Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-07 / 1. szám
Kultúra 1998. január 7. „Hol jártál az éjjel, cinegemadár?...” - éneklik a komáromi kis néptáncosok Nevenincs együttes Méhes Katalin a komáromi táncháztalálkozón Fotó: Dömötör Ede Kósik Andrea Annak ellenére, hogy folklórcsoportjaink léte szinte szalmaszálon függ, hisz anyagi támogatásra az államtól aligha számíthatnak, egyre-másra születnek a gyermektánccsoportok, melyek az utánpótlást hivatottak biztosítani. S bár minden gyerekből, ki most lelkesen táncol, énekel és szerepel a színpadon, nem lesz örök időkre néptáncos, nagy részükben valószínűleg nyomot hagy a népi kultúra. Főleg olyan esetben nem kell attól tartani, hogy a kicsik között nem lesz, aki folytatná a táncot a felnőttcsoKata az induláskor nem egyedül látott neki a feladatnak. portban, ha elég népes a gyerek- csoportba járók tábora. Komáromban, ahol a nagy hagyománnyal rendelkező Hajós néptáncegyüttes működik, ismét nem kell attól félni, hogy ez a hagyomány megszakad. A gyerek- csoportban ugyanis csaknem öt- venen viszik tovább a néptánc, a népdalok, a népzene kincseit... Idén lesz ötéves a kicsik együttese, melyet Méhes Katalin indított útjára, s mai napig is igazi lelkesedéssel vezeti. A gyerekek szerete- te és a velük való foglalkozás igénye nála, mondhatni, foglalkozási ártalom, hisz hivatása szerint óvónő. S hogy feladatának sikerül eleget tennie, arra bizonyíték, hogy „gyerekei” szinte agyonimádják. Magam is tanúja lehettem az idei komáromi táncháztalálkozón, ahogy rajta csüngtek, s amikor éppen zoboralji táncokat oktatott a küzdőtéren, láncot formálva szinte bekerítették, s nem engedték ki maguk közül. Akkor már ismét jó hangulatban voltak, korábbi fellépésük után ugyanis kissé orroltak egymásra - mármint a gyerekek egymás között. Merthogy a szereplés nem úgy sikeredett, ahogy azt maguktól elvárták, vagy ahogy vezetőjük is elvárta volna. A próbákon egyre jobbá és szebbé alakult a műsor, de az a fránya színpad megtréfálta őket, s az sem semmi, hogy annyi ember előtt kellett fellépniük. Megesik az ilyesmi még öreg rókákkal is, úgyhogy igazán nincs miért szégyenkezniük. Főleg így, hogy csak ők tudták, mit hogyan kellett volna, hisz a közönségnek tetszett, s megkapták a kijáró tapsot is. Meg is érdemelték - hetek, hónapok, sőt évek munkája volt s van benne minden műsorszámban. Kata nem rótta fel nekik a hibákat, de erre, amint mondta, nem is volt szükség, mert a lurkók a fellépés után az öltözőben egymást kezdték tépni, hogy ki mikor mit rontott el. Szerinte ez már jó dolog, hogy maguk is ráéreztek arra, hogy nem úgy sikerült valami, ahogy kellett volna. A próbákon elért eredmények alapján azonban elmondható, hogy már elkezdődött egyfajta felfelé ívelés, már megvannak az alapok ahhoz, hogy elkezdődhessen a valódi táncosok kinevelése. Egyébként ezeknek a kis nép táncosoknak az átlagéletkora tíz év. Belőlük, vagyis az alsó tagozatos negyedikesekből van a legtöbb a csoportban. Közülük többen az induláskor kezdték a táncot, még ovis korukban. Ma is vannak tőlük fiatalabbak is, akikkel külön foglalkozik Gál Tünde, s többnyire még különböző játékok tanulásával múlatják az időt, hogy a nagyobbakkal már a komolyabb tánclépéseket lehessen gyakorolni. Vannak köztük ugyanis tizennégy éves kamaszok is, akik már a nagyokhoz is átmehetnének. Kata nem is tartotta őket vissza, megmondta, aki már úgy érzi, koránál fogva nem illik bele a társaságba, annak szabad az út, nézze meg a Hajós próbáit, lassan lépjen át a nagyok együttesébe, de annak is örül, ha továbbra is itt maradnak. Atanítványokmarad- tak... Ennyi gyerekkel foglalkozni viszont meghaladja egy ember képességeit. Kata az induláskor nem egyedül látott neki a feladatnak. Korpás Györggyel együtt oktatták a csemetéket. Később volt olyan időszak, mikor Kata egyedül