Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-08 / 14. szám

____________________________Nagyvilág_____ Még ma is megtörténik, hogy bírói tévedés folytán ártatlan ember kerül a vesztőhelyre 1998. április 8. 7 Megelőzés vagy a társadalom bosszúja? Atéma az „asztalon” hever - a közeljövőben ismét terítékre kerül Archív-felvétel Kósik Andrea Befejezés az előző számból A halálbüntetés mellett ágálok gyakran érvelnek azzal, hogy a bűnözés elleni harc megerősíté­se érdekében elengedhetetlen ennek a büntetésnek az alkal­mazása. A lengyel Egyetértés Centrum (PC) nevű politikai tömörülés szerint önáltatás és álhumaniz­mus azt állítani, hogy más esz­közökkel is visszaszorítható a bűnözési hullám., ,A bűnözőnek vannak jogai, de ettől még nyu­godtan bűnözőként lehet kezel­ni. Nem lehet kibúvó a halmozottan hát­rányos helyzet és a fiatal kor sem, hi­szen vannak olyan alapvető emberi és erkölcsi normák, a- melyeket senkinek sem szabad túllép­nie” - hangoztatta Antoni Tokarczuk, a párt elnöke. Oroszországban és Ukrajnában a halál- büntetés szimpati­zánsai vannak több­ségben. Az ottani emberek nagy része azt a nézetet vallja, hogy a halál- büntetés a bűnözőket féken tartja. Eltörlését az oroszok és az ukránok csupán 10%-a támo­gatja. , A jövőben a halálbünte­tés úgy marad meg az emberek emlékezetében, mint a bar­bárság megnyilvánulása” - véli Oleg Minorov, az orosz parla­ment jogalkotási bizottságának tagja. Úgy látja azonban, a kép­viselőknek a valós helyzetet kell figyelembe venniük, nemcsak a bűnözés, de a közvélemény vo­natkozásában is. „A nyilvános­ság soha nem támogatja a halál- büntetés eltörlésének szükségét hangoztató képviselőt.” Míg Oroszország és Ukrajna állam­főivel, Borisz Jelcinnel és Leonyid Kucsmával - akik átme­netileg eltörölték a halálbünte­tést - a képviselők nagy része és a közvélemény szemben áll eb­ben a kérdésben, Azerbajdzsán egy jelentős lépést tett az Euró­pa Tanácshoz történő csatlako­zás felé. Parlamentje épp a közelmúlt­ban döntött a halálbüntetés el­törléséről. Az is gyakran elhang­zik a kivégzéseket helyeslők ré­széről, hogy a halálos ítélet vég­rehajtása kevesebbe kerül az adófizető polgárok­nak, mint az élet­fogytiglani börtön- büntetésre ítélt bű­nöző eltartása. So­kak szerint ez a cini­kus megállapítás nem állja meg a he­lyét. Az USA-ban például a halálcellá­ban töltött egy esz­tendő finanszírozá­sa ugyanis 34 200 dollárt tesz ki egy személyre, az ítélet kihirdetésére és vég­rehajtására fordított kiadás pedig általá­ban milliós összegre rúg - be kell számolni a védelemre fordí­tott pénzösszeget, a rendőri ki­vizsgálást, valamint az újabb és újabb bírósági tárgyalásokat. A halálbüntetés ellenzői azok­ban az országokban is kikezdhe­tőnek találják e büntetés vissza­állítását, ahol ellenkezik a bün­tető törvénykönyvvel, melynek meghatározása szerint a bünte­tés célja: az átnevelés. Sokan azt tartják, nem bizonyít­ható, hogy a halálbüntetésnek elrettentő hatása lenne és befo­lyásolná a gyilkosságok szá­mának csökkenését. (Georgia államban például a gyilkossá­gok száma 1983-ban 20%-kal nőtt, éppen akkor, amikor visszaállították a halálbünte­tést.) Többen inkább a társada­lom bosszúját látják e büntetési formában, mintsem az átneve- lésre való hajlandóságot. „Meg vagyok róla győződve, hogy a barbárság csak barbárságot szül. A halálbüntetést elvadult és er­kölcstelen tettnek tartom, mely aláássa a társadalom jogi és er­kölcsi alapjait” - hangoztatta Andrej Szaharov akadémikus, a halálbüntetés egyik nagy ellen­zője. A hozzá hasonlóan gondolko­dók azt hangsúlyozzák, senki­nek sincs joga elvenni más em­ber életét. Gyakran mutatnak rá a bírói tévedések lehetőségére is, amikor ártatlanok kerülnek vesztőhelyre. Bár ennek a való­színűsége elég kicsi, mégis a mai napig előfordulnak ilyen esetek. Az Amnesty International ada­tai szerint 1900 és 1985 között az Egyesült Államokban 23 ár­tatlan embert végeztek ki! A halálbüntetés ellenzői úgy vé­lik, az erőszak erőszakot szül, ezért arra kell törekedni, hogy minél erőszakmentesebb és em­beribb társadalmat alakítsunk ki. Hogy melyik tábornak van igaza, továbbra is nyitott kérdés marad. Várható azonban, hogy a közeljövőben újra terítékre ke­rül a téma. Az Egyesült Államok tagállamában, Texasban