Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-04 / 9. szám
1998. március 4. Sport Az Óváros téren a nyolcvankilences bársonyos forradalom óta nem volt olyan hatalmas tömeg, mint a naganói cseh hokidiadal után Végtelen prágai jégkorongőrület Ruzicka és a rajongók CTK-felvételek Zsigárdi László _____________ A naganói téli olimpia végén szinte biztos, hogy Csehországban voltak a leglátványosabb ünnepségek, s itt kísérték a legnagyobb figyelemmel az ötkarikás játékok hajráját. Ez érthető is, hiszen az ország jégkorong-válogatottja sorra aratta a bravúrosabbnál bravúrosabb győzelmeket. A vége aztán szenzációs ötkarikás diadal lett! Bő egy nappal a párját ritkító olimpiai sikert követően Prágába várták a naganói hősöket (közülük csupán Petr Svoboda, az oroszok elleni finálé győztes góljának a szerzője nem jött el). De nemcsak őket, hanem a hokirajongók népes táborát is, amely már a vasárnapi, oroszok elleni finálét az Óváros téren szurkolta végig, majd pedig a győzelmes döntő után a nyolcvanezres tömeg elkezdte a véget nem érő népünnepélyt. A hétfői folytatásra, a hivatalos fogadtatásra kétszer ennyi sportrajongót vártak a történelmi központba... Még mielőtt elindultam volna egykori fővárosunkba, felhívtam az egyik cseh kollégát, legyen segítségemre a „tűz közelében”. Ó értetlenül azt válaszolta: „Te megőrültél, öt órával a repülőgép érkezése előtt akarsz indulni Pozsonyból?! Prága előtt akkora dugó fogad majd, hogy csak a gálaműsor végére érkezel a helyszínre!” Örök optimista lévén - ennek ellenére - elindultam, hátha... Hátha elkerülöm a délutáni csúcsforgalmat, s idejében célba érek. Most már tudom, nagy vakmerőség volt; ha az aranycsapatért küldött elnöki gép nem késik több mint három órát, lemaradok mindenről, nem tudósíthattam volna a párját ritkító eseményről. Amikor a Frekvence 1 rádióadó közölte: csak este hét után landol a repülőgép, sebességkorlátozás ide, sebességkorlátozás oda, a szerkesztőségi Favorittal felvettem a versenyt a külső sávban száguldozó luxusautókkal. Szerencsém volt, mert a rendőröket ezúttal nem érdekelte a gyorshajtás a D-l-en. Állítólag ötezret is elkérnek a száguldásért... Körülbelül száz kilométerre Prágától már sűrűsödött a kocsisor, alaposan lelassult a forgalom; az elöl haladók készakarva negyven-ötven kilométeres tempót diktáltak. A fővárosban aztán már csak lépésben lehetett előre jutni, lépten-nyomon a „Köszönjük, naganói hősök!”; „Hasek és a többiek mindenkit megleckéztettek!”; „Dominátor, te leszel az elnök!” feliratú plakátrengeteg és a nemzeti lobogók sokasága fogadta az arra haladókat. Mindenki integetett A rögtönzött színpadon közel százötvenezer sportrajongó előtt jelentek meg az aranyérmes hokisok. mindenkinek, teljes volt az egyetértés az országban! A vadidegen is könnyen megtalálta a ruzynéi repülőteret, ugyanis Prága, illetve Csehország minden részéből arrafelé tartott a gépjárműáradat. Húszéves sofőrködésem alatt még ilyen előzékeny, segítőkész és türelmes autós kollégákkal nem találkoztam. Semmi idegeskedés, semmi fenyegetés! Lehet, hogy azért, mert a pozsonyi jelzésű autó szélvédőjére odaragasztottam egy elég nagy cseh (szlovák) zászlót... Különben a többi Járgány” is hasonló Jelmezben” rótta a kilométereket, ám az szinte biztos, hogy egy SK „felségjelű” kocsin ez nem mindennapi látványnak számít(ott). Dejvice közelében, tíz kilométerre a reptértől már azt hittem, véget ér felejthetetlen élményekben gazdag csehországi utam, ugyanis egy eléggé jókedvű csoport körülvette a Favoritot, s már-már úgy tűnt, odébb teszi azt az árokpartra. De hál’ istennek, esze ágában sem volt. A mintegy tízfős csapat nemzeti lobogóba bugyolált fővezére csak ennyit ordított: „Éljenek a szlovákok, ők is velünk ünnepelnek!” Február huszonharmadikán tovább folytatódott szerencsesorozatom, hiszen két perccel az aranycsapatot szállító elnöki gép érkezése előtt robogtam csak be a reptér parkolójába, amely - természetesen - az utolsó helyig foglalt volt. Az egyik igen kedves rendőr így fogadott: „Ha már idáig beverekedte magát, álljon ide a járdára, és siessen, nehogy lekésse az ünnepélyes fogadtatást!” A mintegy harmincezres tömeg több mint négy órán át(!) fegyelmezetten várt az aranycsapat tagjaira, akik a landolást követően csakhamar meg is jelentek a kijáróban. Ekkor valósággal elszabadult a pokol, az egyenruhások csak hatalmas erőfeszítések árán