Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-18 / 7. szám
1998. február 18. Kópé Sarkady Sándor Vörösbegy Fagyos ágak Zörögnek; Hangicsál a Vörösbegy. Nem repült el, Itt telel; Didereg, de Énekel. Hírnöke az Örömnek - Vitézlő kis Vörösbegy. Hóember Szikrázik a hótenger: Elkészült a hóember! Hótenger, hótenger - Répaorrú hóember! Seprűnyél a kezébe, Vaskalap a fejébe! Hótenger, hótenger - Répaorrú hóember! Kopócs Tibor illusztrációi Nepomuki Szent János titka Királyi, az egykor teljesen önálló kisközség, ma Tornaija egyik része. Amikor az országútról befordulunk a Sajóhoz vezető községi útra, egy jócskán megviselt szobor köti le figyelmünket. Az idő könyörtelen vasfoga kikezdte, de a barokk stílusban készített szobor - még ma is látható - elsőrendű műalkotás. Legalább kétszáz éves. Hogy honnan került ide, nem tudja senki. Hogy mikor és miért, azt viszont igen. Csakhogy a község őslakosai erről nem beszélnek, és ennek oka maga a szobor. 1849 télutóhó* közepén Királyit is el- özönlötték a fehér egyenruhás labancok. A magyar huszárok csak liszteszsákoknak csúfolták őket. A császári katonák, merthogy róluk van szó, kegyetlenül kifosztották a falut. Felkutattak mindent. A baromfit felfalták, a jószágot elhajtották, a takarmányt lovaikkal etették meg. Három nap alatt koldusbotra juttatták a lakosságot. Az emberek némán tűrték a rablósereg basáskodását, de a gyűlölet csordultig gyűlt a szívükben. A negyedik napon, úgy déltájban, a putnoki úton feltűnt a honvédsereg. A huszárok tollascsákói csak úgy ragyogtak a napsütésben. Bezzeg pucoltak a cserepárok** a befagyott Sajó jegén Oldalfala felé, ahol főparancsnokuk tartózkodott! Már dörögtek az ágyúk Méhi és Oldalfala között, amikor Barta András, akinek ökreit fogyasztották el a megszállók, Szontagh úr istállójában egy beteg és ottfelejtett császári katonára talált. A felbőszült emberek megragadták a szerencsétlent és levonszolták a Sajóhoz. Még nem ült el az ágyúdörgés Méhi és Oldalfala között, amikor léket vágtak a Sajó jegén. Rimánko- dott a szerencsétlen, de nyelvét nem értették, a lékhez rángatták és a víz alá nyomták. Még egyszer utoljára felmerült. Könyörögve nyújtotta jobb kezét az emberek felé. Görcsbe rándult ujjai közül kettő kiegyenesedett. Aztán szörnyen elfúlt. A folyó ajég alá sodorta a tetemét. A tél elmúltával a község kezdett magához térni. Megjött a tavasz, és a parasztok nekiláttak a tavaszi munkáknak. A határ gazdag termést ígért. Alig kezdődött el az aratás, amikor megjött a döbbenetes hír. Világosnál a magyar derékhad lerakta fegyvereit. És az ősz beköszöntével ismét megérkezett a bosszúra szomjas osztrák hadsereg. Nagy veszélybe került Királyi. A körzet katonai parancsnoka elrendelte: „A holttesteket felkutatni és becsületesen eltemetni! Ellenkező esetben 4000 forint hadisarcot fizet a község! Ez akkoriban óriási összeg volt. Rémület lett úrrá a falu lakosságán. A rémület még fokozódott, mert olyan kósza hír is érkezett, hogy ha a megszabott összeget nem gyűjtik össze, az osztrák tüzérség rommá lövi a községet. A falu bírája, a hitesek, Szontagh földesúr meg a méhi pap két teljes napig tanácskozott, hogy mitévők legyenek. A falu népe megjárta a Sajó partjait Királyitól egészen Méhiig. A holttestet megtalálták. El is temették nyomban becsülettel a királyi temetőbe. Csakhogy ennyivel nem érték be. A „vörös papot”, mert így becézték a méhi plébánost, mivelhogy módfelett