vezette a csoportot, de mára már két segítőtársa is akadt: az említett Gál Tünde, aki a legkisebbeket készíti fel, és Szlama László, aki viszont a fiúkat tanítja táncolni, merthogy a férfias tartás, a férfimozgás, a férfitáncok elsajátítása mégiscsak egy férfitól az igazi, az a hiteles. S egyébként is jól jön az ő kissé keményebb hozzáállása, mert a fiúk elég „csintalan palacsinták”. De úgy látszik, ezt ők sem bánják, mert eddig még senki sem ment el, sőt egyre többen jöttek, aminek a vezetők csak örülnek, hisz így nem küszködnek fiúhiánnyal. Próbáltam Katából kihúzni, mi a nevük, de nevetve mondta, hogy ez egy nevenincs együttes. Igyekeztek ugyanis őket Kishajósnak nevezni, de Kata szerint még a Hajóstól távol vannak, s inkább szeretné, ha saját nevük lenne. Olyan nevet szeretne, ami a gyerekektől jön, spontán módon, valamilyen élmény hatására. Például, lehet, hogy éppen most van születőben, ugyanis a gyerekek nagyon megkedveltek egy dalt, folyton azt éneklik az öltözőben is: Hol jártál az éjjel, cinegemadár?... Hátha ez adja majd az ötletet a névadáshoz is... Addig marad az idáig használatos megnevezés: a komáromi Városi Művelődési Központ mellett működő gyermeknéptánccsoport. A vmk biztosítja ugyanis a termet, ahol próbálhatnak. A fellépésekhez a ruhákat, a viseletét általában más csoporNincs miből új népviseleteket varratni. toktól kérik el, mert nincs miből újakat varratni. Szerencsére a gyerekek az anyagi gondokat még nem érzékelik. Nekik csakaz a fontos, hogy van egy hely, ahova hetente kétszer eljárhatnak, ahol a barátaikkal lehetnek, ahol játszva megtanulnak valamit, amit aztán bemutathatnak a színpadon. Valamit, ami már örökre az övék marad. Ha nem hagyják elveszni... Heti kultúra Könyvespolc Milan Kundera: Azonosság ...ki álmodott? Ki álmodta ezt a történetet? Ki képzelte el? Melyikük? Mind a ketten? Egyik a másikának? És melyik pillanatban változott át valóságos életük álnok fantáziává? Mikor a vonat lement a La Manche-csatorna alá? Vagy korábban? Aznap reggel, mikor Chantal bejelentette Jean-Marcnak, hogy Londonba utazik? Vagy még korábban? Mikor a grafológus irodájában belebotlott a normandiai városka kávéházának pincérébe? Vagy még annál is korábban? Mikor Jean-Marc az első levelet küldte neki? De elküldte-e igazából ezeket a leveleket? Vagy csak képzeletben írta meg? Pontosan melyik az a pillanat, mikor a realitás irrealitásba, a valóság álmodozásba fordul? Hol volt a határ? Hol a határ?” A XXI. század küszöbén a párizsi illetőségű, konszolidált pár életének intim momentumait sem hagyják érintetlenül a nagy sorskérdések, életükbe beszüremkedik az apokaliptikus előérzet, a szorongás, a kiábrándultság. Vajon mi riasztóbb, hogy az ember javíthatatlan, vagy hogy ki tud bújni a bőréből, a továbbélés zálogaképpen? A Magyarországon közkedvelt szerzőnek ez a „kamaradarab”-ja a Lassúság után a második mű abból a regény- ciklusból, amelyet Kundera franciául írt. Az Azonosság a francia eredetivel egy időben jelent meg magyarul. (Európa Kiadó, Budapest) Gimnáziumi bemutató Vakló Színház: Színfónia A komáromi Selye János Gimnázium Vakló Színháza 1998. január 17-én Színfónia címmel mutatja be új előadását. A darab szórólapján a következő olvasható: „ha lesz a majd ha volt nemkülönben Shakespeare és Heidegger monomániáink kaméleonlényünk miniatürizált tükre mitikus archeotípusokon átívelő experimentális és mágikus (azáltal teremtődik hogy a valóságot kimondom a valóságba) hiszen a veletek szemben- lévővel annak aki kér tételeződik saját magatok léte...” (SusekT.) Regény E gyik kutya, másik eb. Vagy alattuk leszünk vagy fölöttük. Hiába, ez a sorsunk; nem menekülhetünk előlük.- Ne beszélj róluk. Nem akarok rájuk gondolni. Legalább itt nem. Azért jöttünk ide, hogy megfeledkezzünk róluk.- Hogy feledkezhetsz meg róluk, ha a strandjuk mindjárt itt van mellettünk.