Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-01 / 13. szám

Sport 1998. április 1. Arcok az élvonalból: Kovács Annamária párkányi kézilabdázónő, a Plastika Nitra játékosa Még egy lépés hiányzik A játék hevében M. Nagy László felvétele J. Mészáros Károly Talpraesett, megnyerő szőke te­remtés az extraligás Plastika Nitra női kézilabdacsapatának játékmestere. Ráadásul már a válogatottban is többször bizo­nyította képességeit. Kovács Annamária alapiskolásként szü­lővárosában, Párkányban is­merkedett a sportág ábécéjével, majd ugyanott játszott évekig. Felemelkedésének következő állomása Nyitra, ahova főisko­lai tanulmányai miatt igazolt. Ám a tanítói oklevél megszerzé­se után is korábbi klubjában ma­radt, júniusban jár le a szerző­dése. Két edzés közben beszél­gettünk. Évek óta az élvonalban kézilab­dázik, ráadásul a legjobbak kö­zé tartozó nyitrai együttesben. Úgy tűnt, hogy a válogatottban is gyökeret ereszt, erre nemrég Név: Kovács Annamária Született: 1974. július 23-án, Párkányban Családi állapota: hajadon Magasság/ testsúly: 174 cm/ 64 kg Egyesülete: Plastika Nitra Lakhelye: Párkány Végzettsége: testnevelés­pedagógia szakos tanítónő Élvonalbeli mérkőzések/ gó­lok száma: ötödik idényét lemondott a címeres mezről. Hogyan születik meg egy ilyen szokatlan döntés? Előrebocsátom: számomra egy­általán nem volt váratlan. Mon­dom ezt annak ellenére, hogy nekem tetszett a válogatottban. Elégedett voltam az edzésekkel, sokat tanultam belőlük. Az elő­készületi meccseken szóhoz is jutottam, ám amikor jöttek a tétmérkőzések, sorra a sellyei játékosok kaptak lehetőséget, mert csak bennük bízott meg Packa edző. Mivel nem, vagy csak keveset küldött pályára, alig bizonyíthattam. Klubcsapa­tomban sok a diák, hárman-né- gyen a válogatottal készültünk, s bizony a bajnoki szünetben csak négyen-öten edzettek együtt. Aki kicsit ért a kézilab­dához, tudja, hogy így nem le­het valamire való munkát vé­gezni. Felbomlott a koncepció, jöttek a balsikerek. Rákérdeztek játssza a legmagasabb osztályban, évente hozzáve­tőlegesen ötven bajnoki talá­lata volt. Az 1996/97 kiírás­ban hatvanszor, az 1997/98- asban (március 20-ig) ötven- kétszer volt eredményes Válogatottbeli mérkőzések/ gólok száma: hozzávetőleg 30-35/50 Kedvtelése: olvasás, zene- hallgatás a klubban: ilyen körülmények között akarunk-e továbbra is játszani a válogatottban. Nem kényszerítettek semmire, ön­szántamból döntöttem. Megír­tam - akárcsak csapattársaim - levelemet a szövetségnek, s ab­ban közöltem, hogy az idény hátralévő részében nem akarok szerepelni a válogatottban. Nincs hiányérzete amiatt, hogy csak klubszínekben vállalja a mérkőzéseket? Nincs. Nálam mindig is elsőbb­séget élvezett a Plastika. Itt töb­bet várnak tőlem, hisz négyen- öten vagyunk a csapat pillérei, s úgy érzem, sokkal nagyobb szükség van rám a klubban, mint a válogatottban. Ha lemondja valaki a váloga­tottságot, akkor milyen sporto­lói célokat lát maga előtt? Tudom, mire céloz: a címeres mezben való szereplés kapunyi­tás külföldre. Én azonban úgy tapasztalom, hogy klubszinten is kínálkozhat ugyanilyen lehe­tőség, kiváltképp, ha a csapat harmadik éve szerepelt az euró­pai kupákban. Volt tehát alkal­mam arra, hogy megmutassam játéktudásomat a külföldi ér­deklődőknek. A válogatottban még nem tartok annyira elöl, klubcsapatomban azonban sor­ra kulcsszerepet bíznak rám. Főiskolai tanulmányai sodor­ták Nyitrára. Közben már vég­zett, s pedagógusi képesítésé­vel akár taníthatna is. Ma még­is profi kézilabdázónő. Csupán azért, mert ebből jobban meg lehet élni? Biztosan ez is közrejátszik ben­ne. Jelenleg azonban jobban ér­zem magam a sportban, arra még van időm, hogy elinduljak a pedagógusi pályán. Egyrészt te­hát a pénz miatt csinálom, más­részt a munkámban egyben a hobbimra találtam, pillanatnyi­lag még ez áll közelebb hozzám. Volt egy időszak pályafutásá­ban, amikor egyszerre két he­lyen kézilabdázott: szülőváro­sában és Nyitrán. Hogyan emlé­kezik ezekre az évekre, s nem hiányzik-e ez a kettős szerep­kör? Semmiféleképpen nem hiány­zik. Egy idő után rájöttem, nagy megterhelés volt számomra. Ugródeszkának viszont megfe­lelt. Az akkori második ligás párkányi csapatban jól kiját­szottam magam, lőttem a gólo­kat, Nyitrán az élvonalban meg kipróbáltam képességeimet. Ennek ellenére újra nem csinál­nám végig. Ötéves kora óta szinte a labdá­val alszik és ébred. Édesapja edző Párkányban, nagyapja az ottani klub egyik vezetője. Két évtized múltán is a kézilabda a mindene, vagy csak egy jöve­delmező megélhetési