Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-01 / 278. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 1. KULTÚRA 9 Roman Luknár, aki az Át a Dunán című szlovák filmben Tarján Györgyivel játszott, Madridban él Jadviga titkos szerelme Magyar partnere volt már, spanyolországi magyar emigránst is játszott, de magyar rendezővel még nem dolgzott. Deák Kriszti­na lesz az első. Jövőre. Roman Luknár ugyanis Francin szerepének váro­mányosa a Jadviga párnája című magyar-szlovák­olasz koprodukcióban. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Závada Pál regénye nyomán készülő mozifilm Madridból várja majd haza a jeles, fiatal szlovák színészt. A próbafelvé­telen túl van már. Eredménye­sen. És véresen. A Jadvigát ala­kító Tóth Ildikó jelenetbeli csók­ja ugyanis olyan szenvedélyesre sikeredett, hogy az érzéki játék hevében felszakadt Luknár füle, és sebésznek kellett visszavarr­nia. „Ilyesmi ritkán történik velem. De most nem a szerelmi baleset­re gondolok. Tóth Ildikó vará­zsára. Soha, semmilyen filmben nem láttam őt; ott és akkor, a próbafelvételen találkoztunk először, de ahogy rám nézett és megérintett, azonnal felforrt a vérem. Lehet, hogy én is ilyen hatással voltam rá? Mindeneset­re úgy éreztem: a játék tökélete­sen működött köztünk. Závada regényét nem olvastam, remé­lem, gyorsan lefordítják szlo­vákra, a forgatókönyv ugyanis lebilincselően izgalmas szerelmi háromszögről beszél. Nem se­matikus, nincsenek benne isme­rős fordulatok. S ami külön po­zitívuma: nemcsak a környező országokban, szerte a világon érdekes lehet. A Monarchia ku­lisszái, a zsidókérdés, a szlovák­magyar együttélés teszi izgal­massá a történetet." A regény cselekménye egy túl­nyomórészt szlovákok lakta magyarországi faluban játszó­dik, ami a szövegben is vissza­tükröződik, így Deák Krisztina, a film rendezője Pozsonyban keresett színészt a főszerepek egyikére. Egészen pontosan már úgy jött szereplőválogatás­ra, hogy Roman Luknárnak Franci szerepét^ szánta. Látta ugyanis Martin Sulik filmjét, A kertbent, s annak alapján dön­tött Luknár mellett. Azt viszont, hogy Madridban élő szlovák szí­nészre vetett szemet, csak ké­sőbb tudta meg. „Hat éve, hogy Madridban meg­nősültem. Lola, a feleségem szí­nésznő. Franciaországban talál­koztunk egy színházi fesztivá­lon, és addig jártam a nyakára, amíg össze nem házasodtunk. Részemről nagy volt a szerelem és nagy még ma is. Amíg otthon éltem, minden napom szinte ugyanarról szólt. Délelőtt pró­ba, este előadás, vagy egész nap forgatás, utána színház. Kilenc­éves koromtól nyolcvan tévé­film főszerepét játszottam el, s ehhez jöttek a játékfilmek és a színházi szerepek. Aztán egy nagy ugrással mindent otthagy­tam. Elindultam Lola felé. Spa­nyolul semmit sem tudtam. De ha éhes vagy, és pénzre van szükséged, gyorsabban megta­nulod a nyelvet. Volt a házunk közelében egy zöldségárus, ro­konszenves kis öreg. En akarni dolgozni. Nem tudni spanyol. Pénz nincs. Szerelem lenni ­magyaráztam neki. Azt hittem, meghatódik tőlem, és felvesz maga mellé ládacipelőnek. De nem ez történt. Azt mondta: előbb tanuld meg a nyelvet, az­tán visszajöhetsz. Beálltam hát egy étterembe mindenesnek. Dupla műszakban pucoltam a krumplit és a hagymát. Lazítás­Én magam tudniillik nem vagyok túl ambi­ciózus. képp