Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-08 / 284. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER Mečiar Elba szigetén HOLOP ZSOLT Nehéz volna összeszámolni, Mečiar hányszor jelentette be, hogy végleg kivonul a politikai életből; ez a „fenyegetés" ugyanúgy hozzátartozik imidzséhez, mint a hazudozás. A mostani bejelentést csak akkor kell komolyan venni, ha Mečiarnak sikerült meggyőznie önmagát arról, hogy ez az ország nélküle is megáll a lábán, hogy nem csak ő tudja irányítani, nem ő a legszebb, a legokosabb, a legnagyobb. Azonban túlságosan szereti önmagát ahhoz, hogy üyeneket gondoljon, s ha ez így van, akkor csak a megfelelő alkalomra vár. Napóleon Elba szigetén álmodik Párizsról. A kérdés csak az, hogy lesz-e alkalom. A szomorú tény, hogy Mečiar karizmáját még a napokban is „izmosítja" például Ján Čarnogurský és Ladislav Pittner, az igazságügyi, illetve a belügyminiszter. Pontosan azt sugallják, hogy Mečiar különb mindenkinél, és automatikusan amnesztiát kell kapnia, bármit is követett el vagy követtek el a tudtával, csak azért mert ő ringatta a szlovák áilam bölcsőjét, s az altatót az exkormány dúdolta. Ha az igazságügyi miniszter úgy gondolja, hogy a törvény előtt nem is vagyunk mindannyian egyenlőek, egyről akkor is megfeledkezik. Az a Szlovákia, amelyet Mečiar létrehozott, az ő és az övéi országa volt, s nem az összes állampolgáré; maga Čarnogurský sem érezhette benne magát otthon. A jelenlegi hatalom tűzte zászlajára, hogy Szlovákiát valamennyi állampolgár hazájává teszi, nemzetiségre, fajra, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Mikuláš Dzurinda nem azzal lesz a DSZM választóinak is miniszterelnöke, hogy eltekint Mečiar felelősségre vonásától. Čarnogurský „érve", hogy nagyon rosszul mutatna a történelemkönyvekben, ha egy mondatba kerülne az „államalkotó" és az „elítélt" szó. Viszont az „amnesztia" sem dobja fel annyira a mondatot. A tisói bábállamról alkotott kép mitsem változik, ha elnöke amnesztiával végzi. A jelenlegi kormánykoalíciónak semmi szüksége egy amnesztiában részesített Mečiarra. Az ország azért szavazott a kormányváltásra, hogy a törvénysértőket megbüntessék, a pri- . vatizációs visszaéléseket felderítsék és az állam szétlopott vagyonát ne a lakosság rakja össze az adójából. Ha valamilyen Mečiaira szüksége van, akkor az a visszatérést fontolgató Mečiar. A kormánykoalíciót a mečiarizmus réme kovácsolta egybe, s ha valami, akkor ez biztos összetarthatja. Szerencsére Mečiart néhány sírdogáló hívének telefonja azonnal meggyőzheti arról, hogy mégiscsak vissza kell térnie. Még telefonálniuk sem kell, ha eljön az alkalom. Új lyukakat furunk PÁKOZDI GERTRÚD Az már biztos, hogy gazdasági megszorításokkal számolhatunk mindenütt. Hogy milyenekkel, arról a múlt héten megkaptuk az első jelzéseket. Az áramszolgáltatási díj 33 százalékkal nő januártói, s ez óhataüanul maga után vonja az általános drágulást. Hiszen nincs termelő, nincs szolgáltató, aki ne kényszerülne arra, hogy a drágulást beépítse termékeinek, szolgáltatásainak árába is. A kormány azonban nem tehet mást, hiszen a villamos energia monopoltermelője, nem utolsósorban a rossz árképzés következtében, súlyos veszteségekkel küszködik. Akárcsak a közlekedési tárca, amelyen belül csak a vasúti szállítás hiánya súlyos milliárdokra rúg. S miközben a minisztérium volt vezetője a parlamentben azzal dicsekszik, hogy az előző kormányzati ciklusban sikerült alacsony szinten tartania a közlekedési szolgáltatások árát, a vasút vezetősége kénytelen előleget