértem. Oroszkán játszottuk az Érdekházasság című zenés vígjátékot. A cukorgyárban, az udvaron. Ferenczy Anna alakította a lányt, én az udvarlót. Mindjárt az elején volt egy duettünk, amit tánc követett. Lejtettünk szépen a színpadon, közben a zenekar előtt megállt egy idős bácsi, nyilván azért, mert valami fontosat akart mondani. A dal után leálltunk Annival, az öreg pedig fogta a botját, Anni szoknyája alá nyúlt, és megkérdezte: Asszonyság! Nem tudja, hol van a titkárjuk? Erre a dobos ráesett a dobra, a dobok összedőltek, s mindenki nevetett. Az ünnepség végén Németh Ica színművésznőhöz, a Komáromi Jókai Színház megbízott igazgatójához fordultam. Mit érez ilyenkor a színésznő a megbízott igazgató szerepében? Mindkét funkció egész embert kíván. Ennek megfelelni nem igazán lehet. Hogy melyik oldalra billen a mérleg nyelve, nem az én tisztem eldönteni. Örülök, hogy sikerült egy szép előadást létrehozni, s annak is, hogy eny- nyien elfogadták színházunk meghívását, s eljöttek ünnepelni a díszelőadást. Ferenczy Anna azzal kezdte, hogy az alapító tagok a semmiből teremtettek színházat. Az élet a születésnap után is megy tovább. Nem szeretek jósolni, de meg vagyok győződve róla, hogy ebben a színházban az emberi feltételek adottak. Magas szintű előadások születnek sorozatban, s ez nem a véletlen műve. S az sem, hogy ezeket a sok előadást megélt produkciókat elfogadja a közönség. Ez ad reményt a jövőre nézve. A régiek is a közönség szereteté- ért csinálták. A mai komáromi színészek a fogukat összeszorítva teszik a dolgukat. Az örökség kötelez. Az ünnep forgatagában még öltönyben és estélyiben mosolyogtak a politikusokra, hazai és magyarországi vendégekre. A barátokra. Holnap felveszik az aranymaszkokat a bíborszín bársonyról, s mennek megint a deszkára. Meghalni. Értünk. Németh Ica színművésznő, megbízott igazgató, a Kiálts, város! női főszereplője: - Harminchat évadot ünnepiek a negyvenötből. Elég hosszú idő. De nemcsak a harminchat, a negyvenöt is nagyon fontos. Minden szerepemet magamban hordozom. Hogy mi maradt meg a közönségben, az ő titka marad. Szabó Magda Kiálts, város! című drámájának szereplői Pinczé: Holocsy Krisztina: - Jó ünnepelni. Visszagondolok édesapámra, otthon mindig a színházról mesélt, csak arról hallottunk. Erre emlékezve jó érzés tölt el, hogy a színház megérte a negyvenötödik évet. Remélem, hogy még legalább negyvenöt következik. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy január 2-ától Takáts Ernőd lett a Komáromi Jókai Színház megbízott igazgatója. Szerző és rendező: Szabó Magda és Pinczés István.