mosogathattam. Nem mondtam én ott senkinek, hogy színész vagyok. Dolgoztam. Kel­lett a pénz. A főnök pedig, látva, hogy bírom a melót, egy idő után előléptetett. Halat és húst sütöttem a főszakács mellett. Aztán találtam egy jövedelme­zőbb állást. Beálltam kocsimo­sónak a repülőtéren. Nekem a munka nem büdös, csak fizesse­nek meg rendesen." Külföldi színészből kevés van Madridban. Spanyolból renge­teg. Nagyon tehetségesnek és türelmesnek kell lennie annak, aki idegen létére ki tud emel­kedni közülük. „Eleinte mindig csak emigránso­Nincsenek égbekiáltó vágyai kat játszottam. Ismeretlen arc, furcsa akcentus. Ez voltam én. Mindig más, csak soha nem spa­nyol. Ma már nem ez az elsődle­ges szempont, amikor rám­osztanak egy szerepet. Kilenc­venötben bekerültem ugyanis A tangó neve: malena című film­be, amely egy burzsoá család életéről szól. En egy szobafestőt játszom benne, akit a főhős fele­sége egyszerűen magára húz. Háromórás a film, de aki látta, azóta is a mi jelenetünket emle­geti. Tavaly is kaptam egy ilyen felejthetetlen figurát. Fel kellett szednem hozzá tizenöt kilót, az­tán kopaszra vágták a hajam. Egy hidegvérű gyilkost alakítok, aki beszélni nem tud, csak ká­romkodni. Lassan, fokozatosan építgetem a pályámat, téglát téglára rakva. Most, hogy beke­rültem egy se vége, se hossza té­vésorozatba, egész Spanyolor­szág megismer. Ez majd sokat lendít rajtam. Én magam ugyan­is nem vagyok túl ambiciózus. Pozsonyban örökké dolgoztam, és az sem volt jó. Egyszerűen nem érte meg. Madridban napi ezer dollárral kezdtem, most kétezer a gázsim. De mert egyre gyakrabban foglalkoztatnak, (Táňa Hojčová felvétele) nincsenek megélhetési gondja­ink. Időközben ugyanis válto­zott a helyzet nálunk. Lola, a fe­leségem kevesebbet játszik, mert ritkábban hívják. Én már a madridi Nemzeti Színházban is játszottam. Ezen még Lola is el­csodálkozott. Igen, szerencsés vagyok. De ha nem hívnak, ak­kor sem esem kétségbe. Most, hogy megvan már a munkavál­lalási engedélyem, könnyebben beállhatok bárhová." Hívta már Pedro Almodóvar is. Két és fél éve írt történetében van egy érdekes szerep. Színész akar lenni a fiú, ezért mindenre képes. Agyba bújik a rendező­vel, aki hálából ráosztja - a traveszti szerepét. A próbafelvé­tel jól sikerült, de a filmből sem­mi sem lett. Almodóvar egyelőre félretette a forgatókönyvet. Roman Luknár nem siet haza. Jól érzi magát Madridban. Két fia és felesége mellett boldog embernek mondja magát. Nin­csenek égbekiáltó vágyai. A szakmában már számolnak vele, és most itt van ez a magyar-szlovák-olasz kopro­dukció. A Jadviga párnája. Deák Krisztina nagy ajándéka. A for­gatás jövőre indul. Az Apró Bodrogközi Gyermek Néptánccsoport megújulása. A gyerekek egyre érettebben táncolnak Anyanyelv, a régió és a néptánc DUSZA ISTVÁN Tizenhét éve alakult a királyhelmeci Apró Bodrogközi Gyermek Néptánccsoport. Veze­tője Nádasdi János pedagógus, aki egyben a zenekar vezetője is. A huszonöt tagú együttes kore­ográfusa Zvolenszky Gabriella, aki a Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatója: - Mi kizárólag az autentikus táncfolklórral ismertetjük meg a gyerekeket. Elsősorban dunántú­lit, szatmárit, gömörit tanítunk, de bélyi táncunk is van, gyermek­lakodalmas. Széki karikázót is táncolunk, de ugyanígy