Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-15 / 15. szám
Politika 1998. április 15. Hét nap a belpolitikában, április 1-8. A konfrontáció keresése Malinak István _____________ Ti sztelt olvasóink! Örömmel tudatjuk, hogy felszámolják az adóhivatalt. Az információ bizalmas. Magát megnevezni nem kívánó szerkesztőnk levelet kapott az adóhivataltól, s az iromány így kezdődött: „Utolsó felszólítás!” Jó, mi? Április elsején akár címoldalas hír is lehetett volna az Új Szóban. De nem volt. Ebben az országban már április elsején sincs kedve hülyéskedni az embernek. Ezen a napon újabb két iskolaigazgatót váltottak le a járási kiskirályok: Dunaszerdahelyen és Har- kácson, de ezt egyáltalán nem tréfának szánták. Akkor már két hete tiltakozott a hazai magyarság a búcsi és a bátorkeszi igazgató jogtalan menesztése ellen. Fel mertük emelni a szavunkat? Igazságot, jogszerű bánásmódot követelünk? A külföldhöz fordulunk? A nacionalizmussal fűszerezett önkény reagálása erre két további leváltás. Hogy őszinte legyek: másra nem is igen számíthattunk, ez a kormány nem tudja átlépni a saját árnyékát. Az sem érdekli, hogy minden ilyen esettel rosszabb és rosszabb bizonyítványt állít ki magáról. Természetesen egynyelvűt. És az is világos, jól tudja, hogy az oktatásügy számunkra létfontosságú, minden jogtiprás különösen érzékenyen érint bennünket. Nyilvánvaló: ez a kormány tudatosan keresi a konfrontációt a magyar nemzeti kisebbséggel. Erre is válasz volt a húsvét előtti vasárnap: négyezer magyar békés, méltóságteljes élőlánca a búcsi és bátorkeszi alapiskola között. Magyarországgal szintén a konfrontációt keresi, amit a Nem fog lepaktálni Meciarral, sem magyar csatlósával, Gyimesivel. szlovák törvényhozás Bőssel kapcsolatos, ugyancsak április elsején elfogadott határozata is bizonyít. Meciar másnap közölte: május 15-éig a szlovák fél kidolgozza az újabb hágai beadványt. A parlamenti döntés szerint Pozsony panasszal fordul az EP-hez meg az EU-hoz is. Ehhez csak annyit: az Európai Parlamentnek és az Európai Uniónak semmi köze a hágai bíróság döntéséhez. A csatlakozás első köréből kiesett Szlovákia irigységből ilyen átlátszó módon szeretné rontani Magyarország integrációs esélyeit. Hága egyébként sem kötelezte a feleket arra, hogy március 25-éig alá kell írniuk az előszerződést. Ebben ők maguk állapodtak meg, ám igaz, hogy ennek Budapest nem tett eleget. De ez az első, amit nem teljesített. Meciarnak még sincs mit Horn szemére vetnie, mert vezérünk rengeteg mindent nem teljesített abból, amit a magyar félnek megígért. Elég, ha csak a szlovák-magyar alapszerződés egyes cikkeire gondolunk, a kétnyelvű bizonyítványok visszaállítására vagy a kisebbségi nyelv- használati törvényre, amelyre egész Európának ígéretet tett. És ismét őszintén: ha én külföldi kormány volnék, a választások évében ezzel a Meciar-kabinettel egy kiló krumpliról sem írnék alá szerződést... Nem egészen hat hónappal a választások előtt alakult meg hivatalosan is a Rudolf Schuster kassai főpolgármester nevével fémjelzett Polgári Egyetértés Pártja. Nem érdemes most a különböző mendemondákkal foglalkozni, amelyek szerint a PÉP állítólag Vladimír Meciar megrendelésére született, azért, hogy szavazatokat vegyen el az SZDK-tól. Azt sem érdemes firtatni, színjáték-e Schuster és Meciar látványos összekülönbözése, vagy pedig tényleg összeegyeztethetetlenek az elveik (és érdekeik). A lényeg az, hogy Schuster teljesítménye mindenképpen tiszteletet parancsoló, kevesen tudnák utánacsinálni: pártjának 11-15 százalékos népszerűsége volt már akkor, amikor még meg sem alakult, s a Schuster- láz görbéje csak emelkedni