kedvelte a bort, jól beitatták, és a halotti anyakönyvbe a következő szöveget íratták vele: „1849. október 4. Egy Cs. Kir. Katona, ki a Méhiben, Királyiban történt feb. 14-diki ütközet után fegyverét letéve, és a magyar huszároktól hallatlan kegyetlenség mellett öt ízben minden kérése ellenére pisztolybúi bele lőve, s még élt ajég alá bo- csájtva elfúlt. Halál és temetési helye Királyi.” Közben Szontagh úr emberei felállították a falu elején Nepomuki Szent János szobrát. Ide hívta össze a földesúr a falu apraját és nagyját. Először felolvasta az anyakönyvben rögzített szöveget. Utána a szoborra mutatott, és a következőket mondotta az ámuló gyülekezetnek: „Ez a szent folyók, gázlók, hidak és vízimolnárok védőszentje. Ezt mondjátok mindenkinek. Számunkra viszont a titoktartás jelképe marad örökre.” Néhány nappal a temetés után Kassáról katonatisztek érkeztek a faluba. Ki tudja, hogy történt, de valaki félrevezette őket. Későn érkeztek. Megkoszorúzták bajtársuk sírját, ellenőrizték a halotti anyakönyvet. Belátták, hogy az ismeretlen magyar huszároknak bottal üthetik a nyomát. így menekült meg Királyi 1849-ben a pusztulástól. A falu őslakossága ma is őrzi a titkot. Ám azóta sok víz folyt le a Sajón, és nagyot változott a világ. És mégis... A titkot nem Királyi őshonosai árulták el... Dr. Gaál Imre gyűjtése * február ** az osztrák seregben szolgáló cseh katonák A víz és más italaink A víz nélkülözhetetlen az élethez. Étel nélkül valameddig még csak ki lehet bírni, de víz nélkül nem. Mivel természetes italunk íztelen és szagtalan, az ember kitalált mellé olyanokat, amelyeket ízük, élénkítő hatásuk miatt szeret. Amikor az európaiak világjáró felfedező utakra indultak, megismerték a trópusokon honos teát, kávét és kakaót. Ezeknek az akkor még új ízeknek a sikere a XVI-XVII. század óta töretlen. Az európai gyarmatosítók nagy ültetvényeiken termesztették a tea-, kávé- és kakaócserjét. A teát a világon szinte mindenhol fogyasztják. A víz és a tej után ma a tea a legelterjedtebb italféleség. Vele ellentétben a kávézás szokásának szinte kizárólag az iparilag fejlett országokban hódolnak. A kakaó, ami főleg az édesipar és a cukrászat alapanyaga, a gyerekek egyik kedvenc itala. Mennyit isznak belőle? Tea. A legtöbbet Katarban, Nagy-Britanniában, Írországban, Irakban és Ku- vaitban fogyasztják (egy lakosra évente több mint 2 kg teafű jut!). Kávé. Finnországban és Svédországban egy főre évente több mint 10 kg kávé jut. Norvégiában, Dániában, a Benelux-államokban fejenként több mint 8 kg-ból, Japánban viszont alig 2 kg-ból főzött kávét isznak évente. Ásványvíz. Divat ma palackozott ásvány- és forrásvizet inni. Európában a franciák vezetnek, szorosan a nyomukban haladnak a németek, a belgák, az osztrákok, az olaszok és a svájciak (egy lakosra évente 53-78 liter jut). Szénsavas italok. Szénsavval dúsított üdítőkből egy lakos évente 50-77 litert iszik meg Németországban, Belgiumban, Spanyol- országban, Nagy-Britanniában. A franciák megelégszenek 27 literrel. Gyümölcslevek. Az Amerikai Egyesült Államokban évente 30 liter gyümölcslevet isznak. Svájcban és Németországban 25 litert, Franciaországban 3,5 litert. Gondolkodom, tehát... Fűszerkeverés Keverj össze egy kanálnyi finomra őrölt fekete borsot durva szemcséjű konyhasóval. Az egészet óvatosan szórd ki a konyhaasztalra. Dörzsölj meg egy műanyag kanalat egy gyapjúsállal, és tartsd a kanalat a keverék fölé. Mi történik?