kérni a szolgáltatásait igénybe vevő szállítóktól, hogy karácsony előtt tudjon fizetést adni alkalmazottainak. A közforgalom lebonyolításában részt vevő vállalatok nem véledenül nevezték az előző kormány velük szemben alkalmazott árpolitikáját megsemmisítő politikának. Hiszen miközben drágult az üzemanyag, a közlekedési vállalatok nem reagálhattak, áraikat nem módosíthatták. A Mečiar-kormány által elodázott, de már réges-rég szükségessé vált lépések megtételét a Dzurinda-kabinet már nem halogathatja tovább. Újabb lyukakat kell fúrnia a lakosság nadrágszíján, akárcsak a költségvetés „nadrágszíján" is. E szomorú tény ismeretében hagyott jóvá a parlament két módosító javaslatot is az állami költségvetéssel kapcsolatban. Az első módosítás lehetővé teszi, hogy az idei ötmilliárd koronás költségvetési hiányt 11,2 milliárd koronával növelje. Legalább ekkora lesz ugyanis az az összeg, amely 1998 hátralevő néhány hetében nem fut be az államkasszába. Az ország ajövő év első három hónapjában ideiglenes költségvetésből lesz kénytelen gazdálkodni. Időt nyert ezzel a kormány az 1999. évi költségvetés megalapozott érvekkel alátámasztott kidolgozására. Nem csak a kisemberrel kell megértetnie, hogy miért kell behúznia nadrágszíját. Az egyes tárcák vezetői is válságmenedzselésre kényszerülnek. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: MadiGéza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (58238338), SidóH. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Uibán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felet Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@istemet.sk - ... én ma a funkciómtól búcsúztam el. (Peter Gossányi rajza) SME Az ellenzék bírálja Csáky Pál miniszterelnök-helyettest, amiért bocsánatot kért Rudolf Baláž püspöktől az előző kormányzat rágalomhadjárata miatt. Közismert: Mečiar kormánya azért neheztelt a katolikus egyház vezetőire, mert több felhívásban és nyílt levélben is tiltakoztak az országban uralkodó állapotok ellen. Ján Cuper azt állítja, Csákynak sem erkölcsi, sem jogi felhatalmazása nem volt arra, hogy bocsánatot kérjen. Ján Slota szerint pártja nevében sem kellett elnézést kérni, mert jó viszonyban van az egyházzal. Csáky Pál elmondta: a jelenlegi kormány az előző utódja; rendeznie kellett a régi problémákat, ezért köteles volt bocsánatot kérni a püspöktől. Az év végéig újra találkozni kíván vele, hogy megvitathassák a Vatikánnal kötendő szerződés, a katolikus egyetem és az egyházi iskolák ügyét is. A lassan válsággá terebélyesedő kormánykoalíciós súrlódások nem javítják Szlovákia EU-csatlakozási esélyeit Eljátsszuk Brüsszel bizalmát? Szinte hermetikusan lezárják a bécsi Burgot és környékét. A járművek már szerda estétől nem hajthatnak be a belvárosba, csütörtök estétől pedig a gyalogosok is csak külön engedéllyel léphetnek erre a területre, ami az itt lakókra is vonatkozik. MALINÁK ISTVÁN Eddig a hír, amely miatt a bécsi polgár morgolódik, hiszen nem látogathatók a múzeumok, könyvtárak és más intézmények sem. A rendkívül szigorú biztonsági intézkedések politikai tanulságait az egyébként kedélyes osztrákok némi iróniával ekképp fogalmazzák meg: valószínűleg ez jelenti a közeledést a polgárokhoz, amiről az EU vezető politikusai oly sokat szónokolnak. És inkább a kereskedőkkel értenek együtt, akik dühösek, amiért a hatalmasok megzavarják a karácsonyi vásárt, rontják az üzletet. Persze a szlovák polgár minderre irigyen csak azt mondhatja: sose gyötörjék nagyobb gondok, mint a bécsieket. Ez a kívánság még sokáig