hardicsai karikázót és pozdišovcei szlovák táncot is bemutatnak a gyereke­ink. Készülünk az imregi leány­tánc felújítására, hiszen minde­nekelőtt az a célunk, hogy a régió táncait és néphagyományait is­merjék meg a gyerekek. Aligha kell manapság egy-egy szülő számára hangsúlyozni, hogy mennyire pozitívan befo­lyásolja a gyerekek fejlődését, mozgáskultúráját, a környeze­tükkel való kapcsolatteremtésü­ket, valamint az iskolai előme­netelt is, ha szabadidejét rész­ben a néptánc tölti ki. Zvolen­szky Gabriella olyan pedagógus­Gabi néni koreográfiáját táncolják a gyerekek (A szerző felvétele) ként tanítja a néptáncokat, aki egyben Királyhelmec kulturális életét is szervezi. Közéleti em­ber, akinek elsődleges gondja a város polgárainak a sorsa, így mostanáig a művelődési ház ve­zetőjeként az ő szellemi épülé­sükről, szórakoztatásukról is gondoskodott. - Tudom, hogy nehéz sorsuk van az itt élőknek, sokkal nehezebb, mint az ország fejlettebb vidéke­in. Eddig is sokat próbáltam ten­ni az érdekükben, s a jövőben is erre fordítom majd minden erő­met. Ezért is fontos, hogy a ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolá­ban és a művelődési házban mű­ködő együttesekben a szülőföld­jüket szerető, azért tenni is aka­ró emberek növekedjenek. Köte­lességünk az ő jövőjük érdeké­ben munkálkodni, de az ő szüle­ik és nagyszüleik támogatása nélkül ez az összetett feladat nem sikerülhet. Ezért is öröm számunkra, ha egy-egy fellépé­sen százak tapsolnak nekünk. Nemcsak az Apró Bodrogközi­nek, de a színjátszóknak is. Az együttes, amely az utóbbi két esztendőben teljesen megújult, s a gyerekek egyre érettebben táncolják a néptáncot, mesz­szebbre jutva is öregbítette Királyhelmec jó hírnevét. - Csodálatos öt napot töltöttünk a csehországi Rakovníkban. Nagy élmény volt az is, amikor a Matica slovenská a Zemplínsky Klečenovi nemzetközi fesztivá­lon a legnagyobb sikert arattuk a Terebesi járásban. Ott derült ki, hogy attól nemzetközi a rendez­vény, hogy a királyhelmeci ma­gyar gyerekek vendégszerepei­nekrajta. Mi nyitottuk és mi zár­tuk a műsort. Idén Gombaszö­gön is szerepeltünk, amiben igen nagy örömünk tellett, s reméljük ez minden évben így lesz majd. Természetes állapota egy iskolai együttesnek, hogy a benne sze­replő gyerekek három-négy évente kicserélődnek. A bizo­nyosságot a biztos kiindulási pontokat vezetőik, a pedagógu­saik jelentik, akik tudásukkal, királyhelmeci lokálpatriótaként az ott lakók gyerekeit tanítják, segítik. Nobel-díjas írónő ismeretlen regénye Oslóban, az Ascheboug kiadó gondozásában megjelent Sigrid Undset (1882-1949) irodalmi Nobel-díjas norvég írónő egy eddig ismeretlen regénye. A feltehetően amerikai emigráció­ban 1943-ban keletkezett mű kézirata 1997-ben került elő, amikor az oslói egyetem könyvtárában az Undset-hagyaték egy részét átnézték. A Tizenkét év címen megjelent posztu­musz regény folytatása az 1934-ben kiadott Tizenegy év című önéletrajzi írásnak, amelyben az írónő gyermekkori visszaem­lékezéseit meséli el. Sigrid Undset 1928-ban kapott irodalmi Nobel-díjat Kristin Lavransdatter című trilógiájáért. (MTI) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofeles 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Windsori víg nők 18 KIS SZÍN­PAD: Isadora Duncan 19 KASS A THÁLIA SZÍNHÁZ: Országalma (Nagykapos) 18 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: A Trónszirt legendája 9,12 AAOZ1 POZSONY HVIEZDA: Truman Show (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Maffia! (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Valami van ebben a Mary-ben (am.) 15.15,17.30, 20 KASSA ÚSMEV: Truman Show (am.