tudták megfékezni a diadalittas tömeget. Talán az is segített, hogy az évszázad hoki- tornájának legjobbja, Dominik Hasek kapus odarohant az őrjöngő drukkerekhez, s azt mondta nekik: „Köszönjük, nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttetek, ünnepeljünk együtt!” Amikor a hokisták között megjelent Katerina Neumannová sífutó, valamelyest lehiggadtak a kedélyek. Szinte percenként pukkantak a pezsgők, robbantak a petárdák, de ennek ellenére az ünneplés nagyon fegyelmezett keretek között zajlott a reptéren. Ezt külön kiemelték az ügyeletet teljesítő, segítőkész rendőrök (állítólag a szomszédos városokból is jött erősítés!), akiknek köszönhetően elküldhettem tudósításomat a napilap második kiadásába. A show-műsor korántsem ért véget a ruzynéi reptéren, sőt ez volt a népünnepély kezdete. A nagy-nagy buli az Óváros téren folytatódott, ahol a rögtönzött színpadon, közel százötvenezer sportrajongó előtt jelentek meg az aranyérmes hokisok, a nemzet hőseiként emlegetett sztárok. A hatalmas tömeg egy emberként ordította a naganói hősök nevét. Amikor Jaromír Jágr, Ismert Hasek-mozdulat - ezúttal pezsgővel a Pittsburgh sztárja büszkén kijelentette, hogy a két Stanley Kupa-győzelmét nem adná ezért az olimpiai aranyért, a lelkes hokirajongók majd felborították a pódiumot. Csehország sportszerető népe tehát az egykori hírhedt februári győzelem (a naganói diadal vajon nem volt az?) időpontjában nagyvonalúan és méltóképpen ünnepelte meg a váratlan olimpiai aranyérmet. Nemcsak a szurkolók, hanem a politikusok is ezzel a párját ritkító sportsikerrel foglalkoztak. Ezt bizonyítja az is, hogy mind Josef To- sovsky miniszterelnök, mind pedig Václav Havel köztársasági elnök fogadta az „aranyos” jégko- rongozókat. A vasárnap kora reggel kezdődött „népfelkelés” annak rendje- módja szerint kedd hajnalban szépen, minden különösebb rendbontás nélkül ért véget. E sorok írója is szerencsésen megérkezett Pozsonyba, az már más lapra tartozik, hogy a több mint hétszázötven kilométeres út sokat kivett belőlem, de a felejthetetlen élmények kárpótoltak érte. És még valami: a cseh-szlovák határon, az éj kellős közepén senki sem volt rám kíváncsi. Ez viszont álomnak tűnt... Naganói kuriózumkosár A téli olimpiák legeredményesebb dobogósai 1. Björn Dahlie (norvég, sífutó) 1992-1998 nyolc arany, négy ezüst 2. Ljubov Jegorova (orosz, sífutó) 1992-1994 hat arany, három ezüst 3. Ligyija Szkoblikova (orosz, gyorskorcsolyázó) 1960-1964 hat arany 4-5. Clas Thunberg (finn, gyorskorcsolyázó) 1924-1928 öt arany, egy ezüst, egy bronz 4—5. Larisza Lazutyina (orosz, sífutó) 1992-1998 öt arany, egy ezüst, egy bronz 6. Bonnie Blair (amerikai, gyorskorcsolyázó) 19881994 öt arany, egy bronz 7. Eric Heiden (amerikai, gyorskorcsolyázó) 1980 öt arany 8. Raisza Szmetanyina (szovjet-orosz, sífutó) 1976-1992 négy arany, öt ezüst, egy bronz 9. Sixten Jernberg (svéd, sífutó) 1956-1964 négy arany, három ezüst, két bronz 10. Galina Kulakova (szovjetorosz, sífutó) 1968-1980 négy arany, két ezüst, két bronz. Magyar részvétel: Coubertin szellemében Megvonta a magyarok szereplésének mérlegét a naganói téli játékokon Schmitt Pál, a nemzeti olimpiai bizottság elnöke. Mintha Pierre de Coubertin bárót, az újkori játékok atyját hallottuk volna: „Jó érzés, hogy tizenkilenc magyar versenyző teljesítette a kiküldetési szintet. Boldog vagyok, hogy senki sem kapta ajándékba a részvételjogát. A több mint százéves Magyar Olimpiai Bizottságnak és a magyar versenyzőknek helyük van a téli olimpián is, a téli sportágakról sem mondhatunk le. Még akkor sem, ha versenyzőink természetesen nem szerepelnek úgy, mint a nyári játékokon részt vevők. Számunkra a részvétel volt a fontos.” Czakó fájdalomdíja Czakó Krisztina végül is nem indulhatott el a naganói téli olimpia női műkorcsolyaversenyén. Jégre lépése ugyanis veszélyeztette volna további pályafutását, s így Magyarország egyetlen éremesélyese nem kockáztatott. ,.Engem bánt a legjobban ez a bokasérülés. Rendkívül el vagyok keseredve, és csak az vigasztal, hogy négy év múlva is rendeznek olimpiát, addig pedig évente a vb-re és az Eb-re is sor kerül. Lesz még alkalmam bizonyítani.” Fájdalomdíj gyanánt Schmitt Pál, a MOB elnöke az athéni olimpia győzelmi érmének másolatával ajándékozta meg Czakó Krisztinát. A hét fotója, avagy a cseh jégkorongozók aranyöröme a naganói éremosztás utáni pillanatokban CTK-felvétel