teljesíthetetlen marad, és érdekes módon Különbség a jóindulat és a konkrét politikai döntések között. pár nappal a csúcs előtt még az sem világos, hogy mire számíthat Pozsony az európai állam- és kormányfők találkozójától. Nem vitás: Brüsszelben örültek a Mečiar-rezsim bukásának, rendkívüli jóindulatot tanúsítanak a Dzurinda-kormány iránt, ezt az újdonsült szlovák miniszterelnök már két ízben személyesen is tapasztalhatta. Az EU a Dzurinda-kormány négy hete alatt annyi gesztust tett Szlovákia felé, amennyiről az előző kabinet a négy év alatt nem is álmodhatott. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a kormány mintha mesterségesen életben akarná tartani az EU-optimizmust, mintha nem tenne különbséget a jóindulat megnyilvánulásai és a konkrét politikai döntések között. Pedig a csalódásokat csak akkor kerülhetjük el, ha e kettőt nem mossuk össze. Lesz-e Szlovákiából boldog hetedik, vagyis sikerül-e utólagosan bekerülni a csatlakozásra várók első körébe? Sokan ezt tartják a legfontosabb kérdésnek, s az utóbbi hetekben annyi nyilatkozat hangzott el pro és kontra, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük, aki világosan lát ez ügyben. Ami biztos: egyelőre semmi sem biztos, viszont megfigyelhetők bizonyos tendenciák, amelyekből fontos tanulságok vonhatók le. Az új kabinet megalakulása utáni első napokban, az általános eufória közepette Brüsszel is nagyobb optimizmust mutatott. Herbert Bösch, az EU és Szlovákia közös parlamenti bizottságának társelnöke november 13-án Pozsonyban úgy nyüatkozott, nem kizárt, hogy az EU már a bécsi csúcson átértékeli véleményét Szlovákiáról, s amint Pozsony eleget tesz a politikai elvárásoknak, elhárulnak a csadakozás akadályai. Jan Marinus Wiersma, az Európai Parlament külügyi bizottságának illetékes képviselője december elsején ugyancsak Pozsonyban nagy elismeréssel nyilatkozott az itt tapasztalt változásokról, új jelentést dolgozott ki Szlovákiáról. Ennek alapján az EP december 3-án javaslatot hagyott jóvá, amely azt ajánlja, hogy az EU a júniusi kölni csúcstaláíkozó után kezdjen intenzív csatlakozási tárgyalásokat Szlovákiával. Egyben azt indítványozta a bécsi csúcsnak, módosítsa Szlovákia megítélését, hogy már a jövő év első felében döntés születhessen a csatlakozásra várók első csoportjába való besorolásról. Bár az Európai Parlament állásfoglalása Szlovákiára nézve rendkívül hízelgő, azt azért látni kell: az EP-határozatra mint ajánlásra kell tekinteni, a döntéseket ugyanis az Európai Bizottság készíti elő, az országértékeléseket is ez a szerv dolgozza ki. Márpedig Hans van den Broek Jövőre kezdjük el nyögni a mi Bokroscsomagunkat. EU-főbiztos másként látja a dolgokat, mint az Európai Parlament képviselői, s erre ugyancsak Bösch hívta fel a figyelmet Pozsonyban, december 4-én. Van den Broek is, az EB is sokkal visszafogottabb, óvatosabb Szlovákia megítélését illetően. Hans van den Broek szerint ha Szlovákia át szeretne kerülni a tagjelöltek első csoportjába, akkor nemcsak a politikai, hanem a gazdasági feltételeknek is eleget kell tennie, csökkentenie kell az EU és Szlovákia közötti gazdasági különbségeket. A Mečiar-kabinet mindig azzal érvelt, hogy gazdasági szempontból az EÚ nem talált nálunk kifogásolni valót, csupán a politikai feltételek nem teljesítését bírálta. Most, hogy olyan kormánya van Szlovákiának, amelynek a politikai kritériumok nem okozhatnak gondot, az EU ismét a gazdaságra helyezi a hangsúlyt. Ami nem Dzurindáék hibája, hiszen ma már nyilvánvaló, hogy Mečiarék meghamisították a