Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-08 / 14. szám
)ort 1998. április 8. A második világháború után Nyitra lakosságának egynegyede zsidó volt. A 18. században a városban már két zsinagóga állt, az egyikben nagy hírű jesiva- talmudi kollégium működött, az itt élő zsidók gyárakat, pénzintézeteket alapítottak, a szegények támogatására alapítványokat hoztak létre. A rituális fürdő, a zsidónegyed, a pici szatócsboltok, a kabbalista rabbik, akik minden kérdésre tudták a választ - mára már a múlté. el, megő kézzel elővesz egyet és bein, leolvas. „A héber ábécében nem el- jelölik a magánhangzókat, ezért ik. olyan nehéz elolvasni. A vallási is. bölcselkedéseknek pedig az érteiül- mezése sem könnyű. De hát pár on év múlva már úgysem lesz erre kire- váncsi senki” - mondja halkan, és re- megsimogatja a könyvet, mielőtt visszateszi. Amikor bezárja az ajtót, még hozzáteszi: sajnos, a még élő zsidók is egyre ritkábban gyűlnek itt össze, hogy imádkozzanak. Az öregek betegek, a fiatalok pedig dolgoznak, ők is úgy akarnak élni, ahogy a többiek. Ez már egy más világ, és nekünk nincs helyünk benne - legyint. Dömötör Ede felvételei Mindössze ennyi maradt a régi zsidótemető falából. A II. világháború idején a németek bevették magukat a temetőbe, lőrése- ket vágtak a falba, és onnan tüzeltek az orosz katonákra. „Sajnos többet járunk a temetőbe, mint a templomba”, mondja a Nyitrai Zsidó Hitközség elnöke, Malik Zoltán, amikor körbevezet a romos, galambpiszokkal teli zsinagógában, melyet 1911-ben építettek Baumhorn Lipót tervei alapján. A lepusztult épületet 1982-ben szimbolikus áron megvette a város, a tervek szerint a tatarozás után majd koncerteket, kiállításokat rendeznek benne. Az elmúlt években lecserélték a tetőburkolatot, és kívülről is rendbehozták az épületet, de azt, mikor lesz pénz a belső tér rend- behozatalára, senki sem tudja. Egy biztos, a zsidók nagy álma, hogy egy imaszoba is helyet kapjon benne, már nem teljesül. A sírkertben már csak a megkopott, magányos kövek őrzik a múltat. A milliomos kereskedő Engel József, a csodatevő Ezechiel Binet rabbi vagy a híres Katz és Löw család sírjához ma többen zarándokolnak el Amerikából vagy Izraelből, mint a környékről. Hosszú évek óta Dávid Pál kaszálja a temetőben a füvet, hozza rendbe a tönkrement vagy vandálok által összetört sírköveket, és vezeti végig a kővé dermedt történelmen az érdeklődőket. Magyarul, szlovákul, oroszul, németül, angolul és héberül beszél, pontosan tudja, hol vannak a kohaniták, a papok kézfejjel jelölt sírjai, hol a tanítványoké, akik a tudás vizéből ittak, hol nyugszanak az ortodoxok és hol a neológusok. Ő nem zsidó, de a neve miatt őt is koncentrációs táborba hurcolták Pőlicbe. Négy hónapot töltött ott, azóta lélekben ő is viseli a sárga csillag jelét.
