Új Szó, 1998. december (51. évfolyam, 278-301. szám)

1998-12-30 / 300. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. DECEMBER 22. PANORÁMA hirdetés 30 A feltett kérdésekre a választ szabadon meg lehet fogalmazni a nyitrai Hegedűs a háztetőnnel kapcsolatban A tejesember, a drámai hős Először szabályos színikri­tikát akartam jrni. Olyat, amelyben minden a helyén van: megdicsérem, amit jónak láttam, s felrovom, ami nekem nem tetszett. Aztán mire írni kezdtem, valahogyan átértékelődtek bennem a dolgok. DUSZA ISTVÁN Már maga a puszta tény is felfi­gyeltető, hogy Nyitrán, ahol mos­tanában újra furcsa dolgok tör­ténnek a magyarokkal szemben, s ahol az a bíboros székel, aki megáldotta a szlovákiai zsidókat gázkamrákba küldő plébános-el­nök azóta eltávolított emléktáb­láját, a zsidó hagyományokra alapozódott Hegedűs a háztetőn című musicalt bemutatták. Egy városnak lehet ugyan az idegen­gyűlöletet szító, a másságot nem toleráló polgármestere, de a szín­háza - úgy tetszik - most is kiállt az etnikai békesség mellett és ki­állt a tolerancia nevében. Még akkor is előre kellett bocsá­tanom ezt, ha tudom, mert meg­győződtem róla, hogy Jozef Bednárik rendező Joseph Stein és Jerry Bock Hegedűs a házte­tőn című musicaljének egy na­gyon sajátos változatát rendezte meg. Nem a Bednáriktól ismert színpadi látomásosság és lát­ványbeli szabad asszociációkra gondolok, hanem a klasszikus­nak számító eredetiben nagy hangsúllyal megjelenő zsidóül­döztetésre. Nyitrán ugyanis a cselekmény egészének a „több­ség-kisebbség", a „hagyomány­modernitás" és a „gazdagság­szegénység" viszonyrendszerei­ben éppen az első halványult el. Nem véledenül, hiszen a többség és a kisebbség viszonyában a da­rabon belül - az eddig látott film és színpadi változatokhoz képest - alig jelenik meg Anatyevka orosz és zsidó lakóinak minden­napokban meglévő ellenségeske­dése. Az a híres kocsmajelenet sem elevenedik meg igazán, amelyben oroszok és zsidók tán­colják ki magukból a kimondha­tadan különbségeket, ellentéte­ket. Máskülönben is Ján Ďurovčík koreográfiái többnyire a zsidó folklórtól távol eső után­A meghódított Kárpát-medence alkotói az ember természetátalakító munkáját követték nyomon Megállóhelyek kétszáz évenként INTERJÚ Ahogy arról már hírt adtunk, a Duna TV ma mutatja be A meg­hódított Kárpát-medence című filmet. Kocsis Tibor rendező­operatőr és Gadó György Pál szerkesztő-riportert a filmkészí­tés élményeiről kérdeztük. Nagyszabású munkába kezd­tek, mikor elhatározták, hogy a honfoglalástól napjainkig bemutatják a Kárpát-medence élővilágának változását. Hány helyszínen forgattak? Kocsis Tibor: Nehéz összeszámol­ni. Két évig tartott a munka. Az országhatáron túli forgatásokra emlékszem a legjobban. Balánbánya mellett a szakadó esőben és sejtelmes ködben a szé­kely favágók úgy" festettek, mint­ha Tamási Áron regényéből lép­tek volna elő. A másik nagy él­ményt a Latorca ártere jelentette. Itt, a szlovák-ukrán határ közelé­ben a helybeli magyarok ma is a folyóra hajtják a marhacsordát itatni. Ráadásul ezen a vidéken még fellelhetők azok a halászati módok, amelyeket 1000 éve is al­kalmaztak. Gyönyörű helyszín volt az ártéri gazdálkodás rejtel­meinek bemutatására. Gadó György Pál: Selmecbánya Ivekkel ezelőtt errefelé sem ilyen volt a látkép (Dömötör Ede illusztrációs felvétele) is emlékezetes marad. Az ezüst­készletek kimerülése után az egykor virágzó bányászváros is­kolavárossá alakult. A XX. szá­zadban pedig kísértetvárossá. Az üresen visszhangzó épületek mégis megmagyarázhatatlanul ünnepélyes hangulatúak. Az ere­deti kérdésre visszatérve, arra nem is gondoltunk, hogy ötven perc alatt a természetpusztítás történelmének minden jelentős eseményét és fontos helyszínét felelevenítjük. Azt a módszert vá­lasztottuk, hogy a honfoglalástól indulva mondjuk kétszáz éven­ként megálltunk a Kárpát-me­dence egy-egy jellegzetes táján. így próbáltunk, ha