gazdasági mutatókat, pozitívabb képet festettek az ország helyzetéről, mint amilyen a valóság volt. Ezeket a realitásokat az új kormánynak kellett feltárnia, s neki kell elvinnie Mečiarék helyett a balhét is. Ami azt jelenti, hogy az utóbbi négy évet nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet a fejlődési szakaszokat egyszerűen kihagyni, átugorni. Az EU Szlovákiával szembeni gazdasági elvárásai érthetőek és indokoltak, megsértődni sincs miért - nem az EU tehet Mečiarról. Nagy hiba volna az EU-csatíakozást összetéveszteni a lóversennyel. Gazdasági és politikai szempontból is Szlovákia javára válik, ha nem felkészületlenül kerül egy olyan közösségbe, ahol semmilyen szempontból sem volna konkurenciaképes. Önámítás azt állítani, hogy egykönnyen behozzuk a visegrádi csoport másik három tagját, a legkézenfekvőbb példát említve: Magyarország már túl van a Bokros-csomagon, nálunk csak most dolgozza ki a kormány a hozzá hasonlót, és csak a jövő évben kezdjük el nyögni. Mondjuk ki nyíltan: minimum két évig rosszabbul fogunk élni, mint az elmúlt években. Persze ettől a hét végi bécsi csúcs még adhatna pozitív jelzéseket Szlovákiának, vigaszként, konkrét időpontok említése nélkül. De, sajnos, az utóbbi napokban nálunk az események olyan fordulatot vettek, amdyek már a politikai kritériumok teljesítését is megkérdőjelezik, hiszen üyen kritérium a politikai stabüitás is. Ami jelenleg a pozsonyi kormánykoalíció pártjai között (és pártjain belül) zajlik, az sok mindenről tanúskodik, csak nem a stabilitásról. Brüsszel valószínűleg értedenül áll az előtt, ami itt történik, csakúgy, mint azok a hazai polgárok, aJdk a változásra szavaztak. Mečiar egyszer már eljátszotta Szlovákia hitelét és esélyét. Okulhattunk volna belőle. Meddig lesz magyar kártya? A levitézlett kormány tagjai nem tudják megemészteni, hogy az ő idejük már lejárt. Az 1994-es választások után Mečiar feltette a kérdést: mit akar Szlovákia, Svájcot vagy Romániát? Uralkodása idején mind a kettőt megteremtette. Szuper Svájcot varázsolt, mikor kebelbarátait egyik napról a másikra mill

iomossá tette ajándékaival, amiért a mostani nyugdíjasok dolgoztak meg szerény fizetésért. A lakosság nagyobbik fele valóban elérte a romániai szintet. Most aztán árgus szemmel figyelik a volt hatalmasok az új kormány munkáját, hogy az mit tud kezdeni a semmivel. Ha nincs téma, akkor csak elő kell venni a magyar kártyát, és már kezdődik a maratoni vita. Ez a kártya mindig benne van a pakliban, csak elő kell húzni. Bizonyítja ezt Eva Slavkovská volt miniszternek az oktatással kapcsolatos kirohanása. Amikor pedig Dolník Erzsébet megcáfolta Slavkovská szavait, Marta Podhradská DSZM-es képviselő azt bizonygatta: Dolník képviselőnő neve „a legékesebb bizonyítéka annak, hogy kik asszimilálódnak Dél-Szlovákiában". Podhradská kijelentése elmaradottságról, rövidlátásról tanúskodik. A nacionalizmus a kisebbrendűségi érzésben szenvedők menedéke. Katona László Beretke Vidéki vadászláz Az ősz végi, tél eleji hónapokban a vidéki élet csendjét naponta, de elsősorban hétvégeken zajos fegyverropogás teszi „változatosabbá". Nem szeretem hallgatni a fegyverropogást, hiszen a napi hírekben sem hallunk egyébről, mint erőszakról. Azt hiszem, országunkban sokak számára státusszimbólum a vadászfegyver és a vadászkutya. Már a korai órákban fújják a kürtöt a vadászok, gyülekeznek, kézről kézre jár a bütykös, kidolgozzák a „haditervet". Tucatjával esnek áldozatul az apróvadak a lövöldözés „örömeit élvező" embereknek. Szabó Sándor Királyrév