- Igen, de üres. Nekik ez az idő túl hideg.- Ki tudja...-Mit?- Hogy nem jöttek-e már ide egypáran.- Miért jöttek volna ilyenkor? - Hogy megfeledkezzenek rólunk.- Ne beszélj róluk, nem akarok rájuk gondolni. A tanárnő felállt, és odament a kályhához melegíteni az ülepét. A zsalugáter-közökön át benyomult a vad napnyugta és a szemébe sütött. A tanárnő sűrűbbre húzta a zsalugátert, és fölerősítette a televízió hangját, hogy ne hallja annyira a hullámverést az ablakok alatt.- Nem tudom, miért akartak a mieink nyaralóházat pont a part szélén - jegyezte meg bosszúsan.-Az embernek itt túl kell kiaFekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 28. rész bálnia a sirályokat. Es ráadásul még telepiszkítják nekünk a porchot is. Egy partszéli nyaraló mindig rizikó.- De nyáron többet hoz. Az ország belsejében lakó emberek megőrülnek egy tengerparti nyaralóért.- Mennyit kaptok a tietekért?- Szezonban?-Igen.- Háromszázat egy hétre.- Mi háromszázötvenet.- De a tietek nagyobb. -Tudod-e, hogy Allexanderéknek is van itt nyaralójuk?- Nem tudtam. Harveyéket gondolod?-Nem. Bennetéket.-Azt mondják, Bennet Lamingtonban van. Abbahagyta a tanulmányait Bostonban és hazajött.- Bennet örökké tanulni fog. Nem bírja itt sokáig. Harvey nemsokára kiüldözi.- Miért üldözné ki?- Még a saját apjára is féltékeny.- Bennet állítólag az elemi iskolában fog tanítani Martinnál.-Micsoda? Bennet... e a tanárnőnek nem adatott meg, hogy végigcsodálkozza a hírt arról a fiatalemberről, aki éppen most a strand másik végén ült, a pipáját szívta és elgondolkozva nézte a nedves habarcs színű tengert. A tanárnők meghallották, hogy a kiskutya vadul ugat, mire mind a ketten kiszaladtak a madárpiszokkal borított porchra. Éppen dagály volt, a tenger csaknem elérte a ház magas oszlopainak tövét. A parton két fehér kisfiú kergette a kutyát. Sikerült is elkapniuk, egyikük a mellső, másikuk a hátsó lábait ragadta meg, aztán meg- lóbálták, és teljes erejükből beledobták a dühöngő tengerbe. A kiskutya vinnyogott félelmében, kétségbeesetten taposta a vizet lábacskáival, és ijedt szemét a tanárnőkre meresztette. A tanárnők kiabálva szidták a fiúkat, de a végén kérni kezdték őket, hogy mentsék meg a kutyát.- Majd ha fagy! - kiáltotta az egyik fiú, miközben a másik a tanárnőkre öltötte a nyelvét. A nők cipőben ide-oda szaladgáltak a vízben. T anácsokat kiabáltak a kiskutyának, hogy hogyan kell úsznia. Aztán jött egy hatalmas, sárgás hullám, és a kiskutyát egyenesen az úrnője karjai közé köpte. Aztán mind a hárman leültek a gázkályha elé, hogy megszáradjanak. A kutyát már nem engedték a partra, és ők maguk sem mentek ki.- És mi még azt hisszük, hogy az Atlanti strand felől fenyeget veszély bennünket - sóhajtott fel az egyik. ásnap hazautaztak, ahol mindenki feszülten várta azt a pillanatot, amikor a fehér iskolákba megérkeznek az első néger csoportok. De a fehérek többsége egyelőre bojkottálta az iskolákat, az osztályok üresen álltak, mint a csapda. Megtörtént, amiről a déliek közül az utolsó pillanatig senki sem hitte, hogy megtörténhet: A sárga iskolai autóbuszok rendőrkísérettel néger gyerekeket hoztak a félig üres, fehér iskolákba. A fekete tanítók és tanárok saját autóikon jöttek, a korábban érkezők megvárták a többieket, aztán mindannyian egyszerre léptek be az épületekbe, amelyekbe azelőtt sohasem volt szabad belépniük, hacsak nem mint takarítóknak vagy konyhalányoknak. Most ott álltak, belső zsebükben vagy retikülükben borítékkal, arra az esetre, ha valaki kételkedne áthelyezésükben a fehér iskolába. U gyanazok a fehér borítékok voltak ezek, amelyek any- nyira megrémítették Harvey iskolájának tanárnőit, csakhogy a néger tanárnők számára kitüntetést jelentettek. Ők büszkék voltak rájuk, de egyben féltek is, mert nem tudták, mit várnak tőlük a fehér iskolákban. (folytatjuk)