fog. Ügyességét bizonyítja az is, hogy a Markíza magántelevízió rafináltabban sztárolja, mint a „közszolgálati” Meciart. Schuster mindenképpen személyiség lett, látszik ez abból is, hogy a szlovákiai pártok máris sorba állnak azért, hogy nyalizhassa- nak neki. Kormánypártok és ellenzékiek egyaránt. A hivatalos formulációt alkalmazva: senki sem zárja ki a PEP-vel való választások előtti vagy utáni együttműködést, sőt a baloldal frontembere, árnyékkormányának vezetője már a két párt majdani egyesülésének a lehetőségét is megpendítette (ha a személyi összefonódásokat nézzük: lehet benne valami). A kassai főpolgármester két szimpatikus dolgot is mondott: Nem fog lepaktálni Meciarral, sem magyar csatlósával, Gyimesivel. Úgy legyen! Négy és fél millió - legrosszabb álmaiban ez a szám kísérthette az elmúlt héten a német kancellárt. Ennyire tehető pillanatnyilag Németországban a munkanélküliek száma, ami baljós előjel az ősszel választások elé néző Helmut Kohl számára. Tömeges tüntetésükön bonni állástalanok emlékeztették a kancellárt be nem váltott munkahelyteremtő ígéreteire. CTK/AP-felv. Dömötör Ede felvételei Interjú Anton Neuwirth-tal, Szlovákia leváltott vatikáni nagykövetével „Nem tudtam, hogy ennyi aláírás gyűlt össze” P.Vonyik Erzsébet _________ A húsvét előtti napokban tért vissza vatikáni állomáshelyéről Szlovákia eddigi nagykövete, Anton Neuwirth, miután a kormány a 28 nagykövetet érintő cserét végrehajtva, elsőként őt hívta vissza. Számított-e a visszahívásra? Minden percben vártam, de arra számítottam, hogy a szokásoknak megfelelően jó előre közük; én viszont csak március 10-én szereztem tudomást róla. Ilyen értelemben meglepett a kormány döntése. A Vatikánban is csodálkoztak, hogy már a húsvéti ünnepeket sem tölthettem Rómában, mert ez az eljárás a fogadó országgal szemben udvariatlanságnak számít. Az ön vatikáni működését a pápa pozitívan értékelte, viszont a szlovák miniszterelnök kritikus véleményt fogalmazott meg. A miniszterelnök urat nem tájékoztathatták kellőképpen, mivel külügyi feletteseim pozitívan értékelték az általam kidolgozott anyagokat. Itt a Vatikán és Szlovákia közötti új szerződés alapjául készített beterjesztésemre gondolok; ezen tudomásom szerint a minisztérium csak stiláris kiigazításokat végzett, s ezt terjesztette a kormány elé. Vladimír Meciar szerint ön hónapokig az asztalfiókjában tartotta a szerződést, s így tavaly az aláírás meghiúsult. Határidőre leadtam az alapanyagot, ám sorsáról nincs tudomásom, mert a későbbi egyeztetésekre nem hívtak meg. Az ön eredeti szerződéskoncepcióját mennyiben módosította a kormány? Bármilyen furcsán hangzik is, de nem tudom. Az egyes tárcák véleményezése után engem már nem kértek fel konzultációkra. A kormány az új szerződésben állítólag ki akarja kötni, hogy beleszólási joga legyen az új püspökök kinevezésébe, akárcsak 1989 előtt. Ezt én is a sajtóból tudom. Any- nyit mondhatok, hogy saját szerződésjavaslatomban felhívtam a figyelmet arra, hogy a vatikáni zsinat óta felhagytak az ilyen beavatkozással. Hangsúlyoztam, hogy e tekintetben nem kerülhet kiváltságos helyzetbe sem az egyház, sem pedig az állam. A kormány Miklosko képviselő szerint azért kíván beleszólni a püspök személyének jóváhagyásába, hogy megakadályozhassa valamely kisebbség képviselőjének a kinevezését. Azt hiszem, ez esetben nem kifejezetten erről van szó, hanem a püspökök kinevezéséről általában. Mert ha egy kormány válogat a püspökjelöltek közt, akkor teszi ezt nemcsak nemzetiségi hovatartozás, hanem pártszimpátia szempontjából is. Az ön tervezete számolt magyar püspökség létesítésével? A nemzeti kisebbségekről egy külön