} 16,18,20 IMPULZ: Marvin szobá­ja (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16,19 TATRA: Hat nap, hét éjszaka (am.) 15.30,17.45,20 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Valami van ebben a Mary-ben (am.) 17,19 GÚTA-VMK: A halál angyala (am.) 18.30 Ünnepelt a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó Hét szűk esztendő ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Diósförgepatony. Fennállásá­nak hetedik esztendejét ünne­pelte a múlt hét péntekjén a Lilium Aurum kiadó, amely könyveken kívül a Katedra című pedagógiai és szülői lapot is ki­adja. Munkatársak, szerzők és vendégek előtt Hodossy Gyula igazgató szólt arról a hét eszten­dőről, amelyet a bibliai példabe­széd megidézésével hét szűk esztendőnek is mondott. Ennek ellenére a kiadó és a Katedra je­lentős és megkerülhetetlen munkát végzett a szlovákiai ma­gyar pedagógusok és szülők kö­rében. Kovács László gimnáziu­mi tanár a kiadó idei termését méltatva arról a törekvésről hangsúlyosan szólt, amellyel a tantervi kötelezettségeken túli ismeretek átadását szolgáló könyveket jelentetik meg. így lett egyik legnagyobb vállalko­zásuk az Egyetemi Füzetek meg­jelentetése. Hecht Anna pedig a Katedrának, mint pedagógiai szakmai fórumnak a szerepét jeittbcrVI, évMyatn aaái emelte ki, amelynek egyre na­gyobb hatása van a szakmára és a családok életére. Maga az a tény, hogy a Lilium Aurum nem a szokásos kerek ju­bileumra figyelve ünnepelt, egy­ben jelzi azt a reményt is, amely­lyel a hét szűk esztendőt követő hét bő esztendő elébe tekint a szlovákiai magyar iskolákért, gyerekekért, pedagógusokért oly sokat tevékenykedő kiadó, (d-n) A palóc mesemondó verseny díjazottjai Őzikék és Sólymok ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ahogy tegnapi számunkban ír­tuk, ma közöljük a palóc mese­mondó verseny díjazottjainak a nevét. A Palóc Társaság különdíja: Holko Réka, Panyidaróc, II. ka­tegória Kisködmön-díj (a legjobban öl­tözködő mesemondó): Földi An­na, Salgótarján (Magyaror­szág), I. kategória Szóló-Szőlő-díj (a legízesebben beszélő mesemondó): Katona Mónika, Hanva, III. kategória Rókakoma-díj (a legfurfango­sabb mesemondó): Lázók Tibor, Tornaija, III. kategória Legjobb felkészítő tanár: Dubovszky László, Tornaijai Magyar Tannyelvű Alapiskola Őzike palóc nívódíj: Tegdes Kin­ga, Tornagörgő, I. kategória Sólyom palóc nívódíj: Kubinyi Júlia, Salgótarján, II. kategória A palóc mesemondás mestere: Szegedi Alexandra, Bárna (Ma­gyarország), III. kategória; Petik Hedvig, Losonc, III. kategória; Dusza Csaba, Deresk, III. kate­gória; Lázók Tibor, Tornaija, III. kategória Táltos palóc nívódíj: Juhász Bar­bara, Losonc, III. kategória Tegdes Kingát, Lázók Tibort és Juhász Barbarát meghívta Komá­romba Farkas József, a Szlováki­ai Magyar Folklórszövetség titká­ra a december 5-én tartandó I. Országos Játszóház és Gyer­meknéptánc Találkozóra, (kp)

Next

/
Thumbnails
Contents