Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-08 / 14. szám

Politika 1998. április 8. Hét nap a belpolitikában: március 26-április L Várt-váratlan meglepetések Madi Géza __________________ Ne m mondhatjuk, hogy március végén hiányt szenvedtünk volna politikai meglepetésekben. Egy­úttal azt is meg kell jegyezni, hogy nagy részük várható volt. Talán már csak az lepett volna meg bennünket, ha valamilyen jó lélek szállja meg a miniszterel­nöki tisztséget teljes egészében, az államfői funkciót pedig - sze­rencsére csupán - félig-meddig bitorló Vladimír Meciart, és távo­zik a politikából. Sajnos, ez nem történt meg, de helyette jutott mind a hét napra meglepetés: várt is, meg váratlan is. Március 26-án Ján Camogursky megerősítette, hogy ha a parla­menti úthenger simára egyenge­ti az új, antidemokratikus válasz­tójogi törvény előtt a placcot, ak­kor ősszel nem indul a választá­sokon az SZDK listáján, hanem a KDM elnöke marad. Ezzel lénye­gében elismerte, hogy az ötpárti ellenzéki koalícióban sem megy úgy minden, mint a karikacsa­pás. A meciari folklór is helyet kapott a nap „rangos” eseményei között: a DSZM elnöke a hírhedt pozsonyi sportcsarnokbeli sze­ánszok forgatókönyve alapján játszotta el a Kassai dialógusok című magánszámát, és olyan ki­jelentéseket tett „megszámo­zott” kelet-szlovákiai hívei előtt, amelyekről kiderült, hogy 90 százalékuk hazugság. A tízszá­zalékos igazság az, hogy való­ban Kassán volt, nem pedig Po­zsonyban, a parlamentben, ahol a kérdések óráján lett volna a he­lye. Az MKDM országos választmá­nya március 28-án úgy döntött, hogy a mozgalom szövetségi párttá kíván átalakulni, ha a har­madik olvasaton is a jelenlegi Az MKDM hajlandó a kebelére ölelni az Együttélést és az MPP-t. formájában jut túl a választási törvény tervezete. Hajlandó megszüntetni önmagát s kebelé­re ölelni az Együttélést és az MPP-t. Egyáltalán nem hatott meglepetésként, hogy a Magyar Koalíció két, „beolvasztásra” ki­szemelt pártja közül az előbb említett rögtön azzal reagált a javaslatra, hogy közölte: ő is fel­készült a transzformáló szerep­körére, a másik két politikai erő befogadására. Az MPP pedig kö­zölté, hogy neki bármelyik meg­felel a három közismert megol­dás közül. Március 28-án a DSZM újabb al­kotmánymódosítási javaslattal állt elő. Talán megfogalmazója, Sergej Kozlík alelnök sem tudja, hogy már a hányadikkal. A szó­ban forgó elgondolás a kancellá­ri rendszer bevezetését feltétele­zi: a kormányfőt a parlament vá­lasztaná, a miniszterelnök pedig saját kénye-kedve szerint válo­gathatna a miniszterjelöltek kö­zött. Valószínűleg három jelölt száll ringbe a jövő csütörtökön tartandó harmadik államfő-vá­lasztási fordulóban: a kormány- koalíció által javasolt Milan Secánsky, a baloldali Brigita Schmögnerová, illetve Kocnár független képviselő „matemati­kusa”. Minden jel szerint az első körben egyikük sem szerzi meg a szükséges 90 szavazatot. A Szlovák Nemzeti Párt március 31-én a parlament elé terjesztet­te azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amely lehetővé ten­né, hogy az elnökválasztási for­dulók második körében a jelen­legi 90 helyett már 76 képviselői szavazat is elegendő lenne az ál­lamfő megválasztásához. Az időzítésből arra lehet következ­tetni, hogy a Slota-párt a negye­dik fordulóban „hajt rá” a köz- társasági elnök megválasztásá­ra. Az alaptörvény módosításá­val megvalósulhatna a nemzeti­ek néhány hónapja dédelgetett vágya: a már semmi és senki ál­tal sem korlátozott Meciart ül­tethetnék be a Grassalkovich- palotába. Bár ehhez még az el­lenzéknek is lesz egy-két szava. Reméljük, hogy voksa nem. Szakértők szerint egyáltalán nem tekinthető meglepetésnek, hogy az amerikai Moody’s In­vestors Service hitelminősítő cég egy