forrás? Kiskoromtól kezdve a kézilabda tölti ki az életem nagy részét, annyira megszoktam, hogy ne­héz lenne megválni tőle. El sem tudom képzelni. Vannak célja­im: az általam kijelölt sportolói lépcsőzeten szeretnék legfelül- re kerülni. Valamikor a legala­csonyabb osztályból indultam, eljutottam az élvonalba, s most már csak az utolsó lépés hiány­zik: a légióskodás. Amíg iskolá­ba jártam, nem mehettem seho­va. Nyáron lejár a szerződésem. Három éve már kaptam külföldi ajánlatot, de akkor még elvetet­tem. Most Németországba és Magyarországra csalogatnak, minden a feltételeken múlik. Gondolom, az még nemigem foglalkoztatja, mi lesz, ha befe­jezi. Arra viszont már válaszol­hat: mit köszönhet a kézilabdá­nak? Elsősorban rengeteg élményt. Megtanított kollektív szellem­ben élni, arra, hogy az életben küzdeni kell, s ha el is akarunk valamit érni, nagyon meg kell dolgozni érte. Ki ő? ^HYDROTOUR »fess ■ Kréta - üftff r A Igyekezetünk arra irányul, hogy megkönnyítsük Önnek a döntést, tanácsot adjunk, és segítsünk kiválasztani az utazást. Ezért az Ön városában is fiókirodát nyitottunk. Jöjjön el, és győződjön meg személyesen az 1998-as nyári évadra ajánlott utazásaink __ _ _ minőségéről. A Hydrotour szolgáltatásai és ajánlata: * magas színvonalú és professzionális gondoskodás ügyfeleinkről, az utazásokon minden nap rendelkezésükre állnak idegenvezetőink, * kellemes és gyors utazás a Szlovák Légitársasággal, egyenes légi csatlakozás Pozsonyból Kassára, * előnyös árak az összes utunkra, ezenfelül különleges árak gyermekes családoknak, * biztonság és garanciák, utazását a Garancia Alap biztosítja, amelynek alapító tagjai vagyunk, S ezenfelül * IV.l. és 3. között a Hydrotour Nyitott Napokat rendes, ahol kedvezményes árakon kínálja útjait. * Látogassa meg új fiókirodánkat és nem bánja meg, ba víznek eresszük ••• Sportolóktól hallottuk Martikán vállalja a baleset következményeit Szlovákia egyetlen atlantai olimpiai bajnoka, Michal Martikán tavaly halálra gá­zolt egy gyalogost. Esetét még mindig vizsgálja a rendőrség. Képes ilyen lelki teherrel zavartalanul ké­szülni a versenyévadra? „Nincs más lehetőségem. Tettemért felelek, ugyanak­kor tudom, hogy az adott helyzetben mindent megtet­tem a szerencsétlenség elkerülése érdekében. Ezért az amnesztiát sem fo­gadnám el. Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. Engem ilyennek neveltek, s ugyanerre taní­tott meg a sport is. Természetesen ha bevonnák a jogosítványomat, nehe­zebbé válna az edzésre járá­som, de erre most nem gon­dolok. Teljes mértékben a felkészülésre figyelek.” Svoboda emlékezet­kihagyása Petr Svoboda lőtte Csehor­szág egyetlen, ám győztes gólját a naganói férfi jégko­rongtorna döntőjében. Gyorsan elfelejtette, ho­gyan élte át a mérkőzés utá­ni pillanatokat: „Úgyse hi­szik el, de én valóban nem emlékszem a részletekre. Előbb meg kell néznem a képfelvételt. Mindössze az maradt meg bennem, hogy elkezdtem kiabálni, kesz­tyűmet a nézőtérre akartam dobni, de egyszer csak még­is előttem feküdt a jégen. Hát, nem sikerült messzire lódítanom.” Mit látVilleneuve? Megkérdezték Jacques Villeneuve Forma-l-es vi­lágbajnokot, hogy mit lát a kocsijából? „Keveset. Látó­szögem eléggé beszűkül. Valójában csak az tárul elém, ami közvetlenül előt­tem van. Olyan gyorsan ha­ladok, hogy a tárgyak több­sége árnyék, szín vagy el­mosódó kép formájában je­lenik meg. Ezért csupán ar­ra összpontosítok, hogy Graf megpróbál visszatérni, de a sérülések továbbra is kínoz­zák CTK-felvétel meg tudjam különböztetni a legfontosabb pontokat, hogy tudjak arról, hol va­gyok, mikor kell fékeznem, mikor gyorsítanom. Másra nem vagyok képes figyelni.” Dvorak szakács lenne Tomás Dvorak, Athén tízpró- bázó cseh világbajnoka el­árulta, hogy mit csinálna, ha nem az atlétikának hódolna: ,„Alighanem szakács lennék, mert érdekel a főzés. Leg­utóbb nagymamám receptje szerint vaníliás kiflit sütöt­tem, nagy volt a keletje. Kü­lönben nem dicsekednék vele.” Graf egyetlen boldogsága Steffi Graf hét hónapos ki­hagyás után próbál vissza­térni a teniszpályára. Az egykori világelső koráb­ban öt éven át uralta a női mezőnyt. Csodálatra méltó és hossza­dalmas trónlása idején mindössze egyszer volt iga­zán boldog: „Ezt az örömteli pillanatot Chris Evert legyő­zése után éltem át. Még a nyolcvanas években. Megnyertem a mérkőzést, és csak néhány másodperc múl­tán értesültem arról, hogy a világranglista élére kerül­tem, és hogy ennél maga­sabbra már nem juthat sen­ki. Nagy nap volt az szá­momra.” VKV-347

Next

/
Thumbnails
Contents