április 20-án ismét egy nő kerül vesztő­helyre. Ezúttal a 24 éves Erica Sheppard vénájába szúrják a méreginjekciót... ♦ ♦♦ Akivégzés általában este hatkor történik. Létezik egy olyan tör­vény, mely szerint ha a halálra­ítéltet sötétedésig nem végzik ki, az ítélet végrehajtását más­napra halasztják. A kivégzés előtt az elítélt megvacsorázhat az általa kért menüből, majd bú­csúnyilatkozatot intézhet a je­lenlévőkhöz. Az üvegfalakon keresztül ugyanis a kivégzést végignézhetik nemcsak a gyil­kos szülei, hanem a meggyilkol­tak rokonai és hozzátartozói is. Az elítéltet először leszíjazzák, majd a vénájába szúrják a csöve­ket, melyeken keresztül a méreg a szervezetébejut. Magát a mérgező anyagot auto­mata méregadagoló gép fecs­kendezi az elítélt vérébe, aki először rendes kórházi altatót kap, majd izombénító mérget, végül szívbénító keveréket. Az adagolás mindössze másfél per­cig tart, de az elítélt már öt má­sodperc után elveszti az eszmé­letét. Kivégzési statisztika ♦ Az USA-ban 1977 és 1997 között a végrehajtott halálos ítéletek száma 1-ről 71-re nőtt. ♦ A Dealth Penalt Information Center szerint 1996-ban 45 halálraítéltet végeztek ki az Amerikai Egyesült Államok­ban, s ezzel az USA a 7. helyen állt annak a 10 országnak a so­rában, ahol a legtöbb halálos ítéletet hajtották végre. ♦ A kivégzések számát tekint­ve Kína vezeti a világstatiszti­kát (4173 személyen hajtot­tak végre halálos ítéletet), majd Ukrajna következik 167 kivégzéssel, a harmadik he­lyen pedig Oroszország áll 140 halálos ítélet végrehajtá­sával. A további sorrend: Türkmenisztán 123, Irán 110 és Szaúd-Arábia 69 végrehaj­tott ítélettel. ♦ 1996-ban 39 országban leg­kevesebb 5300 elítéltet vé­geztek ki (ebből 3500-at Kí­nában) . Az Amnesty International adatai szerint 76 országban a bírósági eljá­rások 7107 vádlott esetében végződtek a legsúlyosabb büntetés kiszabásával. Az USA halálcelláiban abban az évben 3150 elítélt várt kivégzésre. Andrej Szaharov: „A halál- büntetést elvadult és erkölcstelen tettnek tartom.” Vasárnapi pletykák Nagy sztárok - kis titkok Miért visel Karl Lagerfeld örökké sötét szemüveget? Mire vágyik Brigitte Nielsen? Miért jár a temetőbe Katja Riemann? Többek közt ezek­re a kérdésekre is választ ad a Németországban a közel­múltban megjelent „Entertainment Almanach ’98” kiadvány. Nagy sztárok vágyairól, szokásairól, ko­rábban titkolt tetteiről „árul­kodik”. Jack Nicholsonról, az immár háromszoros Oscar-díjas hollywoodi szupersztárról például kiderül, hogy rendkí­vül szórakozott ember. „Ha távozom otthonról, néha hu­szonötször is visszarohanok a házba, mert valamit elfelej­tettem, mert nem emlékszem, hogy becsuktam-e az ablakot, leoltottam-e a villanyt, kikap­csoltam-e a sütőt.” Brigitte Nielsen (35) szeret­ne még egy gyereket szülni, s reméli, hogy négy fia után egy kislány következik majd. Férje, Roul Meyer (36) nem támaszt kifogásokat. Karl Lagerfeld sosem mutat­kozik napszemüveg nélkül a nyilvánosság előtt. „Érzékeny ember vagyok, Nicholson szórakozott és fele­dékeny Archív-felvételek gyakran elsírom magam”- állítja a a híres német divat- tervező. Könnyeit tehát a szemüveg mögé rejti. Arról azonban egyelőre nem nyi­latkozott, hogy mit takargat az ugyancsak elmaradhatat­lan legyezővel. Ki hitte volna, hogy Nastassja Kinski büntetett előéletű? 1976-ban öt napot töltött rács mögött, mert jegy nél­kül, feketén utazott a met­rón. „Mit számít, így is sztár lettem”, mondja Kinski. Katja Riemannt, a németek kedvencét gyakran látni az egyik berlini temetőben. Csak a temetői nyugalomban, csendben tud tanulni, kon­Brigitte Nielsen és férje, Roul: mostanában ritkábban mutat­koznak partikon, fogadásokon... centrálni a forgatókönyvekre. Gloria von Thurn und Taxis ugyan nem látogatja oly gyakran a temetőket, viszont igencsak furcsa hobbija van: újságokban megjelent halál­híreket és halottakról készült fotókat gyűjt. „Különben minden olyan gyorsan fele­désbe merül” - állítja a fiatal özvegy hercegnő. A kiadvány említést tesz Hannelore Kohlról, a német kancellár feleségéről is, aki imádja a focit. Az egyes meccsek eredményeiről és eseményeiről faxon tájékoz­tatják Hannelore asszonyt, aki „szaktudásával” kápráz­tatja el a futballrajongókat.

Next

/
Thumbnails
Contents