nem is teljes, de jellemző képet adni az elmúlt 1100 év természetpusztításairól.' Ez a film a pusztításról szól? Gadó György Pál: Talán túl sum­másan fogalmaztam. Finomítva azt mondhatnám, hogy az em­ber természetátalakító munká­ját követtük nyomon. Ami per­sze nagyrészt pusztítást jelent. De, hogy egy ellenpéldát mond­jak, Imreh István kolozsvári tör­ténész megható dokumentumo­kat osztott meg velünk - és a né­zőkkel - a székelyek erdőóvó rendszabályairól. Kocsis Tibor: Máskor meg azért nem került sor pusztításra, mert nem volt hozzá elég pénz vagy energia. R. Várkonyi Agnes tör­ténész megdöbbentően közel hozta mindannyiunkhoz a Bala­ton lecsapolásának történetét. A XVIII. században egy tehetséges mérnök precízen kidolgozta, hogy miként lehetne a Balatont lecsapolni, és a fenekét búzával bevetni. Mária Terézia a tervet ünnepélyesen aláírta. Csak a pénztelenség miatt nem indult el a munka. Ennyire aktuálisak ezek a kér­dések? Gadó György Pál: Nagyon is azok. Az idei árvíz erejében is nagy szerepe volt a 150 évvel ez­előtt megkezdett folyószabályo­zásoknak. Természetesen erről is szólunk. Pontosabban nem mi, hanem a történeti ökológia leg­kiválóbb szaktudósai. így aztán a legszokatlanabb, legprovokatí­vabb gondolatokat is komolyan kell venniük a film nézőinek. Milyen filmekkel jelentkeznek az új évben? Kocsis Tibor: Kora tavasszal lát­hatják a nézők legközelebbi nyelvrokonainkról, a Nyugat­Szibériában élő hantikról szóló dokumentumfilmet, (ú) A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 50-51. számában feltett kérdésre a héten 724 he­lyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Ká­roly, a VASARNAP vezető szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Fülep László nagykaposi, Kiss Irma Csilizradványi és Pelikán Katalin deáki olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Kollárovits István, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremé­nyek összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Japán turnéra indul az Operaház A Magyar Állami Operaház társulata Mozart Figaro házassága című művének olasz nyelvű előadásával Japánban vendégsze­repeijanuár 3. és 15. között. Az operát Oszakában, Fukuoká­ban, Hirosimában, Nagojában, Jokohamában, Tokióban, Mu­szasinóban, Omijában, Szendájban és Moriokában mutatják be, és tizenegy előadáson csendül majd fel. (MTI) Hét év után új Kamondy-film Kamondy Zoltán hét év után ismét filmet készít. A film, amely­nek munkacíme A fény kertje, az utómunkálatoknál tart. A rendező elmondta, ez jelentősen különbözik az előző munká­jától, a Halálutak és angyaloktól, mert A Fény kertjében „sor­vezetőt" alkalmazott, tehát könnyen követhető a története, (ú) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Száll a kakukk fészkére 19 KIS SZÍNPAD: Kényes egyensúly 19 KASSA . BORODÁČ SZÍNHÁZ: Oliver 14.30 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Dr. Dolittle (am.) 13.30 Egyiptom hercege (am.) 15,17,19 Lolita 20. 45 OBZOR: Mulan (am.) 14.15 A suttogó (am.) 16.30, 19.30 MLADOSŤ: Z, a hangya (am.) 15.15 An­gyalok városa 17.30 Armageddon (am.) 19.30 CHARLIE CENTRUM: Varázskard (am.) 15,17 Truman Show (am.) 17, 18.45 Angyalok városa (am.-ném.) 18.30, 20.30 Mulan (am.) 15.30,16.30,18.30 Ryan közlegény megmentése (am.) 20.30 Halott ember (am.) 20 KASS A DRUŽBA: A suttogó (am.) 17 Mentsétek meg Harryt (am.) 20 TATRA: Mulan (am.) 13.30, 15.30 Van valami ebben a Maryben (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mulan (am.) 15.30, 17 Ryan közlegény megmentése (am.) 19 ÚSMEV: Egyiptom her­cege (am.) 14, 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Marvin szobája (am.) 16.15,19.15 i DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Végtelen történet (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Végtelen történet (am.) 16.30, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Godzilla (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Lesz ez még így se (am.) 19 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Vízözön (am.) 19 GALÁNTA-VMK: Gombköpők (cseh) 17.30, 20 Ultramodern nihilizmus címmel nyilt kiállítás a Budavári Palota A épületében lévő Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum Bu­dapest kiállítótermeiben Gia Edzgveradze munkáiból. A kiállítás ja­nuár 31-ig tekinthető meg. Képünkön Edzgveradze egyik kiállított al­kotása. (Archív felvétel) Marián Slovák, mint az Istennel, falujával, családjával és önmagával drámai párbeszédeket folytató Tevje, a tejesember (Anton Sládek felvétele) érzések voltak. Maga az a rende­zői ötlet, hogy Anatyevkában a pogromokat az előre bejelentő Hajtman és két-három segítője hajtja végre, igencsak gyengíti a darabban alig észrevehetően je­len levő orosz kisemberek feltörő idegengyűlöletét. Bednárik ver­ziójában szelídített formában van jelen az oroszok és a zsidók hétköznapi békességét rendele­tekkel, parancsokkal feldúló po­litikai hatalom körmönfontsága. Helyette éppen a hatalmas és lát­Visszafogott képiségével hívja fel magára a figyelmet. ványosan mozgalmas tablók, a főhősök lelki állapotainak szín­padi képekbeni kivetülései fo­kozták az előadás drámaiságát. Olyannyira, hogy Tevje, a tejes­ember magándrámája elhalvá­nyította Anatyevka lakóinak kö­zösségi tragédiáit. Annak ellené­re így van ez, hogy Bednárik indi­viduálisan minden szereplőnek megformálja a karakterét és mi­nimálisan a típusokat játszatja el a sokszereplős darabban. A Teyjét játszó Marián Slovák énekesi teljesítményével egyen­rangúan alakítja a családját, a fa­luközösséget és a hagyományt egyformán fontosnak tartó kis­embert. Olyan figurát állít elénk, aki családszeretetével minden vallási kötöttség ellenére is képes felülemelkedni a maradiságon. Marián Slovák játékának finom lelki árnyalatai vannak. Olyan színész ó, aki nem hagyatkozott a dalok, a rendező látomásos szín­házának tőle függeden hatásos­ságára. Játéka az első jelenettől az utolsóig kidolgozott. A Goldát játszó Gabriela Dolná pedig en­nek az életét komolyan vevő, de a tragédiákon humorral és bölcses­séggel mindig felülemelkedő fér­finak a társát formálta meg. Je­lenlétében őt szolgálva, távollét­ében az ő eszményeit képviselve neveli öt lányát. Közülük a Hodlt alakító Eva Pavlíková, a Cajüt megformáló Daniela Kuífelová és a legkisebb lányt gyermekszí­nészként játszó Zuzana Čamba­lová tűnt ki. Adela Gáborová, a házasságszerző és Jozef Dóczy, a mészáros szerepében formáltak meg a zenés színpadokon szokat­lanul sokszínű figurákat. Ami egyben azt is sejteti, hogy Bednárik látványosságban gaz­dag, szinte meseszerű víziója ap­rólékosan kidolgozott színpadi alakokból emelt pilléreken nyug­szik. Szemben mindazzal, amit az operarendezéseinek látványos öncélúságaiban és a musicalláto­másainak a felhabosított képei­ben megszokhattunk, ez a nyitrai előadás minden nagyvonalúsága ellenére is viszonylag visszafo­gott képiségével hívja fel magára a figyelmet. A valóság álomszerű­én felfokozott pillanatai és az ér­zelmi állapotok képi kivetülései képezik a nyitrai Hegedűs a ház­tetőn Chagall-festményeitől is ih­letett bednáriki világát. Jelmezeit Ľudmila Várossová, díszletét František Perger tervezte. Mégis létezik a darab zárójelenete, amelyben Bednárik éppen a né­zőre gyakorolható érzelmi hatást akarta az elvonatkoztatás végte­lenjéig fokozni. Az Anatyevkából elűzött zsidók hétköznapi ruhái­kat is hátra hagyva, sárga köntö­sökben, sárga szoknyákban, nad­rágokban állnak a körülöttük megnyíló végtelen pusztában, egyeden tulajdonukkal: az újra­kezdés reményével. Majd amikor elindulnak a szinte láthatatlan horizont felé, a jelenet képisége önmagában egyszerre utal a tör­ténelemben három évtizeddel ké­sőbb megismert sárga Dávid-csil­lagokra, és a kiszolgáltatottságra, amelynek szörnyű vége a holoca­ust volt.

Next

/
Thumbnails
Contents