fokkal csökkentette Szlovákia konvertibilis valutá­ban kibocsátott állampapírjai­nak besorolását. Az ország a kedvezőnek semmiképp sem te­kinthető spekulatív zónába esett vissza. Nem kell találgatni, hogy a makroökonómiai helyzet rom­lása miatt (is). Most aztán spe­kulálhat a kormány, hogyan ja­vítsa ki a rosszabb osztályzatot. Elégtelent kapott a múlt hónap utolsó napján Bátorkeszin tar­tott nagygyűlésen az iskolaigaz­gató-leváltások ellen tiltakozó búcsi és bátorkeszi szülőktől a komáromi járási elöljáró és hiva­tala oktatási osztályának a veze­tője. Nagy meglepetés volna, ha a hivatalnokok a tüntetésen el­fogadott nyilatkozat hatására jobb belátásra térnének, és visz- szahelyeznék tisztségébe Varga Lajost, illetve Novák Ferencet. A kéthetes afrikai körúton járt Bili Clinton neje társaságában éppen szenegáli népviseletben pózol. Hazatérve némileg fellélegezhetett, hiszen a Little Rock-i bíróság beszüntette az ellene szexuális zaklatás címén folyt eljárást, melyet Paula Jones kezdeményezett. Clinton gondjai azonban ezzel korántsem zárultak le, hiszen a hölgy máris kö­zölte: fellebbezni fog a döntés ellen. AP-felvétel Interjú Duka Zólyomi Árpáddal, az Együttélés alelnökével Dömötör Ede felvételei A „végtermék ” a fontos, nem az, ki kibe olvad be P.Vonyik Erzsébet ________ Má rcius végén az MKDM orszá­gos választmánya 57:3 arány­ban úgy döntött, hogy ha az új választási törvény szükségessé teszi, kész átalakulni szövetségi párttá, amely befogadná az Együttélést és az MPP-t. Duka Zólyomi Árpádot, az Együttélés alelnökét arról kérdeztük, mi­ként fogadták a döntést. A vidéket járva tapasztaltuk azt az igényt, hogy egységesen poli­tizáljunk. A hogyan eldöntésé­nek felelőssége a mi vállunkra nehezedik. Az Együttélés már 1993 előtt szorgalmazta egy egységes párt létrehozását, mert megítélése szerint ez biz­tosítaná a leghatékonyabb poli­tizálást. Akkor unióról beszél­tünk, majd szövetségi párt elne­vezésre módosítottuk. A válasz­tási törvénytervezet ismeretében más megoldás nincs, mint egy párt létrehozá­sa. Kérdésére visszatérve: mi üdvözöljük az MKDM határo­zatát, azt, hogy végül ők is elju­tottak odáig, hogy ez az egyedü­li megoldás. Miként vélekedik arról, hogy a magyar kereszténydemokraták végül is az Együttélés szorgal­mazta szövetségi párt mellett tették le a garast? Eredetileg ez a mi elképzelé­sünk volt, s az Együttélés fel is van arra készülve, hogy az egy párt létrejöjjön. Most még inten­zívebb tárgyalásokat kell foly­tatni, hogy minél hamarabb ki­alakuljon az új belső szerkezeti felépítés. Olyan alapszabályt kell elfogadnunk, amely az Együttélésnek, az MKDM-nek és az MPP-nek egyaránt megfelel. Ez nem könnyű, mert egyik párt sem szeretné elveszteni identi­tását, tehát a szövetségi párton belül is, legalábbis egy átmeneti időre, meg kell őrizni mind a há­rom párt kialakult arculatát. Milyen lépésekettesz az Együtt­élés az MKDM döntésének is­meretében? Megnyugvással üdvözöltük, hogy az MKDM is ezt a megol­dást tartja az egyedüli járható úrnak. Feltételezem, hogy az MPP is el fogja fogadni. Csak olyan megoldásban gondolkod­hatunk, amelyet mindhárom párt támogat. Mi semmi különö­set nem lépünk, folytatjuk a tár­gyalásokat abban a koalíciós szakbizottságban, amely készíti a három pártot egyesítő önálló párt alapszabályát. Ön azt nyilatkozta, hogy az MKDM-hez hasonlóan az Együttélés is kész felvállalni a transzformálódó párt szerepét, és megnyílna a másik kettő előtt. Nem fenyeget az a ve­szély, hogy minden párt arra fog várni, hogy a másik kettő beléol- vadjon? Nagyon helyénvaló a kérdés. Az eddigi tárgyalásaink ugyanis folyton akörül forogtak, hogy milyen formában valósítsuk meg az egyesülést. Számunkra az elfogadható út az, hogy egy­beolvadnak a