fejezet szólt, de nem függött össze a püspökkinevezéssel. A kisebbségi rész leszögezi, hogy a nemzetiségeknek joguk van az anyanyelven történő vallásgyakorlásra. Vatikáni működése idején, 1996-ban szlovákiai magyar hívők küldöttsége hetvenezer támogató aláírást nyújtott át a Szentszék illetékeseinek, kérve magyar püspökség létesítését. Az ön ottléte alatt tárgyaltak-e erről? Hivatalosan nem, de informatív jellegű eszmecserék voltak. Nem arról van szó, hogy elvben ilyesmi nem létesülhetne. Magas beosztású illetékesekkel beszéltem, de csodálkozom azon, hogy a magyar hívők ígéretet kaptak volna, hiszen a zömmel magyarok lakta egész délvidéket Pozsonytól Kassáig átfogó püspökség működésképtelen lenne. Más lapra tartozik, hogy partnereim azt is mondták, elébe kellene menni a kisebbségek elvárásainak, s azokon a területeken, ahol a magyarság többségben él, kívánatos lenne, ha a segédpüspökök olyanok lennének, akiknek az ereiben magyar vér csörgedezik. Természetesen olyan személynek kellene lennie, aki az ott kisebbségben lévők nyelvét is búja, hogy biztosított legyen a kommunikáció. Fontos, hogy e személynek lelkileg-szel- lemileg fel kell nőnie ehhez a feladathoz, aki egyaránt tud a magyarok és szlovákok püspöke lenni. A Vatikán szerint ha egy olyan területen, ahol bizonyos etnikum van túlsúlyban, két egyenrangú jelölt van, akkor az illető nemzetiség képviselője mellett kellene dönteni. A hetvenezer aláírás erkölcsileg nem kötelezi az egyházat? Most hallom először, hogy eny- nyi aláírás gyűlt össze. De nem ez a lényeges, mert a demokratikus mechanizmusokra jellemző, hogy az emberek aláírásukkal csatlakoznak valamihez, de nem gondolják végig a következményeket. Azt például, hogy vajon az aláíró hajlandó lenne-e saját gyerekét papnak taníttatni. Bármennyi aláírás gyűlt is össze, ez esetben a demokratikus mechanizmus nem alkalmazható. Magyar püspök kinevezése nem segítené elő a közeledést? De igen, ám meg kellene, hogy legyenek a már említett kvalitásai. The New York Times Mire képes Jelcin? Amit Borisz Jelcin mostanában művel, az új minőségi szintre emeli a szeszélyességet. A The New York Times felvetette azt a lehetőséget, hogy az orosz elnök szertelen viselkedését fizikai és szellemi legyengülése okozza. Az utóbbi hetek váratlan fordulatai tarthatatlan állapotba sodorták a több ezer nukleáris fegyverrel rendelkező országot. Jogos a kérdés, vajon az orosz elnök képes-e biztosítani azt a stabil irányítást, amelyre országának nagy szüksége volna. A tapasztalt Csernomirgyinneka a zöldfülű Szergej Kirijenkóra való cserélése fokozta a stabilitás hiányának az esélyét. Szívműtétje óta az elnök többször eltűnt, orvosai szerint „meghűléses fertőzések” miatt. Csakhogy a Kreml mindig is mesterien tudta álcázni vezetőinek betegeskedését. Borisz Jelcin rögtönzésre hajlamos ösztöneit ismerve, nem lehet megállapítani: a kormány körüli zűrzavar hóbortos magatartásának újabb kitörése-e, vagy fizikai és szellemi megroggyanásánakjele. Independent Sunday: Csernobili lyukak A csernobili atomerőmű felrobbant reaktorának betonsírja mára olyan állapotba került, hogy a sugárzó belső tér összesen immár 100 négyzetméternyi területen a szabad külső légkörrel érintkezik - írta helyszíni vizsgálatai alapján a vezető liberális vasárnapi brit lap. A szarkofág, amelyet a 12 éve történt robbanás után húztak a négyes reaktor romjai fölé, nem egyéb hasadások, lyukak, tátongó rések tömkelegénél; a lapnak nyilatkozó egyik helyi szakértő szerint a betont maga a belső tér radioaktív sugárzása eszi fel. A réseken esővíz jut a „forró” beltérbe, s a szakértők szerint ugyanez a víz ki is juthat onnan.