pártok, tehát vala­melyik pártunkba utolsó lépés­ként beolvad a másik kettő. Mindegy, hogy melyik melyik­be? Erről a Koalíciós Tanács még nem döntött. Az MKDM felhívá­sára úgy tekintünk, ők is készek az utolsó lépéssel járó feladat felvállalására. Tudomásul vet­tük ezt, és ennek függvényében tárgyalunk tovább. Az Együtt­élés szintén fel van erre készül­ve. Meg kell egyeznünk, hogy melyik párt legyen a befogadó. De nem is ez a lényeg, hanem a „végtermék”, hogy egy új elne­vezésű párt jöjjön létre. A lebo­nyolítási folyamatról még tár­gyalunk. Úgy kell eljárnunk, hogy nem engedhetjük meg, hogy létrejön a szövetségi párt, vagy nem jön létre, mert tegyük fel, valamilyen oknál fogva nem jegyzik be, közben pedig a másik két párt már megszűnt. Az Együttélés május 10-éig össze­hívja az országos kongresszust. Ha a három párt meg tud egyez­ni, hogy az egyesülést egy napon végrehajtjuk, akkor ehhez iga­zítjuk konferenciánkat. A lényeg az, hogy tovább tárgyaljunk, ke­ressük a megegyezés útját. Mi olyan szövetségi pártban gon­dolkodtunk mindig is, amely nemcsak a választásokig szól. Sajtókörökben hírek terjedtek el arról, hogy az Együttélés par­lamenti képviseletének hölgy tagja, illetve a másik mozga­lom egyik alelnöke a legesélye­sebb jelölt az új, egységes párt élére. E kérdésekről majd nyíltan kell beszélni. Egyelőre az alapsza­bály tervezete olyan, hogy há­rom alelnökkel számol, így meg­jelenítené a beolvadó három formációt. Évente cserélődné­nek az elnöki tisztségben. Néze­tem az, hogy ha valóban ütőké­pes pártot kell építeni, akkor szükség van arra, hogy jó fellé­pésű, elfogadható elnök jelen­jen meg a párt élén. De szemé­lyekről eddig nem beszéltünk. Amit ön említett, az valóban csak suttogás. Nem lenne hatásosabb a válasz­tási kampány finisében, ha az SZDK mintájára a Magyar Koalí­ció is egy személyt tolna előtér­be? Ezt mondtam én is az előbb. Ez kényes kérdés, s ha majd tár­gyalni fogunk róla, akkor kerül­nek szóba a konkrét nevek. General Anzeiger Hosszú alkudozás A folyamat történelmi jelentősé­gét hangsúlyozó beszédeknek las­san vége, és megkezdődik a hosz- szas alkudozás az adatokról és a pénzről - vélte a bonni lap az Euró­pai Unió bővítéséről szóló tárgya­lások ünnepélyes kezdésével kap­csolatban. Az Európai Unió még soha nem állt üyen nagy változás előtt, és még soha nem volt üyen rosszul felkészülve - írta. A rossz felkészülés megdöbbentő, mert az unió tagállamai évek óta tudják, hogy az új tagok csatlakozása nél­kül is lényeges változásokat kell végrehajtaniuk, ha el akaiják ke­rülni az unió megmerevedését. The Times Fájdalmas maraton Fennkölt szónoklatok és török fe­nyegetőzések közepette urduit ne­ki az Európai Unió annak a maratonnak, amelyről már most tudható, hogy fájdalmas lesz a gazdag nyugati klub tagjainak és a tagságra pályázó tizenegy sze­gényjelöltnek egyaránt. A pezsgős díszbeszédek után sem táplált senki illúziókat aziránt, hogy mi­lyen kínzó változást hoz majd „az EU jelenlegi kényelmes határai­nak lebontása öt éven belül”. Min­den hálálkodásuk ellenére a kelet-európai pályázókat elége­detlenséggel tölti el, hogy az Eu­rópai Unió a kommunista rend­szerek kilenc évvel ezelőtti össze­omlása óta még mindig nem ölel­te keblére őket. A sereghajtó öt ál­lam, amely most nem kezdi el az érdemi felvételi tárgyalásokat, at­tól tart, hogy számkivetettségbe szorul az unió majdani új határai mögött, de az éllovas országokat is felzaklatja a feltételek azon tö­mege, amelyet az EU rótt ki rájuk a csatlakozás fejében. A jelöltek előtt 90 ezer oldalnyi játékszabály elsajátításának feladata tornyo­sul, s a derűlátók is azzal számol­nak, hogy az éllovas hatok 2003 környékén kezdhetik meg beta­gozódásukat az unióba.

Next

/
Thumbnails
Contents